Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)
2013-11-18 / 268. szám, hétfő
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 18. Vélemény És háttér 7 Aki ma politikai agendaként használja az egykori álbiztonságot, az gazember Rendszer- vagy gengszterváltás? A szombati napilapokon és néhány tévéműsoron túl semmi nem emlékeztetett november 17-re. LOVÁSZ ATTILA Ha nem hívtak volna a füleki gimnazisták rendezvényére (köszönöm), úgy járhattam volna az évfordulóval, mint Fico kormányfő magával a „bársonyossal”- nem vettem volna észre. Vagy mégis? Ami a 24 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztet, az nem más, mint az egyre terjedő nézet, hogy 1989 előtt talán jobb volt. Semmi új a nap alatt, de most egyre gyakrabban találkozni e véleménnyel, hogy a közvélemény-kutatók sem kerülhették meg. Az eredményt tudjuk. Egyre többen mondják, hogy nem rendszerváltás, hanem gengszterváltás volt csupán, a józanabb értékelések szerint a forradalmár ifjak és a velük gyorsan közös hangot találó értelmiségiek naivan kivonultak, de semmi más. A gonoszabb értékelések szerint az egészet a titkosszolgálat szervezte (a halott diákot játszó akkori titkosrendőr is így nyilatkozott). Nos, tény, hogy a mai szlovákiai társadalomban óriási az elégedetlenség, tény, hogy az egykori Csehszlovákia területén a szélsőséges alakulatok és a protesztpártok itt-ott komoly sikereket érnek el, de hogy 1989 novemberében ebben az országban - és ebben a világrész- ben - valami történt, nem vitás. Az összeesküvés-elméletekhez hasonló álértékelések pedig méltatlanok a 24 évvel ezelőtti eseményekhez. Egy halott diákot játszó provokátor betanítható. Egyrendezvénymenete befolyásolható. Sőt, aki a novemberi események értékelésekor kihagyja a nemzetközi kontextust, valóban naiv. De az biztos, hogy a prágai diákverést követő spontán (igen spontán!) eseménysor, a többi egyetem bekapcsolódása, az ipari vállalatok munkásainak hozzáállása, a hadsereg vezérkarának félelme (és az ezzel kapcsolatos intézkedések előkészítése), a titkosrendőrség iratainak kaotikus likvidálása, az állampárt vergődése - nos, ezek mind olyan események, amelyeket a világ legtökéletesebb titkosszolgálata sem tudott volna megszervezni. Lehet kirobbantani véres forradalmat, tüntetéseket, de azt, ami 1989 novemberében zajlott, beleértve az erőszakmentességet, a talán ma már érthetetlen összetartozásérzést, szolidaritást és fegyelmet, nos, ezt titokszolgák és ügynökök ma sem képesek megszervezni. Más kérdés, hogy a rendszer- váltásnakvoltak, vannak vesztesei. A rendszerváltásnak vannak olyan haszonélvezői, akik semmivel sem érdemelték ki jelenlegi státuszukat. A rendszerváltásnak vannak következményei, amelyek a lakosságot meglepték, a változásokra felkészületlen voltában sebezhetővé tették. De ha ma valaki a rendszerváltás előtti biztonságot sírja vissza, akkor a rossz életminőség és alacsony életszínvonal biztonságát sírja vissza. Aki ma politikai agendaként használja az egykori álbiztonságot, az gazember, s az emberek elégedetlenségének okaira egyáltalán nem kíváncsi, mert csak hatalmat akar, szófogadó birkákkal a karámban. Amikor megpróbáltam megfogalmazni, vajon mi az, amit rövid összehasonlításként le lehetne írni a ’89 előtti s utáni állapotokról, egy november után született fiatalember szavait kellett kölcsönkérnem: az elmúlt rezsimben rossz volt, mert nem volt döntési lehetőséged. Most meg az a rossz, hogy döntési lehetőséged ugyan van, de jobbára rosszuldöntesz. Ha a rendszerváltást lopás, rablás, érdemtelen meggazdagodás kísérte az egyik oldalon, az elszegényedés, a munkaerőpiaci bizonytalanság a másikon, akkor ezeket a dolgokat kell megoldani, nem a gumibotos és emellett önmagát ünnepeltető zsarnokságot visszasírni. Az elégedetlenség nagy része indokolt, de amíg van döntési lehetőségünk, megváltoztathatóak a dolgok. Ha döntési lehetőségünk nem lesz, akkor már panaszkodni is tilos lesz. A jó bor jó szőlőből készül. Következtetésképpen a rossz szőlőből nem lehet jó mustot préselni. De a jó szőlő még nem záloga a jó bornak. A szabadság feltétele nem záloga a jólétnek. A zsarnokság viszont mindig a rossz életet garantálja. Ennyi méltányosságot November, a 20. század egyik legnagyobb eseménye tájainkon, megérdemel.- A kommunizmus olyan volt, hogy mindenkinek volt munkája, de alig dolgozott valaki, nem lehetett kapni semmit, mégis mindenkinek megvolt mindene, ennek ellenére mégis mindenki lopott, és amit ellopott, az nem hiányzott sehonnan. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Születésnapra VERES ISTVÁN Egyéves a Népi Platform, az ellenzéki szövetséget alkotó pártok elnökei pedig még mindig azt állítják, hogy a platformnak van létjogosultsága. Ján Figeľ KDH-elnök a hétvégén ráadásul azt mondta, az egy évvel ezelőtt létrejött Népi Platform már be is bizonyította létjogosultságát. Nehéz megtippelni, mire gondolhatott Figeľ, a platform ugyanis a parlamentben az elmúlt tizenkét hónapban nem igazán csinált semmit. Csak akkora súllyal bírt, mint a KDH, az SDKÚ és a Híd összeadva, egy grammal sem többel, néha-néha pedig még kevesebbel. Létrejötte óta ráadásul lezajlott egy megyei választás, továbbá közeledik a köztársaságielnök-választás, a KDH-ból a Hídból és az SDKÚ-ból álló laza szövetség viszont meglehetősen lazán veszi mindkettőt, mivel hogy egyikválasztáson sem voltak képesek rendesen összefogni. A megyei választásokon a KDH nem volt képes a platformmal tartani, a párt Nyitrán és Besztercebányán is a Smer mellé állt. Kassán sem tudtak közös megyeelnök-jelöltet állítani, ezért a Híd Zdenko Trebula smeres jelöltet támogatta, Nagyszombat megyében pedig a Híd és a KDH is inditott megyeelnökjelöltet. Szombaton jön a második forduló a déli megyékben, a népiek viszont még mindig nem mutatnak egységes képet: a KDH Nyitra és Nagyszombat megyében nem támogat senkit. Vagyis azt üzeni a nagyra becsült választóknak, hogy nem üzen semmit. Ez aztán az egyenes beszéd! Ugyanezt csinálja áz SDKÚ az elnökválasztás kapcsán: nem mondja meg, mit akar, a platform másik két pártja meg áll, mint az a bizonyos lagzis rokon a hideg vízben, és lesi, mikor méltóztatik dönteni a szövetséges. A választók ezt méltóképpen honorálták is: a nyolc megye közül csak Pozsonyban tudta legyőzni a jobboldal a Smert. Szóval így bizonyította létjogosultságát a Népi Platform az elmúlt egy évben. Az ütőképes ellenzéki politizáláshoz kicsit több kellene. Azonban úgy tűnik, ha a kormánypárti választók egy része meg is utálja a Smert 2016-ra, abból nem a népiek fognak profitálni, hanem Dániel Lipšic pártja, a Nova. Az ugyanis az egyetlen jobboldali párt, amely határozott hangot üt meg és új arcokat kínál. FIGYELŐ A kémkedő királyi portás Szállodai szobafoglalási online-rendszerek százait figyeli a brit titkosszolgálat, hogy értesüljön a diplomaták utazásairól. A királyi portás (Royal Concierge) nevű programmal gyűjtött adatokat lehallgatási szakértők és kémek hasznosítják - írta a Der Spiegel. Az adatbázisokból kigyűjti a kormányzati - .gov végződésű - e-mail címeket. Ezek alapján előre ismerik az állami küldöttségek utazásait. Ezután a technikai osztály megteszi az