Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)

2013-10-12 / 238. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 12. www.ujszo.com RÖVIDEN Helena Gáfforová búcsúztatása Pozsony. 99 éves korában elhunyt Helena Gáfforová zongoraművésznő, aki Bartók Béla utolsó tanítványa volt Budapesten. Pozsonyban született, a helyi koncertpódiumo­kon a múlt század harmincas éveiben tűnt fel, Magyar Ilonka néven. Kitűnő koncertzongoristává vált, elsősorban kamara­zenét játszott. A kritika által sokat méltatott virtuóz és pon­tos előadásmódját számos rádió- és tévéfelvétel, CD őrzi. He­lena Gáfforová zenészek generációinak volt a mestere, 1954-től egészen 2003-ig tanított a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán. Búcsúztatása október 15-én 16.30-kor lesz a po­zsonyi krematóriumban, (ú) Költőversenyt nyert Feliinger Károly Budapest. Feliinger Károly hazai magyar költő kapta az el­ső díjat a Magyar írószövetség által a Weöres Sándor-cente- nárium alkalmából meghirdetett Bóbita költőversenyen. A versenybe gyermekolvasónak szánt, még nem közölt verssel lehetett nevezni, amely témájában az év valamelyik jeles nap­jához kötődik. Az Ágh István, Szentmártom János, Turczi Ist­ván, Erős Kinga és Rózsássy Barbara alkotta bírálóbizottság Feliinger farsangi témájú versének ítélte oda az első díjat, má­sodik lett a vajdasági Csík Mónika, harmadik pedig a nagyvá­radi Tóth Ágnes. Különdíjat kapott Mirtse Zsuzsa, (ú) Litera-túra Kassán és Bodrogközben Kassa/Nagykapos. A Szlovákiai Magyar írók Társasága hatodik alkalommal rendezi meg a Litera-túra című rendez­vénysorozatot. A helyszín ezúttal Kassa és Nagykapos. Hol­nap 17 órakor Kassán a Márai Stúdióban irodalmi est várja az érdeklődőket, közreműködik Szászi Zoltán, Hizsnyai Zoltán, Balázs F. Attila, Tóth Elemér, Gyüre Lajos, Gál Sándor, Jaku- becz Márta és Nagy Erika. Hétfőre író-olvasó találkozókat szervez az SZMÍT a kassai ipariban, a Márai Sándor Gimnázi­umban és a nagykaposi gimnáziumban, (k) Parti Nagy könyves köszöntése Budapest. Ma 60 éves Parti Nagy Lajos, születésnapja al­kalmából két könyv is megjelent: Mi történt avagy sem cím­mel a Kossuth-díjas író, költő új elbeszéléskötete látott napvi­lágot, a Rókatárgy alkonyatkor című emblematikus verse pe­dig díszkiadásban jelent megTettamanti Béla rajzaival. Szegő János, a Magvető kiadó szerkesztője elmondta, hogy az új kö­tet 27 elbeszélést tartalmaz, és leginkább a két előző novellás- kötet, A fagyott kutya lába (2006) és a Hullámzó Balaton (2005) folytatásának tekinthető. A 2003-ban elhunyt neves esztéta, Balassa Péter „szociális realista elbeszélésművészet­nek” nevezte Parti Nagy írásait. A kifejezés alkalmazható az új könyvre is: a Mi történt avagy sem több írása is a mai magyar „mélyvalóság” feszültségeiről, paranoiáiról tudósít. (MTI) Tombolán sorsolnak ki egy Picassót New York. Tombolára bocsátják Pablo Picasso egy hozzá­vetőleg egymillió dollárt érő kubista festményét, a decemberi online sorsoláson 135 dollárért lehet részt venni. A Cilinderes férfi című 30x23 centiméteres mű 1914-ben készült. A befolyt összegből a világörökség részét képező Türosz rekonstrukció­ját szeretné támogatni a föníciai kultúra egyik bölcsőjének számító libanoni romváros megóvásán fáradozó Internatio­nal Association to Save Tyre egyesület. A sorsjegyek megvásá­rolhatók a www.lpicassol00euros.com oldalon. (MTI/ AP) Az új előadás iskolapéldája a nagyképű, magát halálosan komolyan vevő aktualizálásnak Ó, szegény Rigoletto! Hogy a mantuai herceg cinikus, romlott szoknyapecér, azt Martin Schüler