Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-26 / 250. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 26. Vélemény és háttér 7 Az amerikai leállás a gazdasági, a lehallgatás a politikai bizalmat ásta alá Drága lehallgatások Ismét áll a bál az amerikai hírszerzés módszerei miatt: az Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumentumok szerint az USA titkosszolgálata legalább 35 nemzetközi jelentőségű politikus telefonját hallgatta le, többek között a francia elnököt és a német kancellárt. RAVASZ ÁBEL Az érintett országok nem is hagyták annyiban a dolgot: a németek, a franciák és a mexikóiak is behívatták az amerikai nagykövetet, Merkel kancellár pedig személyesen is felhívta telefonon - némi ironikus felhanggal - Obamát, magyarázatot követelve. Az USA szempontjából ez az ügy nagyon rosszkor jön, hiszen az országnak épp a napokban sikerült kievickélnie az adósságplafon körül kialakult patthelyzetből. (Az USA érintett nagykövetei gyakorlatilag épphogy újra ki tudták nyitni a követségeket, már futhattak is raport- ra.) Az ország, melynek nemzetközi hírnevét George W. Bush katasztrofális korszaka után Obama a nagybetűs Remény hívószavával igyekezett helyreállítani, rövid időn belül két pofonba is belefutott. Az államcsőddel való flörtölés a partnerek gazdasági bizalmát, a lehallgatási botrány pedig a politikai bizalmát építette le jelentős mértékben. Az amerikai lehallgatási módszerek egyértelműen a 2001- ben elkezdődő, a terror elleni háború jegyében újabb és újabb nemzetbiztonsági intézkedéseket elfogadó, neokonzervatív republikánus irányzathoz köt- hetőek. Obama elnök részben pont a neokon túlkapások ellen kampányolt anno 2008-ban. ígéretei egy részét sikerült beváltania: kivonta a katonákat Irakból, úgy avatkozott be Líbiában, hogy az amerikai veszteségek - az ominózus követségi támadást leszámítva - minimálisak voltak, és a Közel-Keleten sokat javult az USA státusza. Más frontokon azonban nagyon keveset sikerült előrelépnie: a titkosszolgálatok működése, a Az USA szerencséje, hogy az EU nincs olyan helyzetben, hogy tartósan rosszban legyen legfontosabb partnerével. guantanamói fogolytábor fenntartása, a hadügyi költségvetés nagysága csak három példa Obama kudarcaira. Ami még rosszabb, az elnök a Snowden- botrány kapcsán képtelen volt a leleplező pártjára állni: ez politikailag sok tekintetben érthető, de az elnök népszerűségét jelentősen megtépázta. Az EU-n belüli lehallgatások napvilágra kerülése, különösen az európai együttműködést személyében is egyre inkább meghatározó Angela Merkel lehallgatása mindkét fél számára roppant kellemetlen. Az USA szerencséjére viszont az EU ma biztosan nincs olyan helyzetben, hogy hosszú távon rosszban legyen legfontosabb természetes partnerével. Az európai makrogazdasági mutatók nem túl fényesek, különösen a versenyképességgel vannak gondok. A Barroso-féle Európai Bizottság épp a napokban írt alá sokak által történelminek nevezett szabadkereskedelmi egyezményt Kanadával, ezzel javítva az EU külkereskedelmi kapacitását, de a fenti történések megakaszthatják a hasonló irányú tárgyalásokat az USA-val. Márpedig a jelenlegi gazdasági makrokör- nyezetben a globális Nyugat két legfontosabb pólusának egymás ellen fordulása az utolsó, amire a két félnek szüksége van.