előkészületeket a fontosnak tartott szállodavendégek fogadására, például a szobatelefon lehallgatására. A királyi portás programot 2010-ben indították, és házon belül jelentős újításként tartják számon. A projektnek külön emblémája van, egy koronát, palástot viselő, egyik szárnyában jogart tartó pingvin. A programot hasznosnak tartják, ezért kiterjesztését tervezik az autókölcsönző cégek foglalási rendszereinek megfigyelésére - írta a Der Spiegel. (MTI) Az ukrán elitnek úgy jó az Európai Unió és Oroszország közt lavírozni, ahogy az most történik, a társulási folyamat pedig akár tíz évig is eltarthat Ukrajna tizenöt perce - amikor mindenki róla beszél JARÁB1K BALÁZS Két héttel a vilniusi EU-csúcs előtt a világ arra figyel, hogy keleti szomszédunk Európát vagy Oroszországot választja-e. Holnap lejár a határidő, amit az unió szabott a Timosenko-ügy „megoldására”. A nyugati média tele van Ukrajnával. A Forbes magazin azt írja, Viktor Janukovics elnök csak magára, vagyis arra gondol, hogyan nyerhet a következő elnökválasztáson. A New York Times meg azt, hogy Ukrajna később is aláírhatja a társulási szerződést, nem kell ezt a vilniusi csúcson - de akkor Vlagyimir Putyin orosz elnök zsaroláson alapuló politikája győz. Helyben vagyunk - tulajdonképpen a Forbesnak, a New York Timesnak igaza van. Azonban az ördög itt is a részletekben bújik meg, és ezekből érdemes párat felidézni. Először is az ukrán elitnek úgy jó az EU és Oroszország közt lavírozni, ahogy az most történik. Ugyan tisztában van azzal, hogy a társulási szerződés fontos lépés, de azzal is, hogy a társulási folyamat akár 8-10 évig is eltarthat, csak a szerződés ratifikálása legalább egy évig, és nem hoz automatikusan tagságot. Másodszor, kilenc évbe telt, míg az EU a narancsos forradalom után - ami az Európa melletti manifesztáció volt - összetákolt egy elég attraktív politikai tervet az ukránok számára. A társulási szerződés tartalmaz technikai és politikai elemeket, mind a politikai elit, mind a nép támogatja. A Janukovics- kormány is megdolgozott azért, hogy elkészüljön a több mint ezer oldalas dokumentum. Harmadszor, ahogy e hasábokon már volt erről szó, Janukovics elnöknek úgy kell a társulási szerződés, mint egy falat kenyér, hogy 2015-ben esélye legyen a választásokon megszólítani a nyugat- és közép-ukrajnai választókat. Moszkva nehezen fizet annyit, hogy Ukrajna gazdasági problémáit el lehetne kendőzni a választásokig. Az ukránok nagy többsége ráadásul egyértelműen az EU-t választja, egy friss felmérés szerint 45% az unióval való szerződést támogatja szemben a Pu- tyin-féle vámuniót pártolók 14%-ával. Vagyis ez a kérdés alighanem a választási kampány legfontosabb eleme lesz. Negyedszer, a társulási szerződés nem az EU és Oroszország közötti választás, bár komoly lépés az EU felé. Az oroszok vámuniója szinte teljesen az EU alapján lett gründolva, vagyis lenne esély a két rendszert kompatibilissé tenni. Bár a vámunió az eddigi legkomolyabb - erős jogi alapokon nyugvó - integrációs projektum a volt Szovjetunió területén, az eddigi tapasztalatok alapján nem működik olyan jól, mint ahogy az első ránézésre tűnik. Vagyis az oroszok megtanulták imitálni a nyugati rendszert, de a működtetése mégnem megy. Tulajdonképpen két lehetőség vetélkedését látjuk. Sőt, inkább egy izgalmas mozi ez, s mivel jók a színészi teljesítmények, bele is élhetjük magunkat rendesen. Az ominózus 15 percet éljük most, amikor mindenki Ukrajnáról beszél. Ha az EU és Ukrajna valóban közelebb szeretne kerülni egymáshoz, akkor tenni kellene többet, semmint annyit beszélni.
