Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)

2013-10-26 / 250. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 26. Vélemény és háttér 7 Az amerikai leállás a gazdasági, a lehallgatás a politikai bizalmat ásta alá Drága lehallgatások Ismét áll a bál az amerikai hírszerzés módszerei mi­att: az Edward Snowden által kiszivárogtatott do­kumentumok szerint az USA titkosszolgálata leg­alább 35 nemzetközi jelentőségű politikus tele­fonját hallgatta le, többek között a francia elnököt és a német kancellárt. RAVASZ ÁBEL Az érintett országok nem is hagyták annyiban a dolgot: a németek, a franciák és a mexikó­iak is behívatták az amerikai nagykövetet, Merkel kancellár pedig személyesen is felhívta te­lefonon - némi ironikus fel­hanggal - Obamát, magyaráza­tot követelve. Az USA szempontjából ez az ügy nagyon rosszkor jön, hiszen az országnak épp a napokban si­került kievickélnie az adósság­plafon körül kialakult patthely­zetből. (Az USA érintett nagy­követei gyakorlatilag épphogy újra ki tudták nyitni a követsé­geket, már futhattak is raport- ra.) Az ország, melynek nemzet­közi hírnevét George W. Bush katasztrofális korszaka után Obama a nagybetűs Remény hí­vószavával igyekezett helyreál­lítani, rövid időn belül két po­fonba is belefutott. Az állam­csőddel való flörtölés a partne­rek gazdasági bizalmát, a lehall­gatási botrány pedig a politikai bizalmát építette le jelentős mértékben. Az amerikai lehallgatási mód­szerek egyértelműen a 2001- ben elkezdődő, a terror elleni háború jegyében újabb és újabb nemzetbiztonsági intézkedése­ket elfogadó, neokonzervatív republikánus irányzathoz köt- hetőek. Obama elnök részben pont a neokon túlkapások ellen kampányolt anno 2008-ban. ígéretei egy részét sikerült be­váltania: kivonta a katonákat Irakból, úgy avatkozott be Líbi­ában, hogy az amerikai veszte­ségek - az ominózus követségi támadást leszámítva - minimá­lisak voltak, és a Közel-Keleten sokat javult az USA státusza. Más frontokon azonban nagyon keveset sikerült előrelépnie: a titkosszolgálatok működése, a Az USA szerencséje, hogy az EU nincs olyan helyzetben, hogy tartó­san rosszban legyen leg­fontosabb partnerével. guantanamói fogolytábor fenn­tartása, a hadügyi költségvetés nagysága csak három példa Obama kudarcaira. Ami még rosszabb, az elnök a Snowden- botrány kapcsán képtelen volt a leleplező pártjára állni: ez poli­tikailag sok tekintetben érthető, de az elnök népszerűségét jelen­tősen megtépázta. Az EU-n belüli lehallgatások napvilágra kerülése, különösen az európai együttműködést sze­mélyében is egyre inkább meg­határozó Angela Merkel lehall­gatása mindkét fél számára rop­pant kellemetlen. Az USA sze­rencséjére viszont az EU ma biz­tosan nincs olyan helyzetben, hogy hosszú távon rosszban le­gyen legfontosabb természetes partnerével. Az európai makro­gazdasági mutatók nem túl fé­nyesek, különösen a versenyké­pességgel vannak gondok. A Barroso-féle Európai Bizottság épp a napokban írt alá sokak ál­tal történelminek nevezett sza­badkereskedelmi egyezményt Kanadával, ezzel javítva az EU külkereskedelmi kapacitását, de a fenti történések megakaszthat­ják a hasonló irányú tárgyaláso­kat az USA-val. Márpedig a je­lenlegi gazdasági makrokör- nyezetben a globális Nyugat két legfontosabb pólusának egymás ellen fordulása az utolsó, amire a két félnek szüksége van.- Nem, Angela, esküszöm! Biztos az oroszok voltak. (Cartoonizenet) JEGYZET Baby onboard JUHÁSZ KATALIN Baby onboard- ilyen matricával jelzik, ha csecse­mő utazik az au­tóban, hátha kö- rültekintőbblesz atöbbigépko- csivezető. A babák szállítása nehéz feladat, sokan mondo­gatják, akkorvoltalegegysze- rűbb amikormégamamaha- sábanutazottakicsi. Egy ilyen babáról lesz most szó. Pozsonyból Dunaszerdahelyre mentem autóbusszal. Mögöt­tem fiatal pár ült beszálláskor nem nagyon figyeltem rájuk, igyekeztem gyorsan ülőhelyet találni. Szlovákul beszélgettek halkan, aztán a fiú telefonálni kezdett, valamivel hangosab­ban. Tömegközlekedésieszkö­zökön az a szokásom alakult ki, hogy ha már úgyis kénytelen vagyok végighallgatni mások ügyes-bajos dolgait, igyekszem kitalálni, mit mondhat a másik atelefonba.Asrácaz anyját hívta, erre könnyű volt rájönni az „Ahoj, mamina”köszönés­ből. Megkérdezte, hogy s mint vannak otthon. Milyen rendes fiú, gondoltam. Aztánközölte, hogy úton van hazafelé, már a buszon ül. A vonal másik végén meglepett örömöt véltem fel­fedezni, aztán egy kis dorgálás következhetett, amiért csak most eszi haza a fene ezt a csa­vargót. Sok volt a munka, tu­dod, nem könnyű elszakadni, magyarázkodott a srác hosszan, már félig szlovákul, félig magyarul. Ki nem állha­tom ezt a borzalmas nyelvkeve­rést, sajnos gyakran hallani a fővárosban és környékén. A fiú azzal folytatta, hogy fél óra múlva érkezik (vagyis Somor- j ára utazhat, gondoltam, tény­leg nincs olyan messze a szülői ház, igaza van a mamának), de nem egyedül, viszi bemutatni a barátnőjét, Évát. Helyes, ara­nyos, biztos tetszeni fog nek­tek,mondta. (Amelletteüló lány erre nagyot sóhajtott.) Ocino is otthon van? Remek. És van egy meglepetésünk. Nagymama leszel! Éva a har­madikhónapban van. Bizony. Halló, ottvagy, mamina? Most mitjajgatsz?! Nebozsékolj már, hallod?! Az asszony sokáig levegőért kapkodott, ezt határozottan lehetett érezni. Én, a kívülálló is nehezen emésztettem meg a hallottakat. Vajon mi zajlik most ennek az asszonynak a lelkében? Miféle család ez? Müyen környezetben nőhetett fel ez a fiú, és milyen környe­zetbe került később, hogy így közli az anyjával ezt a hírt? Mit várhat tőle és mennyire tá­maszkodhat rá ez az Éva nevű lány? Milyen életük lesz hár­masban? Hogyan fogadják majd őket fél órán belül a leen­dő nagyszülők? Utazott a baba a buszon, az any­ja hasában, jó helyen, nyuga­lomban. Senki nem tudta, ho­gyan lesz tovább. Amikor le­szálltak, alaposan megnéztem őket: szőke, hosszú hajú lány, kopaszra nyírt, bőrdzsekis fiú, Somorj ára utaztak. Gyakran eszembejuteza szür­reális, vérfagyasztó telefonbe­szélgetés, pedigtöbb minthat hónapja hangzott el. Azóta már világrajött a pici. Pedig valami nagybaj van ezzel a világgal... KOMMENTÁR A groteszk ünnepe LAKNER ZOLTÁN Mégiscsak Örkény István országa vagyunk: ta­rol a groteszk a magyar belpolitikában. Felvezetésként hadd utaljak arra, hogy Kövér László a Szabadság Napját a demokratikus Ka­zahsztánban ünnepelte, dicsérve a vendéglá­tóknak a szabad ember méltósága iránti elköte­lezettségét. Minderről az MTI olyan hangnem­ben számolt be, amüyen legutóbb az 1980-as években volt jellemző a baráti, sőt testvéri látogatások kapcsán. Még szembetűnőbb volt, hogy Orbán Viktor a Békemenet va­lóban hatalmas tömege előtt katonák gyűrűjében beszélt. Mégpedig harcról, „hadrendbe állásról”, küzdelemről, a „gyarmatosítási kísérleti’ visszaveréséről. Nehéz a béke, a harc és a katonák kapcsán nem asszociálni a „békeharc” kife­jezésre. Ami meg persze maga a groteszk. Nem mondott Orbán semmi újat, igazából ez nem is lett volna logikus. Jól bejáratott üzeneteit sulykolta. A minisz­terelnök folyamatosan életben tartja az ellenségképet, hogy aztán harcolhasson ellene. Fő ellensége a kommunista, az meg tulajdonképpen bárki lehet, lesz, aki a Fidesszel szem­bekerül. A baloldali-liberális ellenzék tagjai meg tulajdonképpen jól összevesztek egymással az összefogás jegyében. Ez sem ke­vésbé groteszk. Az alaphelyzet az, hogy a két legjelentősebb párt szövetséget kötött egymással, a többiekkel meg nem. Utóbbiak követelik a bebocsáttatást. Pontosabban, a fő ki­maradó, Gyurcsány Ferenc kettős ellenzéki szerepbe navi­gálta magát: felszabadultan ostorozza Orbánt, meg egykori szövetségeseit, az MSZP-t és Bajnait. Arra törekszik, hogy ha már így alakult, akkor a DK-t e kettős ellenzékiséggel a par­lamenti küszöb fölé tolja. Ha ez megvalósul, akkor majdnem mindegy neki, hogy virágesővel bevonulhat a közös lista ka­puján vagy egyedül bejut az országgyűlésbe. Ezzel szemben az MSZP és az Együtt, köszönik szépen, továbbra sem kémek egy újabb partnerből, akinek adniuk kellene valamit. Szemé­lyesen Gyurcsány Ferencből meg még annyira se. Világos volt, hogy ezek után nem lehet feszültségmentes ok­tóber 23-a. Azt persze nem lehetett előre látni, hogy a fe­szültség milyen formában tör majd felszínre. Végül Mester- házy Attilára zúdult az összefogást akarók dühe, akik - még mindig az összefogás jegyében - végighallgatni is alig voltak hajlandók az ellenzék legnagyobb pártjának elnökét. Az MSZP és a DK összerúgta a port: a szocialisták provokáció­ról, a DK hisztiről beszél. Az ellenzék híveiben meg felmerül, hogy ha egy demonstrációt sem sikerül békésen megoldani, miképp tudnának nagyobb léptékű ügyekben együtt­működni. És akkor minek is követelni az összefogást? Illúzió volt azt hinni, hogy október 23-a önmagában gyöke­res fordulatot hozhat az ellenzék belviszonyaiban. Azt azon­ban talán senki sem gondolta, hogy tovább lehet távolodni egymástól. Mégis sikerült. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Bagoly mondja verébnek... Az amerikai sajtósza­badság „mítoszáról” ír a kínai sajtó. Válogatás nél­kül minden országot le­hallgat az Amerikai Egye­sült Államok, amely ál­szent módon a saját maga által bepiszkolt sajtósza­badságát állítja példaként a többi ország elé - írják a kínai központi lapok a leg­utóbbi Snowden-szivárog- tatást követően. A China Daily napilap csaknem egy oldalon át taglalta az ame­rikai sajtó szabadságának korlátozottságát. Az újság szerint a sajtót érintő sza­bályozásokat a 2011. szep­tember 11-i terrortámadá­sok után a nemzeti érde­kekre és a terrorizmus el­leni harcra való hivatko­zással szigorították. Mint ahogy arra az Edward Snowden által kiszivároga- tott információk is rámu­tatnak - írja -, a fenti okok csupán kifogások. Miköz­ben az Egyesült Államok saját maga fokozza a sajtó ellenőrzését, nemzetközi befolyását bővítendő a saj­tószabadság terjesztésének fontosságát hangsúlyozza. Akik ugyanakkor amerikai típusú sajtószabadságot kí­vánnak országuknak, óva­tosnak kell lenniük, Wa­shington láthatatlan keze ugyanis messzire elér - fi­gyelmeztet a China Daily. A Hszinhua hírügynökség emlékeztet: három hónap­pal a Snowden-botrány ki­robbanása után is újabb és újabb részletek sokkolják a világot: barát vagy ellenség, az Egyesült Államok válo­gatás nélkül mindenkit le­hallgat. Washington azzal védekezik, hogy minden or­szág így tesz - írja a kínai hírügynökség. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents