Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-07 / 285. szám, szombat
2013. december 7., szombat SZALON 7. évfolyam, 49. szám A magyarok megjelenését a mai Szlovákia területén a szlovákok negyede csak az Osztrák-Magyar Monarchia korszakára, 7% Trianon utánra teszi A szlovák közemlékezet (törés)vonalai Magyar uralkodók a Hősök terén. A szlovákok szerint Csák Máté is a legkirályabbak közé tartozik. (Illusztrációs felvétel) A történelmi tudat nem feltétlenül csak elvont diskurzusok és közviták tárgya; a történelmi tudatról felmérést is lehet készíteni, hasonlóan a közvélemény-kutatásokhoz. A közemlékezet ilyen fajta számszerűsítése, az „átlagember” történelemről alkotott véleményének, tudásának a kutatása régóta része a társadalomtudományoknak. ÖSSZEFOGLALÓ Ezekre a tapasztalatokra építve készült a Pozsony Magyar Intézet felmérése a szlovák történelmi tudatról, pontosabban a szlovák közvéleménynek a történelmi Magyarországhoz való viszonyulásáról. A kutatást professzionális szakmai partnerként a pozsonyi Focus Ügynökség végezte el, egy több mint 1000 fős, reprezentatív mintán, 2013 októberében. A válaszolók nemzetiségi bontása révén külön kapunk képet a szlovákiai magyar és szlovák gondolkodásról. Kinek szép a Felvidék? A szlovákok döntő többsége, mintegy kétharmada (68,2%) a magyar „Felvidék” kifejezés jelentését nem határozta meg, nem tudta definiálni a saját szavaival. Ez a fogalom ismertségének alacsony szintjét mutatja. A szlovákiai magyarok döntő többsége, mintegy 85%-a konkrét meghatározást adott a kifejezésre (például: Dél-Szlovákia, történelmi Felső-Magyaror- szág, Felföld vagy egyszerűen mint „saját hazájuk”). Azok a szlovákok, akiknek a Felvidék mond valamit, főként negatívan viszonyulnak ehhez a kifejezéshez. Ehhez elég hasonló a „tót” kifejezés ismertsége a szlovákok közt: kétharmaduk (63,7 százalékuk) a szót lényegében nem ismeri (19,6% azonosítja a jelentését „szlovákéként, 3,8 százalék szerint a szlovákok sértő elnevezése, további 4 százalék szerint is valami sértő jelentéstartalmat hordoz, buta embert jelent). A történelmi Magyarország képe Külön kérdés vonatkozott arra, hogyan ítéletik meg, hogyan vélekednek egyes történelmi személyekről vagy korszakokról. Olyan személyekre és eseményekre kérdezett rá a kutatás, akik, illetve amelyek a szlovákok számára is ismertek lehetnek, a tankönyvek is foglalkoznak valük, vagy a közbeszédben, a „történelmi publicisztikában”, a szépirodalomban gyakrabban felbukkannak. A felmérés azt mutatja, hogy egyes események, mint például a tatárjárás és a mohácsi vész a szlovákok (és a szlovákiai magyarok) körében is viszonylag jól ismertek, és egyaránt negatívan értékelt események. A magyar és a szlovák értékelés nem mutat nagy különbséget Mátyás király esetében sem: őt mindkét nép meglehetősen pozitív személynek tartja. Különbséget mutat azonban azoknak a személyiségeknek a megítélése, akik valamelyik „nemzeti kánonnak” markánsan a részei: Szent Istvánt a magyarok 52 százaléka tartja pozitív személyiségnek, míg a szlovákoknak csak 26 százaléka. Ennek pont a fordítottja igaz Csák Máté megítélésében, akinek kiskirályságát a szlovák történelmi-irodalmi hagyomány a szlovák Felföld regionális megerősödésének a korszakaként tartja számon. Ő a szlovákok között jóval népszerűbb, mint a magyarok között (50% szemben a 29%-kal). Ki a magyar? - szlovák szemszögből Szlovák szemszögből a „mi a magyar, ki a magyar?” kérdés összetettebb, mint magyar szemszögből. A szlovák köztudat és terminológia ugyanis megkülönbözteti a Trianon e- lőtti (uhorský) és az az utáni (maďarský) államiságot. Ennek megfelelően a történelmi személyiségek identitásának meghatározásában, megítélésében is élesebben elválhat azok „magyarországiként” (latinul „Hungarus”, szlovákul „uhorský”) vagy etnikai magyarként (maďarský) való azonosítása. A felmérés szerint például Mátyás király, aki a szlovák közemlékezetben is amolyan „nagy királyként” van jelen, a szlovákok 29 százaléka számára „Hungarus” (uhorský), 29 százalékuk szlováknak tartja, további egyharmaduk nem tudja besorolni a megadott kategóriák egyikébe sem. Magyarnak viszont mindössze 6 százalékuk tartja Mátyás királyt. Ezzel ellentétben Thököly Imrét, aki kuruc fejedelemként Felső- Magyarország meghatározó történelmi figurája volt a 17. században (és „tót fejedelemként” is emlegették a kortársak), a szlovákok döntő többsége magyarnak tartja, és csak mintegy 14 százalékuk tartja „Hungarusnak”. A kuruc korhoz a szlovák köztudat tehát - a felmérés alapján legalábbis úgy tűnik - magyar etnikai tartalmat társít. A 18. századi polihisztor, Bél Mátyás esetében fordított a helyzet: a magyar anya és szlovák apa gyermekeként született földrajztudóst a szlovákok 63 százaléka szlováknak tartja, és a rá igencsak jellemző Hungarus-tudattal, premodern magyarországi patriotizmussal mindössze 13 százalék társítja a személyét. Ki volt itt előbb? A felmérés rákérdezett arra is, vajon mióta élnek magyarok Szlovákia területén, és mióta beszélhetünk szlovák nemzetről. Ezek a kérdések a „ki volt itt előbb?” könnyen meddővé váló vitájához kapcsolódnak. A magyar történatírás „kvázi konszenzusa” szerint a morva időktől folytonos a szláv etnikai jelenlét a későbbi Felső-Magyar- országon, de szlovák nemzetről a középkorban még nem beszélhetünk, mivel nincsen komolyjele a kollektív etnikai-regionális öntudat kialakulásának. A szláv önszerveződés a városokban már a középkorban is egyértelmű, de ez nem állt össze nemzettudattá, nemzeti vagy nyelvi programmá, egészen a 18. századig. A szlovák történészszakma (erős belső vitáik mellett) ezt nem kezeli ilyen eldöntött kérdésként. Viszont lényegében magyar-szlovák történészi konszenzus alakult ki abban, hogy már a honfoglaláskor kialakult a későbbi magyar településterület északi határa. Ami a felmérésből látszik: az „átlagember’ tudása meglehetősen szórt. A magyarok megjelenését a mai Szlovákia területén a szlovákok több mint negyede a honfoglalás korára vagy az azt megelőző időre teszi, 15% a török korra, másik negyede viszont csak az Osztrák-Magyar Monarchia korszakára; sőt, további 7 százalék Trianon utánra. A válaszok alapján látható, hogy a magyarok őshonossága nem egyértelmű tény a szlovák közvélemény szemében. A képet egyébként tovább árnyalja, hogy a szlovákiai magyarok között is 19% azok aránya, akik a dualizmus korára vagy még későbbre teszik a magyarok megjelenését a mai Szlovákia területén. (Kétharmaduk viszont a honfoglalás korát, vagy még ko_- rábbi időszakot jelölt meg.) A szlovák nemzet létezésére külön kérdés vonatkozott: „Mióta beszélhetünk szlovák nemzetről?” A válaszok alapján úgy tűnik, a szlovák köztudat megosztott: 40% a morva időktől vagy még korábbról, az első szláv törzsi fejedelemségektől számítja a szlovák nemzet létezését, mintegy harmaduk viszont a modern nemzeti mozgalmak korszakától (19. század) vagy Csehszlovákia megalakulásától. (A további válaszadók vagy nem tudtak választani, vagy a magyar államalapításhoz, vagy a török korhoz kapcsolták a szlovák nemzet kezdetét.) Igazságos határok? Könnyen meddővé váló magyar-sziovák vita témája a trianoni határok „igazságosságának” kérdése: a magyar oldal etnikai érvelésével szemben a szlovák oldal tipikusan történelmi, földrajzi, stratégiai érveket hoz fel, vagy a Magyarországon maradt szlovákokkal argumentál. A felmérésben tudatosan leegyszerűsített kérdés vonatkozott erre: az 1920-as trianoni határt igazságosan vagy igazságtalanul húzták meg? A válaszok alapján a szlovákok negyede (26%) szerint húzták meg a határt igazságtalanul (a szlovákiai magyaroknál ez az arány 66%) és 44 százalék szerint igazságosan (szlovákiai magyarok: 14%). Az eltérés tehát nyilvánvaló, figyelembe véve azt a tényt is, hogy a megkérdezettek mintegy negyede a kérdésre nem tudott válaszolni. Szórt tudás A felmérés nemcsak a magyar és szlovák köztudat közötti különbségekre mutatott rá, hanem a szlovák közemlékezeten belüli törésvonalakra is. Feltárta, mennyire szórt lehet a tudás egyes témakörökben, és hogy bizonyos kérdésekre nincsenek kikristályosodott válaszok. Szlovák részről például az uhorský-maďarský különbség- tétel láthatóan ösztönösebb, képlékenyebb és esetlegesebb, mintsem hogy a történelmi identitás erős jelenségeként tudjuk értékelni. (Ahhoz hasonló talán, hogy magyar közegben jól ismert Petőfi szlovák származása, de emiatt Petőfi identitása nem vált közéleti kérdéssé; szlovák származás passzív tényanyag, és nem identitásalkotó tényező.) A felmérés apropóját a pozsonyi Bibliotéka Könyvvásár adta, ahol a magyar vonatkozású programok a történelem köré épültek. Márai és Mikszáth szlovákra fordított művei mellett bemutatták Esterházy Péter új történelmi regényének szlovák fordítása (Egyszerű történet vessző száz oldal), Bolemant Éva Kempelen Farkasról és Ga- rajszki Margit Bartókról írt mesekönyvét ugyancsak szlovák fordításban, és egy többnyelvű kötetet a besztercebányai születésű Hudecz László életéről. A szlovák-magyar kapcsolatokkal foglalkozó, Meghasadt múlt című tanulmánykötet második szlovák kiadását a szerkesztők - Kollai István, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója és Zahorán Csaba, az intézet történész munkatársa - mutatták be, és beszámoltak a felmérés legfőbb eredményeiről is. (Forrás: Pozsonyi Magyar Intézet) KOMAROMI SZALON NÉZD, KI VAN ITT! A szélsőjobb előretörése, divatfasizmus, a Kotleba-jelenség... Házigazda: HUNČÍK PÉTER író, pszichiáter Az est vendége: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS filozófus KREKÓ PÉTER politikai elemző Időpont: 2013. december 12.,-csütörtök, 18:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan. Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon V
