Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)

2013-10-03 / 230. szám, csütörtök

10 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 3. www.ujszo.com PENGE Látták, kérem, Sándort? Izgatottan jelentem: én nem láttam Sándort, de min­dennap keresem, mindennap figyelem, hogy a tömegben véletlenül nem bukkan-e fel valahol, csak úgy, kosztolá- nyisan, hogy kezében ott egy aktatáska, s baktat, mint egy vaktatácska... A „példaképtelen” utolsó harmadé 20. században a korszak és az irodalomtörté­net nagy felfedezéseként bu­kott elő a nagyközönség mö­gül váratlanul ő, Tsúszó Sán­dor, akiről végre súlyának, nagyságának, jelentőségének megfelelően a Legyél helyet­tem én! című breviáriummal emlékezett meg a Lilium Au­rum könyvkiadó. Igaz, 2011 végére tervezték a megjele­nést, ám a könyvkiadást tá­mogató, folyton változó rend­szer (ületve rendszertelen­ség?) miatt végül csak 2012 elején jutott el (ha eljutott egyáltalán e viharos könyv- terjesztési időkben) az olva­sókhoz, rajongókhoz a hiány­pótló gyűjteményes munka. Tsúszó Sándor mostani újra­felfedezésekor legalább ak­kora hírverésre tarthatott volna számot, mint 1996-ban, amikor először felbukkant. Még boldogult Turczel Lajos tanár úr is napokig töprengett Tsúszónk létezésén, sok iro­dalomtörténész már-már inogni látta az egész jól felépí­tett szakkönyvpiramist, ami­kor váratlanul, ám annál na­gyobb erővel, hatással jelent­kezett Tsúszó mint jelenség, mint szupernóva, mint tun- guszkai meteor. Ezúttal azonban a hírverés elmaradt. Legyél helyettem én! Szó­val magunk helyett lehet­nénk magunk is, nem kell az ő, nem kell a kimagyarázko­dás, nem kell elbújni saját magunk elől, saját magunk mögé. Legyünk magunk he­lyett én, magam helyett ma­gam! Ez a breviárium a felválla­lás könyve. Kicsit olyan, mint A tanú című film gyümölcse. Bár nem kicsi, nem sárga, nem savanyú, de a mienk! Bátran szembenézhetünk ve­le, belemélyedhetünk, kutat­hatjuk Sándor életének rejté­lyeit, helyszíneit. Dokumen­tumok tárulnak elénk, kibon­takozni látszik egy életrajz, egy élet, vagy ezer élet a 20. században, háborúkkal, viha­rokkal, szerelmekkel, izmu­sokkal, izmustalanságokkal, ezzel meg azzal vegyítve. A legfontosabb az ez meg az az. Ezek nélkül nem lenne teljes a tsúszói életmű. Amely folya­matosan változik, átalakul (hogy Tsúszó egy nemrégi­ben felfedezett, Cecil. M. Jeopardyhoz írott leveléből idézzek: „formálódik Cecilem ez az egész, mint púpos gye­rek a prés alatt”), s ez adja meg báját és baját, ettől friss és avítt, ettől gazdag és bur­jánzó. Sokszínűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már a kezdetektől fogva eu­rópai jelentőségű lett Tsúszó és életműve, főleg a magyar nyelvterületen, azon belül is a keserűt érző nyelvtő tájékán. Külön dicséret, nagy vállon veregetés és remélhetőleg mihamarabb Tsúszó-díj jár Hizsnyai Zoltánnak, a kötet szerkesztőjének, a Tsúszó Sándor Kutatási és Dokumen­tációs Központ megbízott el­nök-főigazgatójának. A Tsú- szó-breviáriumnak, már ne­véből kifolyólag és befolyólag is, ott kellene lennie minden család almáriumában. Legyél helyettem én! Lili­um Aurum 2011. Értékelés: —II1——lt.Ilii—ŕ MWHIM'Mlľ'lWIIII Ifll MIWMBIWIIIHIWWi MIM Elhunyt Giuliano Gemma Róma. Meghalt Giuliano Gemma olasz színész, a spa- gettiwesternek hőse. 75 éves volt, kedd este autóbaleset­ben vesztette életét