Új Szó, 2013. december (66. évfolyam, 280-302. szám)
2013-12-07 / 285. szám, szombat
20 Szalon UJ SZÓ 2013. DECEMBER 7. www.ujszo.com Ortvay Tivadart 1892-ben a Pozsonyi 1. Takarékpénztár bízta meg egy reprezentatív várostörténet megírásával, műve ma is fontos forrásnak számít 170 éve született Pozsony történetírója Ortvay Tivadar munkássága terjedelmes, tematikailag sokrétű. Pozsony, illetve Pozsony megye történetéről 111 közleménye jelent meg. (Képarchívum) Ortvay Tivadar katolikus pap, történész és régész - vagy ahogy a Pozsonyban 1876-ban megjelent írói névtár jellemzi: „szorgalmas és jeles történetnyomozó és régiségbúvár” - kétségkívül a 19. század második felének és a 20.század elejének egyik legjelentősebb magyarországi társadalomtudósa volt. GAUCSÍK ISTVÁN Ortvay (eredeti nevén Orth- mayr) Tivadar Károly 1843. november 18-án született a Krassó-Szörény megyei, román többségű, németek által kolonizált Csiklova községben, német katolikus családban. Az Ortvay nevet 1873-ban vette fel. Apja Károly, a Selmecbányái bányászati akadémián végzett és a csiklovai bányák igazgatója volt, édesanyja hor- vát családból származott. A családi környezetben a társalgási nyelv a német volt. Ortvayt apja 1854-ben a nagyváradi premontrei gimnáziumba íratta be, ott tanult meg magyarul. A Csanádi egyházmegye teológiai líceumába 1862-ben jelentkezett. A szemináriumban a magyar gyakorlóiskola megszervezője volt, és ennek az egyletnek az elnöke lett. 1866-ban dicséretes előmenetellel fejezte be tanulmányait. Áldozópappá 1866. július 20-án avatták. Segédlelkész és hitoktató volt Nagykikindán, Oravicabányán és Fehértemplomban 1866 és 1870 között. A tudóstársadalom elismert tagja Az 1870-es év fordulópont a fiatal, ambiciózus, tudósnak készülő Ortvay számára. A Csanádi egyházmegye vezetése méltányolta tudományos igyekezetét. Két, mellesleg névtelenül megjelent tanulmányára felfigyelve kinevezték Lúgosra gimnáziumi tanárnak. Ott két évet töltött, de ez a rövid időszak nagyon fontos volt a számára. Ekkor kötött életre szóló barátságot az Eugen Neditsként született, szerb-magyar származású, a Bánát historikusának nevezett Szentkláray Jenővel. Szentkláray a Temesváron megjelenő Történelmi adattár Csa- nád egyházmegye hajdanához és jelenéhez című nagyszabású munkájához 1869-ben társszerkesztőnek hívta meg Ortvayt. Együtt összesen 42 füzetet szerkesztettek 1871 és 1874 között, melyek máig a délvidéki egyháztörténet megkerülhetetlen forrásának számítanak. Ortvay a magyarországi társadalomtudomány regionális intézményesedésében is tevékeny szerepet játszott. A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Társulat létrehozását kezdeményezte 1872-ben. A társulat választmányi tagja lett. 1873-ban már a Pozsonyvármegyei Régészeti és Történelmi Egyesület alapító tagjai között találjuk. Ortvay 1872-1873-ban került Budapestre. Bonnaz Sándor Csanádi püspök egy év fizetett szabadságot biztosított a számára, hogy az egyetemet látogassa, múzeumi és levéltári kutatásokat végezzen, képezze magát. Az adattár körül végzett alapos szerkesztői munkája felkeltette Ipolyi Arnold figyelmét, aki támogatni kezdte. A Szent István Társulatnál biztosított neki „szerény alkalmazást” és az akadémiai elit irányába egyengette lépteit. Ortvay ekkor már beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarára, majd doktori disz- szertációján dolgozott. Doktori oklevelét 1874-ben szerezte summa cum laude minősítéssel, régészet, műtörténelem, numizmatika tárgyakból. Disszertációját Dácia feliratos emlékei és térképe Mommsen kiadásában címmel 1874. július 2-án a Magyar Történelmi