Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)

2013-10-23 / 247. szám, szerda

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Orosz István kiállítása Érsekújvár. Holnap 17 órakor nyitják meg az Ernest Zme­ták Művészeti Galériában Orosz István Kossuth-díjas grafikusművész, animációsfilm-rendező, plakátművész, il­lusztrátor Dubitandum című kiállítását. A tárlat, melynek kurátora Csanda Máté, november 30-ig tekinthető meg. (k) Díjat kapott Nagy Dénes filmje Budapest. Nagy Dénes Lágy eső című, magyar-belga ko­produkcióban készült kisfilmje nyerte a nizzai rövidfilmfesz­tivál fődíját. Az október 15. és 20. között, idén 13. alkalommal megrendezett franciaországi seregszemle versenyprogram­jában 30 európai országból 83 rövidfilm indult, ezek közül a zsűri a fiatal magyar rendező 28 perces alkotásának ítélte a fődíjat. Az azonos című Tar Sándor-novella adaptációja egy nevelőotthonban nevelkedett serdülő fiúról szól, aki belesze­ret osztálytársnőjébe, és képtelen szerelmét normálisan meg- vallani. Az amatőr főszereplőkkel forgatott film egy elmara­dott kistelepülésen játszódik a mai Magyarországon. (MTI) Csütörtökön: Musaeum Hungaricum Somorján Múzeumi értékeinkről ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Somoija. Csütörtökön ren­dezik meg a Musaeum Hunga­ricum X. - A szlovákiai magyar­ság tárgyi emlékei és ezek mú­zeumi dokumentációja című konferenciát a Fórum Kisebb­ségkutató Intézet somoijai székházában. A rendezvényen a dél-szlovákiai közgyűjtemé­nyek munkatársai mutatják be aktuális eredményeiket. A tanácskozáson Danter Iza­bella (Galántai Honismereti Múzeum) a konferencia 10 évét foglalja össze. Paterka Pál (Nyitrai Kerületi Műemlékvé­delmi Hivatal) a Zsitva alsó fo­lyásának középkori település- szerkezetéről tart előadást. No­vák Margaréta (Barsi Múzeum, Léva) „a keresztények Herkule­sére”, Dobó Istvánra emlékezik. Ambrus Orsolya Faludi Ferenc­nek a kassai Kelet-szlovákiai Múzeumban megtalálható kéz­iratos könyvét mutatja be, Babičová Katarína pedig Tren- csén megye híres szülöttjének, Baross Gábor (1848-1892) magyar politikusnak, a kor­szerű magyar kereskedelem és közlekedés úttörőjének a pályá­ját és emlékét méltatja. A délutáni programban Ke- rényi Éva a Gömör-Kishonti Múzeum gyűjteményében fel­lelhető hungarikumokat tár­gyalja, Agócs Attila (Füleki Vármúzeum) a palóc áttört bú­tor észak-nógrádi elterjedésé­ről beszél, L. Juhász Ilona (Et­nológiai Központ, Komárom) az elhunytak emlékezetének te­metőn kívüli jeleit érintő kuta­tási eredményeit ismerteti. Csémi Szilárd a Szlovákiai Ma­gyar Cserkészszövetség gyűjte­ményéről tart beszámolót. Ja- rábik Gabriella a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma által gondozott alsósztregovai Ma- dách-kastély közelmúltban be­fejeződött felújításáról és az új állandó kiállításról ad elő. (as) f KOMAROMI SZALON Vendég: Erdős Virág költő & Kukorelly Endre író, költő Házigazda: Sánta Szilárd irodalomtörténész Időpont: 2013. október 24., csütörtök, 19:00 Helyszín: RÉV - Magyar Kultúra Háza (Tiszti Pavilon), Komárom A belépés díjtalan. Médiapartner: Új Szó facebook.com/komaromiszalon & Petra Všelichová dokumentumfilmje Karel Reiszről, az angol új hullám egyik nagy mesteréről A francia hadnagy ostravai atyja Ő volt Milos Forman mel­lett a világ filmművésze­tének másik leghíresebb cseh rendezője. Ő volt a brit új hullám, a free ci­nema egyik megalapító­ja. És ő volt az, aki meg­alkotta nemzedéke talán legjelentősebb angol filmjét, a Szombat este, vasárnap reggelt. SZABÓ G. LÁSZLÓ Karel Reisz neve valamitől mégsem cseng igazán ismerő­sen sem nálunk, sem a csehek­nél. Pedig Csehszlovákiában született 1926-ban, s tizenkét éves múlt, amikor szülei a nácik elől külföldre menekítették. Ostravából Angliába. Nem sok idejük volt a gondolkodásra. A Nicholas Winton, a háború előt­ti évek leghumánusabb angol üzletembere által indított kü- lönvonatra tették fel, hogy ide­genben élje túl a kezdődő zsi­dóüldözést. Bátyja már koráb­ban Londonba került, a szülők viszont életüket vesztették a koncentrációs táborban. Nagy tekintélyű rendezővé vált fiuk hetvenhat évesen, 2002-ben halt meg, így Petra Všelichová róla készült, hetvenperces do- kumentumfilmjében ő már nem mesélhet fájó kamaszkoráról, maj d szépen felívelő, komoly el­ismerésekben gazdag pályájá­ról. Az Egy filmes élet című, nemrég elkészült alkotásban azok szólalnak meg, akik a leg­közelebb álltak hozzá: fivére, Pavel és három fia, Barney, Mathew és Toby Reisz, vala­mint jeles angol pályatársai, köztük Stephen Frears, Az én mosodám és a Veszedelmes vi­szonyok rendezője, aki együtt tanult vele Cambridge-ben. Petra Všelichová ostravai sé­tára indul a már hajlott korú Pa­vel Reisszel, aki annyi év eltel­tével még arra is emlékezik, hol állt a városi piac, ahol édesanyja pontyot vett a vasárnapi ebéd­hez, hol a cukrászda,.amely ifjú korukban, legalábbis számuk­ra, a város legfontosabb boltja volt. Pavel Reisz remek mesélő. A család életének sok jelentős mozzanatát feleleveníti. ,Apánk legnagyobb hobbija a fotózás volt, innen jött a filme­zés ötlete Karel életében. Anyám önállóságra tanított bennünket. Ha gondod van, oldd meg, mondogatta hol neki, hol nekem. 1939-ben, amikor én már Londonban voltam, le­velet kaptam anyámtól, hogy Karéit vonatra ültették, váljam őt a pályaudvaron. Ez volt Win­ton híres gyermektranszportja, amely százakat menekített ki a nácik karmai közül.” Karel Reiszből nem lett Char­les Reisz, pedig így talán jobban hangzott volna a neve. Inkább lélekben változott: a cseh nyel­vet egyszerűen eltolta magától, Angliában teljesen új életet kezdett, a szüleitől való elsza­kadás gyógyíthatatlan trauma maradt számára. Ezen nem tud­ta túltenni magát soha, a cseh nyelvet könnyedén átlépte, mintha soha nem is beszélte volna. így védekezett a múlt fá­jó emlékei ellen. , Anyánk érezte, hogy nem éli túl a holokausztot - meséli Pa­vel Reisz. - Mindent a lakásunk pincéjében rejtett el. Az éksze­reit, a családi ereklyéket, apánk rólunk készült fényképeit, ame­lyeket nyolc albumban őrzött. Karel ezt mind megtalálta, ami­kor a háború után hazalátoga­tott Ostravára. A visszaútra már nem volt pénze, de maradni sem akart. Prága mellett, egy amerikai repülőgépre könyö­rögte fel magát.” Két év az egyetemen, aztán kémiát tanít a munkásosztály gyermekeinek. Magasra ívelő álmai vannak Karel Reisznek: pilótának készül a Brit Királyi Légierőnél, de valahogy min­den ellene szól. Nem igazán megy neki a repülés. Rosszul ér földet egy légcsavaros harci géppel. Csodával határos mó­don csak ő éli túl a manővert, a gép nem. Égi jelnek veszi a tör­ténteket, többet nem száll fel. Filmes újságíró lesz. A