Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-12 / 263. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. NOVEMBER 12. Vélemény és háttér 7 Marián Kotleba Krszanahorka után most Besztercét ostromolja Bakancsban a megyeházára Marián Koriéba eredmé­nye meglepte a szlovák sajtót, a politikusokat, sőt, talán még néhány elemzőt is, ám ez az eredmény már régen érett, s talán jobb, hogy egy megyei választáson ugrott ki, mintha hirte­len a parlamentbe top­panna be Kotleba. NAGY ANDRÁS Már négy évvel ezelőtt, a 2009-es megyei választások idején 10 százalékot szerzett Kotleba, de akkori eredményét azóta mindenki elfelejtette. A 26 ezer szavazat nem tűnik olyan rettenetes soknak, ám ezt egyetlen megyében szerez­te, és ha a többiben csak ennek a felét kapná az országos vá­lasztáson, már simán a parla­mentbe is bejutna. Miután az SNS elindult lefe­lé a lejtőn, és már csak arra szolgált, hogy Ján Slotát és ba­rátait üzlethez juttassa, várha­tó volt, hogy valaki átveszi a he­lyét. Az SNS új vezetése nem volt képes megszólítani az igazi szélsőséges szavazókat, Kotle­ba pedig várta az alkalmat, hogy végérvényesen bekerül­jön az országos köztudatba. Minden valószínűség szerint bakancsosainak tavalyi krasz- nahorkai vonulgatásai adták a végső lökést, hogy felfigyeljen rá az egész ország. Ehhez jött a választási kampány, az ingye­nes sajtómegjelenés, és meg is lett az eredménye. A szlovák közvélemény ed­dig kényelmes helyzetben volt, mert Slota primitív, buta mó­don képviselte a nacionaliz­must, de kiszámítható volt, akit a koalíciós partnerei többé-ke- vésbe kordában tudtak tartani, főleg ha hagyták, hogy tömje a zsebét. Ha a szlovák naciona­listákról volt szó, még legyin- teni is lehetett, hogy nálunk annyira nem is szélsőségesek, és egy alkoholista a vezérük. Ehhez képest Kodebáék sokkal rafináltabbak, felkészültek (jo­gászcsapat kísérgeti Kotlebát a bírósági tárgyalásokra meg az erőfitogtató demonstrációkra), agresszívek, és sokkal inkább az emberek szociális érzékeny­ségén keresztül közelítenek a rasszizmushoz és a xenofóbiá- hoz. És ne feledjük, mostantól Kotleba képviselő úr a beszter­cebányai megyegyűlésben. Ugyanaz történik Szlovákiá­ban 2013-ban, mint ami Ma­gyarországon az elmúlt évek­ben, amikor lassan elkezdett Kotlebáékvalószínűleg sokat tanultak a Magyar Gárdától és a Jobbikhoz köthető egyébfélmilitá- ris csoportoktól. felemelkedni a Jobbik és a kü­lönféle gárdás alakulatok. Egyébként biztos vagyok ben­ne, hogy Besztercebánya me­gyében Kotleba sok magyar szavazatot is kapott, hiszen sem az MKP-nak, sem a Hídnak nem volt valódi, saját megye- főnökjelöltje, és a „rendcsiná­lásra”, a roma problémára a magyar szavazók is ugyan­annyira fogékonyak, mint a szlovákok. Érdemes megfi­gyelni, hogy Kodebáék a ma­gyarokkal szemben sokkal ke­vésbé agresszívak, mint ami­lyen az SNS volt. Sőt, nagyon valószínű, hogy rengeteget ta­nultak a Magyar Gárdától és a Jobbikhoz köthető egyéb félmi- litáris csoportoktól. Hogy Kot- lebáékról nem most hallottunk utoljára, az biztos. Amire most nekik szükségük van, az a lehe­tő legnagyobb hírverés és me- diális tér, ahol terjeszthetik sa­ját igéjüket. A jövőre esedékes önkormányzati, európai par­lamenti és államfőválasztás újabb szereplési lehetőséget biztosít a számukra, és egyértelmű, hogy a társadalmi és szociális problémák, ame­lyeket meglovagolva hergelik az embereket, nem fognak ad­dig megszűnni. Az pedig, hogy Kodéba nem csak a jobboldal problémája, mindenki számára vüágos, de Fico talán csak ak­kor veszi majd komolyan, ami­kor az ő nacionalista szavazóit is kezdi elhalászni. (Ľubomír Kotrha karikatúrája Szoruljatok rám! Különben ahány ház, annyi baj legyei KOMMENTÁR A megyék megvédése TOKÁR GÉZA Míg pár hete a rozsnyói események kapcsán ar- ról írtunk, milyen problémákkaljár az MKP Kpdif' számára, ha nem kellőképpen centralizált a ff párt, a megyei választásokvégeredménye megmutatta, megvannak az előnyei, ha a helyi «V sejtekben önjáró jelöltekis vannak. MMÁÍéI A Híd viszont ráfizetett arra, hogy nem tudott (vagy nem is akart) megfelelő jelölteket találni a választások­ra, a párt szerkezeti gondokkal küzd. A Magyar Közösség Pártjának megyei választáson elért ered­ménye egyértelmű siker, hiszen a legtöbb régióban megőrizte pozícióit. A jó szereplés nem volt annyira egyértelmű, mint utólag tűnhet, hiszen négy éve, a 2009-es megyei választás volt az első a Híd számára, s az a voksolás csak a terep előké­szítését jelentette számára. Az akkori eredményekhez képest úgy tűnt, a Híd most csak nyerhet, az MKP pedig veszíthet. Ráadásul a parlamenti, majd a helyhatósági választásokon az utóbbi években alaposan átrendeződtek az erőviszonyok. Eh­hez képest a megyéket megvédte az MKP, na de miért? Az állandóság az alapja annak, miért ítélheti sikeresnek a vá­lasztási szereplést a párt. Az MKP-szimpatizánsok gazdagod­tak egy egyértelmű, kollektív sikerélménnyel (amit egyéb­ként elsősorban a nyugati régióknak köszönhetnek, középen és keleten azért több helyen vannak problémák). Nagy szük­ség van a hasonló élményekre és pozitív impulzusokra, hiszen az MKP idén már harmadik éve nincs parlamentben, a megyei bástyák megtartása viszont rámutatott, hogy tud mit kínálni a szimpatizánsain túl a politikusainak is. A kedvező összképet egyetlen dolog ronthatta volna el - Be- rényi József sok rizikóval járó és kis híján rosszul elsülő indu­lása a megyefőnöki választáson. Még a második hely meg­szerzése után is tér nyílt az eredmények veszélyes értelmezése előtt, hiszen az MKP elnöke mellé mérhető egyéni népszerű­ségben felzárkózott Nagy József, aki ráadásul nem is a Híd el­ső embere. Berényi ugyanakkor az egyenlő erők küzdelméből a lehető legszerencsésebben keveredett ki, elérte kitűzött cél­ját és második lett Nagyszombat megyében. Ebből akár ko­moly stratégiai előnyök is származhatnak. Ha a pártelnök ké­pes érdemi egyezségre jutni a szlovák jobboldallal, az MKP akár kitörhet abból a karanténból, ahová az utóbbi években jutott. Amennyiben pedig a választók memóriája is kegyes lesz, akkor évek múltán nem a kis különbség, hanem az MKP jelöltjének második és a Híd-jelölt negyedik helye marad meg a köztudatban. A Híd egyértelmű vereséget szenvedett az MKP-val szemben, viszont ennek a vereségnek a mértékét és jelentőségét a 2009- eshez hasonlóan nem szabad túlbecsülni. A párt megyei vá­lasztásokon induló funkcióhalmozói (Nagy József, ÉrsekÁr- pád vagy Gál Gábor) jól szerepeltek. A második vonal viszont teljes egészében hiányzik a pártnál. A végletekig központosí­tott Híd-vezetés négy év alatt sem tudta kinevelni azokat a ká­dereket, akik nem a legfelső és legalsó, hanem a középső, me­gyei szinten fel tudják venni a versenyt az MKP-val. A Híd ez­zel együtt az MKP eufóriájával veszíthet a legtöbbet, hiszen saját választóit is elkedvetlenítheti az eredmény. Összességé­ben tehát az MKP-Híd különmeccset az MKP nyerte, de ezt a nagyon látványos sikert a győztesnek és a vesztesnek is a he­lyén kell kezelnie, s csak óvatos következtetéseket lehet le­vonni belőle a későbbi választásokra nézve. Joseph Kony és az Úr Ellenállási Hadserege Közép-Afrikában ártatlan férfiak, nők és gyerekek tízezreit rabolta el, erőszakolta meg és mészárolta le Sikerülhet közadakozásból elkapni az ugandai rémet? MTl-HÁTTÉR Sikerülhet-e közadakozásból pénzelve kézre keríteni egy há­borús bűnöst, aki Afrika dzsun- geleinek mélyén bujkál? Egy af­ganisztáni és Szomáliái harci ta­pasztalatokkal felvértezett ka­nadai kalandor, Robert Young Pelton