Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-12 / 238. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 12. Szombati vendég 9 Beszélgetés Rubik Ernő feltalálóval a „legvidámabb barakkról", a nemzetközi piac működéséről és az olcsó hamisítványokról A kocka el van vetve Ő az első magyar dollármilliomos. Kockája a nyolcvanas évekjelké- pévé vált, és még mindig hatalmas az érdeklődés iránta: kirakására évente mintegy 150 versenyt rendeznek a világon. A jelenlegi rekord 5.55 másodperc, ő maga körülbelül egy perc alatt tudja kirakni. Jövőre egyszerre ünnepeljük a Rubik-kocka feltalálásának 40. évfordulóját és Rubik Ernő 70. születésnapját. JUHÁSZ KATALIN Ha most, 2103-ban találta volna fel a kockát, vagy most kerül piacra, könnyebb vagy nehezebb lenne az indulás? Biztos, hogy más lenne a helyzet, hiszen majdnem negyven év telt el azóta. Sok minden megváltozott a világban és a mi szűkebb kis világunkban. Országok szűntek meg és keletkeztek, rendszerek omlottak össze és születtek. Új leckéket tanulunk, mind a társadalom, mind a magánemberek. És persze új generációk nőttek fel. A kockával ma olyan gyerekek játszanak, akik a nagyszüleiktől kapják ajándékba. Ez a dolog egyik része. A másik az, hogy ami újonnan születik, annak az életútja mindig, minden korban izgalmas és problémákkal terhes. A siker sohasem jósolható meg előre. Sok mindent meg lehet tenni érte, de az, hogy bekövetkezik-e vagy sem, rengeteg dolog függvénye. És ezek jelentős hányadát nem tudjuk befolyásolni. Amit mi, alkotók tehetünk, az elsősorban a minőségre való törekvés. (A szerző felvétele) ami akkor lenne érvényes, ha minden tökéletes lenne ezen a világon, ha mindenki becsületes lenne, betartaná az üzleti szabályokat, ha senki sem lopná el mások szellemi tulajdonát. Ebben az értelemben idealista hozzáállás azt képzelni, hogy bármi tökéletes lehet. Persze az ember a tökéletességre törekszik, de be kell látnia, hogy ez naiv elképzelés. Szerintem olyan ez, mint a tudás. Minél több tudást halmozunk fel, annál jobban tudjuk, mennyit nem tudunk még. A tudás arra jó, hogy újabb és újabb kérdéseket fogalmazzunk meg. Visszatérve a kockára: képtelenség számszerűsíteni a hamisítások miatti bevételkiesést, soha nem is próbálkoztam ezzel. De mindenképp pozitívum, hogy az évek alatt olyan területekre is bejutottunk az eredeti termékkel, ahová korábban pont a hamisítások miatt nem sikerült. Például Dél-Amerikába, a Távol-Keletre, Thaiföldre, Délleum alkalmából egy Rubik- kocka alakú múzeum építését tervezik, amelyet a nagy magyar szellemi teljesítmények bemutatására szeretne létrehozni a kormány. Ön is részt vesz az előkészítésben, sőt azt is kiharcolta, hogy nemzetközi tervpályázatot írjanak ki az épületre. Ez lehetőség arra, hogy egy hosszú történet alakot öltsön egy épületben. Hogy egy tárgy sikere és reputációja összekapcsolódjon egy ország imi- dzsével. Ha minden jól megy, a múzeum megjelenésében és szellemiségében is a magyar kreativitást képviseli majd. Mivel a copyright az enyém, természetesen szükség volt a hozzájárulásomra ahhoz, hogy az épület kocka formájú lehessen. Az eredeti elképzelés szerint a magyar kormány „belterjesebben” szerette volna intézni a dolgot, én azonban ragaszkodtam a nemzetközi tervpályázathoz. Több okból. Egyrészt úgy gondoIgen, és ha utánaszámolok, azt hiszem, tulajdonképpen nem is olyan sok ez... A „minden ötödik ember” nagyjából egymilliárd főt jelent, ha nem számítjuk a világtól elzárt afrikai törzseket. Biztos vagyok benne, hogy legalább ötszáz millió kocka eljutott az emberekhez. Persze ezek közt olyanok is vannak, amilyet az előbb széttörtünk. És egy kockával általában nemcsak egy fő játszik, hanem bekerül a családba. Ha csak kettővel szorzóm az ötszázmillió darabot, már egymilliárdnál tartunk. Az említett adat nem tűnik túlbecslésnek, inkább alulbecslésnek. Azaz a Rubik-kocka a világ legnépszerűbb játéka? Sőt a világ legnagyobb példányszámban előállított terméke. Persze gombostűből vagy szögből sokkal többet adtak el. De ha az I-Padekkel vagy a kávéfőzőkkel hasonlítjuk össze, akkor a kocka győz... tegóriák valamelyikébe. Márpedig a kereskedők kategóriákban gondolkodnak. Pontosan tudják, müyennek kell lennie egy játéknak, mit lehet jól eladni. A magyarországi gyártás 1977-ben indult. Három évbe telt, amíg a találmány bejegyzésétől sikerült eljutni a gyártásig. További három évre volt szükség ahhoz, hogy az országhatárokon túlra is eljusson a kocka, beleértve a nyugati piacot. A magyar külkereskedelemnek nem abban volt gyakorlata, hogy hogyan kell valamit eladni, hanem inkább abban, hogyan kell vásárolni. A régióban nagyon kevés olyan termék volt, amelyet jó áron, jó piaci feltételek mellett nyugaton értékesíteni lehetett. 1980-ban egy amerikai céget bíztam meg a terjesztéssel, és az ezt követő három-négy évben a játék nemzetközi sikere minden várakozást felülmúlt. Mit jelent ez konkrétan? Három év alatt közel százmillió darabot értékesítettek Ön tehát azt állítja, hogy az érdeklődés életben tartásához nem volt szükség átgondolt marketingtevékenységre? Magától azért semmi sem működik. Illetve az alma magától esik le a fáról, de ha almát akarunk termeszteni, rendszeresen metszeni és permetezni kell a fákat. Ez a fajta munka azonban a kocka hatása utáni tevékenység volt, nem pedig a hatást kiváltó tevékenység. És ez nagy különbség, mert más dolog egy fennálló igényt kiszolgálni, „karban tartani”, mint a semmiből igényt generálni. Mindent elkövettünk annak érdekében, hogy a termék folyamatosan jelen legyen a piacon, hogy ne tűnjön el a boltokból. A fogyasztói társadalomban elkerülhetetlen, hogy az embereket rendszeresen emlékeztessék bizonyos dolgokra. A kocka esetében ez sokkal inkább természetes folyamatként zajlott, mintsem fizetett reklámok útján. Különböző vonatkozásokban és aplemben reménytelen feladat. Bár bókként is fel lehet fogni a dolgot, hiszen csak azt hamisítják, ami iránt vásárlói igény mutatkozik. A kocka iránt elejétől fogva akkora volt az érdeklődés, hogy egyszerűen képtelenség volt időben kielégíteni a fogyasztói igényeket, azaz nem tudtunk eleget gyártani belőle. Ezt az űrt azonnal kitöltötték a hamisítók, akik rosszabb minőségben, előzetes költségek nélkül, olcsóbban tudták előállítani a terméket. A jogvédelem kérdése még messze nem megoldott, semmit sem lehet levédeni a világ összes országában. Bosszantó lehet a tudat, hogy ön emiatt jelentős bevételtől esik el. Ne kérje, hogy tippeljem meg a veszteséget, mert az igazi veszteség az, amit ki kell fizetni. Az elmaradt nyereség más jellegű dolog, de itt is az a kérdés, mit mihez viszonyítunk. A realitásokhoz vagy az abszolúthoz, az „álomhoz”, Koreába. A legkülönbözőbb gazdasági, jogi környezetben kell helyt állnunk, ami folyamatos munkát igényel. A következő nagy feladat az indiai piac „helyrerázása” lesz. Érdekes módon a kocka mindenütt jelen van valamilyen formában, és ezt tulajdonképpen a hamisítóknak is köszönhetjük. Ők tették elérhetővé azok számára, akik néhány dollárt is nehezen tudnak kifizetni olyasmiért, ami nem a napi megélhetéssel függ össze. Bízom benne, hogy egy idő után mindenki rájön, hogy megéri az eredetit vásárolni. Például nem mindegy, milyen műanyagból készül. Előírás, hogy ha egy méter magasból leejtjük a kockát, nem szabad eltörnie. Ez itt a kezemben súlyra is sokkal könnyebb, mint az eredeti, úgyhogy biztos ripityára