Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)

2013-09-23 / 221. szám, hétfő

6 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Elhunyt Peter Solan filmrendező Pozsony. Elhunyt Peter Solan szlovák filmrendező, 84 éves korában, szombaton érte a halál. Pályáját a múlt század ötvenes éveiben do­kumentumfilmesként kezd­te. Első játékfilmje, Az ördög nem alszik Peter Karvaš sza­tirikus elbeszélései alapján készült; az íróval később több közös munkájuk is szü­letett. Filmtörténeti érde­kesség, hogy Solan rendezé­se az első szlovák krimi, az 1959-es A férfi, aki nem tért vissza. A hatvanas években a csehszlovák újhullám jeles alko­tói között tartották számon. Ekkor forgatta legismertebb művét, A bokszoló és a halált. A koncentrációs táborban ját­szódó történet egy fogoly és a táborparancsnok párharcát mu­tatja be, a film nemzetközi fesztiválokon is sikerrel szerepelt. A hetvenes években politikai okokból jószerével csak rövid­filmekre, dokumentumfilmekre kapott lehetőséget, játékfil­mekkel a nyolcvanas években tért vissza. 1994-ben életművét Igric-díjjal ismertékel. (SITA) Magyar költők a craiovai fesztiválon Craiova. Magyar költők - Turczi István, Balázs F. Attila, Simon Adri, Székelyhídi Zsolt és Berka Attila - is szerepelnek a szeptember 24. és 27. között a dél-romániai Craiován tar­tandó Eminescu Nemzetközi Költészeti Fesztiválon. Rajtuk kívül dél-amerikai, olasz, spanyol, portugál, orosz, izraeli, szerb, macedón, szlovák, moldáv, montenegrói és román költők kaptak meghívást. A háromnapos rendezvény prog­ramjában felolvasások, könyvbemutatók, író-olvasó találko­zók, valamint a Merre tart a kortárs költészet? című szimpó­zium kapott helyet. A fesztiválon adják át a rendezvényt szervező Eminescu Akadémia díjait is. Az idei Eminescu Köl­tészeti Díjat Turczi István veheti át. Tavaly Balázs F. Attila kapott díjat műfordítói tevékenységéért, (ű) Könyvbemutató: Öt év Afrikában Somotja. Holnap 17.30- tól mutatják be Fóthy János Öt év Afrikában - Állatorvos voltam Algériában című könyvét a Zalabai Zsigmond Városi Könyvtárban. A házi­gazda Végh László, a kötetet Kovács László történész mél­tatja. Az érdeklődők a hetve­nes évek Algériáját nemcsak a szerző útirajzán és élmény- beszámolóján, hanem diave­títésen keresztül is megis­merhetik. (ú) Fóthy János Öt év Afrikában Egy orosz hazafi - Alekszandr Szolzsenyicin (1918-2008) címmel mutatja be a nagy hatású ellenzéki orosz író életművét Budapesten a Terror Háza Múzeum napokban megnyílt kiállítása. A tárlat az író élettörténetének hátterében a legnagyobb hatású műveket (pl. A Gulag szigetvilágot, a Rákosztályt, az Ivan Gyenyiszovics egy nap­ját) és környezetüket ismerteti, olyan mozzanatokra helyezve a hangsúlyt, amelyek a közelmúlt közös történelmének megértéséhez elengedhetetlenek. A kiállítás fél éven át látogatható. A tárlathoz időzítve az Európa Kiadó új Szolzsenyicin-kötettel jelentkezett Orosznak lenni - vagy nem lenni? címmel, amelyben az író esszéi­ből, cikkeiből, beszédeiből olvasható válogatás. (MTI-felvétel) Nem tudtak mit kezdeni Shakespeare tragédiájával a hiphop kreáció szerzői és színpadra állítói Julio&Romea: gagyi a köbön Júlia, azaz Romea megformálója a bájos Petra Almášiová. Nem rajta és a társain múlott... (Peter Brenkusfelvétele) Szellentés nem lesz? - kérdezte nézőtéri szom­szédom, amikor az egyik szereplő az orrából kiko­tort taknyot kezdte lát­ványosan sodorgatni. És lett. Igaz, csak „előre gyártott”, playbackes, de azért durrant. Ez adta meg a nagy csinnadrat­tával beharangozott Julio&Romea című hip­hop tánckreáció alap­hangját a Szlovák Nem­zeti Színházban. VOJTEK KATALIN Aki a Shakespeare-dráma hiphop változatát várta, csa­lódnia kellett. Pedig sokan vol­tak kíváncsiak a nagy durranás­ra, amiről előzetesen a darab színpadra állítói nyilatkozgat- tak: szenzáció, új korszak kez­dődik az utca művészetében, amely a kőszínházba beemelve még Shakespeare interpretálá­sára is alkalmas. A kíváncsiság már csak azért is nagy volt, mert köztudott, hogy az árnyaltabb kifejezési eszközök nemigen jellemzőek a street dance-re. Az utcai csatározások megjele­nítésére megfelel, de Rómeó és Júlia nászéjszakájának reggelé­re vagy a kriptajelenetre? Sajnos, a kétkedőknek lett igazuk. De valahol tudták ezt a produkció alkotói is, vagy ha eleve nem is, menet közben kénytelenek voltak rájönni. Tény, hogy Shakespeare-rel nem tudtak mit kezdeni, véres tragédiájából ezért lett tartal­matlan bohóckodás, ezerszer látott gégék fantáziátlan soro­zata, polgárpukkasztónak szánt, de már a múlt században is rég divatjamúlt illetlenkedés, egy tinicsapat amatőr fellépé­sének a szintjén. A produkciónak nincs össze­függő, logikus cselekménye. A felét egy banda tagjainak idét­lenkedései töltik ki, gyermeteg üdvözlési rituálék, erőfitogta­tások, verekedések, vizelés imi- tálása, köpködés, köpet máshoz törlése és hasonlók. A banda ág- rólszakadtak gyülekezetének néz ki, de van egy gazdag alak is, akinek inas segédkezik az öl­tözködésnél. Hogy ki ez az úri­ember, aki a csaknem teljesen lehúzott selyem alsójából ki­domborodó fenekét mutogatva lép színre, és mi köze a bandá­hoz, értelmezhetetlen. Ö a gaz­dag rosszfiú. Igaz, hogy a többi szereplőt sem tudjuk a Shakes- peare-darab alapján beazonosí­tani, még Rómeót is alig. Csak Júlia világos, ami nem csoda, lévén ő az egyetlen női szereplő. A szerelmesek egy álarcos bulin ismerkednek meg, ahova Júlia férfiruhában jut be. Az erkélyje­lenet erkélyét a bandatagok al­kotják, rajtuk áll Júlia, aki női hangot imitáló férfihangon sipí- tozva noszogatja Rómeót. Van esküvő is, ez a színpad egyik ol­dalán zajlik, a másikon a banda latin zenére körtáncot lejt. A szín mindig elsötétül, és hol a banda, hol Júliáék elevenednek meg a rájuk irányuló reflekto­rok fényében. Váltakozik a zene is, hol Bach Máté-passiójának 39. áriáját, hol latin talpaláva- lót hallunk. A pap integetve, sasszézva távozik, mint az ope­rettek táncoskomikusai. Egy ve­rekedésben két bandatag ki­nyiffan. Júlia egyedül van, megjelenik a gazdag rosszfiú, és durván megerőszakolja. Júlia bánatában kiissza a mérget, amit kéretlenül a pap hoz neki. (Telepátia?) Rosszfiú visszatér, és táncolni igyekszik a halott lánnyal, mint anno Tom Petty Kim Basingerrel a Mary Jane's Last Dance klipjében, de a be­toppanó Rómeó megöli őt, majd méreggel teli fiolát vesz elő, és kiissza. Itt a vége, fuss a falnak. A szövegkönyvíró-rendező, Soňa Ferancová és a koreográ­fus, Laci Strike ötleteiből (ők vá­logatták a zenét is), no meg a nyolctagú Strike Force 1 tánc­csoport energiájából mindössze egy órára futotta. Nem arról van szó, hogy Strike csapata ne tud­na mozogni. Nagyon