Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-18 / 217. szám, szerda
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 18. www.ujszo.com Milan Cieslar rendező Arnošt Lustig irodalmi műve alapján forgatta Colette című filmjét Szerelem, mely legyőzte a halált RÖVIDEN Ethan Coen színdarabja New York. Nagy sikert aratott Ethan Coen filmes sztárrendező első színdarabjának premierje hétfő este New Yorkban. A Women or Nothing című darab egy gyermekre vágyó leszbikus pár történetét dolgozza fel. Mivel egyikük ellenzi, hogy anonim donor legyen a gyermekük apja, meghív vacsorára egy férfit - és elszabadul a pokol. Ethan és testvére, Joel Coen a világ egyik legismertebb filmes duója. A rendezőként, producerként és forgatókönyvíróként is dolgozó testvérek számos kitüntetést elnyertek már, köztük több Oscar- díjat. Legismertebb filmjeik közé tartozik a Fargo, az Ó, testvér, merre visz az utad?, Az ember, aki ott se volt, a Nem vénnek való vidék és az Égető bizonyíték. (MTI) Schwarzenegger az Avatarban Los Angeles. Lehetséges, hogy Arnold Schwarzenegger is játszik az Avatar folytatásában. A volt kaliforniai kormányzó és James Cameron rendező először 2011-ben beszélgetett az Avatarról, később ejtették a témát, de most újra felmerült Schwarzenegger szereplése, aki egy gonosz tábornokot játszana a filmben. Cameron tavaly év végén még azt nyilatkozta, hogy 2013 februárjára elkészül az Avatar 2 forgatókönyvével, és a film 2015-ben a mozikba kerül. Később kiderült, hogy a tervezettnél lassabban halad az írással, és mivel nem akar egy összecsapott forgatókönyvvel nekiállni a forgatásnak, a projekt csúszni fog. Jelenleg az a legvalószínűbb, hogy az Avatar második része csak 2016-ban kerül a mozikba. 2018 decemberére pedig elkészül az Avatar 4 is. (cinematrix, juk) . ■ te. ■ t \ v ■ W Cľjbí "■- . - j j* t r f, Ürjj jW//- .jil™ te Mgf éI■1\ \*%f f j p B * k ix T * • t g i f jg ! f5 ’ 1 Colette-et a francia Clémence Thioly kelti életre (Fotó: Magic Box) Kisközösség nagyvárosban: MagyarPozsony.eu „Magyarbarát” honlap AJÁNLÓ Pozsony. A nagyvárosban szórványban élő kisebbségi közösségek sikeres önszerveződési formája lehet a hálózatos működés, azaz ha az egyes „sejtek”, kis csoportok hálózatba szerveződnek. Hogyan lehet ebből a szépen hangzó elméletből gyakorlat? Erre próbál választ adni a most induló magyarpozsony.eu honlap. Ez a weboldal olyan pozsonyi közösségi helyek (intézmények, kulturális helyszínek, éttermek, kocsmák, szállodák, boltok stb.) gyűjtőoldala kíván lenni, ahol magyar nyelvű tájékoztatás vagy kiszolgálás van, vagyis ahol a magyar vendégre is számítanak. A honlap próbál egyszerű és átlátható lenni: a magyar vagy „magyaros” helyszínek között kategóriák szerint, és térképen is lehet keresni. A helyszínekről rövid szöveges információ található rajta, illetve kép vagy videó. A honlap működtetésébe, fenntartásába a pozsonyi civil szervezeteket is szeretnék bekapcsolni a projekt kezdeményezői, élükön a Pozsonyi Magyar Intézettel. A honlapot ma 18 órakor mutatják be a Pozsonyi Magyar Intézetben (Védcölöp út 54.). A honlap készítői minden hosszászólni és csatlakozni vágyót várnak a rendezvényre, amelyen jelen lesznek a rokon szellemű kolozsvári Igen, tessék! mozgalom, valamint a szlovákiai magyar nyelvi mozgalom képviselői is. Az estet a Szőttes táncháza zárja, (k) Magával ragadó történet a szabadság iránti vágyról és a szerelemről, mely erősebb a halálnál - ezzel a mottóval hirdetik a filmet az alkotók. TALLÓS1 BÉLA A Colette egy szerelemről szól, mely az auschwitz-bir- kenaui koncentrációs táborban lobbant fel egy belga zsidó lány, Colette (Clémence Thioly) és egy cseh zsidó fiú, Vili (Jirí Mádl) között, s túlélt minden borzalmat. A szerelem hátterében a film az áldozatok ellen elkövetett borzalmak mindennapjaival szembesít. „Milan Cieslart több évtizede ismerem. Régóta tervezetem vele egy közös munkát. Azért szeretném, ha a Colette-nek ő alkotná meg a filmes változatát, mivel a legjobb kortárs rendezőnek tartom” - írta Arnošt Lustig 2011-ben már a kórházból annak a bizottságnak, amelynek a film támogatásáról kellett döntenie. „Örömmel tölt el, hogy sikerült befejezni a filmet, ugyanakkor bánat is vegyül az örömbe, hogy Arnošt Lustig nem érhette meg a bemutatót - mondta a rendező a sajtóvetítést követően. - Tizennégy nappal a halála előtt küldte el nekem a kórházból utolsó megjegyzéseit a kész szövegkönyvhöz. Legyél kulcs a történethez, s én segítek neked megnyitni, biztatott.” A film elején 1973-ban járunk. Egy kerettörténetben Vili, az ötvenéves író (aki a történetet megíija) fia menyasszonyával és annak anyjával ismerkedik. Kiderül, apa és anya évekkel korábban már találkozott. A kerettörténet az író emlékezetét követve átvált a múltba, a transzportok idejére, amikor találkoznak, és egymásba szerettek az auschwitz-birkenaui haláltáborban. A Kanada nevű munkatáborba kerülnek mindketten, ahol a transzporttal érkezőktől elkobzott holmikat vizsgálják át, és osztályozzák az áldozatok által magukkal hozott, a bőröndökből előkerült különböző étékeket. Colette azok közé a nők közé kerül, akik a ruhákat fejtik fel, hogy megtalálják a beléjük rejtett pénzt, drágaköveket és minden érté- kesíthetőt. Szerelmük kibontakozását nemcsak a kegyetlen viszonyok nehezítik, hanem súlyosbítja az is, hogy Kanada gyilkos brutalitástól vérengző vezetőtisztje, a bestiális Weissacker is szemet vet Colette-re, és a lányt nemi vágyai kielégítésére „használja” megalázó módon. A szerelmesek szökésre készülnek, amit egyrészt elárulnak, másrészt meghiúsít Colette terhessége. Az érzelmi viszonyok káoszából a halál árnyékában, ott ahol eltipornak minden emberi értéket, ott, ahol törékeny a határ jó és rossz, igazság és hazugság, szeretet és gyűlölet között, megszületik egy új élet. Colette szőke, kékszemű gyermeke! A lány, akit a kerettörténetben Vili fia feleségül akar venni... Milan Cieslar a Colette-tel trilógiává kerekítette második viFILMKOCKA Colette Színes cseh-szlovák dráma, 126 perc, 2013 ■ Rendező: Milan Cieslar ■ Forgatókönyv: Milan Cieslar ■ Irodalmi alap: Arnošt Lustig * Kamera: Marek Jícha ■ Zene: Atli Orvarsson (Izland) ■ Szereplők: Jirí Mádl, Clémence Thioly, Eric Bouwer, Andy Hryc, Zuzana Mauréry, Ondrej Vetchý, Petr Vanék, Michal Dlouhý, Kristína Svarinská A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. lágháborús filmjeinek sorát, amelyet a Der Lebensborn - Az élet forrása című munkájával alapozott meg. Az a Lebens- bom, vagyis az álja utódokat biztosító programról szól. Egy cseh lány esetét meséli el, aki nem a programba beválasztott SS-tiszttől, hanem szerelmétől, egy bújtatott zsidó fiútól esik teherbe. A Colette képi világa, vagyis az, amit a haláltáborról láttat beleértve az erőszakot -, beleéléssé teszi a filmet (elképeszt azzal, ahogy az egész masinéria működhetett). A filmes eszközökkel profin megjelenített pokolban intenzíven hat a humánum erejét sugalló emberi intimitás. Még inkább annak a, Weissacker részéről fenyegető veszélynek az örökös jelenléte, amely Colette és Vili kapcsolatára leselkedik. A film erőssége Weissacker önteltséggel és gyűlölettel társult féltékenységének a feltárása. Semmi se szab gátat a német tiszt elferdült ösztöneinek. Kéjesen kísérletezik azzal, hogyan lehet a legmegalázóbb, legeltipróbb módon ártani. Félelmetes, hogy