törne. Ha gondolja, ki is próbálhatjuk. (Kipróbáltuk. Az áruházban vásárolt kocka természetesen azonnal ripityára tört.) Budapesten jövőre, a jubilom, hogy a kocka nemcsak magyar, hanem nemzetközi játék is, illetve csak annyiban magyar, hogy egy magyar ember találta fel. Másrészt az élet sok területéhez kapcsolódik, ezért a leendő épületet is sokféle tartalommal kell megtölteni. Amit én ehhez még hozzá tudok tenni, azt a tanácsadó testület tagjaként örömmel hozzáteszem. Valahogy úgy, mint egy szülő, aki tanácsokkal látja el nagykorú gyermekét, miközben tudja, hogy a végső döntést a gyereknek magának kell meghoznia. Szóval részt veszek a pályázatok zsűrizésében és a program megfogalmazásában, elmondom a véleményemet, de nem az enyém az utolsó szó. Találtam egy elképesztő statisztikát az interneten, aminek ha csak a fele igaz, már akkor is hatalmas dolog. Állítólag a Földön minden ötödik ember tartott már a kezében Rubik-kockát. Ön reálisnak tartja ezt a számot? Hogy emlékszik vissza a kezdetekre? Ön a szocialista blokk „legvidámabb barakkjában” élt, elzárva a valódi piacgazdaságoktól. Itt alkotta meg ezt a játékot. Mennyire volt körülményes kitörnie vele a világba? Az a bizonyos vasfüggöny nem csak képletesen létezett. Arról az időszakról beszélünk, amikor a „cipőt a cipőboltból”- típusú reklámok alapján tájékozódtunk, amikor a kereskedelem állami monopólium volt, és tervgazdaság uralkodott. A tervgazdaságban nem a fogyasztók igényei domináltak, hanem a pártközpontban született döntések és azok végrehajtása. A piacot felosztották a Varsói Szerződés országai között, és el volt döntve, melyik szocialista ország mit gyárt és kinek, mennyiért adja el. Ebben a struktúrában egy új termékkel megjelenni, különösen olyan termékkel, amelynek nem volt semmilyen előzménye és hagyománya, rendkívül nehéz volt. Egyébként ma sem lenne könnyű a kitörés. Mert a kocka legjellegzetesebb vonása a rendhagyósága. Nehéz besorolni a hagyományos játékkaRubik Ernő egy hamisított Rubik-kockával belőle világszerte. Egyfajta divatjelenséggé vált, elsősorban a fejlettebb országokban. Szinte mániaként terjedt, és érdekes módon a nagy áttörést követő években is „életben maradt”. Rengeteg divatos termék bukkan fel a piacon, amelyek néhány évig sikeresen futnak, aztán eltűnnek a süllyesztőben. A kocka iránt a kezdeti láz csülapodása után is stabü érdeklődés mutatkozott. Sőt az ezredforduló után egyfajta reneszánszát kezdte élni. Nagy örömmel tölt el, hogy az a generáció is kedveli, amely számára már nélkülözhetetlen a számítógép és az okostelefon. Megszokták, hogy minden szórakozást szolgáló eszköz működtetéséhez áram, elem vagy adapter szükséges. A kocka pedig nem több önmagánál. Nem kell hozzá semmi, még használati utasítás sem. Csak kézbe kell venni. Feladatot ad, és e feladat megoldása rendkívül izgalmas, érdekes, szórakoztató tevékenység. ropóból került be a hírekbe, sokat emlegették a közélet szereplői. Ha például megnézi az amerikai kongresszusban elhangzott beszédek kulcsszavait, csodálkozni fog, hány százszor fordult elő a Rubik-kocka hasonlatként, szimbólumként, paradigmaként. Mert nagyon szemléletesen ábrázolja a feladatok összetettségét, komplexitását. De annak is bizonyítéka, hogy a bonyolult problémák megoldhatók. Az évek alatt szimbóluma lett a kreativitásnak, az innovációnak. Sőt, úgy veszem észre, vizuális szempontból is a nyolcvanas évek egyikjelképévé vált. Egy pozsonyi konferencián beszélgetünk, ahol az imént nyomtak a kezébe egy Rubik- kockát, amelyről ön azonnal megállapította, hogy hamisítvány. Pedig az illető az egyik legnagyobb pozsonyi áruházban vásárolta. Hát igen, a hamisítványok ellen harcolni bizonyos érte