rendező nélkül is tudtuk (Fotó: Jozef Barinka/SND) Giuseppe Verdi születé­sének 200. évfordulója alkalmából egyik leg­népszerűbb operáját, a Rigolettót újította fel a Szlovák Nemzeti Színház. VOJTEK KATALIN Mark Twainnek még nem volt szerencséje ismerni a min­den művet kötelezően aktuali­záló mai operarendezőket, amikor úgy definiálta az operát mint szamárságok halmazát, amit elmondani nem lehet, csak elénekelni. Ki tudja, mit mon­dana, ha látná, hogy ezeket a szamárságokat hány lapát tö­mény blődséggel tetézve tálal­ják manapság a nézőknek. Az új Rigoletto iskolapéldája a nagyképű, magát halálosan komolyan vevő, de egy épkéz­láb, eredeti gondolatot felmu­tatni nem tudó aktualizálásnak. Sem több, sem jobb nem lett tő­le Verdi műve. Sőt. Azt ugyanis, hogy a mantuai herceg egy cini­kus, romlott szoknyapecér, és egymással vetélkedő, ugyan­csak romlott udvaroncai a lelki üdvüket is eladnák egy kis her­cegi kegyért, Verdi és Piave vi­lágosan elmondja. A német vendégrendezőnek, Martin Schülernek ez nem elég, ő egy­más után gyártja a hullákat. Az elsővel a nyitány alatt találko­zunk. Fiatal lány hever élettele­nül egy kanapén a hercegi palo­ta termében, mellette üres fias­kók. Két férfi jön, rutinosan ki­nyitnak egy csapóajtót, a lányt a mélybe hajítják, majd távoz­nak. Rigoletto az I. felvonásban pisztollyal fenyegeti Montero- nét, akit aztán az udvaroncok közös erővel a nyílt színen meg­gyilkolnak. Meggyilkolják Gio- vannát is, Gilda elrablását köve­tően. Gilda Rigoletto házának kivilágított, nagy ablakában ül sötét este, mint a holland váro­sok vöröslámpás negyedeiben a rosszlányok. Ä ház, a kert csupa rács - mert biztosan a szánkba kell rágni, hogy a lány rabnak érzi magát otthonában. Verdi élénk örömzenéjére fut apja elé, de nem örül, hanem durcásko- dik. Rigoletto Giovannához in­tézi szavait (Ó, őrizd, asszony, ezt a rózsát), de Giovanna már fent a házban a herceggel tár­gyal. A kettős alatt Gilda lefek­szik a hercegnek, mire a meg­rögzött csábító ahelyett, hogy kapna az alkalmon, kibontako­zik az öleléséből, feláll, és meg­kérdi: „Szeretsz?” Egy Verdinél és Piavénái mindent jobban tudó rendező­től elvárhatnánk, hogy „racio­nalizálja” az opera legproblé­másabb jelenetét, a rengeteg valószínűtlenséggel terhelt lányszöktetést. Ehelyett egy óriási, fehérre mázolt létrát vonszoltat be a kórussal a szín­padra, amellyel tovább már nem tud mit kezdeni, és min­den ugyanolyan abszurd ma­rad, mint a klasszikus verzió­ban. Az utolsó jelenetben Rigo­letto hol a zsákban fekvő Gildá- hoz beszél, hol ahhoz a fehér alakhoz, aki talpig tüllben, go- molygó működben téblábol a háta mögött, mint Gilda távozó lelke. Végre eltűnik, és megje­lenik egy apoteózisnak is beillő élőkép: a herceg, kurtizánjai népes körében, oldalán új hódí­tásával, Maddalenával. A rossz elnyerte méltó jutalmát, a jó pedig büntetését. De hát ilyen az élet, vonhatjuk le az ugyan­csak lapos tanulságot. Ehhez az elcsépelt közhelyhez viszont túl jó Verdi zenéje. A kosztümök (Susanne Tho­masberger) és a díszletek (Hans Dieter Schaal) ugyanazt a kö­vetkezetlenséget tükrözik, mint a rendezés: 16. századi öl­tözékek keverednek 19. száza­diakkal és maiakkal, 18. századi épület 21. századival. Most ép­pen ez a divat, főleg német nyelvterületen: van, ahol az el­ső felvonást korhű kosztümök­ben és díszletek közt játsszák, az összes többit a mai kort idé­zőkben. Nagyon jók voltak viszont az énekesek a második premieren. A címszerepet a koreai Leo An, a mantuai herceget honfitársa, Kyungho Kim énekelte. Mind­De hát ilyen az élet, vonhatjuk le