Új Szó, 2013. október (66. évfolyam, 228-254. szám)
2013-10-08 / 234. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. OKTÓBER 8. Vélemény És háttér 7 A kisebbségi hivatal lebénításának hosszú távú következményei vannak Leépítés, leépülés, elmúlás Azt, hogy a Fico-kor- mány hogyan bánik a kisebbségekkel, nem a hangzatos nyilatkozatokból, hanem az érdemi fejleményekből, pontosabban azok hiányából lehet kiolvasni. TOKÁR GÉZA Mint utólag megállapíthatjuk, a hangzatos bejelentések ellenére nagyjából másfél évre volt szükség ahhoz, hogy káoszba fulladjon a kisebbségekért felelős kormányhivatal működése. Az a testület bénult meg és vált tökéletesen működésképtelenné, amely a magyar érdekképviselet egyetlen intézménye a pártokon felül - legalábbis hivatalából adódóan ez lenne a dolga. Eleve problémás volt megemészteni már azt is, hogy a kormányváltás után a miniszterelnök által kisebbségi téren hirdetett status quót felrúgva átszervezték a kormányhivatalt, gyakorlatilag önálló döntéshozatalijogkörök nélküli bürokrata szintjére silányítva a kormánybiztos funkcióját. Azonban még súlyosabb problémákhoz vezet, hogy jelenleg nemhogy kormánybiztos nincs (már negyedik hónapja...), hanem a hivatal a kaotikus és elképzelés nélküli átszervezések miatt alkalmatlanná vált alapvető feladatai ellátására. A. Nagy László lemondása után ugyanis a Smernek semmiféle koncepciója és terve nincs a helyzet kezelésére és megoldására, mindössze kósza pletykákra lehet hagyatkozni azzal kapcsolatban, mégis mi lesz a kisebbségi hivatal sorsa. Korábban is tapasztalhattuk a különféle egyeztetéseken, hogy nyelvhasználati kérdésekben a hivatal nem képes ellátni a feladatát, elsősorban szerkezeti okokból, a szervezési hiányosságok és a szakértők alacsony létszáma miatt. Most pedig a hivatal csupán megbízott vezetővel működik, s nemcsak a kisebbségek védelmének ellátására képtelen, hanem egyenesen veszélybe sodorja a kisebbA kisebbségi hivatal működésképtelensége már egyenesen a kisebbségi szervezetek létét sodoija veszélybe. ségi szervezeteket, hiszen a kisebbségi kulturális támogatások átutalása jócskán késik. így több civil szervezet került súlyos helyzetbe, meghirdetett programokat kellett lemondani vagy átütemezni, esetleg hitelekből megvalósítani. Márpedig ha még a helyi akciókat is fel kell adni, vagly veszélybe kerül a könyv- és újságkiadás az egyébként is szűk esztendők után, akkor az hosszú távon is beláthatatlan következményekkel jár az egész közösségre nézve, mert a helyi aktivitások tizedelődnekmeg. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a kisebbségi hivatalban uralkodó káosz mértékével és utóhatásaival, hosszú távú következményeivel a széles nyilvánosság nincs tisztában. Ráadásul az eszmélésre a nyári hónapok után, egy meglehetősen rossz időszakban, a megyei választások előtt kerül sor, a különféle kampányrendezvények árnyékában nehezebbé válik a probléma tematizálása. Az elemi rosszindulat, a hozzá nem értés és a bürokrácia elleni fellépés egy újabb próbája lehet a helyi magyar társadalom erejének. A brüsszeli pénzeket mindenki szabad prédának tekinti, s aki csak tudja, megcsapolja Az állam fékező keze HORBULÁK ZSOLT Balról fújnak a szelek Európában. Ennek legfőbb jele, hogy nő az állami szerepvállalás. A magánosítás leállt, sőt, visszafordítják a folyamatot. Az állam üzemeket vesz át, illetve a nemzeti konszernek jutnak hatalmas állami apanázshoz. Nőnek az adóterhek, főleg a kicsivel jobban kereső rétegek terhei. Ez a tendencia Közép-Európá- ban többek között Szlovákiára, nyugaton leginkább Franciaor- szágrajellemző. A válság hatására tömegek csalódtak a szabad piacgazdaságban. A piac a kontinensen valójában a második világháború óta nem teljesen szabad, mivel az úgynevezett szociális piacgazdaság honosodott meg. Éppen až Európai Unió az, amely további szociális látásmódot vitt a gazdaságba és a közgondolkodásba. Bizonyos társadalmi csoportok ilyenolyan okból indokoltnak tartott védettsége mellett hasonló példa az uniós források fel- használásának kérdése. Ahol nem a piac szabályoz, ott az emberek teszik ezt, és ez sokszor szubjektív. Talán nem véletlen, hogy Szlovákia legnagyobb korrupciós botrányai éppen az uniós alapok felhasználásához kapcsolódnak. Csak egy, önmagáért beszélő példa: a Közbeszerzési Hivatal vizsgálatai alapján Szlovákiában az első félévben 258 millió euró támogatást használtak fel nem megfelelően. Biztosak lehetünk benne, hogy ez csak a jéghegycsúcsa. Az szinte természetes, hogy a brüsszeli pénzeket mindenki szabad prédának tekinti, s aki csak tudja, megcsapolja, Lisszabontól Kassáig. Az már csak gyalogáldozat, hogy a támogatások tizedét a helyi költségvetésekből kell állni. De hasonló a helyzet a nemzeti költségvetés által folyósított támogatásokkal is. Kiváló példa erre Szlovákiában a lakástakarékok esete. Semmilyen más lakossági bank nem számít fel akkora illetéket, mint a három lakástakarékpénztár, holott csak egy alig használt folyószámlát vezetnek. Hogy a lakosság mégis preferálja a szolgáltatásukat, az csupán az ügyfélnek adott állami prémiumnak köszönhető. Mértéke évente valamit változik, de úgymond a rendszer része, így a megtakarítók folyamatosan számíthatnak a kiutalására. Megléte nem csupán a lakástakarékok gazdálkodását teszi kevésbé hatékonnyá, hanem egy olyan országban növeli a lakástulajdonlást, ahol európai viszonylatban ez egyébként is kiugróan magas szinten van, ezzel összhangban a mobilitás pedig alacsony. Az állami segítség többek között így válhat a gazdaság kerékkötőjévé. KOMMENTAR Aki a tempót diktálja NAGY ANDRÁS Lassan két hete, hogy a Híd ismeretette új stratégiai programját, azóta sokan sokfélét írtak róla. A többség várakozó álláspontra helyezkedett, esetleg nevetség tárgyává próbálta tenni a kezdeményezés egyes pontjait. Sokan leragadtak a részleteknél, ahelyett, hogy az anyagot globálisan próbálták volna értelmezni. A párt megalakulása óta a konzervatív, nemzeti oldal egyebek mellett folyamatosan a „magyar vízió” hiányát rótta fel Bugá- réknak. Valóban úgy tűnt, a Híd képtelen lesz megtalálni a megoldást arra kérdésre, hogyan nyisson a konzervatívabb magyarok irányába, hogyan hitesse el akár az MKP szavazóival is, hogy van valódi magyarságpolitikája, érti és érzékeli a kisebbségi lét minden gondját-baját. Egyre valószínűtlenebb, hogy a Híd és az MKP párhuzamosan be tudna jutni a parlamentbe. Viszont azt mindenki látja, hogy az MKP szavazóira szükség volna a magyarság erősebb parlamenti képviseletéhez. Bugáréknak a szavazatmaximalizálásra két lehetőségük van. Vagy ki kell egyezniük az MKP- val, ami egyelőre sci-fi kategória, mert Berényiék továbbra is ú§y látják, hogy azonos erők állnak egymással szemben. A másik lehetőség, hogy a Híd erősít a nemzetstratégia-önkor- mányzatiság-autonómia vonalon, megmutatja, hogy igenis képes ebben a témában is előremutató dolgot letenni az asztalra, és egyszerűen a saját térfelén gyűri le az MKP-t. A Vízió 2016 enneka politikának lehet az első lépése. Romániában az RMDSZ hasonló stratégiát alkalmaz, egyik fő témájává vált az autonómia, kifogva a szelet a Fidesz erdélyi szatelitpártjainak vitorlájából. S miután már az RMDSZ irányítja a politikai és közbeszédet ebben a témában is, ő határozza meg, milyen szintű autonómiáról-önkormányzatiságról tárgyaljanak a román többséggel. Mert ahogy a Híd is, nyilván racionálisan látja, hogy a többség meggyőzése nélkül alig lehet bármit elérni. A felvidéki, illetve székelyföldi autonómia mantraszerű ismételgetésétől nem oldódik meg semmi. A nemzeti stratégiát ki kell egészíteni a társadalmi-szociális kontextussal, nincs nemzetiségi politika gazdasági felzárkózás, a leszakadás megszüntetése nélkül. A szlovákiai magyar közösség nemcsak a nyelv, a kultúra, az iskolaügy területén érdekelt, hanem a közügyekben és a hatalom gyakorlásában is. Szükség van egy össznemzeti, kisebbségi programra. Annak az esélye, hogy ezt közösen, összeborulva hozzák össze az MKP-val, minimális. Éppen ezért fontos, hogy a Híd saját víziójával elindult egy úton, amit a többiek vagy követnek, vagy alternatívákatjavasolnak. Ám ha Bugárékkomolyan gondolják ezt a stratégiát és folyamatosan képesek lesznek temati- zálni vele a közbeszédet, jó úton indultak el a felé, hogy 2016- ban is ők képviseljék a magyarságot a szlovák parlamentben. FIGYELŐ Rabszolgasors Szinte rabszolgasorban tartanak kelet-európai munkásokat egyes brit üzemekben, amelyek közül nem egy a szupermarketek beszállítója- írta riportjában a The Sunday Times. A brit lap oknyomozó újságíróinak az áldozatok - főleg lengyelek, szlovákok és litvánok - elmondták, hogy gyakran napi 17 óra munkára kényszerítik őket, és ha panaszkodnak , a munkaszervezők - valójában kelet-európai embercsempészek - rendszerint fizikai erőszakot alkalmaznak velük szemben. A rendőrség már nyomoz egy feltételezett embercsempészhálózat után, amely jó fizetés ígéretével Nagy-Britanniába csal kelet-európaiakat, akiket aztán gyakorlatilag fogságban tartanak és kizsákmányolnak. Egy húszas éveiben járó szlovák munkavállaló, aki megszökött egy húsfeldolgozó üzemből, elmondta, hogy három éven át heti hét napon dupla műszakok teljesítésére kényszerítették, és csak napi 2,80 fontot (3,3 euró) fizettek neki. A minimális órabér 6,31 font. A fiatalember elmondta, egy zsúfolt épületben tartották őket, enni alig kaptak. Egy lengyel munka- vállalót nem egész 2 fontos órabérért dolgoztattak egy gyümölcscsomagoló üzemben. A vizsgálat nyomán négy áruházlánc (Tesco, Sainsbu- ry's, Marks & Spencer, Asda) közölte, hogy felmondta szerződését egy munkaszervező céggel, amely zömmel litván alkalmazottait 17 órás műszakok teljesítésére kötelezte fizetés nélkül, és aki kifogást emelt, azt megverték, vagy azzal fenyegették, hogy harci kutyákat uszítanak rá. A Ke- let-Európából érkezőket munkába állásuk előtt gyakran agyba-főbe verik, majd a munkaszervezőként fellépő embercsempészek közlik velük, hogy több ezer font „adósságot” kell törleszteniük a bérükből, különben otthoni családtagjaiknak esik bántódá- suk. Ez nem üres fenyegetés: a hatóságok megerőszakolt feleségekről, nyomtalanul eltűnt férjekről kapnak bejelentéseket. (MTI)- Majd meglátja öreg, itt aztán nem számít a kórkülönbség.