nemcsak az egyenruha teszi azzá, aki, illetve ami. Lecsupaszítva, mezítelen lényével is maga a pusztító (egy jelenetben mezítelenül tekint ki az ablakból a táborra). Hidegrázós, ahogy Eric Bouwer német színész életre kelti. Az ő érdeme is, hogy Weissacker figurája által, annak karakterén keresztül mennyire felerősödik, plasztikusan kidomborodik az, amit a haláltábor mindennapjaiból mutat a film: az „ordas eszmék” fizikai megnyilvánulása. Meggyőző bizonyítékok támasztják alá, hogy az angol drámaíró, Thomas Kyd A spanyol tragédia című művének 325 sorát Shakespeare írta Shakespeare újabb meglepetéssel szolgál a világnak (Képarchívum) Át kell írni az irodalomkönyveket? HORVÁTH GERGŐ Meggyőző bizonyítékok támasztják alá, hogy az angol drámaíró, Thomas Kyd A spanyol tragédia című művének 325 sorát Shakespeare írta - állítja Douglas Bruster, a Texasi Egyetem professzora. A kutató összevetette Shakespeare híresen olvashatatlan kézírását A spanyol tragédia úgynevezett „Utólagos szakaszával”, és állítása szerint a hozzátoldott sorok nagyon erős hasonlóságot mutatnak. Az elmúlt közel kétszáz évben rengeteg vita övezte a felvetést. A gondolat, hogy az utólagos szakaszt Shakespeare írhatta, Samuel Taylor Coleridge nevéhez köthető, aki 1833-ban vetette fel. Állítását azonban még akkor is erősen kétségbe vonták, amikor a kutatók már számító- gépes szoftverekkel próbáltak eredményre jutni. Tavaly egy brit kutató, Brian Vickers szoftveres analízissel próbálta bizonyítani a hipotézist. Úgy tűnik, Bruster végre megdönthetetlen érvekkel szolgálhat. Ezt támasztják alá Eric Rasmussen, a Royal Shakespeare Company szakértőjének szavai: „Úgy vélem, valóban Shakespeare kézírásáról van szó. Mindenütt megtalálhatóak az ujjlenyomatai”. Douglas Bruster saját bevallása szerint maga is szkeptikus volt egészen Brian Vickers 2012-ben megjelent cikkének elolvasásáig, melyben a szerző a közvetett történelmi bizonyítékok teije- delmes bemutatásán túl nyelvészeti érvekkel is megpróbálta alátámasztani a hipotézisét. Vickers egyébként a programot korábban arra használta, hogy kiszűrje diákjai esetleges plágiumkísérletét. A British Library tulajdonában levő Shakespeare-kézíra- tokban Bruster egy sor szabálytalanságot fedezett fel, beleértve a helyesírást és egyéb sajátosságokat, amelyek összecsengenek az utólagos szakasz 325 sorával. „Nem rossz helyesírással, hanem rossz kézírással van dolgunk” - állítja a kutató. Az Erzsébet-kori színművek gyakran több drámaíró együttműködési folyamatának eredményeképp születtek. Az „Utólagos szakaszt” több, mint tíz évvel az eredeti mű megírása után, 1602-ben toldották be A spanyol tragédia szövegébe. A mű így a korabeli drámákban divatossá vált pszichológiai realizmus jegyében egy véres bosszújelenettel bővült, arra azonban nincs bizonyíték, hogy az 1594-ben elhunyt Thomas Kyd találkozott-e személyesen Shakespeare-rel. Ha valóban igazak Bruster állításai, az említett 325 sor a Shakespeare-ká- non első nagy kiegészítése lehet a III. Edward óta, amelyről a 90-es években ismerték el hivatalosan, hogy szintén Thomas Kyd nevéhez köthető. A kánonba történő végleges felvétel azonban még nem teljesen biztos. Három évvel ezelőtt például sok tudós szkeptikus volt, amikor az Arden Shakespeare egy rangos kiadványában publikált egy meglehetősen vitatott, Shakespeare-nek tulajdonított 18. századi színművet. Tiffany Stem, az Oxfordi Egyetem szakértője ugyan dicsérte a legújabb kutatást, azonban felhívta a figyelmet a kiadók közti rivalizálás veszélyére. Úgy látja ugyanis, hogy a kiadók sokszor kevéssé meggyőző bizonyítékok alapján publikált művekkel próbálnak versenyezni konkurenciával.