a lapos ta­nulságot. Ehhez az el­csépelt közhelyhez vi­szont túl jó Verdi zenéje. ketten fiatalok, mindketten eu­rópai színházakban énekelnek és több díjat nyertek nemzetkö­zi énekversenyeken (melyeken az utóbbi években egyre gyako­ribb, hogy a három díjból leg­alább kettőt koreaiak visznek el). Egészséges, kiegyenlített, a magas fekvésekben is üzembiz­tos hangjukhoz jó színészi adottságok társulnak, méltán kaptak nagy tapsot a pozsonyi közönségtől. Ugyanez érvényes Gilda hazai megformálójára, az ugyancsak fiatal Andrea Vízvá­rira, aki már több nagy verse­nyen ragyogóan szerepelt. Jo­zef Benci Sprafuciléja halvá­nyabbnak tűnt a húgát alakító Monika Fabianová mellett, aki hangban, játékban, megjele­nésben ideális Maddalena. A többi énekes is megbízható tel­jesítményt nyújtott. A kórus fontos szereplő a Ri- golettóban, sok múlik rajta. Pa­vol Procházka karigazgató jó munkát végzett, egységes, plasztikus hangzást ért el, rá­adásul a rendezői instrukciók- nakmegfelelőenjól is játszottak a kórustagok. Friedrich Haider koncepciózus, energikus diri­gens, jó hatással van a zenekar­ra, amely olykor szinte szárnya­kat kapott a keze alatt, különö­sen az utolsó felvonásban. Az előadás végén felcsattanó taps­ba harsány 'búúú' is vegyült, amikor a színpadon megjelent a rendező. Nem az új idők szavá­ra süket, megcsontosodott idő­sebb nézőktől, hanem fiatalok­tól, akik hangosan ki merik mondani, hogy item kell min­dentől elájulni, ami külföldi és divatos. Személyes történetek, családi ereklyék alapján kívánják megrajzolni a képet, miként érintette a háború a mai Szlovákia magyarok lakta régióit Egy beérkezett fotó: kamocsai katonák az első világháború alatt (Fotó: SZMKM) Világháborús emlékek kerestetnek ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Pozsony. A közelmúltban felhívást tett közzé a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma: jö­vőre lesz száz éve, hogykitörtaz első világháború, az évforduló alkalmából az intézmény össze kívánja gyűjteni az 1914-1918- as időszak Dél-Szlovákiában fellelhető írott és tárgyi emléke­it. A gyűjtés eredményéből ván­dorkiállítást terveznek, készül egy tematikus weboldal, a rész­leges eredmények pedig már ma is nyomon követhetők a pro­jekt Facebook-oldalán. Jarábik Gabriella, a múzeum igazgatója hangsúlyozta: szá­mítanak a lakosság segítségére, hiszen a projekt címe Családi történetek az 1. világháború­ból, a gyűjtésnek pedig kifeje­zetten az a célja, hogy szemé­lyes történetekből, emlékekből, családi ereklyékből rajzolja meg a képet, miként érintette a háború a mai Szlovákia magya­rok lakta régióit. Bizonyára sok családban őrizgetnek régi kato­nafotókat, a frontról vagy ép­pen a hadifogságból küldött üdvözleteket, haditudósításo­kat, különféle személyes vagy hivatalos dokumentumokat. Az igazgató asszony elmondta, eddig elsősorban fotók, képes­lapok kerültek elő a családi ar­chívumokból, de kaptak példá­ul határozatot az elesett kato­nák után járó özvegyi nyugdíj megítéléséről, a hadiárvákat il­lető ellátásról is. Hozzátette: senkinek sem kell tartania attól, hogy családi iratai elvesznek; nem tartanak igényt az eredeti példányra, a dokumentumokat digitalizálják és ilyen formában mutatják be. Indokolt esetben a Szlovákiai Magyar Kultúra Mú­zeuma a gyűjteményébe is megvásárol első világháborús tárgyi emlékeket. Á projektbe 16 dél-szlovákiai múzeum kapcsolódott be Ki- rályhelmectől Komáromig, munkatársaik személyesen is felkereshetők. A részletes felhí­vás és az elérhetőségek megta­lálhatók a 22. oldalon, (as)

Next

/
Thumbnails
Contents