Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-30 / 227. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 30. www.ujszo.com RÖVIDEN A „Parkinson-show” Los Angeles. A népszerű hollywoodi filmszínész és Emmy- díjas sorozatsztár, Michael J. Fox több mint húsz éve küzd a Parkinson-kórral. A napokban képernyőre vitte küzdelmeit egy tévésorozatban, amelynek címe (The Michael J. Fox Show) jel­zi, hogy a történetet az élet szülte. A színész egy híradós műsorvezetőt alakít, aki betegsége dacára nem szeretné felad­ni karrierjét, igyekszik meggyőzni környezetét arról, hogy még lehet rá számítani. „A sztori néha szívszorító, máskor mulatsá­gos. Tulajdonképpen így is, úgy is fel lehet fogni, ha valakinek reszket a keze a képernyőn. A nézőkre bízom a véleménnyüvá- nítást. Csak annyit szeretnék, hogy ismerjék meg ezt a betegsé­get, tudjanak meg róla minél többet” - mondta Fox az első részt követően. A 52 éves színész azt is elárulta, hogy orvosai 1991-ben legfeljebb tíz évet adtak neki, ehhez képest még ma is vállalni tud tévés feladatokat. Az NBC csatorna, amely máig nem tudta kiheverni a Jóbarátok című sorozat „elpártolását”, ettől a kezdeményezéstől várja a felemelkedést. Huszonkét részt rendelt meg a sorozatból, az első két rész jelentős nézett­séget produkált és kritikai sikert aratott, (guardian, juk) Fielding megölte Mark Darcyt London. Novemberben jelenik meg a harmadik Bridget Jones-regény, amelynek a szerző, Helen Fielding egy régi slá­ger után a Mad About a Boy címet adta. Egy brit lap nemrég részletet közölt a könyvből, és kiderült, hogy az írónő „megölte” Mark Darcyt, a történet legszimpatikusabb férfi szereplőjét. A második rész lánykéréssel végződött, a harma­dikban azonban már Bridget özvegy, elveszítette nagy sze­relmét, és egy jóval fiatalabb férfi karjaiban próbál vigaszta­lódni. A női olvasók nagy része felháborodott, nem akarnak belenyugodni Mark Darcy „elvesztésébe”. (BBC, juk) Az USA-ban népszerűbb a Facebook, mint a tévé Az amerikaiak imádják a közösségi oldalakat Tévébemutató előtt egy megrázó erejű dokumentumfilm Drahomíra Vihanováról Túlságosan fájó magány ÖSSZEFOGLALÓ New York. Egy friss felmérés szerint az amerikaiak este nyolctól inkább a Facebookra kattintanak rá, a tévét csak má­sodlagos szórakoztatási forrás­nak használják. A főműsoridős tévézés egyre inkább a közössé­gi média - a Twitter és a Face­book - mögé szorul az Egyesül Államokban. Mivel a közösségi média is azokért a fogyasztó­kért száll ringbe, akikért a tévé­csatornák, a két közösségi plat­form népszrűsége kiemelten fontos szerepet játszhat a közel­jövőben. Az amerikaiak este 8 és éjfél között elsősorban facebookoz- nak, a tévét szinte csak megszo­kásból kapcsolják be. A Twittert leginkább arra használják, hogy a tévében látottakat kommentál­ják, a Facebookon pedig közös­ségi életet élnek - a felmérés sze­rint esténként mintegy 100 mil­liónyian. Összehasonlításkép­pen: egy átlagos hétköznap este a szabadon fogható amerikai té­véadókat és az öt legnagyobb kábelcsatornát csak 44 millióan követikfigyelemmel. A Facebookra bejelentkező százmilliós tömeg komoly vá­sárlóerőt jelent, amit az elem­zők szerint már nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Ráadásul a Facebook a tévével ellentét­ben képes a célzott hirdetések megjelenítésére is. A jövőben a közösségi média várhatóan még agresszívebb marketingpo­litikát folytat majd, és azokat a dollármilliókat igyekszik el­happolni a tévék elől, amikre azok évtizedek óta építenek, (huffingtonpost, index, juk) Keményebb, nyersebb és szókimondóbb is volt mindig, mint jóval ismer­tebb pályatársnője, Véra Chytilová, de saját érde­kében egy gyufaszálat sem mozdított meg soha Dra­homíra Vihanová. Nem ment fel a miniszterhez, nem könyörgött és nem fenyegetőzött. Pedig lett volna rá oka bőven. SZABÓ G. LÁSZLÓ A hatvanas évek legendás cseh új hullámával jött ó is. De nem Milos Forman és nem is Jin Menzel mellett állva, hanem Jan Némec és Evald Schorm kö­zött. Első nagyjátékfilmjét, az 1969-ben forgatott Szétlőtt va­sárnapot, amely azonnal euró­pai hírű rendezővé tehette vol­na, dobozba zárták. Ezzel meg is pecsételődött Drahomíra Vi­hanová sorsa, pályája. Játék­filmet legközelebb húsz évvel később forgathatott, a Cser­halmi György, Miroslav Donútil és Josef Kemr főszereplésével készült, San Sebastianban díja­zott Kígyók várát. A köztes idő­szak alatt néhány dokumen­tumfilmre kapott csupán lehe­tőséget. Az Éva barátnőm változásai­ban a jeles cseh sanzonénekes­nő, Éva Olmerová portréját raj­zolta meg döbbenetes őszinte­séggel, a Naponta megjelenek arcod előtt egy idős kelet-cseh­országi, hegyvidéki német férfi élettörténete, benne Közép-Eu- rópa 20. századi történelmével. A minden filmjével mélyre ásó, fájó sebeket feltépó, szociális érzékenységéről híres rendező­nő a Kígyók várában sem tagad­ta meg önmagát. Filmjének fő­hőse egy zenetanári állásától el­AMBRUS FERENC Jó, ha az olvasó találkozik olyan gondolatokkal, amiket va­laki leírt helyette, kimondta, amit ő érez, csak nincsenek sza­vai érzései kifejezésére. Ilyesmi történt velem is a bo- dori életmű olvasása közben. Már-már a szenvedély jegyeit fedeztem fel magamon. És jött Keresztury Tibor kritikus, aki helyettem mondta el, mi tör­ténhetett velem. Bodorról leg­alább olyan nehéz lejönni, mint a szeszről, nikotinról, vagy bármilyen egyéb szerről. Fogva tart, nem ereszt. Mi van? — kér­dezi laikus és hivatásos, ha a szöveg végére ér. Mi történt itt, és egyáltalán: kik ezek és hol vagyunk? Hát valahol ott, aho­vá elrepít a képzelet. 1992-es megjelenése óta a Sinistra körzet című Bodor-re­gény etalonná vált a kortárs magyar prózában. Joggal. Aki nem hiszi, olvassa el ezt a kor­szakos művet. Más világban játszódik, de mintha ugyanoda vinne a tör­tiltott, ereje teljében lévő városi ember, aki a hatvanas évek Csehszlovákiájában kénytelen szakmát változtatni. Vízmérő­ként érkezik egy eldugott, szi­gorúan őrzött katonai körzetbe, ahol különös dolgokra lesz fi­gyelmes. Harmadik, s egyben utolsó játékfilmjét Petr és Jakub diák vándorlásai címen két vi­lág, két kultúra ütközéséről egy meggyilkolt cigánylány esete kapcsán forgatta. Rendhagyó filmes út Vihano- váé. Nincs is párja cseh pálya­társai között. Miroslav Janek Karlovy Varyban bemutatott, nemsokára tévéképernyőre ke­rülő dokumentumfilmje, Az el­tökélt is ezt bizonyítja. Ül nyolcvankét évesen, vala­hol Kelet-Csehországban, fenn a hegyekben vett kis háza tera­szán Drahomíra Vihanová, és holtvágányra futott életéről mesél kíméletlen őszinteséggel. ténet ezúttal is, a legutóbbi Bo- dor-mű, a Verhovina madarai, Változatok végnapokra alcim- mel. Igen, mondta Rozsnyón Bodor Ádám, olykor úgy tűnik, mintha az emberek valami je­lentősnek a végnapjait élnék. Anatol Korkodus, a központi figura egy olyan világba visz in­tézetben felnövő gyerekeket, ahol látszólag nincs semmi. Sőt, ahonnét már a madarak is elköltöztek. Néhányan élnek már csak ott. Vagy éldegélnek. Nagyon erős nyelven olvasha­tunk nagyon erős állításokat az emberről, a létezés megmagya­rázhatatlan tényéről. A velejéig lecsupaszított, szinte mindené­től megfosztott emberi lét képei sorakoznak ott, ahol bizony már a madár sem. jár. De itt-ott fel­csillan a remény, hiszen fent a domboldalon az egyedül élő kis­asszony elválja, hogy minden pénteken felolvassanak neki. Rozsnyón vettem magamnak a bátorságot, és azt mondtam Bodor Ádámnak, hogy a mosta­ni Könyvkuckó témájaként meghirdetett Verhovina mada­„Ma már tudom, túl nagy árat fizettem a filmes pályán töltött évekért. Ha forgattam, minden és mindenki mellékessé vált. Még az édesanyámra sem na­gyon figyeltem, sajnos. Bár ma­gamhoz vettem, amikor már nagyon beteg volt, igazából mégsem voltam vele. Még ak­kor sem, amikor a vágószobából éjfél után hazavergődtem. Ó majomszeretettel lógott volna rajtam, én meg félrehúzódtam, mert vagy fáradt voltam, vagy a kész anyagon gondolkoztam. Ha forgattam, még ennél is rosszabb volt a helyzet. Nem et­tem, nem mosakodtam, nem aludtam. A filmen kívül semmi más nem létezett számomra. De minden filmem rosszkor szüle­tett. A Szétlőtt vasárnap úgy lett betiltva, hogy nem is közölték velem. A mannheimi fesztivál igazgatójának azt hazudták a barrandovi filmgyár vezetői, Bodor Adám Rozsnyón rai számomra még több, jobb, mint a Sinistra körzet. Istenkí­sértés volt, de felbátorodtam, mert az író jelenlétében mintha megelevenedett volna egy ko­rábbi bodori mondás - a cent­rum a periférián van, mert hol máshol is lehetne. „Gyönyörű hogy ilyen film nem is létezik. A Kígyók vára elkésett. Egy­szerűen elillant a hatása. Min­denkitől azt hallottam: ha a nyolcvanas évek közepén ké­szül, kirobbanó sikert aratok ve­le. A harmadik filmemet telje­sen félreértelmezték. Nem a ci­gánykérdésről szólt, mint aho­gyan azt a kritikusok hitték, ha­nem a véleményalkotással járó erkölcsi felelősségről. A filmet megbuktatták, engem majd­hogynem kivégeztek. Egyetlen lehetőség maradt számomra: a tanítás. Dokumentumfilmese­ket tanítottam a főiskolán.” Prágát otthagyva most távol a világ zajától, macskái társasá­gában él az Őrlik-hegység köze­lében. És egy újabb összevetés Véra Chytilovával, ezúttal tőle: „Vele ellentétben én képtelen voltam összhangba hozni a pá­lyámat és a magánéletemet. A legrosszabb döntést akkor hoz­tam, amikor egy film miatt a kü­ret mellett döntöttem. Soha többé nem lehetett gyerekem. Féljem volt három is. Az elsővel két évig éltem. Amint felvettek rendező szakra, elváltam tőle. Szabaddá akartam tenni ma­gam. A második férjem színház­rendező volt és politikai fogoly. 1960-ban amnesztiával szaba­dult. Ivott és nőzött. Ha elvesz­tette a fejét, kékre-zöldre vert. A harmadik férjem kitanult vil­lanyszerelőként hivatalnoki ál­lásban volt. Véletlenül tudtam meg, hogy a titkosrendőrségnél dolgozott. Azonnal elváltam tőle.” Miroslav Janek dokumen­tumfilmjében egy kivételes tehetségű, tiszta világképű és kemény tartású alkotó vall vi­szontagságos életéről, bukta­tókkal teli pályájáról. Nincs őszintébb kitárulkozás. Fáj­dalmas együttérzést ébreszt bennünk. könyvnek gondolom ezt, és iga­zi nagy eseménynek a mai ma­gyar irodalomban” - írta An- gyalosi Gergely irodalomtörté­nész a Verhovina madarai meg­jelenése után. Rozsnyón jó ér­zés volt csatlakozni ehhez a vé­leményhez. A Facebook felfalja a piacot (Képarchívum) A kortárs magyar irodalom egyik lejelentősebb alakja, Bodor Ádám a rozsnyói Könyvkuckóban Itt vannak a végnapok? (Kmotrik Péter felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents