Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-21 / 220. szám, szombat
www.ujszo.com UJSZO 2013. SZEPTEMBER 21. Vélemény És háttér 7 A kérdés az, hogy a vezető vezessen, vagy kövesse a nép akaratát Közhangulat és populizmus Obama és Putyin elnök fellépése Szíria kapcsán nagyon érdekes helyzetet hozott létre, és sokakat biztatott sztereotip elgondolásaik felülvizsgálására, meggyőződéseik átértékelésére. RAVASZ ÁBEL A felmerülő kérdések sora hosszú. Lehet-e egy közismerten autoriter elnök ezúttal a ,jóság bajnoka”, és ha igen, vál- toztat-e ez bármit korábbi cselekedetei megítélésén? Gyengeséget vagy éppen erőt mutatott Obama, amikor (legalábbis egyelőre) hajlandó volt letenni a katonai beavatkozásról? Hogyan értékelendő a brit parlament lázadása saját miniszter- elnöke ellen? Meg úgy egyáltalán: mi legyen Szíriával? Az USA-ban mindezen kérdések mellett kibontakozik egy további vita, aminek a végeredménye legalább olyan meghatározó lehet - és hatása talán sokkal hosszabb távú -, mint az egész szíriai kérdés. Ez pedig a közvélemény és a politikai elitek viszonyának dilemmája. Obama elnök az elmúlt hetekben azzal szembesült, hogy bár ő maga a beavatkozás pártjára állt, többször nyilvánosan fel is szólalt a kérdésben, de a közvéleményt nem tudta a maga oldalára állítani. Az utóbbi hetekben nem hogy növekedett, hanem csökkent a katonai beavatkozást támogatók száma, most valahol 20-30 százalék környékén lehet az arányuk. Eközben a Putyin-féle ellenőrzési terv támogatottsága megközelíti a 80 százalékot. Obama azonban nem adta meg magát könnyen. A napokban többször is kijelentette, tisztában van a közvélemény alakulásával, de szeretné elmondani saját érveit, és azt, hogy miért gondolja helyesnek a saját álláspontját. „Biztos vagyok benne, hogy a választók is azt szeretnék, ha a legjobb belátásom szerint járnék el. Ezért választottak meg” - nyilatkozta Obama. Az elnök ezen kijelentését azonban heves bírálatok érték. A magukat populistának nevezők ugyanis úgy érvelnek, antidemokratikus, ha a politikai elitek nem a választóik akaratát érvényesítik. Szíria ügye azért jó ennek megvitatására, mert itt az amerikai közvélekedés tényleg egyértelműen meghatározható. A populisták élére Frank Newport, a Gallup közvéleménykutató-ügynök- ség nagy tekintélyű vezetője állt, aki cikkében éles hangon A politikához elvileg mindenki ért - de a valóságban azért mégsem, és a nép szava nem a bölcsesség egyetlen kútfője. kritizálta Obama politikai filozófiáját, mondván, a választók jobbat érdemelnek az olyan vezetőknél, akik azt hiszik, hogy többet tudnak a népnél. A vita Szlovákiából nézve is érdekes. Itt is vannak populisták: igaz, ők elutasítják a címkét, pejoratívnak tartva azt. A legtisztább populizmust ma Szlovákiában az Egyszerű Emberek testesítik meg, akik folyamatosan a tömegek nevében érvelnek, és legszívesebben mindent közvetlen módon döntenének el. De a populizmus egyfajta módját választja a Smer is: mindig a legkisebb ellenállás irányába halad, és mindig tisztában van a közvélemény alakulásával. A kérdés tehát adott: a vezető vezessen, vagy kövesse a nép akaratát? Én Jürgen Habermas német filozófussal értek egyet, aki (a szintén érdekes német kontextusban) úgy érvelt, hogy elégtelen az a politika, ami pusztán megjeleníti a közvéleményt, és nem próbálja befolyásolni azt. A politika is szakma; a populista elvárás olyan, mintha valaki bemenne az asztalosműhelybe, és mozdulatról mozdulatra diktálná a mesternek, mit tegyen. A végeredmény biztosan nem egy stabil asztal lenne. A politikához elvileg mindenki ért - de a valóságban azért mégsem, és a nép szava, akármennyire is fontos, nem a bölcsesség egyetlen kútfője. Sőt, néha egyáltalán nem az.