Lindsay Anderson alapította rangos Se­quence munkatársa, majd a Sight and Sound kritikusa. Ké­sőbb programigazgatója lesz a Nemzeti Filmintézetnek. Ren­dezői pályáját a Ford-gyár által rendelt reklámfilmekkel kezdi, majd különböző dokumentu­mok következnek. Könyvet ír a filmgyártás technikájáról. Első jelentős rendezése, a nagy be- robbanás 1960-ben jön. A Szombat este, vasárnap reggel a brit új hullám sorozatnyitó da­rabja, amelyet Tony Richardson követ az Egy csepp mézzel, John Schlesinger a Szerelem­félével és Lindsay Anderson az Egy ember árával. A szociális realizmus filmjei ezek, a fo­gyasztói társadalom vidékről jött munkásfiataljainak sokszor vakvágányra futott sorsaival. Egyszerű emberek nagyon is ismerős gondjai, a hétköznapok drámái, a női lélek rejtelmei foglalkoztatják Karel Reiszt. Ez utóbbi eredménye a szabad tánc istennőjéről, Isadora Dun- canről forgatott filmje és A fran­cia hadnagy szeretője. Petra Všelichová dokumen­tuma pontosan követi Reisz életútját. Halkan jár a korszak- alkotó filmes nyomában, aki egykor Hollywoodot is megjár­ta, majd színpadi rendezőként zárta le alkotói pályáját. Maradt Forman. Az utolsó cseh filmes mogul, akit viszont erősebb szá­lak kötnek hazájához. Pedig ő sem úszta meg a nácik (majd később a kommunisták) tény­kedéseit. FÜLVIDÉK Az Amadinda ütőegyüttes (Képarchívum) Egy ütős koncert JUHÁSZ KATALIN Vasárnap, október 27-én lép fel a Pozsonyi Dzsesszna- pokon a magyarországi Ama­dinda, amelyet ma a világ egyik legeredetibb, legsokol­dalúbb ütőhangszeres együt­teseként tart számon a nem­zetközi szakma. A jövőre 30 éves zenekar annak idején a klasszikus ütőhangszeres re­pertoár bemutatását tűzte ki célul. Később merészebbek lettek és arra törekedtek, hogy új művek komponálására ins­pirálják a magyar és a külföldi zeneszerzőket. Akkoriban tá­jainkon szinte semmilyen ha­gyománya nem volt az ütős­zenének, Rácz Zoltánék azon­ban lassanként belopták ma­gukat a magyar közönség szí­vébe. Ezután következett a vi­lág „meghódítása”, illetve a tradicionális kultúrák tanul­mányozása - Afrikától Hawaiin át Indiáig, Japánig. Világhírt John Cage, Steve Reich és Ligeti György műve­ivel vívtak ki maguknak, mindhárom kortárs zeneszer­ző külön az Amadinda számá­ra is írt darabokat. Ravel-, De­bussy- és Bartók-átirataik szin­tén egyedülállók, emellett sa­ját szerzeményeiket is gyakran játsszák. A közel harminc év alatt négy földrész 33 országában léptek fel, a legrangosabb kon­certtermekben. Több mmt harminc lemezt adtak ki, pél­dául hat CD-ből álló sorozatot szenteltek John Cage ütőhang­szerekre komponált műveinek. Több mint egy évtizede Presser Gáborral és egy férfikarral kö­zösen búcsúztatják az óévet Budapesten: reneszánsz mad­rigálokkal, egzotikus ritmu­sokkal, gospellel és újrahang­szerelt Presser-dalokkal. Mint általában mindenho­va, a hétvégi Pozsonyi Dzsessznapokra is hatalmas hangszerparkkal érkeznek, és nagy valószínűséggel a műfaj örökzöld darabjait játsszák. Esetükben azonban szinte le­hetetlenjósolni, hiszen reper­toárjuk rendkívül széles. Rá­adásul a szokásos ütőhangsze­rek és a saját készítésű instru­mentumok mellett olyan esz­közöket is megszólaltatnak a színpadon, mint például a műanyag lavór vagy a rezgő fémlemez. Karel Rdszből nem lett Charles Reisz. Inkább lélekben változott.

Next

/
Thumbnails
Contents