Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)

2013-10-23 / 247. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 23. Vélemény és háttér 7 A forradalom apropóján érdemes elgondolkodni azon, hová züllött a magyar közgondolkodás Torz vonások ' 56 tükrében Hosszabb távon a Kádár­rendszer a legnagyobb kárt nem a forradalom vérbe fojtásával okozta, hanem azzal, hogy a ma­gyar lakosság többségét rászoktatta az államtól való függésre, a szabad­ság utáni vágyat felváltot­ta a Jogunk van hozzá, hogy mások pénzén gon­doskodjanak rólunk” tí­pusú mentalitás. GÁL ZSOLT A történelme során gyakran rebellis népnek tartották a ma­gyart, tegyük hozzá, jórészt nem alaptalanul. A kollektív emlékezet szempontjából ki­emelten fontos, hogy őseink sokszor hajlandóak voltak a legnagyobb áldozatot is meg­hozni a saját és országuk sza­badságáért. A magyarság leg­utoljára 1956-ban állt a törté­nelem világszínpadán, ha egy rövid epizód erejéig is, de kiví- va a szabad világ szimpátiáját, mert egy eleve vesztes csatá­ban szembeszállt a „gonosz birodalmával” (Reagan) és an­nak helyi csatlósaival. Az em­berek túlnyomó többsége, azok is, akik nem fogtak fegyvert, akkor szabadságot akartak. Kérdés, vajon jelenleg há­nyán lennének képesek fegy­verrel a kezükben ugyanezért harcolni, és ha kell, meghalni. Vagy csak kimenni egy tünte­tésre, ahol azt kockáztatják, hogy közéjük lőnek (és nem gumilövedékkel). Vagy csak nyilvánosan kiállni az ügy mel­lett, vállalva a rizikót, hogy el­veszítik állásukat, esetleg az ál­lami juttatásokat. Sajnos, ke­vesen, a nép túlnyomó része - ez esetben a kétharmad talán gyenge becslés - ma a „Kádár népe” kategóriájába sorolható, akiknek az állami gondoskodás sokkal előbbre való a szabad­ságnál. Tragikus, de ki kell mondani, hogy némán tűrnék a szabadság felszámolását, ami semmit, vagy nagyon keveset jelent nekik, ezért három ldló kolbászért (állam által garan­tált szegényes szociális bizton­ság) cserébe hajlandóak le­mondani róla. Persze, lehet mondani, hogy az emberek tüntetnek, láza­doznak meg morognak sok min­A többség amely alá­zatosan csipeget állam bácsi kezéből és szem- forgatóan hálálkodik a morzsákért is. denért az utóbbi időben is. De miért is? Hogy ne legyen tandíj meg vizitdíj, hogy legyen rezsi­csökkentés, hogy az állam (va­gyis az adófizető) adjon ezt, meg ne vegyen el azt. Azért ezek a célok, valljuk meg, elég mesz- sze vannak '56-tól. Pont ez a Ká­dár-rendszer legnagyobb bűne, hogy erkölcsileg derékba törte a korábban szabadságszerető magyar társadalmat és a több­ségükből olyan népséget fara­gott, amely alázatosan csipeget állam bácsi kezéből és szemfor- gatóan hálálkodik a morzsákért is. A magyarság persze nincs egyedül ezzel a régióban, talán csak a lengyelek képeznek kivé­telt, részben, viszonť'56 nagyon is kivételes tett volt. Mára ebből semmi sem maradt, a rendszer- váltás vívmányai is veszélyben. De ne csodálkozzunk, az embe­rek már 24 éve sem szabadságot akartak (hanem jólétet), és amikor nem tetszettek az új kormány intézkedései, Antall József jogosan vághatta a fe­jükhöz, hogy „teccettek volna forradalmat csinálni”. Tudjuk, nem csináltak. A szerző aComenius Egyetem Politológia Tanszékének ok­tatója és a Híd frakcióvezető­jének gazdasági tanácsadója Csehországi választások, 2013 (Ľubomír Kotrha karikatúrája) JEGYZET Kitolás VERES ISTVÁN Teljesen érthe­tetlen, miért módosítja a Smer a kisálla­tok elektroni­kus azonosítá­sát, közismer­tebb nevén csipeltetését sza­bályozó törvényt. A hatósá­gok egész nyáron azzal rio­gatták a népet, hogy aki szeptember végéig nem csi- pelteti be kutyáját-macská­ját, akár 300 eurós büntetést is kaphat. Most meg hirtelen megszavazzák, hogy január­tól már csak az csipeltet, aki akar. Igen, pontosan ez van abban a törvényben, amelyet a parlament tegnap elfoga­dott: januártól csak azokat a kutyákat és macskákat kell azonosítóval ellátni, amelye­ket eladásra szánnak, vagy külföldre utaznak velük. Az állatorvosok a szeptem­beri hajrában helyenként túl magas összegeket kértek el a csipelésért, és egyébként is, a Szlovákiában tartott kutyák- nak-macskáknak csak az egyharmada kapott azonosí­tót - érvelt Marián Záhumenský smeres képvise­lő, a javaslat egyik beterjesz­tője. Mindenesetre meglehe­tősen furcsa megoldást vá­lasztottak, furcsa időzítéssel. Ha ugyanis tudták, hogy a kötelező csipeltetés végre­hajthatatlan, miért nem ja­vasoltak valami okosat hó­napokkal ezelőtt? Ha pedig az emberek harmada hajlan­dó volt csipeltetni, miért kell az egész azonosítási rend­szert egy ilyen módosítással aláásni? Szépen mindenki megszokta volna, hogy a ku­tyába csip kell, és ment vol­na tovább az élet. Januártól viszont ismét csak az fog csi­peltetni, aki akar, aki nem, annak az állata nem lesz a rendszerben. Megint a „ren­des emberekkel” toltak ki, azokkal, akik szeptember végéig eleget tettek a tör­vénynek, és azonosítót rakat tak a kutyájukba nyolc, tíz, tizenkettő, húsz, vagy akár­hány euróért. A szomszéd meg, aki tizenöt kutyáját nem volt hajlandó becsipel- tetni, mondván, inkább ki­rakja őket az országútra, most röhöghet egy nagyot. KOMMENTAR Nem fogunk nevetni MARIÁN LEŠKO Tanítanivaló teljesítményt nyújtott a hétvégén RobertFico. A közszolgálati rádióban előadott eszmefuttatásában olyan kiválóan elegyítette a hazugságokat a féligazságokkal, a tények el­hallgatását a félrevezető kijelentésekkel, hogy beszédének ott lenne a helye a Politikai dema­gógia alapjai című tankönyvben. A kormányfő egyebek mellett kijelentette, a német Legfelsőbb Bíróság múlt heti határozata pusztán „nevetséges eljárásjogi döntés”. A va­lóság kicsit másképp fest, és nem fogunk rajta nevetgélni. Az Union egészségbiztosító tulajdonosai már megnyerték a nemzetközi döntőbíróságon azt a pert, amelyet Szlovákia el­len indítottak a nyereséget tiltó törvényből fakadóan elszen­vedett káruk miatt. A bíróság még tavaly decemberben ki­mondta, hogy Szlovákiának 22 két millió eurót kell fizetnie az Union tulajdonosainak, plusz a 3 millió eurós perköltsé­get. Emellett az állam 15 millió eurós díjat már kifizetett a végül elveszetett perért a Rowan Regal ügyvédi irodának. A biztosító ügyvédei azon melegében zároltatták a megítélt összeget Szlovákia luxemburgi számláin, már csak az eljárás formális lezárását kell megvárniuk, ami nincs olyan messze. Mivel a nemzetközi döntőbíróságnál nem lehet fellebbezni a határozat ellen, Szlovákia két német bírósághoz fordult az ítélet megsemmisítése érdekében. A német Legfelsőbb Bíró­ság a múlt héten elutasította a keresetet. Az utolsó előtti védvonal elesését kommentálta úgy Robert Fico, hogy „ne­vetséges eljárásjogi döntés”. Meg kell hagyni, egészen ritka humorérzékkel van megáldva a kormányfő, még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy politikusról van szó. Most már csak a frankfurti fellebbviteli bíróság döntésére várnak a felek, amely egyszer már döntött az ügyben - az egészségbiztosító javára. Nemzetközi jogászok egybehangzó véleménye szerint csak idő kérdése, hogy Szlovákia mikor veszíti el végérvényesen és visszavonhatatlanul a pert. Ami­kor a kormányfő azt állítja, hogy az ország nem fog semmit fizetni - hát, részben igaza van. Az Union tulajdonosainak már csak le kell emelniük a zárolt összeget Szlovákia számlá­járól, és ebben semmi és senki nem akadályozhatja meg őket. Még a kormányfőnk se... Eközben a ritka humorérzék­kel megáldott Fico azt is tudja, hogy precedens értékű bíró­sági döntésről van szó. Több biztosító is pereskedik Szlová­kiával az említett törvény miatt hazai és nemzetközi bírósá­gokon, és összességében nem kevesebb, mint fél milliárd eu­rós kártérítésről van szó. így aztán Ficónak az a válasza volt igazán nevetséges, ho­gyan is akaija ezt a helyzetet rendezni az egészségbiztosí­tókkal: „Ezt bízzák csak a kormányra.” Mondja ezt az a kor­mányfő, aki személyesen felelős egy buta, haszontalan és al­kotmánysértő törvény elfogadásáért, amelynek köszönhető­en a biztosítók alaposan megtömik a zsebüket az adófizetők pénzével. Azonban a nyereséget tiltó törvény katasztrofális következményeit hazugságokkal sem lehet elhárítani. A szerző a Trend hetilap politikai kommentátora FIGYELŐ Politikai mélypont A bajai időközi választásról és a megismételt választásról közölt cikket a svájci jobbol­dali lap, a Neue Zürcher Zei­tung. A Politikai mélypont Magyarországon című cikk beszámol arról, hogy a kor­mánypártok és az ellenzék csalással, manipulációval vá­dolják egymást a választás kapcsán. „Fél évvel az ország- gyűlési választások előtt a légkör mérgezettebb, mint valaha”-fogalmaz alap. Aba- jai szavazás politikai bohózat­tá vált, amelynek súlyos kö­vetkezményei lehetnek. A fi- deszes bástyának számító kisvárosban zajló választás teszt volt a tavaszi választások előtt: a baloldal most először állított közös jelöltet. A lap szerint Baja a mélypont az amúgy is teljesen elmérgese­dett politikai szembenállás­ban, és ami a legijesztőbb, mindkét táborról el lehet hin­ni a neki felrótt tetteket. Ez nem sok jót sejtet a tavaszi vá- lasztásokranézve. (MTI) Berlusconi milliókat spórol Havi 3 mülió euróról 1,4 millióra csökkentette a mon­zai bíróság azt az összeget, melyet Silvio Berlusconi volt kormányfő tartásdíjként köte­les fizetni volt feleségének, Veronica Lariónak. A Corriere della Sera szerint Lario felleb­bezhet, de azt kockáztatja, hogy mégkevesebb pénzt kap. A milánói bíróság 2012-ben havi 3 millió eurós tartásdíjat ítélt neki. Berlusconi ezzel párhuzamosan maga is bead­ta a válókeresetet - egy másik bíróságon. Ez most lecsökken­tette a tartásdíjat. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents