Új Szó, 2013. november (66. évfolyam, 255-279. szám)

2013-11-08 / 261. szám, péntek (260. szám)

14 IZVILAG ■ 2013. NOVEMBER 8. www.ujszo.com Minyon házilag (alaprecept) Kis ügyességgel házilag is készíthetők különleges és nagyon finom minyonok, amelyeket a cukormáz helyett marcipánnal, v csokoládéval is bevonha­tunk, de lehet a tetejét csokolédégyöngyökkel, kandírozott gyümölcsökkel, cukor- vagy csokoládécsí­kokkal, formákkal dekorál­ni. Egy alapreceptet sokféle ízesítéssel kínálhatunk. Hozzávalók (14 darabhoz): A tésztához: 6 dkg süte­ményliszt, 3 dkg kukorica- keményítő, 3 db közepes méretű tojás, 8 dkg átszitált porcukor + kb. 2 ek a kész piskóta kiborításához, 1 csipet só. A töltelékhez: 2,5 dl tej, 5 dkg vaníliás porcukor, 2 tojássárgája, 2 dkg kuko­ricakeményítő, 15 dkg jó minőségű puha vaj. A bevonathoz: kész fondant vagy csokoládémáz (illetve 1 tojásfehérje és 20 dkg porcukor). Elkészítés: A töltelékhez a tej felét a cu­kor felével felforraljuk, majd félrehúzzuk a tűzhelyről. Egy tálban kézi habverővel alaposan elkeverjük a 2 tojássárgáját, a maradék tejet és cukrot, valamint a keményítőt. A vaníliás cukorral felforralt tejet visszatesszük a tűzhelyre, mérsékelt lángon újra mele­gíteni kezdjük, hozzákever­jük a hideg tojásos krémet. Amikor sűrűsödni kezd, levesszük a tűzhelyről, szo­bahőmérsékletűre hűtjük, és kanalanként hozzákeverjük a puha vajat. Felhasználásig hűtőszekrényben tároljuk. A sütőt 175 fokra előme­legítjük, egy nagy tepsit sütőpapírral borítunk. A tésztához a lisztet, a kemé­nyítővel egy kisebb tálban elkeverjük. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét a csipet sóval félkemény hab­bá verjük, majd a habverés közben hozzáadjuk a cukrot. A habverőt alacsonyabb fokozatra állítjuk, beleke­verjük a tojások sárgáját is. Végül beleszitáljuk a lisztet. Ekkor már kézi habverővel érdemes dolgozni, a lisztet inkább beleforgatni aján­latos a könnyű habba. Az előkészített tepsin egyenlete­sen elosztjuk a masszát, és az előmelegített sütőben 8-10 perc alatt világosra sütjük a tésztát. A konyhapultra sütőpapírt terítünk, meg­szórjuk porcukorral, erre borítjuk a kész piskótalapot. Hagyjuk teljesen kihűlni! Körben levágjuk a széleit, majd 3 részre vágjuk (nagy­jából 8 cm széles csíkokra). Az első tésztalapot lapos tál­cára helyezzük, megkenjük a vajkrém felével. Ráillesztjük a második lapot, erre kerül a maradék krém, végül a harmadik lappal befedjük. A tetejére sütőpapírcsíkot he­lyezünk, és egy tálcával kissé lenyomva a tetejét legalább 2 órára hűtőszekrénybe helyezzük. Az igazán tökéletes ered­mény eléréséhez érdemes kész fondant-t használni: a csomagoláson előírtak szerint nyújtjuk, daraboljuk, bevonjuk vele a sütemé­nyeket. Csokoládémázzal is tökéletes lesz a végered­mény. Ha magunk készítjük a mázat, a tojásfehérjét kissé felverjük, beleszitáljuk a porcukrot, és alaposan elke­verjük. A süteményt nagy­jából 4x4 cm-es kockákra vágjuk. Minden kis kockát bevonunk a cukormázzal. Legalább 2 órán át hideg helyen pihentetjük. Ha kedvünk van, mind a krémet, mind a cukormázat színezhetjük - például ka­kaóval, málnaszörppel vagy kávéval. A kész minyonok tetejére olvasztott csokolá­déból vagy az alapmáztól eltérő cukormázból vonala­kat, mintákat (pl. szíveket, virágokat) formálhatunk. Természetesen készülhet házilag minyon lekváros töltelékkel, vagy egyszerűen bevonhatjuk csokoládémáz­zal, amelyre színes cukor­vagy csokoládégyöngyöket szórunk. A piskótalapot meglocsolhatjuk kevés rummal, de már a tésztába is keverhetünk kakaót, instant kávéport, hogy még izgalmasabb legyen a desszertünk. (mindmegette) Falatnyi finomság - a minyon meséje A minyon tájainkon is cukrászdái klasszikus, a neve már nem is cseng idegenként a magyar fülekben, pedig gyökerei a 18-19. századi francia cukrászműhelyekig ve­zetnek. A szinte egyetlen falatnyi, ízlésesen díszített aprócska süteményeket lelemé­nyes francia cukrászok alkották meg, és egykor igazi luxusnak számítottak a szemet gyönyörködtető finomságok. A falatnyi sütemény francia neve: petit four (ejtsd: pöti fúr), szó szerinti jelentése „kis sütő”, de sokkal inkább „kis, falatnyi sütemény” je­lentésben használatos világszerte. Az édes apróságokból két alapvető csoportot különböztethetünk meg számtalan variációban: a friss, amely petit four frais, valamint a száraz, amely petit four sec névre hallgat. Az első csoportba tartozók alapja rendszerint piskóta, amely több ré­tegben rejt jobbára vajkrémet, eset­leg cukrászkrémet, alkoholos vagy gyümölcsös tölteléket, marcipánt. Fehér vagy színes cukormázzal von­ják be, amelyre a cukrász fantáziájá­tól, leleményességétől függően to­vábbi dekoráció kerülhet. A száraz, édes apróságokhoz egyebek mellett olyan, ma ismét reneszánszukat élő cukrászati remekek tartoznak, mint a macaron vagy a leveles tésztából készült, hol krémmel töltött, hol gyümölccsel gazdagított, cukormáz nélküli sütemények Az egyik klasszikus változatban vé­kony piskótarétegek közé kerül a minőségi vajkrém. Apró kockákban, félgömbökben, néha miniatűr hen­ger vagy egyéb formában kínálják, amelyet különféle színezékkel gaz­dagított cukorbevonat borít. Rajta pedig cukorból, csokoládéból, aszalt gyümölcsből cirkalmas vagy egysze­rűbb mintázat, de ma már annyifé­le díszítés terjedt el, hogy nehéz is volna mindet számba venni. Hozzá persze a könnyebb fogyasztást elő­segítő fodros minyonpapír is jár. Lényegében ez az itthon minyon átírásban meghonosodott cukrász- sütemény. A francia mignon szó szerinti jelentése is annyit tesz: édes, bájos, cuki. Az igazi, minőségi minyon történe­te a 19. századi Pestre, sőt Párizsba vezet minket, egy kiváló cukrász- mester jóvoltából. A minyon meg­honosítója, Kugler Henrik cukrász­dinasztiából származott. 1830-ban született Sopronban, és a kor szo­kásainak megfelelően mesterségbeli tudását külföldi tanulmányutakon tökéletesítette. Az 1850-es években helyezte át a kibővített és a francia cukrászat legjavát kínáló vállalkozá­sát a pesti belvárosba, de továbbra is gyakran megfordult Párizsban, hogy figyelemmel kísérje az új trendeket. A magyar cukrászat történetében elsőként ő készített kifinomult íz­léssel dekorált, kis méretű sütemé­nyeket, köztük a népnyelvben csak kuglerként emlegetett petit fourt. Cukrászdája gyorsan az arisztokrácia és a nagypolgárság kedvelt találkahe­lyévé vált. Úgy tartják, Liszt Ferenc is szívesen időzött itt - talán éppen neki köszönhető az oly gyakori vi- olinkulcs-mintázat a minyonok te­tején. Kugler Henrik és tíz segédje 1870-ben már az elegáns Gizella (ma Vörösmarty) téren várta a ven­dégeket. Kugler Henrik egy 1882-es párizsi útja során ismerte meg a szin­tén jellegzetes magyar süteménynek tekintett zserbó névadóját és kreá­torát, Emil Gerbeaud-t. Később ő vette át a nevezetes cukrászdát, a sok változáson keresztülment, ma is mű­ködő elegáns Gerbeaud-t. Nehéz kideríteni, hogy az 1870- es években Pesten szültetett süte­ményből, a kuglerből mikor lett a népnyelvben is mignon, aztán pedig minyon, de József Attila halhatatlan verséből azt biztosra vehetjük, hogy az 1920-as években még kuglerként ismerte mindenki. Öt Forintén pe­dig nem kevés kuglen mérhettek akkoriban. Amennyire tudni lehet, egykor a minyon valóban falatnyi méretű volt - a két vagy három vé­kony piskótaréteg közé kakaós, ká­vés, vaníliás vagy citromos vajkrém került, de gyümölcslekvár vagy -zse­lé is lehetett a töltelék, sőt a puncsos változat sem volt ritka. Már akkori­ban is az ízesítésre utalt a cukormáz színe. A második világháború utáni időkben a nagy cukrászüzemek ke­vesebb igénnyel, valamivel nagyobb méretben, jobbára kocka alakban készítették tömegesen a minyo- nokat. Ez a sütemény ekkor - a hatvanas-hetvenes években - vált az eszpresszók meghatározó, olcsó süteményévé. Aztán az 1980-as évek végétől kezdték kiszorítani a külön­féle új vagy újra felfedezett cukrász- sütemények, de a 2000-es évektől megint több cukrászda látott ismét fantáziát a minyonban, több más petit fourral együtt, és kezdték azzal az igényességgel készíteni, abban a minőségben kínálni, amely méltó Kugler Henrik örökségéhez.

Next

/
Thumbnails
Contents