Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-19 / 244. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJSZÓ 2013. OKTÓBER 19. Vélemény És háttér 7 Düh és frusztráció, impontens erődemonstrációk és nyomásgyakorló kezdeményezések Céltalan düh Kifejezetten szűk látókörű, és az ügyön túlmutató módon is veszélyes a szlovák kormány döntése, hogy nem tesz eleget a pe- rediek népszavazással kinyilvánított akaratának. RAVASZ ÁBEL Amellett, hogy a döntés indoklása gyakorlatilag tarthatatlan, a kormány egy teljesen felesleges konfliktust vállalt fel, és ráadásul leleplezi azt is, mennyire veszi komolyan a népakaratot. Nem különösen. A szlovákiai magyar közélet reakciói vegyesek, általában düh és frusztráció vegyül bennük. Aktivista hozzászólások szerint a peredi üggyel lehetne mobilizálni az embereket, a legkülönbözőbb csatornákon szerveződnek tiltakozó és nyomásgyakorló kezdeményezések. És vannak olyan hozzászólások, amelyek számomra nagyon nehezen értelmezhetők és elfogadhatók. Olyan hozzászólások, amelyek a döntés nyomán Szlovákiát vagy a szlovák nemzetet minősítik, és minden pozitív tapasztalatról megfeledkezve egészen az irrenden- tizmusigjutnak vissza. Ez a fajta gondolkodás, amely a kormányt az országgal és a nemzettel azonosítja, nem szokatlan a régióban, de annál értelmetlenebb. Ugyanezt a logikát láthatjuk érvényesülni akkor is, amikor az Orbán-kor- mány Brüsszeltől bezsebelt kritikáját „Magyarország megtámadásának” nevezik. De nagyon szívesen azonosítja magát az országgal Robert Fico is. Kormánya viszont most nem a népakaratnak engedelmeskedve, nem a szlovák nemzet kollektív szószólójaként lépett fel a magyarság ellen. Mint ahogy a perediek kezdeményezése sem szlovákellenes, vagy éppen szeparatista lépés volt, „mindösz- sze” a falujuk nevét szerették volna visszakapni. Ficóék saját demokráciafelfogásuk, kicsinyességük és (tagadhatatlan!) nacionalizmusuk miatt és által jutottak erre az álláspontra, döntésükért azonban csak őket terheli felelősség. Borítékolható, hogy a lakosság túlnyomó többségét teljesen hidegen A kormányt az országgal, a nemzettel azonosító gondolkodás nem szokatlan a régióban, mindemellett értelmetlen. hagyja Pered elnevezése. Lehet, hogy ha egy közvélemény-kutató megkérdezné őket, mondanának valamit az üggyel kapcsolatban (vagy nem), de hogy maguktól nem sokat gondolkoznak rajta, az fix. Fico az ő nevükben is kormányoz, de döntései nem automatikusan azonosak a nép közvetlen akaratával. A legrosszabb ebben az egész tévedésben az, hogy az energiákat is szétforgácsolja. Miközben az alulról jövő kezdeményezések jelentős része arra irányul, hogy Szlovákia élhetőbbé váljon a magyarok és a többi kisebbség számára, a most Szlovákiát köpködők a konfliktus legkisebb jelére bemondják a „renoncot”, illegitimnek kiáltják ki az országot, és impotens erődemostrációk sorába bonyolódnak. Mindez az energia és elhivatottság sokkal jobb helyen lenne közös tüntetéseken, felvonulásokon, nyomásgyakorló akciókon. De értem persze, hogy nyilván sokkal köny- nyebb illegitimként elutasítani azt a helyzetet, amiben élünk, mint értelmeset mondani arról, hogyan lehetne többet elérni ezek között a keretek között.- Nincs mit eldönteni: iszok vagy vezetek. Mindkettőre nem futja. (Peter Gossányi karikatúrája JEGYZET Minden lehetséges LAMPL ZSUZSANNA Ködös, ziman- kós őszi hajnal volt. A nő felszállt a végállomáson frissen kiszellőztetett, I jéghideg villamosba. Végigpillantott az arcukat kabátgallérjukba rejtő utasokon, és leült az egyetlen szabad helyre. A szék sütött a hidegtől, s a nő akkor vette észre, hogy nyitva van a fölötte levő ablak. Felállt, becsukta. Mire leült, az ablak újra nyitva volt. Mi a csoda? Körülnézett. Mögötte egy fiatal férfi ült. Mosolyogva a nőhöz hajolt. Szellőztessünk, mondta. A férfi elegáns öltözetű, ám kissé büdös volt. Cigaretta, bor, izzadtság. A nő csak bámult, de akkor megállt a vü- lamos, valaki kiszállt, és ő gyorsan átült a helyére. Közben észrevette, hogy mások is rosszallóan pillogatnak a nyitott ablak felé, de senki sem szól, inkább csak a gallérjukat és a sáljukat húzzák szorosabbra. Tekintete találkozott a fiatalemberével is, aki rendíthetetlenül mosolygott, talán azért, hogy megvédte hideg szélbe burkolt pozícióját. Még a kabátját is szétnyitotta. Fűti az alkohol. Ez egy szeszkazán, már hajnalban iszik. Gondolta a nő. De ne ítélkezzünk elhamarkodottan! Lehet, hogy épp buliból jön, egyébként nem is iszik. És az sem biztos, hogy az alkoholtól van melege, hiszen az újság is többször megírta, hogy a szesz rövid távon fűt, hosszú távon hűt. Azt viszont nem írták, hogy meddig tart a rövidtáv, így lehet, hogy a fiatalember már a hosszútávban van, és azért van melege, mert lázas. A buliban összeszedett valami vírust. Ezért izzad a szerencsétlen. Mononukleózis! Ez az! Biztosan csókoló- dzott! De az is lehet, hogy semmi baja, egyszerűen más a termoregulációja, mint a többi utasnak. Talán azok közé tartozik, akik jeges vizekben úszkálnak, és újév napján az állig beöltözött közönség szörnyülködésétől, s egyben csodálatától kísérve a Dunában is megmártóznak? Mi is a nevük? Jegesmedvék? Nem kellene követni a példájukat? A híres magyar jegesmedve, idősebb Schirilla György is meghosszabbította az életét. Komoly betegségei miatt születésekor az orvosok legfeljebb negyven évet jósoltak neki, aztán hetven aktív, teljes évet élt! Ő biztosan nem fázott volna a villamosban, meg máshol sem! Nem kellene holnaptól hideg vízzel zuhanyozni? A fiatalember csak mosolygott. Ti, szegény, hétköznapi, munkába igyekvő figurák! Pár euróért güriző hangyák! Ha tudnátok, müyen állást szereztem! Nyomban meg is ünnepeltük a haverokkal. Tudtam, hogy inni fogunk, ezért otthon hagytam az autót. Eddig se nagyon utaztam villamossal, ezután még úgy se fogok! Hogy itt müyen büdös van! Vagy talán csak egy szimpla szerelem fűtötte? Egy hosszú úton, hajnalban, minden lehetséges. Pláne gondolatban. KOMMENTAR A telki beszéd SZOMBATHY PÁL Szlovákia ugyanúgy a harmadik helyen zúgott ki a labdarúgó világbajnoki selejtezők csoportselejtezőinek végén, mint Magyarország. Őket a sárkánygyíkhajú örök nápolyi, Hamšík képviseli legmagasabb szinten a fut- ballpiacon, minket a szintén BL-ben játszó friss Schalke-igazolás, Szalai Ádám, aki a héten focistától ritka retorikai bravúrokkal nemcsak a pályán, hanem a válságelemzésben is komolyat mutatott. Két harmadik helyezett szomszédos közép-európai ország, ám mégis micsoda különbség a tabellákat böngészve: a magyarok az utolsó fordulóig elméleti matematikai harcban álltak a pótselejtezős helyért, míg Szlovákia jócskán lemaradt csoportja élkettősétől; ott az a Bosznia-Hercegovina futott be elsőként, amelyre országméretileg, játékosszámilag, pazar infrastruktúrát illetően ugyancsak nehéz volna hivatkozni a kudarcmagyarázóknak a nagyhatalminak induló álmok végén a szegény országok sovány statisztikáit lobogtatva, hogy ugye kicsi a merítés. Ellenben a magyar válogatott bukaresti és amszterdami bukása Szalaijóvoltából végre előhozott egy valódi nyelvű, őszinte, szenvedélyes és helyesnek tetsző helyzetértékelést a magyar futballról, miközben magára ismerhet jóval szélesebb körben számos magyar, aki saját szakmája, ágazata, városa, országa problémáin töpreng - és frusztrációit végül a következő szavakba, kifejezésekbe önti: igénytelenség, restség, csordaszellem, gyávaság, kényelem, önteltség, bratyi- zás. Ez a 25 éves magyar csatár ugyanis telki monológjában rávüágított a magyar futball igénytelen középszerűségére, a közegre, ahol a rutin az úr, aki pedig innovációról, szaktudásról álmodik, arra legyint a derékhad. A telki beszéd nem keverendő össze az őszödi beszéddel, bár már megpróbálták: ezúttal azonban valaki a nyüvánosság előtt (nem az öltözőben, zárt körben) mondott ítéletet környezete állapotáról. A helyszíni fogadtatás lehangoló volt: az újságírók nyafogáson kívül a lényegről tudomást sem véve egyetlen épkézláb kérdést izzadtak ki. Az őszinteség tehát sokkolja az elpuhult elmét, a metabeszédmódban érdekelteket. Éppen ezért lesz még sok szó arról, vajon Csányi Sándor MLSZ-elnök tüzelte-e fel Szálait, vajon miféle része a Fidesz- kishuszárok rárontása Csányira egy ellene régóta szőtt nagyobb tervnek. Okoskodásból, lényegterelésből bőven kapunk még, de inkább örüljünk annak, hogy kimondatott: Magyarország jobban teljesíthetne. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Moszkva nem kapott semmit Edward Snowden, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) volt alkalmazottja titkosított csatornákon át adott interjút a New York Times-nak, s azt mondta, nem vitt magával Oroszországba titkos dokumentumokat. Az informatikus az állítja, minden dokumentumot átadott más újságíróknak Hongkongban, mielőtt Moszkvába utazott volna, és nem tartott magánál másolatokat. Ez „nem szolgálta volna a közérdeket” -jelentette ki. Hozzátette, szerinte a kínai kémszolgálatok elől is sikerült megvédenie a dokumentumokat. „Semmi esélye, hogy az oroszok vagy a kínaiak hozzájutottak a dokumentumokhoz” - tette hozzá az interjúban, amelyet titkosított csatornákon keresztül adott több napon át. Elmondta, fokozatosan érlelődött benne a döntés, hogy megszervezi a kiszivárogtatást. A hírszerző szolgálatok tevékenységével kapcsolatos kétségei akkor kezdődtek, amikor Genfben a CIA számára dolgozott. A motivációt a többség érdekével magyarázta. (MTI) Bosszúálló exszeretők Elhagyott, sértett szeretők teszik ki a korrupt kínai vezetők online leleplezőinek 15,4 százalékát - derül ki a kínai jogi napilap cikkéből. A Legal Daily az idén kirobbant tipikus ügyeket vizsgálta, amelyekben a feljelentők azonosíthatók voltak. A botrányokat kirobbantók között a legnagyobb arányban - 26,9 százalékban - kereskedők szerepeltek. Az elsődleges célpontok kormányzati hivatalnokok, vezetők voltak, többnyire sikkasztással, vesztegetés- selvádoltákmegőket.Alelep- lezők egyre gyakrabban elhagyott szeretők, akik erotikus fényképeket, videókat is nyilvánosságra hoznak. Ugyanakkor a valódi nevükkel feljelentőknek a 23 százalékát pletykák terjesztése, illetve „bajkeverés” gyanújával őrizetbe vették, vagy szerepelnek a rendőrség által keresett személyek listáján. (MTI)