ezzel próbálkozik: ado­mányokat gyűjt az interneten, hogy felbéreljen egykori kato­nákból álló csapatot Joseph Kony ugandai tömeggyilkos hadúr felkutatására. Pelton - akinek tervét számos Afrika- szakértő bírálta -, csak egy azon magánemberek, segélyszerve­zetek és államok sorában, ame­lyek sarokba próbálják szorítani a tömeggyilkos ugandai hadurat és szervezetének, az Úr Ellenál­lási Hadseregének (LRA) tagjait. Konyt annak ellenére sem sike­rült eddig elfogni, hogy Barack Obama amerikai elnök 2011 vé­gén százfős katonai alakulatot küldött a térségbe, hogy segítsék a konfliktusban érintett közép­afrikai országok hadseregeit az LRA elleni harcban. A küzdelemben számos civü szervezet is részt vesz, így az In­visible Children amerikai se­gélyszervezet, amelynek videó­ja széles körben is ismertté tette az ügyet. A Konyról és a gerilla­szervezetről szóló 29 perces vi­deót tavaly több mint 100 müli- óan nézték meg az interneten. Egy másik szervezet, a hous­toni Bridgeway Foundation két éve egy katonai magánvállalatot alkalmazott, hogy segítsen a Konyra vadászó fegyveres erők­nek elsajátítani a gyerektúszok mentésének technikáit. A civil szervezet szerződtetett egy légi- társaságot is, amelynek repülő­gépe és helikoptere rendszere­sen felveszi az LRA-tól elszökött dezertőröket. Az amerikai külügyminiszté­rium úgy értékeli, hogy a civü szervezetek lényeges szerepet játszottak a vüág figyelmének felkeltésében az LRA gaztettei­re, és továbbra is fontosak a szörnyűségek eüeni küzdelem­ben. Pelton pénzgyűjtését azon­ban eddig egyik szervezet sem kommentálta. Pelton, A vüág veszélyes he­lyei című könyv szerzője. Dolgo­zott már az amerikai hadsereg­nek Afganisztánban, és - saját elmondása szerint - kimagasló­an jó bujkáló személyek megta­lálásában. Ha összegyűlik a szükséges összeg, akkor elkezd Kony után kutatni, aki a feltéte­lezések szerint jelenleg a Közép­afrikai Köztársaságban rejtőz­ködik. „Nem a pénzért vadá­szunk Konyra, csak szeretném kipróbálni, hogy létre tudok-e hozni egy ütőképes rendszert” - hangoztatja Pelton. Az ugandai hadúr eüen a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság emberiesség el­leni bűncselekmények- gyükos- ság, szexrabszolgaságba taszí­tás, nemi erőszak, kínzás - vád­jával még 2005-ben adott ki el­fogatóparancsot. J. Peter Pham, a washingtoni Adantic Councü vüágpolitikai kutatóintézet igazgatója kétel­kedik a sikerben. „Nehéz eldön­teni, hogy ez a terv nevetséges vagy inkább szégyenletes. Arra kérni a nyilvánosságot, hogy ad­jon pénzt egy önmagát reklámo­zó kalandor és két filmes váüal- kozására, hogy megpróbáljanak felkutatni egy hadurat, akit több afrikai ország hadserege és az amerikai különleges erők sem tudtak kézre keríteni... hát ez enyhén szólva is mosolykeltő” - mondta Pham. Az Úr Ellenáüási Hadserege ártadan férfiak, nők és gyerekek tízezreit rabolta el, erőszakolta meg és mészárolta le, a csonkítás mindennapos büntetés. Kony az elrabolt gyerekekből gyerek­hadsereget tart fent, akiket fo­lyamatosan kábítószer hatása alatt tart. Az LRA kegyetienke­dései miatt három afrikai or­szágban több mint 380 ezer em­ber kényszerült elhagyni lakhe­lyét. Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma összesen 15 millió doüár jutalmat ajánlott fel annak, aki segít kézre keríteni Konyt és két hadnagyát. Fred Harrel őrnagy, az Egye­sült ÁUamok által támogatott, az Afrikai Unió vezette misszió az utóbbi években jelentősen szűkítette Kony mozgásterét és befolyását. „Összességében csökkent a támadások, az em­berrablások és a polgári áldo­zatok száma, ezzel párhuza­mosan pedig nőtt a gerülaszer- vezetből dezertálóké” - mond­ta. Kony azonban minden ed­digi erőfeszítés ellenére to­vábbra is szabadon van.

Next

/
Thumbnails
Contents