- Nem, Angela, esküszöm! Biztos az oroszok voltak. (Cartoonizenet) JEGYZET Baby onboard JUHÁSZ KATALIN Baby onboard- ilyen matricával jelzik, ha csecsemő utazik az autóban, hátha kö- rültekintőbblesz atöbbigépko- csivezető. A babák szállítása nehéz feladat, sokan mondogatják, akkorvoltalegegysze- rűbb amikormégamamaha- sábanutazottakicsi. Egy ilyen babáról lesz most szó. Pozsonyból Dunaszerdahelyre mentem autóbusszal. Mögöttem fiatal pár ült beszálláskor nem nagyon figyeltem rájuk, igyekeztem gyorsan ülőhelyet találni. Szlovákul beszélgettek halkan, aztán a fiú telefonálni kezdett, valamivel hangosabban. Tömegközlekedésieszközökön az a szokásom alakult ki, hogy ha már úgyis kénytelen vagyok végighallgatni mások ügyes-bajos dolgait, igyekszem kitalálni, mit mondhat a másik atelefonba.Asrácaz anyját hívta, erre könnyű volt rájönni az „Ahoj, mamina”köszönésből. Megkérdezte, hogy s mint vannak otthon. Milyen rendes fiú, gondoltam. Aztánközölte, hogy úton van hazafelé, már a buszon ül. A vonal másik végén meglepett örömöt véltem felfedezni, aztán egy kis dorgálás következhetett, amiért csak most eszi haza a fene ezt a csavargót. Sok volt a munka, tudod, nem könnyű elszakadni, magyarázkodott a srác hosszan, már félig szlovákul, félig magyarul. Ki nem állhatom ezt a borzalmas nyelvkeverést, sajnos gyakran hallani a fővárosban és környékén. A fiú azzal folytatta, hogy fél óra múlva érkezik (vagyis Somor- j ára utazhat, gondoltam, tényleg nincs olyan messze a szülői ház, igaza van a mamának), de nem egyedül, viszi bemutatni a barátnőjét, Évát. Helyes, aranyos, biztos tetszeni fog nektek,mondta. (Amelletteüló lány erre nagyot sóhajtott.) Ocino is otthon van? Remek. És van egy meglepetésünk. Nagymama leszel! Éva a harmadikhónapban van. Bizony. Halló, ottvagy, mamina? Most mitjajgatsz?! Nebozsékolj már, hallod?! Az asszony sokáig levegőért kapkodott, ezt határozottan lehetett érezni. Én, a kívülálló is nehezen emésztettem meg a hallottakat. Vajon mi zajlik most ennek az asszonynak a lelkében? Miféle család ez? Müyen környezetben nőhetett fel ez a fiú, és milyen környezetbe került később, hogy így közli az anyjával ezt a hírt? Mit várhat tőle és mennyire támaszkodhat rá ez az Éva nevű lány? Milyen életük lesz hármasban? Hogyan fogadják majd őket fél órán belül a leendő nagyszülők? Utazott a baba a buszon, az anyja hasában, jó helyen, nyugalomban. Senki nem tudta, hogyan lesz tovább. Amikor leszálltak, alaposan megnéztem őket: szőke, hosszú hajú lány, kopaszra nyírt, bőrdzsekis fiú, Somorj ára utaztak. Gyakran eszembejuteza szürreális, vérfagyasztó telefonbeszélgetés, pedigtöbb minthat hónapja hangzott el. Azóta már világrajött a pici. Pedig valami nagybaj van ezzel a világgal... KOMMENTÁR A groteszk ünnepe LAKNER ZOLTÁN Mégiscsak Örkény István országa vagyunk: tarol a groteszk a magyar belpolitikában. Felvezetésként hadd utaljak arra, hogy Kövér László a Szabadság Napját a demokratikus Kazahsztánban ünnepelte, dicsérve a vendéglátóknak a szabad ember méltósága iránti elkötelezettségét. Minderről az MTI olyan hangnemben számolt be, amüyen legutóbb az 1980-as években volt jellemző a baráti, sőt testvéri látogatások kapcsán. Még szembetűnőbb volt, hogy Orbán Viktor a Békemenet valóban hatalmas tömege előtt katonák gyűrűjében beszélt. Mégpedig harcról, „hadrendbe állásról”, küzdelemről, a „gyarmatosítási kísérleti’ visszaveréséről. Nehéz a béke, a harc és a katonák kapcsán nem asszociálni a „békeharc” kifejezésre. Ami meg persze maga a groteszk. Nem mondott Orbán semmi újat, igazából ez nem is lett volna logikus. Jól bejáratott üzeneteit sulykolta. A miniszterelnök folyamatosan életben tartja az ellenségképet, hogy aztán harcolhasson ellene. Fő ellensége a kommunista, az meg tulajdonképpen bárki lehet, lesz, aki a Fidesszel szembekerül. A baloldali-liberális ellenzék tagjai meg tulajdonképpen jól összevesztek egymással az összefogás jegyében. Ez sem kevésbé groteszk. Az alaphelyzet az, hogy a két legjelentősebb párt szövetséget kötött egymással, a többiekkel meg nem. Utóbbiak követelik a bebocsáttatást. Pontosabban, a fő kimaradó, Gyurcsány Ferenc kettős ellenzéki szerepbe navigálta magát: felszabadultan ostorozza Orbánt, meg egykori szövetségeseit, az MSZP-t és Bajnait. Arra törekszik, hogy ha már így alakult, akkor a DK-t e kettős ellenzékiséggel a parlamenti küszöb fölé tolja. Ha ez megvalósul, akkor majdnem mindegy neki, hogy virágesővel bevonulhat a közös lista kapuján vagy egyedül bejut az országgyűlésbe. Ezzel szemben az MSZP és az Együtt, köszönik szépen, továbbra sem kémek egy újabb partnerből, akinek adniuk kellene valamit. Személyesen Gyurcsány Ferencből meg még annyira se. Világos volt, hogy ezek után nem lehet feszültségmentes október 23-a. Azt persze nem lehetett előre látni, hogy a feszültség milyen formában tör majd felszínre. Végül Mester- házy Attilára zúdult az összefogást akarók dühe, akik - még mindig az összefogás jegyében - végighallgatni is alig voltak hajlandók az ellenzék legnagyobb pártjának elnökét. Az MSZP és a DK összerúgta a port: a szocialisták provokációról, a DK hisztiről beszél. Az ellenzék híveiben meg felmerül, hogy ha egy demonstrációt sem sikerül békésen megoldani, miképp tudnának nagyobb léptékű ügyekben együttműködni. És akkor minek is követelni az összefogást? Illúzió volt azt hinni, hogy október 23-a önmagában gyökeres fordulatot hozhat az ellenzék belviszonyaiban. Azt azonban talán senki sem gondolta, hogy tovább lehet távolodni egymástól. Mégis sikerült. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Bagoly mondja verébnek... Az amerikai sajtószabadság „mítoszáról” ír a kínai sajtó. Válogatás nélkül minden országot lehallgat az Amerikai Egyesült Államok, amely álszent módon a saját maga által bepiszkolt sajtószabadságát állítja példaként a többi ország elé - írják a kínai központi lapok a legutóbbi Snowden-szivárog- tatást követően. A China Daily napilap csaknem egy oldalon át taglalta az amerikai sajtó szabadságának korlátozottságát. Az újság szerint a sajtót érintő szabályozásokat a 2011. szeptember 11-i terrortámadások után a nemzeti érdekekre és a terrorizmus elleni harcra való hivatkozással szigorították. Mint ahogy arra az Edward Snowden által kiszivároga- tott információk is rámutatnak - írja -, a fenti okok csupán kifogások. Miközben az Egyesült Államok saját maga fokozza a sajtó ellenőrzését, nemzetközi befolyását bővítendő a sajtószabadság terjesztésének fontosságát hangsúlyozza. Akik ugyanakkor amerikai típusú sajtószabadságot kívánnak országuknak, óvatosnak kell lenniük, Washington láthatatlan keze ugyanis messzire elér - figyelmeztet a China Daily. A Hszinhua hírügynökség emlékeztet: három hónappal a Snowden-botrány kirobbanása után is újabb és újabb részletek sokkolják a világot: barát vagy ellenség, az Egyesült Államok válogatás nélkül mindenkit lehallgat. Washington azzal védekezik, hogy minden ország így tesz - írja a kínai hírügynökség. (MTI)