Róma kö­zelében. Gemma filmes karri- eije 1962-ben kezdődött Lu­chino Visconti A párduc című filmjében, melyben Alain De­lon egyik partnere volt. Pálya­futása során olyan nagysá­gokkal játszott, mint Charlton Heston, Liv Ullmann, Cathe­rine Deneuve, Kirk Douglas, Henry Fonda. Több mint száz mozi- vagy televíziós filmben szerepelt. (MTI/AFP/EFE) Magyarországot és Szlovákiát is Varga Viktor rendezése képviseli a macedóniai színházi fesztiválon Két meghívólevéllel Szkopjéba „Ha a többiek nem jönnek el, akkor biztosan én nyerek!" (Babák Zoltán felvétele) A dunaszerdahelyi szüle­tésű, Magyarországon élő Varga Viktor először színésznek „tanult ki”, majd a rendező szakot is elvégezte Pozsonyban. Mindkét országban dol­gozik, és most olyasmi történt vele, amire kevés példa akad színházi ber­kekben. Egy szlovákiai és egy magyarországi ren­dezését is beválasztották a szkopjei nemzetközi színházi fesztivál ver­senyprogramjába. JUHÁSZ KATALIN A macedóniai seregszemlére országonként egy-egy előadást hívnak meg. Magyarországot a szarvasi Cervinus Teátrum elő­adása -Victor Haim Hazárdke- ringő című komédiája - képvi­seli, Szlovákiát pedig a pozso­nyi Láb Színház, ahol Varga Viktor Caryl Churchill Top Girls című darabját állította színpadra. Mit kell tudnunk erről a fesztiválról? A Macedón Nemzeti Színház által alapított Skupifestival no­vember elején lesz Szkopjéban. Előválogatója a belgrádi Bitéi­nek, amely az avignoni fesztivál előszobája. Napokig nem tér­tem magamhoz, mikor megjöt­tek a meghívólevelek, egy két hetes különbséggel, először Szarvasra, azután Pozsonyba. Szerintem a kiválasztáskor nem is tudatosították, hogy mindkét előadást én rendeztem. Magyarországon és Szlo­vákiában is otthon érzed ma­gad? Nehéz kérdés. Ha már kez­deném otthon érezni magam valahol, előbb-utóbb figyelmez­tet valaki, hogy nem úgy van az... És ez mindkét országra igaz. Ezért az otthon fogalmát már nem elsősorban földrajzi kategóriának tekintem, hanem a közegtől teszem függővé. Ez a közeg pedig a színház, amely lehet bárhol és bármilyen nyelvű. A színházi szakmán be­lül szerencsére eddig sehol nem érzékeltették velem, hogy nem tartozom közéjük. A két általad rendezett előadás filozófiájában, for­májában és rendezői nyelvé­ben is nagyon különböző, tényleg kevesen gondolnák, hogy ugyanaz az ember áhí­totta színpadra őket... A pozsonyi Top Girls egy kí­sérlet volt: olyan „európai” színházi nyelven szerettem vol­na csinálni egy előadást Szlová­kiában, amely errefelé megle­hetősen szokatlan. Minden tiszteletem a szlovák szakmáé, de van egy aprócska baj: nem járnak külföldre színházba. A világ 2013-ban egész más nyel­ven beszél, mint a békebeli het­venes és nyolcvanas években. Én a mai kor nyelvét próbáltam becsempészni az előadásba. Lett is botrány belőle. A nézőtér két táborra oszlott: voltak, akik legszívesebben megdobáltak volna tojással, és voltak, akik percekig tartó vastapssal kö­szönték meg az élményt. A magyarországi színját­szás közelebb áll az európai színházi nyelvhez? A vidéki színházak - néhány kivételtől eltekintve - Magyar- országon is a hetvenes-nyolcva­nas évek felfogását viszik to­vább. Minden nagyon szép, na­gyon jól meg vannak csinálva a darabok, csak éppen nem szól­nak semmiről, illetve annyit mesélnek el, amennyi a darab­ban le van írva. Nem késztetik gondolkodásra a nézőt. A bát­rabb színházak többsége Buda­pesten működik. Jó színészek viszont mindkét országban vannak. Nekem magyarként az a problémám a szlovák színé­szek többségével, hogy nincs bennük tűz. Akiben van, az szinte biztosan Kelet-Szlováki- ából származik. A temperamen­tum, a ritmusérzék, a lobogás, a meglepetésszerű reakciók, a hirtelen váltásokra való képes­ség ritkábban látható Szlováki­ában. A szlovák színpadi nyelv, a játszási mód sokkal lágyabb, mint a magyar. Ugyanakkor a szlovák nyelv, zárt keretei mi­att, sokkal több színészi lehető­séget teremt a dolgok eljátszá­sára. A magyar nyelv sokré­tűsége sajnos behatárolja a szí­nészt. Gondolom, ezt a saját bő­rödön is tapasztaltad. Igen, színészként és rende­zőként is. Voltak darabok, ame­lyeket magyarul is, szlovákul is játszottam, és sokkal jobban szerettem a szlovák verziót, mert abban volt mit eljátszani. •Magyarul pedig csak kimond­tam a mondatot, és azt éreztem, hogy ha játékban bármit hozzá­teszek, hiteltelenné válik, amit mondtam. Ez a nyelv kifejező­ereje miatt van. A legszíveseb­ben minden darabot szlovákul rendeznék meg először, majd magyarul, és abba már átmen­teném az előző verzióból hasz­nosítható dolgokat. A magyar nyelv gazdagságára egyébként az egyetemen döbbentem rá, amikor le kellett fordítanom a dolgozataimat szlovákra. Jó pár fejezetbe beletört a bicskám. Pedig szlovák kollégáim is igye­keztek segíteni átültetni azokat a gondolatokat, amelyek ma­gyarul születtek meg bennem. A magyarban az a csodálatos, hogy ugyanannak a szónak akár több ellentétes jelentése is le­het, és a szórend is lényeges. Ennek ellenére imádom ezt a helyzetet, amelybe belesodort a sors. És ahhoz mit szólsz, hogy Szkopjéban tulajdonképpen önmagaddal fogsz verse­nyezni? Hát, ha a többiek nem jönnek el, akkor biztosan én nyerek! Tizenöt ország színháza szere­pel a versenyprogramban, a leg­jobb három előadás meghívást kap a belgrádi fesztiválra. Két ország színeiben is jelen leszek, így nagyobb eséllyel indulok... A jubileumi hangversenyen az elmúlt négy évtized repertoárjából összeállított válogatás hallható 40 éves a kassai Csermely Kórus KOCSIS EDINA Kassa. Szombaton jubileumi hangversenyt ad a megalakulá­sának negyvenedik évforduló­ját ünneplő Csermely Kórus. A koncert délután három órakor kezdődik a Művészetek Házá­ban; mintegy harminc kórustag adja elő az elmúlt négy évtized repertoárjából összeállított vá­logatást. Havasi József, a kórus alapítója, karnagya és vezetője ma is örömmel eleveníti fel az énekkar kezdeteit: „Pont negy­ven évvel ezelőtt történt, hogy a nemrégiben elhunyt Ág Tibor népzenekutató bejött az alaku­ló összejövetelünkre, és azt A koncertre várják a volt kórustagokat, a zenekedvelő közönséget (Képarchívum) mondta, sok sikert az indulás­hoz, szép hangzást, tiszta ak­kordokat, indítsátok el a kórus szekerét és toljátok...” A koncerten a Csermely Kó­rus vendégei - a kassai Csen­gettyű gyermekkórus, a Szent Margit-templom kórusa és a Quatronic kvartett is fellép. Ha­vasi Viktória, a Csermely Polgá­ri Társulás alelnöke és a kórus tagja elmondta, hogy a csapat azért is különleges, mert min­den művet eredeti nyelven éne­kelnek, így a koncertjeiken gyakran csendülnek fel énekek magyar, héber, latin, orosz, an­gol, olasz, spanyol és francia nyelven. Szászi Zoltán kritikai rovata

Next

/
Thumbnails
Contents