Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-11 / 237. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 11. Vélemény És háttér 7 Ilyen adónak sem létjogosultsága, sem gyakorlati értelme nincs Iparűzési bünti Parkinson professzor szerint az állampolgárok élete és vagyona veszélybe kerül, ha a kormány ülésezik. Nos, igen. Tanulékony a mi kormányunk. A leghaladóbb magyar adóhagyományokat vezeti be. LOVÁSZ ATTILA A neve: vállalkozási licensz, lánykori nevén iparűzési adó. A lényege, hogy minden vállalkozás fizeti - ha van bevétele, ha nincs. Ezt a beteges adóformát valóban csak akkor szabad bevezetni, ha nagy a gáz. Anno Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügyére közölte bevezetését, egy-két évre indokoltnak tartva a magyar államháztartás állapota miatt. Az egy-két évből húsz lett, igazolva azt a cinikus mondást, mely szerint az állami pénzbeszedés a védelmi maffia legalizált formája. Egy ilyen fajta adónak sem létjogosultsága, sem gyakorlati értelme nincs, a piacnak semmit nem hoz, az államnak pedig olyan bevételeket, amelyek - ha komolyan vesszük, hogy adózni a bevételből kell - igazságtalanok és deformálok. Az embernek az az érzése, hogy az iparűzési adó valami olyan, amit tisztességes társadalomban büntetésnek hívnak. Vállalkozni akarsz? Nesze, egy pofon! Nem ment el a kedved? Majd akkor más adótól talán elmegy. A vállalkozásokat kormányunk támogatni is szereti. Pl. olyan munkahelyteremtő támogatásokat ád, amelyek szavatol- j ák valamely IT-firmának a 2700 eurós bért, mert a környéken egyébként a szegény szakemberek csak 1900 eurót keresnének. Semmi bajom a szofisztikáit munka jó bérével, de kérdem én, egy olyan helyen, ahol az 500 euró bruttó az álomfizetés, mennyi tudatmódosító szer hatása kell a 2700 eurós jövedelem állami támogatásához? Hol itt az ész? Megértem, ha egy régió legnagyobb munkáltatója pácba kerül, és ezrek maradnának állami segélyen, akkor a kormányzat támogat. Nem mindig jól, sőt, inkább nem jól, de megérthető, lenyelhető. De egy sikerágazatnál? S akkor megtudjuk, a jövő évi költségvetés nagyon komolyan számol azzal a 84,2 millió euró- val, amit a licenszeken kíván beszedni. Ez már a lélegzetvételi adóra emlékeztet. Soha nem felejtem el, amikor Schmögnero- vá, a nyíltan baloldali elköteVállalkozni akarsz? Nesze, egy pofon! Nem ment el a kedved? Majd akkor az új adótól talán elmegy. lezettségű pénzügyér 2000-ben kiállt a kamerák elé, és bejelentette az iparűzési adó bevezetését. Nyolc gazdasági újságíró egy hét alatt miszlikbe aprította a miniszter asszonyt, aki egy héttel később bájos mosollyal közölte, számolgattak, és úgy látják, nincs értelme bevezetni. Visszalépett, elegánsan, ő még tudott késsel, villával... A vállalkozásokat nem támogatni kell. A vállalkozásokat hagyni kell. Vállalkozni. Nem kell őket kriminalizálni. A vállalkozó szóból pedig nem illik a bűnöző szinonimáját legyártani politikai színtéren csak azért, mert a bűnüldözésünk közismert tökedensége miatt az adórendszert összekevernék a büntető kódexszel. De hát mit várhatunk egy kormányzattól, amely éppen azért sikeres, mert „semmi szín alatt nem engedélyezi a lakossági gázárak emelését”, aminek következtében szerénységem majd spórol harminc eurót, valakinek pedig forralt vize lesz a házi medencéjében? És mit várunk olyan kormánytól, amely nem lát bűncselekményt az Interblue-ügyben? Lesz hát iparűzési adónk, Magyarország, utolértünk! Most már csak azt nem tudom, mit csinál majd a nemzeti párt és a Matica, ha megtudja, hogy ezt az adófajtát a magyaroktól tanulták. Izgatottan várom.- Készülnünk kell a kampányakciókra. Megmondod, mit szeretnél hányni és én megmondom, mit kell összeinnod. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Ecet és tisztelet LAMPL ZSUZSANNA Rengafaagaly- lyain hintázó madaraktól. A maradékbodzát csipegetik. Ez már tényleg az ősz, megérkezett feltartóztathatatlanul, menthetetlenül. Talán nem véletlen, hogy október az idősek tiszteletének hónapja. Van nekem egy elméletem. Azt gondolom, bizonyos kor után az emberek többsége nemcsak azért öregszik meg és lesz beteg, mert elhasználódnak a szervei, mint az élettelen gépek berendezései, hanem azért is, mert tisztelethiányban szenved. S itt nem elsősorban olyan szabályokra gondolok, hogy „köszönj előre” vagy „add át helyedet az idősebbeknek”, amit ifjú korában az idősek egy része sem tartott be - most pedig szapulják az udvariatlan, tiszteletlen fiatalokat -, hanem arra, hogy sokan elveszítik annak felemelő tudatát, hogy számít a véleményük. Pedig az embernek (általában) alapvető szükséglete, hogy a véleményével is hozzájárulhasson az életével összefüggő dolgok, elsősorban a családi és a munkahelyi történések alakulásához. Az ebből származó tisztelet önbecsülésének egyik fontos építőköve. Nem véletlenül érzi úgy, hogy ha nem számít a véleménye, akkor már nem is tisztelik, nincs rá szükség, fölöslegessé válik az élete. Sok ember tapasztalj a, hogy amikor a munkahelyén túlsúlyba kerülnek a nála fiatalabbak - miközben lehet, hogy még ő sem nyugdíjas korú -, fokozatosan kezdik ignorálni a véleményét. Nem azért, mert rossz, amit mond, hanem azért, mert nem tartják modernnek. Ugyanis sok fiatal szerint idősebb embernek pusztán a korából eredően nem lehet modern véleménye. Nem gondolhat olyat, ami akár szó szerint, akár képletesen előreviheti a világot. Persze az sem ritka, hogy az adott kérdésben a fiatal véleménye az előremutatóbb - ami újfent nemcsak az életkor következménye -, s ha ezt az idősebb nem érti meg, az már az ő baja. Azonban ezt is egy véleménykonfrontációnak kellene megelőznie. Ám az ignorálásnak az is része, hogy az idősebb emberek véleményét sokszorid sem kérik. A családi életben is van erre számtalan példa. Örökifjú ismerősöm mesélte, hogy miután hozzáköltözött az unokája, a konyhából hirtelen eltűnt a kedvenc tisztítószere. Amikor megkérdezte, hova lett, az unoka nevetve válaszolt. Ugyan, nagyi, ki használ ma ecetet! Hoztam helyette kémiát, azt használd, azzal szebben lehet takarítani! Vagy tudod mit, ne is takaríts, majd én megcsinálom helyetted! Akkor én évtizedeken keresztül rosszul takarítottam? - kérdezte tőlem az ismerősöm, s láttam szemében az elbizonytalanodást. Mit csináljak, ha már nem is takaríthatok? Mintha hirtelen megöregedett volna. KOMMENTAR Játszanak a tűzzel MOLNÁR IVÁN AFico-kabinet adópolitikája leginkább a tűzoltók szituációs gyakorlataira hasonlít: rakjunk egyjó nagy tüzet, hagyjuk, hogy elharapózzon, aztán vonuljunk ki teljes felszerelésben, szirénázva, eljátszva, hogy valódi tüzet oltunk. Robert Fico kormányfő és a profi „lánglovagok” közötti hasonlóság azonban ezzel ki is merül. A valódi tűzoltók ugyanis tisztában vannak vele, hogy egy gyakorlaton vesznek részt, és nem próbálnak a hős szerepében tetszelegni, ráadásul, míg az ő gyakorlatuk hasznos tevékenység, a kormány tűzoltása leginkább az éretlen kamaszok bugyuta, de annál veszélyesebb játszadozására hasonlít. A kormány a tűzrakással valóban nem spórolt. Annak ellenére, hogy a cégek nem heverték ki a gazdasági válságot, a munkanélküliség pedig rendkívül magas volt, az idei év elejétől a korábbi 19 százalékról 23 százalékra