Társulatban olvasta fel. Römer Flóris pártfogásának köszönhetően 1873-ban a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárába került, valószínűleg nem kifejezetten vezető pozícióba (korabeli hivatalos néven „tiszti segéd” lett). Ezt a feladatot, melyet valószínűleg egy idő után terhesnek érzett, 1875-ig látta el, amikor Pozsonyba került. Tudományos karrierje - nem utolsósorban kitartó szorgalma miatt - gyorsan ívelt felfelé. Budapesten munkatársa lett az Archaeológiai Értesítőnek, az Archaeológiai Közleményeknek és az Egyetemes Magyar Encyklopédiának. Figyelemreméltó, hogy a magyarországi tudományos élet központjában, a Magyar Tudományos Akadémia hierarchizált és sajátos szokásjogra alapozott fellegvárában milyen gyorsan megtalálta a helyét. Fiatalon, 32 évesen elismerést szerzett. Külön kitüntetésnek tekinthető, hogy 1874- ben megbízták az akadémia Archaeológiai Értesítőjének a szerkesztésével. Az akadémia levelező tagjává 1875. május 26-án választották. Székfoglaló előadását két részben 1875. január 3-án és május 26-án tartotta Margum és Contra-Margum helyfekvése címmel. Szerbiában a római kori település, Margum topográfiai helyzetét pontosította gazdag forrásanyag ütköztetésével és a helyszín bejárásával. Fiatal kutatóként a magyarországi tudóstársadalom elismert tagja lett. Három évtized Pozsonyban Özvegy édesanyjával 1875- ben költözött Pozsonyba. Közéleti, kulturális, oktatási és közművelődési tevékenysége a városban három évtizedet ölelt fel. A Pozsonyi Jogakadémia nyilvános tanárává Ferenc József 1875-ben nevezte ki. Az egyetemes történelem nagy ókori korszakai mellett európai, magyarországi művelődéstörténetet és Magyarország „oknyomozó” történetét, a történeti „kútforrások” elemzését, tehát történeti módszertant és forráskritikát is tanított. Tanári évei a nyugodt és kiegyensúlyozott időszakot jelentették életében. A jogakadémia vezetése 1884-ben őt bízta meg a nagy múltú oktatási intézmény történetének megírásával. Az alapítás századik évfordulójára készült mű gazdagon adatolt és máig fontos alapmű. Pozsonyba költözése azonban nem jelentette, hogy kikerült volna a magyar történettudomány és régészet fő sodrából (gondoljunk például csak a Monumenta Vaticana Hungáriáé sorozat első két kötetének az elkészítésében játszott fontos szerepére). Tudományos és történelmet népszerűsítő tervei szintén új lendületet vettek. A gazdag pozsonyi és bécsi levéltári forrásanyag új témák bőséges tárházát jelentette. Pozsony legrégebbi pénzintézete, a város gazdasági, szociális és kulturális fejlődését folyamatosan támogató Pozsonyi I. Takarékpénztár 1892-ben ünnepelte alapításának ötvenedik évfordulóját. Ortvay Tivadart bízták meg egy reprezentatív várostörténet megírásával. Pozsony történetének első kötete 1892-ben jelent meg. A takarékpénztár vezetősége a városmonográfia későbbi munkálatait is segítette. 1893-ban erről így írtak: „Tekintettel a tudós szerző által nagy buzgó- sággal és fáradsággal összegyűjtött forrásanyagának gazdagságára, legalábbis még két kötetnek a megírására lesz szükség, hogy a város büszkeségét képezendő munka kezdetéhez méltóan befejeztessék.” A sorozat újabb kötetei a bank jelentős anyagi támogatásával láttak napvilágot. A szerzői honorárium, a szerkesztési munkák és kiadási költségek 1894 és 1905 között több mint 25 ezer koronát tettek ki. A folytatást is tervezték, amit a szerző 1916- os halála akadályozott meg. Ortvay az Orsolya-rend pozsonyi tanítóképző intézetének az igazgatójavolt 1894 és 1900 között. Több közéleti tisztséget is elvállalt: tagja volt a Pozsonyi Közkönyvtár felügyelő bizottságának, Toldy Kör és a Közművelődési Társulat igazgató választmányának, a városi statisztikai hivatalnak, alelnöke volt a Pozsonyvármegyei Régészeti és Történelmi Egyesületnek. Érdemei elismeréséül 1902-ben a törvényhatósági bizottság tagjának választották. 1906-ban napközi gyermekmenhelyet alapított. Frigyes főherceg és felesége Izabella négy lányának 1895 és 1905 között volt a házi tanítója. Ortvay 1875-től 1906-ig Pozsonyban élt. 1904-ben nyugdíjas lett, de a pozsonyiak rábeszélésére még két évet tanított. A helyi polgárság 1906-ban bensőségesen búcsúztatta. A Pozsonyi Orvosi és Természet- tudományi Társulat, a Toldy Kör és a jogakadémiai segélyegylet tiszteletbeli elnökévé választotta, a város pedig díszpolgári címet adományozott neki. Az utolsó alkotói korszak Budapestre költözve az alkotómunka új szakasza, akadémiai munkásságának a kibontakozása következett. Régészeti, történelmi és klasszika-filológiai bizottságok tagjaként tevékenykedett, pályázatokat bírált el, elhunyt akadémiai tagok pályafutását értékelte. Az akadémiát anyagilag is támogatta. 50 ezer korona alaptőkéjű alapítványt hozott létre 1906-ban, melynek kamatait irodalmi célokra fordították. Ortvay számos jeles művet alkotott 1907 és 1916 között. Ezek közé sorolható akadémiai székfoglalóként elhangzott értekezése, Az ősember táplálkozása, mely nyomtatásban 1907- ben jelent meg. A hadtörténet mezejére is elkalandozott. A mohácsi csata okai és következményei című munkáját 1910-ben olvasta fel az akadémián. Korábbi pozsonyi levéltári kutatásaira és öthetes belgiumi gyűjtésre támaszkodva írta meg 1912-ben Mária, II. Lajos magyar király neje című életrajzát. Az akadémia ezért a munkáért 1916-ban Marczibányi- díjjjal jutalmazta. Budapesten először a József körúton bérelt lakást. 1908-tól a Várban lakott, a Dísz téren, ahonnan 1912-ben a Várfok utcai házba költözött. 1916. június 25-én jobboldali szélütést kapott. Állapota nem javult, kórházba került. 1916. július 8-án hunyt el, pappá szentelésének - és ezzel együtt tudományos pályája indulásának - 50. évfordulóján. Érckoporsójátjúlius 10-én szentelték fel a Kerepesi úti temetőben. Végrendelete szerint édesanyja mellett akart nyugodni Pozsonyban. A Nyugati pályaudvarról szeretett városába szállították, és 1916. július 11- én a Szent András-temető- ben helyezték örök nyugalomra. Az engesztelő szentmisét július 12- én az Orsolya-rendi apácák templomában mutattákbe. Ma is elmondható: Ortvay Tivadar munkássága terjedelmes, tematikában sokrétű. Forráskezelése alapos. Történelemmel, művészettörténettel, régészettel, éremtannal, paleontológiával, történeti földrajzzal, gazdaságtörténettel és a kultúrtörténet számos alterületével, így egyebek között műgyűjteményekkel, az éghajlat, halászat és vízgazdálkodás történetével is foglalkozott. Politikai és közjogi értekezéseket, akadémiai életrajzokat és útleírásokat írt. Megjelent dolgozatainak száma megközelíti a 350-et. Pozsony és Pozsony megye város-, illetve helytörténetéről 111 közleménye jelent meg. Ortvay emlékezete Jeles historikusunk emlékét Pozsonyban az Ortvay- kultusz ápolása tarthatná fenn (emléktábla, utcanév). Ugyanakkor mind a mai napig nem született meg alapkutatásokra támaszkodó biográfiája és tudományos munkásságának összefoglaló felmérése. Pozsonyi közéleti és tudományos szerepvállalásainak lajstromba szedésére, történetírói munkásságának részletesebb, forrásközpontú feldolgozására sem került még sor. Szétszórt, hagyatékának feltérképezése, pályafutásának dokumentálása, levelezésének és legjelentősebb publikációinak közzététele további kihívás a számunkra, (gis)