- Mondtam, főnök, hogy a számítástechnikai osztály a legfontosabb. Egyszer nem törlőm ki a fájlinfót, és rögtön leissza magát a fél parlament. (Peter Gossányi rajza) A kormányok által alkalmazott állami ösztönzések szinte mindenütt eladósodáshoz vezettek A válságkezelés mellékhatásai HORBULÁK ZSOLT A válság az életünk része lett. Két éve még sok cikk megemlékezett a Lehman Brothers bedő- léséről, most, az ötödik évfordulón már csak itt-ott írtak róla, főképpen szaklapok. Már alig tartjuk számon, valójában hogyan is kezdődött a válság öt évvel ezelőtt, a Hétfájdalmú Szűzanya napján. Tulajdonképpen ez sem a válság kezdete volt, hanem az első bukás, amire felfigyelt a világ. Számtalan elemzés foglalkozott azzal, mi is volt az első dominó. Azóta ezek a viták is alábbhagytak, mostanság inkább a válság ellenszereiről és azok mellékhatásairól szól a vita. Sőt, már erről sem nagyon, mert a valamennyi kormány által alkalmazott állami ösztönzések szinte minden esetben hatalmas eladósodásba torkolltak. Itt csak annyit érdemes megjegyezni, hogy Japán a ’90-es évek elejétől pontosan ilyen bajokon pontosan ilyen intézkedéssel próbált segíteni, sikertelenül. Egy szó mint száz, most már valóban itt az idő, hogy őszintén szembenézzünk a tényekkel. A válságok talán arra jók, hogy rámutatnak a hibákra. Ezek a viharok felgyorsítják a gazdasági evolúciót, a gyengék kihullását. A Lehman Brothers csődjét az állami segítség elmaradása tetőzte be, holott annak idején az AIG biztosítási cég kapott pénzinjekciót. Az EU-ban még távolról sem értünk el ebbe a kijózanodás! fázisba. Mi még mindig öntjük a pénzt Görögországba, holott gyakorlatilag biztos, hogy újabb államcsőd felé tart. De a helyzet a többi mediterrán országban sem jobb, hiszen Ciprus már gyakorlatilag csődbejutott, és Spanyolország államadósságát is közösen finanszírozzuk. És ne feledjük azokat az európai nagybankokat, melyeket úgyszintén sok-sok milliárddal kellett szanálni. Úgy fest, egyelőre még mindig nem akarunk szembenézni az igazsággal, legalábbis az unió döntéshozói nem. Amíg az említett pénznyelő államok EU- tagok, csak álmodhatunk a gazdasági megújulásról és a felzárkózásról. Lehet persze örülni egy 0,7%-os növekedésnek, lehet beszélni az alagút végén látható fényről, de az Egyesült Államok 2,5%-áról csak álmodhatunk. Egyelőre semmi jele annak, hogy megindult volna a növekedés, legalább akkora, amely megállítaná a munka- nélküliség növekedését. Hiába, Brüsszel túl messze van, tőlünk is, a való élettől is. KOMMENTAR Közegellenállás LAKNER ZOLTÁN A „diszkrét” és a „sikerorientált” politika különbségéről írt, immár több mint húsz éve Szabó Miklós történész. Az ezredfordulón elhunyt liberális gondolkodó szerint a kormány feladata elsősorban az, hogy a kormányzati rutintevékenységet megfelelően végezze el. Többet jelent ez a közvélemény számára, mintha a kormány „állandóan erőlködik, hogy minden napra sikert produkáljon”. A sikerorientált politikával nem az a baj, hogy a kormány a sikereit a választók elé tárja. Miért is ne tenné? A gond abból fakad, ha a sikerpropaganda helyettesíti a kormányzást. Miként Szabó Miklós írta: a politika ilyen felfogása „állandó korteshadjárat állapotában tartja az országot”. Ilyesfajta korteshadjáratban, felfokozott lelkiállapotban él már jó ideje Magyarország. A propagandának alávetett kormányzati döntések nem hoznak tartós, a hétköznapokat javító eredményt. Ennél fogva még inkább igény mutatkozik a vágykeltő szavakra és az ellenségképre, a harci logikára. Ahol a politikai oldalak az egymástól való egzisztenciális félelem állapotában élnek, ott nem alakulhatnak ki nemzetpolitikai és közpolitikái konszenzusok. Ez pedig a minimálisra szűkíti az értelmes cselekvés lehetőségét. A „diszkrét” politika háttérbe szorítása azzal is jár, hogy a politikai üzem termékei nem kiérlelt víziók és kidolgozott tervek, nem vállalások és garanciák, hanem ígéretek és illúziók. Az állandó élet-halál harc erősíti és egyben igazolja is a sikerkényszer politikáját. Velejárója a szép jövő délibábja, amely legfőképp akkor érhető el, ha az ellenségekre végső csapást mérünk. Aztán persze jöhet az újabb délibáb és az újabb „végső” leszámolás, majd így tovább a végtelenségig. Mindez azonban a visszájára is elsülhet. Mint ahogy már el is sült. A magyar társadalom több oldali csalódottságban, kiégésben, kifulladásban szenved. A polarizált pártrendszer évtizedes csatái után a Fidesz majdnem végső csapást mért ellenfeleire. Ám az újabb Orbán-kormányhoz fűzött várakozások kevéssé váltak valóra. Magyarország stagnál, elszigetelődik, még a közép-európai térség országaitól is lemarad. A Fidesz mégis esélyes a folytatásra. Ennek oka részben a „sikerorientált” politika. A fideszes sikerpropaganda, ha másra nem is, arra azért alkalmas, hogy önigazolást adjon a törzsbázisnak. A másik ok lényegesebb: a társadalmi kifáradás. A Fidesszel elégedetlen választóknak nagyjából mindenből elegük van. Ez az a közeg, amelyen egyelőre nem tud sikerrel áthatolni a Fideszt leváltani igyekvő ellenzék. A holtfáradt társadalom többsége a Fideszt se akarja, de az ellenzéket se. Főként talán azt akarja, hogy hagyják végre békén. Csakhogy a politikában a nem cselekvés is cselekvés. A passzivitás a Fidesznek dolgozik. A szerző magyarországi politológus FIGYELŐ Nemzeti helyett csempészett Brutális cigaretta-forgalomcsökkenésről tanúskodnak a magyar Nemzeti Adó- és Vámhivatal statisztikái: míg júniusban 1,025 milliárd szál cigaretta került forgalomba, addig júliusban mindössze 623 millió szál cigarettát adtak el a gyártók. Ez az előző hónaphoz képest majd 400, míg az előző év júliusához képest - akkor 1300 millió szál fogyott - 700 milliós piaczsugorodás. Július elsején indultak a nemzeti dohányboltok. A GfK Hungária piackutatása szerint az év eleje óta a feketepiac rohamosan növekedett, az addigi pár százalékról 7 százalék fölé. Ezzel felütötték a fejüket a piaci zugárusok és a feketeáru. Az utcán a hivatalos árakhoz képest féláron kapható a feketeáru - gyakran éppen a trafikok közvetlen közelében. (nol.hu) Kenyeret is hitelre vesznek Egyre több üzletlánc teszi lehetővé Szerbiában, hogy a vásárlók ne azonnal, hanem akár egy évvel később fizessék ki a számlát, vagyis már a kenyeret és a tejet is meg lehet vásárolni hitelre - számolt be a legújabb hitelezési formáról több szerbiai portál. A gazdasági válság, a magas munkanélküliség, az alacsony fizetések, az infláció, valamint a folyamatos drágulás miatt manapság egyre többen részletekben törlesztik az élelmiszer-vásárlást is. A Vecsernje Novoszti című napilap szerint tavalyhoz képest 10 százalékkal esett vissza a kiskereskedelmi forgalom. ,A kereskedelmi láncoknak a jelenleg semminél kifizetődőbb, mint hitelt biztosítani az ügyfeleknek” - nyilatkozta egy szerb közgazdász. Van olyan áruház, ahol 90 nap a türelmi idő, de olyan is, ahol egy év. (MTI)
