Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-12 / 238. szám, szombat
2013. október 12., szombat SZALON 7. évfolyam, 41. szám Kassa 2013: a szeptember elején megnyitott épületegyüttes építészeti megformálása megfelel a szélesebb európai kontextus által felállított mércének Kaszárnya Kultúrpark - a visszafogottság súlya A tervezők nem akarták az építészeti megoldásokat a tartalom rovására előtérbe helyezni: a feketefehér elemek a pavilonok tükörfelületeivel neutrális hátteret adnak bármilyen rendezvénynek (A szerző felvételei) Az utóbbi években az Európa kulturális fővárosa projektsorozat és az építészet kapcsolatát különösen gyümölcsözőnek nevezhetjük. Ennek oka nemcsak abban keresendő, hogy az építészet eleve a kultúra jelentős része - vagy ahogy Ján Štibrányi fogalmaz: a társadalom mindenkori civilizáltságának és kulturáltságának mutatója hanem főleg abban, hogy a rendezvénysorozattal párhuzamosan fontos kulturális beruházások futnak. VÁCLAV KINGA A helyszíneken múzeumok, galériák, multifunkciós központok alakulnak, melyek megformálása komoly építészeti kihívás. Ezenkívül, mint az utóbbi évek tapasztalata is mutatja, sok város kulturális céljainak megvalósítását hanyatlásnak indult városrészek, műemlékek felújításával köti össze. Ez az irányvonal nemcsak a műemlékek megőrzése szempontjából fontos, hanem az építészeti alkotás szempontjából is kreatív és egyedi megoldásokat eredményezhet. Olyanokat, amelyek a kortárs építészet igen jelentős produktumai. Ezek a beruházások akár egész régiók életét és építészeti-kulturális továbbfejlődését is meghatározhatják, mint azt például Németországban, a Ruhr-vidé- ken láthattuk. Európai elődök A példákat hosszan sorolhatjuk. Graz 2003-as „fővárossága” idejére készült el a multidiszciplináris kortárs nemzetközi kiállításoknak otthont adó Kunst- haus, Peter Cook és Colin Fournier munkája. Graz célja az volt, hogy egész Európával megismertesse a város új arcát: az újdonságok iránti nyitottságát és bátorságát. Ennek szellemében jött létre ez az épület, amely mindemellett digitális-organikus formanyelvével a digitális építészet egyik első megépült képviselőjévé vált. Stílusbeli partnere a Mura folyó közepén található Mura-sziget, Vito Ac- conci munkája. A két alkotás remek példa arra is, miként tud működni a digitális építészet stíluselemeit felmutató épület a történelmi városközpontok kontextusában. 2010-ben Essen és a Ruhr-vi- dék kulturális koncepciójának kivitelezésére a kortárs építészek igencsak reprezentatív sorát vonultatta fel: a rendezvénysorozat központjául szolgáló hajdani Zollverein szénbánya területrendezési tervét Rem Koolhaas (Hollandia), a Folkwang Múzeum terveit David Chipperfield (USA), a gyár területén található iskolaépületet a japán SANAA építésziroda, a duisburgi Küppersmühle felújítási terveit a Pekingi Olimpiai Stadion tervezői, Jacques Herzog és Pierre de Meuron készítették. A szervezők víziója az 53 településből kialakuló egyetlen hatalmas metropolis volt, amely a szénbányák és acélkohók által uralt hajdani iparvidék romjaiból sikeres átmenetet teremt a kultúra világába. A HG Merz építésziroda tervezésében elkészült Ruhr Múzeum érdekes példája annak, hogy az ipari műemlékek sajátos esztétikuma (olykor patinája) miként egészíti ki a kortárs építészeti formanyelveket. Pécs 2010-re nagyszabású tervezésbe kezdett, az EKF keretében az 1851-ben épült Zsolnay-gyár felújítását és egy új kulturális városrész kialakítását tűzte ki célul. S bár a várost sok kritika érte a szervezési és egyéb problémák miatt, a Zsolnay-negyed építészeti értékeit nemigen szokás kétségbe vonni. Nem is nagyon lehet. Építészeti szempontból mindkét komoly kihívásnak meg tudtak felelni: megoldották a jórészt műemléki épületegyüttes funkcióváltását, valamint az elzárt iparterületet megnyitották a város számára. Az MCXVI Építészműterem Kft. építészeti koncepciójával, valamint azzal, hogy több önálló alkotót vont be a tervezés folyamatába, el tudta kerülni a monotonitást, s megőrizte az együttes sokszínűségét. Marseille és Provence 2013-ban Kassával párhuzamosan Marseille és Provence régió viseli az Európa kulturális fővárosa címet. Marseille programjában az egész földközitengeri kultúrát igyekszik felkarolni, építészeti programjában pedig saját, hosszú ideje igno- rált tengerpartját igyekszik újraintegrálni a város vérkeringésébe, elsősorban három kulturális intézmény létesítésével. A Fondation Regards de Provence múzeuma, a Földközitenger Regionális Központja (CeRem), valamint az Európai és Földközi-tengeri Civilizációk Múzeuma (MuCEM) mindmind eme nagyszabású cél megtestesítői. A Stefano Boeri által tervezett CeRem építészeti megoldásaiban is visszatükrözi Marseille monumentális elképzeléseit: a 19 méteres magasságban, 40 méter hosszan a tenger fölé benyúló épület statikailag meglehetősen igényes megoldás. Megkockáztatható a kijelentés: az épület kissé mega- lománnak tűnik. Sokkal kedvezőbb benyomást kelt a szomszédságában található, Rudy Ricciotti által tervezett MuCEM, amely formailag egyszerűbb, azonban a homlokzatát burkoló, Ricciotti kézjegyének tekinthető fémstruktúra meglehetősen bonyolult szerkezet. Mindkét épületen érződik, hogy a kivitelezés komoly anyagi terheketjelentett a város számára. A kassai projekt Kassa mint Európa kulturális fővárosa ilyen előképekhez képest volt kénytelen megfogalmazni önmagát, miközben nyilvánvaló, hogy olyan nagyszabású megoldásokat, mint például Marseille, aligha képes felmutatni. Ezzel együtt büszkén jelenthetjük: a szeptember elején megnyitott Kaszárnya Kultúrpark építészeti megformálása a maga visszafogottságában is meg tud felelni a szélesebb európai kontextus által felállított mércének. A 19. század végén épült kaszárnya az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege számára készült, majd a csehszlovák és a szlovák hadsereg használta. A felújítás célja a városközponthoz közeli, kreatív művelődési és szabadidőközpont kialakítása volt, a terveket az eperjesi székhelyű zerozero építésziroda készítette. Az első domináns beavatkozás a kerítés eltávolítása volt, így az egész terület szabadon megközelíthető, kellemes városi térként működik. Az építészeti koncepció része volt, hogy a parkot elérhetővé tegye a nyilvánosság számára, így a főépülethez vezető szakaszt térré alakították. A pavilonok úgy helyezkednek el, hogy könnyen megközelíthetők legyenek, és szükség esetén a beltéri tevékenységek kivonulhatnak a szabad ég alá. Közben sikerült megőrizni az épület műemlékjellegét, megfelelni a kortárs építészet minőségi kritériumainak, sőt: becsempésztek az épület eredeti funkciójára tett utalásokat is (az épületek elnevezése a katonai terminológiából származik: Alfa, Bravo, Charlie, Delta, Zulu...). A területrendezési koncepció szintén az eredeti épületek derékszögű rendszerére reagál, s egy új négyzethálós rendszerrel egészíti ki. A négyzetháló alapméretei 8x8 méteres rendszert alkotnak, amely további kisebb, 4x4 méteres egységekre osztódik. Ez a motívum megjelenik a burkolóelemek struktúrájában, és ebbe a rendszerbe helyezkednek bele az új elemek is: a szabadtéri színpadok, az új épületek, a zöld felületek. Ez az elrendezés egyben meghatározza a további épületek elhelyezését is, ha szükségesnek bizonyulna a kultúrpark bővítése. Érdemes utalni arra is, hogy azegység kisebb pavilonokra osztása egyszerre több kisebb-nagyobb rendezvény megrendezésére is lehetőséget teremt. Az anyag- és színhasználat kimondottan visszafogott. A fekete-fehér elemek a pavilonok tükörfelületeivel neutrális hátteret adnak bármilyen rendezvénynek, ez a színhasználat azonban egyáltalán nem unalmas. Arról tanúskodik, hogy a tervezők nem akarták az építészeti megoldásokat előtérbe helyezni a tartalom rovására; az így dominánsabb szerephez jutott zöldterület pedig folyamatos változatosságot jelent az évszakoknak megfelelően. Példa és precedens A Kaszárnya Kultúrpark amellett, hogy kellemes városi környezetet teremt, hogy építészeti megoldásai megfelelnek a funkciójának, s hogy esztétikai szempontból igen magas színvonalat képvisel, azért is fontos, mert szlovákiai szinten remek precedens: a kortárs építészet igenis együtt tud működni a műemlékjellegű stíluselemekkel. Az ilyen megoldásokból itthon nincs elég, hasonló jó példákat inkább a belsőépítészeti megoldások köréből tudnánk felhozni. A kölcsönös hasznosságot sem lehet eléggé hangsúlyozni: a műemlékek a kortárs építészeti formanyelvnek kulturális mélységet kölcsönöznek, a kortárs megoldások pedig úgy biztosítják a műemlékek további létezését, hogy integrálják őket az aktív közösségi életbe. Bár a Kaszárnya Kultúrpark sem méreteiben, sem extravaganciájában nem mérhető Marseille tenger fölé nyúló konzoljaihoz vagy méregdrága burkolóelemeihez, visszafogottsága reális helyzetértékelésre utal: kisebb a valószínűsége, hogy olyan helyzetet teremt, amelyet például Pécs kapcsán sokat emlegetnek. Nevezetesen, hogy az új Zsolnay-negyed elvonja az embereket a belvárosból. Ha az építészet valóban mutatója a társadalom kulturáltságának és civilizáltságának, akkor a Kaszárnya Kultúrpark tükrében egészen pozitív képet kapunk magunkról. A park szabadon megközelíthető, kellemes városi térként működik; szükség esetén a beltéri tevékenységek kivonulhatnak a szabad ég alá A négyzethálós felosztáson belül a kultúrpark domináns elemeivé váltak a zöldterületek: folyamatos változatosságot jelentenek az évszakoknak megfelelően