növelte a társasági adót, amitől az adóbevételek jelentős növekedését várta. Ehelyett azonban az jött, amire minden szakember jó előre figyelmeztetett: az adóbevételek csökkentek, míg a személyijövedelemadóból idén várhatóan 1,81 milliárd euró folyik be, a társasági adóból csak 1,77 milliárd, hiszen a cégek az összes lehetséges kiskaput kihasználják az adóelkerülésre, a munkanélküliek tábora pedig tovább nő. A kormány által rakott „tűz” hatalmas károkat okozott a szlovák gazdaságnak, mostanra maga a „tűzoltóparancsnok” is elismerte, hogy ideje menteni, ami még menthető. Szokásukhoz híven hatalmas erőkkel, szirénázással, figyelemfelkeltéssel vonulnak ki, már a tűzoltás előtt ünnepeltetve magukat, hogy aztán a tüzet pár vödör vízzel próbálják eloltani. Nagyjából ekkora hatása lesz ugyanis annak, hogy a társasági adó kulcsa 23-ról 22 százalékra csökken. Ezzel ugyan egy időre füstbe boríthatják a környéket, ami elfedheti tehetetlenségüket, a tüzet azonban nem oltják el. A szlovákiai cégekre ezután is nagyobb teher hárul, mint a szomszéd országokban vállalkozókra, ezért képtelenek lesznek felvenni velük a versenyt. A valódi „tűzoltáshoz” a társasági adó kulcsát legalább 19 százalékosra kellene csökkenteni, a Fico-kor- mány azonban ehhez túl gyáva. Vagy mégsem? Valószínűleg azok járnak közelebb az igazsághoz, akik szerint a kormány nem is akarja teljesen eloltani a „tüzet”, hiszen amíg ég, van mivel riogatni az embereket, eljátszani a megmentőt és növelni a népszerűséget. Márpedig ez utóbbiért Fico nyugodtan hagyná leégni akár az egész országot. FIGYELŐ Az ostoba tábornok Felmentették azt az amerikai tábornokot, aki az atomarzenált és az űrbéli hadműveleteket felügyelő stratégiai parancsnokság vezetőjének a helyettese volt. Tim Giardina altengemagy hamis zsetonokkal játszott egy kaszinóban. Giardinát már szeptember 3-án felfüggesztették, most pedig értesítették felmentéséről. Miután elvesztette beosztását, le is fokozták kétcsillagos tábornokká. A gyanú szerint legalább 1500 dollár értékben használt hamis zsetont egy pókerjátékban egy iowai kaszinóban, amely a stratégiai parancsnokság közelében van - jelentette az Omaha World- Herald című lap. (MTI) A hazug püspök Németországban ügyészségi eljárás indult a limburgi egyházmegye katolikus püspöke ellen. Büntetőparancsot adtak ki Franz-Peter Te- bartz-van Elst ellen, mert nem mondott igazat a hamburgi bíróság előtt tett, esküt helyettesítő nyilatkozatában. A püspök pénzbüntetést kaphat. A háttérben a Der Spiegel című hetilap és a püspök vitája húzódik egy indiai repülő- útjával kapcsolatban. A püspök azt állította, a lap újságírója nem tette fel neki azt a kérdést, hogy első osztályon utazott-e, ő pedig nem mondta azt, hogy az üzleti osztályon. Tebartz-van Elst egy másik ügy miatt is sokat szerepel a német sajtóban. Új rezidenciájának felépítése az eredetileg tervezett 2,5 millió euró helyett 32 millió euróba kerül. A német püspöki konferencia vizsgálatot indított az ügyben. A költségek robbanásszerű emelkedése csak azzal magyarázható, hogy a püspök „egy ravasz csaló vagy beteg” - mondta Jochen Riebel, az egyházmegyei vagyonkezelői tanács tagja a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak. A püspök ügyeire már a Vatikán is felfigyelt, szeptember Giovanni Lajolo érsek Limburgba utazott, hogy tájékozódjon a helyzetről. Tebartz-van Elst 2008-ban lépett hivatalba. A Der Spiegel szerint a püspök tekintélyuralmi vezetői stílusa miatt kilépési hullám indult el, 2012 végéig 25 ezren hagyták el a katolikus egyházat az irányítása alatt álló egyházmegyében. (MTI)
