Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-23 / 273. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 23. Vélemény és háttér 7 A populista kormányzás legfőbb fegyvere a lakosság leosztása „ránk" és „rájuk", a másokra A „mások” kárára Múlt szombati hír, hogy Budapesten középiskolások egy csapata megvert egy hajléktalant, a cuccait pedig bedobálta a Dunába. Nyilván nem egyedi eset, de van több érdekes körülmény. RAVASZ ÁBEL Például, hogy a történés nem péntek éjjel, ittasan vagy a buli hevében történt, hanem kora délután. Hogy nem valamelyik külvárosi panelrengeteg egyik zugában, hanem a Lánchíd mellett. Az elkövetők annyira nyeregben érezték magukat, hogy pár méterrel odébb, a rakparton fülelték le őket. Miért érdekes nekem az eset? A fenti három körülmény - idő, helyszín, nyugodtság - arra utal, hogy a sztori nem olyan, amely után másnap reggel az elkövetők nehezebben néztek volna tükörbe. Nyilván arra számítottak, hogy ezt most megtehetik. A Lánchíd környéke persze tele van térfigyelő kamerával, és végül az azokat figyelő diszpécser értesítette a rendőröket, akik azonnal léptek. Nem tudok az elkövetők fejével gondolkozni, de valami miatt úgy gondolták, hogy amit tesznek, annak nem lesznek következményei, hogy benne van a „normában”. Nem véletlenül használtam a norma kifejezést. Az Orbán- kormány munkájával kapcsolatos egyik legfontosabb kritika épp a magyarországi norma- rendszer átalakítása. Orbán Viktor és emberei egyébként sokszor szándékosan avatkoznak bele a szokások alakulásába. Úgy érzik, egy rosszul működő országot vettek át, amit tetőtől talpig át kell alakítani. A változtatások gyakran pozitívak, de sokszor éppen a szolidaritás és a társadalmi integráció ellen is hatnak. Egyebek mellett a kormány hajléktalanellenes politikája komolyan hat a normák alakulására az országban. Ahogy a Fidesz különböző szóvivői beszélnek a hajléktalanokról - nyilván a Jobbik, kevésbé nyilván a baloldal egyes képviselőinek egyetértésével -, az de- humanizálja az utcán élőket, és a „mi” csoportunkból az „ők”, „mások” csoportjába sorolja át őket. A másokkal pedig több mindent meg lehet tenni, mint saját magunkkal. Egyáltalán nem biztos hogy a mostani támadásnak ehhez van köze - bár a körülmények mintha azt mutatnák, hogy a srácok úgy érezték, a hajléktalannal bármit megtehetnek, nem lesz érte büntetés -, de az tuti, hogy a következő incidensnek vagy az az utáninak lesz. A populista kormányzás legfőbb fegyvere a lakosság leosztása „ránk” és „rájuk”, a másokra. Ez az egyetlen elem, amely minden populistánál közös. A mások persze országonként változnak: Szlovákiában magyarok, romák, Magyarországon bankárok, romák, (a jobbszélen) zsidók, Hollandiában bevándorlók, az USA-ban latinok; a sor folytatható. A populistáknak hasznos, ha az emberek egzisztenciális dühét másokra összpontosíthatják. Támogatottságot, szavazatokat, kevesebb kellemetlen kérdést hoz. Közben persze nem akarják, hogy bárkit is megverjenek, de ezt a kockázatot is hajlandók vállalni a politikai sikerért. Ez az ő döntésük - Orbáné, Belicáé, Mikusé -, meg a szavazóké, akik mégis (ezért?) megválasztják őket. De ha a „mások” méltóságát szavatoló normák leomlanak, akkor ki kell mondani, hogy ki a felelős a történtekért. Az, aki a célkeresztet beirányozta.- Megfogsz lepődni, ha elmondom, kit választottam. A személyi edzőmet! (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Jé, ez mozog! JUHÁSZ KATALIN P Az alábbi jelenet dzsa téren zajható a főváros lépcsős aluljáróinak egyike. A vonattal érkező optimista külföldiek itt hiszik azt, hogy megtalálták a metrólejáratot. Pedig csupán átmehetnek a túloldalra a föld alatt, és közben vehetnek kávét, szemüvegkeretet, táskát, öltönyt, sőt egy fodrászatba is beülhetnek. Én is lefelé indultam ma délelőtt. A mozgólépcső előtt fiatal nő bénázott, feltartva a gyalogosforgalmat. Nem mert rálépni, csak bámult a lába elé, nézte, ahogy megjelennek, bemélyednek és lefelé indulnak a lépcsőfokok. Egy férfi volt vele, ő gyakorlott mozdulattal lépett a mozgólépcsőre, és már középtájt volt, amikor hátranézett. Mosolyogva felszaladt, és segített a nőnek. Összekapaszkodva „utaztak”, aztán a férfi lependerítette a nőt. A mindenségit, mibe csöppentem már megint, gondoltam, és alig bírtam ki, hogy meg ne szólítsam őket. A nőt olyan húsz-huszonöt évesnek sac- coltam. Fekete farmer, zöld széldzseki, közepes méretű hátizsák. Hétvégére jött fel Pozsonyba a kedveséhez, aki valami építkezésen vagy gyárban dolgozik. Életében először jár a fővárosban. Vonattal érkezett, mondjuk egy liptói kis faluból. A férfi kibu- szozott elé a vasútállomásra, aztán az elnöki palota előtt leszálltak, hogy azt is megnézhesse a menyecske. Nem lehetnek együtt túl régen, hiszen a férfi nem tudta, hogy kedvese még sosem látott mozgólépcsőt. Nézzük, mit is jelent ez. A nő nem járt még repülőtéren, azaz feltehetően nem utazott nyaralni melegebb égtájakra, sem nyugat-európai nagyvárosokba. Budapesten vagy Bécsben sem járt még, ahol van metró. Nem vásárolt bevásárlóközpontban, azaz plá- zában, de talán áruházban sem, hiszen szemlátomást megdöbbent azon, hogy a lépcső mozog. Egyébként, ha belegondolunk, ez tényleg nonszensz, ahogy sok egyéb, természetesnek tartott dolog egy nagyvárosban. Élnek itt például olyan lusta emberek, akik nem képesek szétvágni egy bagettet, hogy beletegyenek pár szelet szalámit, hanem 1,80-ért veszik meg ugyanezt az aluljáróban. Vagy tizenöt percet várnak a villamosra, hogy eljussanak oda, ahová gyalog nyolc perc alatt érnének. Kétségbeesnek, ha tíz percre kiesik az internet, vagy ha nem működik a légkondi. Folytathatnám. (Ott van például a mozgójárda, ami már tényleg a feleslegesség netovábbja.) Szóval hősnőnk túl van az első fővárosi megrázkódtatáson, amelyet a semmiből előbukkanó és odalent ismét a nagy a semmibe vesző fémlépcsős szerkezet okozott neki. Kíváncsi lennék, mi mindenre csodálkozik még rá ebben a furcsa, európainak bajosan mondható, de „adminisztratív” szempontból mégiscsak annak számító városban. KOMMENTAR Se fekete, se fehér: orbánizmus SZOMBATHY PÁL A Bajnai-kísérlet már látható kipukkadása életre keltette a baloldali szavazókért folyó harcban Gyurcsány Ferencet és az ő DK nevű formációját; feljebb is másztak a pártpreferencia-felmérésekben. A két üzletember-snitt-po- litikus jó barát rivalizálásának alakulása nem mondható meglepőnek, hisz míg Bajnai tétovázik és pepecsel, addig Gyurcsány határozott és örökmozog, ezért karakteresebb. Övéi kedves Fletója különben jobb érzékkel keresi a fogást a hatalmon, mikor szenvedéllyel kínálja magát az új oligarchák üldözöttjének és ostorozza a korrupciót és felháborodik az általa is előállított szegénységen. Bajnai inkább szakmázik a közgazdaságban, pedig azon a terepen Orbánék kevésbé látszanak verhetőnek. Egyszerűen határozottak: volt és van koncepciójuk. A miniszterelnök szerint hasít a gazdaság, a rezsiharc nyerésre áll, az egykulcsos személyijövedelemadó jó, mellette ki kell tartani. (Más kérdés, hogy kinekjó: a Századvég kutatóintézete óvatosan elhatárolódott két kollégájuktól, kiknek kutatása szerint az egykulcsos szja-rendszer a legmagasabb jövedelműeknek kedvezett; a csökkentés majd’ 75%-a az adófizetők legjobban kereső ötödénél landolt). Az egykulcs talán vitaképes választási téma lehetne, szakszerű politikai fordításban. A rezsicsökkentést támadni már nehezebb. És bizony nehéz elítélni, ha a versenyhivatal lecsap a kartellező bankokra; nem könnyű a lakosság szimpátiáját elnyerni azzal sem, ha a multik különadójának eltörléséért lép fel egy alakulat. Demagógiának, populizmusnak nevezni népbarát (nak tűnő) intézkedéseket legfeljebb akkor érdemes, ha világos és nem csak a jövő távoli ködébe vesző gazdaság javító ígéretek vannak a zsebben. A számok/statisztikák oda-vissza csavarásával mintha nem is annyira fekete-fehér téma lenne ez az orbánizmussal karon fogva járó matolcsyzmus. Talán mégsem teljesen inkompetens gazdasági nézetek egyvelege ez, mint ahogyan a divatos megszorításbarát tankönyvista irányzat és közgazdász baráti kör beállítja. Miközben az ő módszereik egyelőre devizahiteles közelmúlttal és eladósodással társulnak a választói fejekben. Ja, hogy a szavazó tudatlan volna? Gazdasági 2010 előttöt ígérni a mostani kétharmad könyörtelen úthengerével szemben aligha lesz nyerő. Bukó lesz azt ismételgetni, hogy nálunk az intellektuális fölény, miénk a szürkeállomány - rég volt, tán igaz se volt. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Kivizsgálják, van-e cenzúra Elismert médiaszakértők és Prágában dolgozó külföldi tudósítók vizsgálják meg, van-e a közszolgálati Cseh Televízióban cenzúra - jelentette be Petr Dvorak, a televízió vezérigazgatója. A nyílt vita akkor robbant ki, amikor a TV 23 szerkesztője levélben fordult Milan Uh- déhez, a Televíziótanács elnökéhez, s azt állította: a szerkesztők több, főleg Milos Zeman államfőt érintő anyagát főszerkesztői, illetve más vezetői beavatkozás miatt át kellett dolgozni. A TV 63 alkalmazottja ellenvéleményt fogalmazott meg. Az ügy kikerült a televízió falai közül és éles társadalmi viták tárgya lett. A bírálók több esetettel igazolták állításaikat. Nem hivatalos értesülések szerint a TV vezetésének utasítására nem került az esti híradóba az a tudósítás, mely a dülöngélő, nehezen beszélő Zemant mutatja be a koronázási ékszerek kamrájának kinyitásakor. Bár az elnöki iroda az eseményt Zeman betegségével magyarázta, a sajtóban megjelent többségi vélemény az, hogy az elnök be volt rúgva. A sajtó és a politikusok a televízióban kialakult feszültség miatt követelik, a vezérigazgató vizsgáltassa ki, megalapozott-e a bírálat vagy sem. Dvorak a Televíziótanácshoz fordult, de annak elnöke közölte: a testület a televízió műsorával, tartalmi kérdésekkel nem foglalkozhat. Dvorak ez után három elismert hazai szakértőt és Csehországban dolgozó két külföldi tudósítót kért fel a kérdés megvizsgálására és elbírálására. Jaromír Volek egyetemi tanár, cseh média- szakértő, Barbora Osvaldová egyetemi tanár, az újságírószövetség etikai bizottságának elnöke, Michal Sobr, a Károly Egyetem rektorhelyettese, médiaelemző, Dana Schmidt, a Politiken dán napilap közép-európai tudósítója és Rob Cameron, a BBC csehországi és szlovákiai tudósítója. „Megnézzük a vágatlan, majd a vágott, közölt anyagot, s eldöntjük, folyik-e a Cseh Televízióban manipuláció” - mondta Osvaldová. (kés)
