Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-21 / 220. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 21. www.ujszo.com RÖVIDEN Látogatócsúcs a Taté múzeumban London. Rekordszámú, csaknem nyolcmillió látogató fordult meg az elmúlt egy évben a londoni Taté múzeum négy galériájában - írta a BBC News. Lord Browne, a Taté elnöke szerint ezzel az adattal a Louvre-t kivéve a világ összes művészeti múzeumát megelőzték. A csütörtökön közzétett hivatalos jelentésből kiderül, hogy a Tate Britain, a Taté Modern, a Taté Liverpool és a Taté St íves kiállításait összesen 7,74 millió látogató kereste fel, így a 2012-13-as múzeumi év lett eddig a legsikeresebb a múzeum történetében. Tavaly 7,06 millió látogatójuk volt. Különösen a Taté Modern iránt nőtt meg az érdeklődés, ott 5,5 millió vendéget számláltak. A Taté rekordot állított fel a műalkotás-kölcsönzés tekintetében is: az egy év alatt több mint 2300 alkotást kölcsönöztek nagy-britanniai és külföldi kiállításokra. A múzeum összesen 23 millió fontért 502 műalkotással gyarapította gyűjteményét. 2014-ben fotókiállítással emlékezik meg az első világháború kitörésének centenáriumáról. (MTI) Cate Blanchett rendezni készül Los Angeles. Rendezőként is bemutatkozik Cate Blanchett: az ausztrál filmcsillag Herman Koch The Dinner című regényéből forgat filmet. Koch sötét tónusú regénye egyetlen vacsora története, amelynek során két család próbál nehéz döntésre jutni kamasz fiaik sorsáról. A 2009-ben Hollandiában megjelent könyvet 21 nyelvre fordították le, Európa-szerte bestseller lett belőle. A regény nyomán Oren Moverman írja a forgatókönyvet. Az Oscar-díjas Cate Blanchett legutóbb a Woody Allen Blue Jasmine című filmjében nyújtott alakításával vívott ki magának elismerést. (MTI) Indul az 1. világháborús emlékek gyűjtése Családi ereklyék, régi fotók is kerestetnek ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma országos méretű gyűjtést és digatalizá- ciós kampányt indít abból az alkalomból, hogy 100 éve tört ki az 1. világháború. A projekt célja az első világháborúval kapcsolatban a mai Szlovákia területén fellelhető tárgyi emlékek, dokumentumok, személyes emlékek, családi ereklyék összegyűjtése és azok digitalizálása. A kampány bázisai a dél-szlovákiai múzeumok, ahol a látogató által bevitt emléktárgyakat, dokumentumokat, fotókat, naplókat és egyéb szöveges emlékeket digitalizálják, illetve elvégzik az ezzel kapcsolatos adatfelvételt. A projekt eredményeit a 2014-2018-as évek során egy modern interaktív vándorkiállítás és egy online adatbázis formájában szeretnék bemutatni. A kampány mellett a Facebook közösségi oldalon is indítottak egy profilt, amelyre bárki szabadon feltöltheti a témával kapcsolatos fotóit, történeteit, dokumentumait: (www.facebook.com/lvil aghaborusemlekek). Az első kampány október 15-ig tart. Érdeklődni a következő e-mail címen, illetve telefonszámon lehet: mkmsl914@gmail.com, +421220491253 A kampánybázisok listáját la- punk21. oldalán találják, (k) A pozsonyi „Vashonvéd”, Rigele Alajos alkotása. 1915. május 23-án állították fel a pozsonyi színház előtt. A magyar királyság területén az első világháború alatt ez volt az első olyan fából faragott alkotás, amelybe az otthon maradottak pénzadományért cserébe vasszöget verhettek. A befolyó pénzt a rokkantak otthona megsegítésére fordították. A szobor a háború után elpusztult. (Forrás: A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának képarchívuma) Egy raktárból előkerült Orson Welles megsemmisültnek hitt filmje Ifjúkori szárnycsapások (Képarchívum) Elveszettnek hitt Orson Welles-filmet találtak egy olaszországi raktárban. A némafilm, mely a Too Much Johnson címet viseli Welles második alkotása, egy komédia, amely nem került bemutatásra, és amelyről máig azt hitte a világ, hogy megsemmisült egy tűzvész során. HORVÁTH GERGŐ Orson Welles filmrendezői debütálását sokan az 1941-es, mára klasszikussá vált Aranypolgár című filmhez kötik, ez azonban nem teljesen igaz. A rendező első filmjét egy barátjával forgatta 1934-ben, alig tizenkilenc évesen, Hearts of Age címmel. Ez egy nyolcperces paródia, ellentétben a nemrég megtalált második alkotásával, a Too Much Jonhsonnal, mely egy szürreális és rejtélyes alkotás, fenyegető közelképekkel, baljós szimbólumokkal. Meglepő módon első filmje máig fennmaradt, sőt, a legnagyobb videómegosztó portálon meg is tekinthető. Welles első professzionális filmjét, a Too Much Johnsont három évvel hollywoodi bemutatkozása előtt forgatta. A filmanyag egy 1894-es komédia feldolgozása, melyet Welles 1938-ban a Broadwayn a Mercury Színház azonos című előadásával kívánt bemutatni. A filmben a Mercury-társulat számos tagja játszott, köztük Joseph Cotten, Arlene Francis, Howard Smith, Edgar Barrier, Mary Wickes és Welles akkori felesége, Virginia Nicholson. A zenét Paul Bowles (a későbbi The Sheltering Sky című, angolszász területen klasszikussá vált regény írója) szerezte, sőt, egyesek úgy vélik, hogy a feltörekvő komikus, Judith Tuvim, a későbbi Judy Holliday is a stáb tagja volt. A Welles-kutatókat hosszú ideje foglalkoztatta a Too Much Johnson, ami valójában Welles első valódi kísérlete egy olyan Orson Welles film megalkotására, melyhez profi társulat és stáb állt a rendelkezésére. Csakhogy az elmúlt ötven évben nyoma sem volt a filmnek. Welles soha nem fejezte be a nagy mennyiségű felvétel utómunkálatait, és a Mercury Színház műsorának rossz fogadtatása után félretette azt. 1978-ban egy interjúban azt mondta, a film a 60-as években került újra a kezébe spanyolországi házában. „Nem emlékszem, hogy végig ott volt-e egy bőrönd alján, vagy valaki elhozta nekem, de ott volt - emlékeztetett a rendező. „Nagyszerű állapotban volt. Joseph Cotten, a főszereplő káprázatos volt, én pedig elterveztem, hogy megszerkesztem és elküldöm neki születésnapi ajándékként.” Az a spanyolországi ház később porig égett. A Too Much Johnson, melyet gyúlékony nitrát tekercsre rögzítettek, úgy tűnt, végleg elveszett. A dolgok azonban hirtelen fordulatot vettek. A film előkerült, de nem Spanyolországból, hanem egy olasz hajózási társaság raktárából, ahol vélhetőleg a 70-es évektől pihent. A véletlenek furcsa összjátéka, hogy Pordenone, a város ahol a film előkerült, a Cinemazero otthona is, egy olyan kulturális szervezeté, mely klasszikus filmek vetítésével foglalkozik, és amely minden ősszel a Cineteca del Friulival karöltve némafilmfesztivált szervez. A Cinemazero tagjai hamar rájöttek, hogy kincset találtak, így az alkotást elküldték New Yorkba, ahol biztonságos körülmények között megkezdődhetett a restaurálása. A film intellekutális hidat képez Welles színházi és filmes karrierje között. Nem csak a két művészeti ág közötti átjárás megértésében segít, hanem megmutatja a pillanatot, amikor Welles beleszeretett a moziba. Orson Welles a filmezés megszállottja volt. Rengeteget köszönhet az 1920-as évekbeli német expresszionista némafilmeknek, erről sokat elárulnak a filmjeiben látható meredek kameraszögek és a noire-os árnyékok. A hetvenes évek elején a tévében is feltűnt, hogy egy sorozat keretein belül (The Silent Years - A néma évek) bemutassa a klasszikus hollywoodi némafilmeket. A Too Much Johnson három részből áll, és a klasszikus némafilm-komédia ihlette. Az egyértelmű filmes ráhatások ellenére a restauráló csapat vezetője, Cherchi Usai azt állítja, hogy „képi szempontból ez egy Orson Welles-film. Egyes kompozíciók lélegzetelállítóan szépek.” A restaurátor a festményekkel rokonítja a filmet: „Inkább pillantás arra, amit Welles csinálni akart, semmit egy kész film. Ennek ellenére a mozi egyik része utal Welles leghíresebb munkájára. A jelenet, melyben több száz doboz és konténer látható, erősen emlékeztet az Aranypolgár utolsó jelenetére” - árulta el Usai. „Úgy néz ki, mint annak a bizonyos jelenetnek a könnyed főpróbája.” Welles többórányi anyagot forgatott a filmhez, melyet maga vágott egy New York-i hotelszobában, de valamilyen okból soha nem mutatta be. Egyesek úgy vélik, hogy a Mercury Színház plafonja túl alacsony volt, hogy elférjen a projektor, míg mások szerint a színészek túlzott anyagi követelései miatt hiúsult meg a premier. Mindenesetre az előadás fogadtatása nem volt kedvező, a film pedig annak szerves részét képezte volna. A történet azonban nem itt ért véget, hiszen sokévnyi várakozás után október 9-én egy rangos spanyolországi némafilmfesztiválon (Le Giornate del cinema muto), majd egy héttel később Rochesterben végre bemutatásra kerül a Too Much Johnson. Mindkét vetítést Cherchi Usai kommentálja, akinek célja, hogy pontosan úgy mutassa be a felvételeket, ahogyan azokat megtalálták. A Too tyluch Johnson vetítései után a film minden bizonnyal az interneten is megtekinthető lesz. Mira Fornay műve versenybe száll az Amerikai Filmakadémia díjáért a külföldi filmek mezőnyében Szlovákia a Kutyám, Killert nevezi Oscarra ÚJ SZÓ-HÍR Pozsony. A Szlovák Televíziós és Filmakadémia Mira Fornay második játékfilmjének, a Kutyám, Killer című alkotásának adott esélyt arra, hogy versenybe szálljon az Amerikai Filmakadémia díjáért a nem angol nyelvű, vagyis a külföldi filmek mezőnyében. A szlovák filmakadémia tagjai tizenkét hazai produkció közül választották Id a Kutyám Killert. Olyan sikeres alkotások szerepeltek a tizenkettes listán, mint a Szeress, vagy menj el (Mariana Cengel Solcanská), a Köszönöm, jól (Prikler Mátyás), A cigányok választani mennek (Járó Vojtek), a Törékeny identitás (Zuzana Piussi), a Cervanováügy (Robert Kirchhoff), vagy a napokban bemutatott Csoda (Juraj Lehotsky) és a Colette (Milan Cieslar) című mozik. A Kutyám, Killer Marek (Adam Mihál) egyetlen napját mutatja be. A fiú egy bokszklubban tölti szabadidejét olyan banda tagjaként, amely erősen rasszista, romaellenes nézeteket vall. Az adott napon megjelenik Marek rég nem látott édesanyja, s bemutatja másik csemetéjét, Lukást, egy roma kisfiút. Lukás vonzódna Ma- rekhoz, aki azonban szégyelli, és megpróbálja őt levakarni magáról. A gyerek „lekoptatá- sára” egy olyan rossz megoldást választ, amelyben döntő szerepe van Killernek, a viadalokra kiképzett harci kutyának, (tb) Marek (Adam Mihál) gyilkos kutyájával (Fotó: PubRes)