jól tud - a maga műfajában. Ennél többet felesleges tőlük várni. Hacsak nem jön egy zseniális koreográ­fus-rendező egy jó sztorival -és egy sereg remek ötlettel. De ilyen jelenleg nem akadt. Az egészből annyira hiányzik a fantázia, hogy Strike-ék még a nemeket felcserélő címet is köl­csönözni voltak kénytelenek. Ilyen címmel már futott pro­dukció, ha nem is Szlovákiában. Azt kell hinni, hogy Marián Chudovský főigazgató és ifj. Jozef Dolinský balettigazgató nem látta ezt az előadást, ami­kor beengedte a Szlovák Nem­zeti Színházba. Ráadásul annyi előadásra, amennyit a színház saját, amúgy is alulfoglalkozta­tott balettegyüttesének egyet­len produkciója sem kapott. Fiatal, tehetséges táncosok nem kapnak elég szereplési le­hetőséget. Persze, a régi nóta: be kell vonzani az ifjúságot a színházba. De ezzel? Közön­ségként köpködésen, szellenté- sen szocializálódjanak a fiata­lok? Gagyira szoktatunk? Nem elég a tévé? Mi lesz a folytatás? Az írásokban Turbéknak nevezett város létrejötte egyértelműen Szulejmán halálához köthető Különleges oszmán kori település maradványaira bukkantak Szigetvárnál Zrínyi Miklós és I. Szulejmán közös emlékműve Szigetváron (Képarchívum) MTI-ÉRTESÜLÉS Szigetvár. Eddig ismeretlen oszmán kori település maradvá­nyaira bukkantak kutatók a kö­zelmúltban Szigetvár közelé­ben, I. Szulejmán türbéjének ke­resése során. A fellelt írásos em­lékek, geofizikai mérések, első fokon elvégzett régészeti feltá­rások által mutatott összkép alapján valószínűsíthető, hogy a Szigetvárnál elhunyt szultán síremlékéhez kapcsolódó komp­lettvárost találták meg. Pap Norbert, a Pécsi Tudo­mányegyetem Kelet-Mediter­rán és Balkán Tanulmányok Központjának igazgatója, a ku­tatócsoport vezetője azt mond­ta: Szulejmán türbéje még nem került elő, de a város megtalálá­sának köszönhetően közelebb kerültek hozzá. Hangsúlyozta, hogy az 1570-es években épült és az 1680-as évek végén el­pusztult - az írásos emlékekben Turbéknak nevezett, eredetileg védelmi árokkal ellátott - város felfedezése azért különleges esemény, mert az oszmánok ál­talában nem hoztak létre tele­püléseket, a meglevőkbe köl­töztek. Turbékhoz hasonló vá­rost ez ideig Senki sem talált a hódoltság kori Magyarország területén, létrejötte egyértel­műen Szulejmán szigetvári ha­lálához köthető, más indok nem képzelhető el. A város feltárásához azonnal hozzálátnak, várhatóan Török­ország anyagi támogatásával. Szigetvár és a Török Együttmű­ködési és Koordinációs Ügynök­ség tavaly ősszel állapodott meg az 1. Szulejmán türbéjének meg­találására irányuló kutatások támogatásáról és a helyi török­kori műemlékek felújításáról. Törökország a síremlék keresé­sét 50 ezer euróval, a Török ház helyreállítását 70 ezer euróval, a Szulejmán szultán dzsámi re- konátrukcióját pedig 2 millió eu­róval segíti. 1566-ban Zrínyi Miklós és csapata Szigetváron egy hóna­pon keresztül ellenállt a Bécs fe­lé tartó százezres török sereg ostromának. Szeptember 8-án, amikor a magyar csapat létszá­ma háromszázra fogyatkozott, a katonák Zrínyivel az élükön ki­lovagoltak a várból és harc köz­ben elestek. Szulejmán szep­tember 6-án, az ostromtáborban hunyt el, halálát 48 napig titkol­ták a hadsereg előtt. A uralkodó belső szerveit eltemették, a sír­hely fölé egy 1692-ig biztosan fennálló türbe épült.

Next

/
Thumbnails
Contents