Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-03 / 204. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 3. www.ujszo.com RÖVIDEN A független film temetése Peking. A pekingi Cajing magazin egész oldalas „gyászjelentésben” búcsúztatta a független filmet, miután a hatóságok másodjára is betiltották a Pekingi Független Filmek Fesztiválját. „Nyugodjon békében a független film. Nem természetes okok miatt halt meg” - áll a gyászjelentésben. Tavaly a hivatalos indoklás szerint áramkimaradás miatt nem tudták megtartani a rendezvényt, ami azért érdekes, mert idén a szervezőket azzal fenyegette meg a kulturális minisztérium, hogy ha nem tesznek eleget a feltételeiknek, akkor kikapcsolják az áramot. A feltételek, amiket a szervezők nem voltak hajlandók teljesíteni a következők voltak: a filmeket nem lehet vetítőtermekben bemutatni, csak tévén, DVD-lejátszóról, és egy-egy filmet egyszerre csak két vagy három ember láthatott volna, többen nem. A betütást követően a résztvevők egy rögtönzött gyászmeneten temették el a fesztivált - a koporsóban a rendezvény plakátjával. (MTI) A mozikban is tarol a fiúbanda Los Angeles. A One Direction brit fiúzenekarról szóló koncertfilm került az észak-amerikai kasszasikerlista élére bemutatásának első hétvégéjén. A This is Us című film, amelyet nálunk szeptember 5-én mutatnak be, tizenhét millió dollárt hozott a gyártó cégnek az elmúlt hét végén, és maga mögé utasította a Lee Daniels rendezte The Butler (A komornyik) című amerikai filmdrámát, amely két hétig vezette az észak-amerikai mozis toplistát. (MTI/juk) Látogatói rekord a Dalí-kiállításon Madrid. Történelmi látogatói rekorddal zárult a Salvador Dali alkotásait bemutató retrospektív kiállítás a madridi Zsófia Királyné Múzeumban: több mint hétszázezren látták a tárlatot az elmúlt négy hónapban. Az év kiállításának tartott tárlatot korábban a párizsi Pompudou Centerben mutatták be. Salvador Dali (1904-1989), az egyik legjelentősebb spanyol művész mindig is mágnesként vonzotta a látogatókat, de a napi több mint ötezer látogatóval a múzeum igazgatója sem számolt. A kiállítás kétszáz képpel, rajzzal, szoborral, fotóval és videóval mutatja be a szürrealista alkotó művészi fejlődését. (MTI/juk) Búcsút vettek Seamus Heaneytől Dublin. Tegnap végső búcsút vettek Seamus Heaney No- bel-díjas ír költőtől egy dublini templomban. A gyászolók között volt Enda Kenny ír kormányfő és Michael D. Higgins ír elnök, Stephen Rea hollywoodi színész, Paddy Moloney, a The Chieftains vezetője és a U2 ír rockegyüttes tagjai. A 74 éves korában elhunyt Heaney feleségéhez intézte utolsó szavait - árulta el beszédében a fia. Halála előtt pár perccel küldött szöveges üzenetben latinul írta neki, hogy „Noli timere”, vagyis „ne félj”. (MTI) Roger Waters elleni bojkottra biztat Düsseldorf zsidó közössége bizonyos jelképek miatt „...izmus-ellenes” fóbiáink Roger Waters disznaja (Képarchívum) A náci propagandára emlékezteti őket, ezért Roger Waters The Wall című show-ja elleni bojkottra szólított fel a düsseldorfi zsidó közösség. Az egykori Pink Floyd- tag a tervek szerint szeptember 6-án lép fel a német városban. Nem ő az első rockzenész, akit a nácizmus népszerűsítésével gyanúsítottak meg. JUHÁSZ KATALIN A düsseldorfi zsidó közösség szerint a nagyszabású koncert egyes elemei antiszemiták. „Roger Waters egy szellemi gyújtogató, nem szabad fórumot biztosítani számára városunkban” - mondta Michael Szentei-Heise, aszervezetvezetője. A 69 éves Waters tavaly óta járja Európát a The Wall című produkcióval, tízezres tömegek előtt lép fel, nemrég Budapesten is megfordult. A show alatt egy felfújható disznót engednek a levegőbe, amelyen több lógó és szimbólum mellett egy Dávid- kereszt is látható, Waters pedig bőrkabátban és fekete-piros karszalaggal lép a színpadra. A tiltakozók szerint az egész színpadkép egyértelmű asszociációkat kelt a Harmadik Birodalomra és a náci propagandára. „Félelmetes, hogy tízezrek mennek el, és az antiszemita és nemzetiszocialista szimbolika ellenére táncolnak és tapsolnak Roger Waters zenéjére” - jelentette ki Szentei-Heise. A The Wall ellen már Belgiumban is hevesen tiltakoztak az ottani zsidó közösség tagjai. Waters augusztusban nyüt levélben utasította vissza a vádat, hogy antiszemita lenne. A befolyásos amerikai Rágalmazásellenes Liga (ADL) is védelmére kelt, leszögezve, hogy nem lát kivetnivalót a produkcióban. Waters rámutatott, olyan jelképeket is használ, mint a kereszt, a sarló és kalapács, illetve különböző multicégek emblémái. Elmondta azt is, hogy sok zsidó barátja van, menye is zsidó, apja pedig a brit hadsereg katonájaként a nácik elleni harc során halt meg. Hangsúlyozta, hogy műsora a háború és a fasizmus ellen szól, a felfújható disznót pedig 2010 óta csaknem kétszáz koncerten vetette már be. Nem Waters az egyetlen, akit bajba sodortak a szimbólumok. Ez a téma rendszeresen visszatér, mivel a rockzenészek szívesen használnak , különböző jelképeket, többnyire hatáskeltés céljából. Talán emlékeznek még arra, amikor a Black Sabbath zenekart sátánizmussal vádolták aggódó szülők és túlbuzgó egyházi vezetők. Az Iron Maiden is magyarázkodhatott a 666-os szám megénekléséért, amely, mint tudjuk, a sátán száma. Olyan meglepő teóriák is napvilágot láttak, hogy ha egy bizonyos dalt visszafelé játszunk le, sátánista üzenetet hallhatunk a lemezen. Az érintett zenekarok cáfolták a vádakat, úgyhogy a hatóságok végül egyetlen albumot sem vontak ki a forgalomból. Reklámnak viszont kétségtelenül jó volt a dolog. A Slayer, a trash metal egyik meghatározó képviselője a kilencvenes években azért került bajba, mert a skinheadek között is rendkívül népszerű lett. A zenekart az erőszak és náci eszmék hirdetésével vádolták, a menedzsmentnek számos támadó cikk ellen kellett tiltakoznia. A megfejtés talán az lehet, hogy a hardcore punk és a heavy metal új hullámának lovasai, főleg a pörgős speed metal és a koszos trash metal képviselői már puszta zenéjükkel is jókora riadalmat keltettek az idősebb korosztály körében. És az esztétikai okokból történő elutasítástól már csak egy lépés a mögöttes - vallási vagy politikai - jelentésekre hivatkozó elutasítás. A sátánista, náci, rasszista zenekarok egyébként általában nyíltan vállalják azonosulásukat, nem csinálnak titkot abból, milyen eszméket teijesztenek. Ezzel persze azt kockáztatják, hogy a rádiók nem játsszák a dalaikat, koncertjeiken pedig állandó vendégek a rendőrök. Néhány „problematikus” zenekar viszont épp emiatt lett világhírű (Dropkick Murphys, Skrewdri- ver, Dentists, Brutal Attack), a sok balhé kapcsán ugyanis rendszeresen szerepelnek a sajtóban, és - mint tudjuk - a negatív reklám is reklám. Azok pedig, akik parodiszti- kus céllal, egy-egy ideológia elleni tiltakozásul vagy hangulatelemként „kifordítva” használnak bizonyos szimbólumokat, akár egész pályafutásukat is építhetik az ellenreakciókra. Jó példa erre a Laibach esete. Ha létezik kultikus zenekar Kelet-Európábán, akkor az az immár harminchárom éves szlovén (eredetileg persze jugoszláv) Laibach, amely Ljubljana német elnevezéséből nyerte nevét. Nem könnyű megfogalmazni, mekkora hatást gakorolt ez a nyolcvanas években alakult művész-, zenész- és provokátorcsoport a korszak gondolkodására. A szocialista blokk kultúrpolitikájára brutális csapást mért egy maroknyi, náci és kommunista jelképeket használó avangárd művész. Pedig-válaszolták ironikusan a csoport képzőművész tagjai az ellenük felhozott vádakra - „csak annyira vagyunk nácik, amennyire Hitler festő volt”. Tény, hogy a dolgok visszájára fordítása érdekében bátran nyúltak bármihez, legyen az giccses popsláger, Wagner-opera vagy nemzeti himnusz. És az is tény, hogy a brit Frankie Goes To Hollywoodtól a német Rammsteinen át az amerikai Marilyn Mansonig számos zenekar táplálkozik a laibachi örökségből, akár a látványelemek, akár a szövegek tekintetében. Visszatérve Roger Waters ominózus projekjére: kíváncsian várjuk, hogyan végződik a düsseldorfi botrány, hogyan döntenek az illetékesek, illetve lesznek-e tüntetők és ellentüntetők a koncert helyszínén. Annál is inkább, mivel úgy véljük, az idei The Wall-tumé egyik-ha nem a legfontosabb - célja Roger Waters számára a pénzkeresés, illetve annak a ténynek a kiaknázása, hogy ő birtokolja az egyik legsikeresebb Pink Floyd- lemezjogait... Tye Sheridan David Gordon Green rendező Joe című amerikai drámáját kísérte el a Lídóra. A film az egykoribűnöző, Joe (Nicolas Cage) történetét meséli el. Joe visszavonulva, favágóként próbálja elfelejteni zűrös múltját. Miután megismeri a tizenöt éves Garyt (Tye Sheridan), úgy érzi, van értelme, hogyjó útra térjen. Dakota Fanning Kelly Reichardt rendező Night Moves című amerikai drámáját népszerűsíti Velencében. Az Alkonyat vámpírsorozat Jane- je ebben a filmben veszélyes helyzetekbe kerül. Olyan lányt alaídt, aki megcsömörlik és elhagyja a felső tízezer világát, s két terrorista társával egy gát felrobbantására készül. Tom Welling Peter Landesman rendező Parkland című drámájával érkezett a mustrára. A film John F. Kennedy amerikai elnök ötven évvel ezelőtti meggyilkolásának körülményeit vizsgálja. Azt mutatja be, mit éltek át az orvosok, ápolók, titkosügynökök, rendőrök, akik szemtanúi voltak a történelmi eseménynek. Mia Wasikowska John Curran rendező Tracks című életrajzi filmjének főszereplőjeként utazott Velencébe. Mia Wasikowska kelti életre Robyn Davidson „nagy utazót”, aki 1977-ben gyalog vágott neki az ausztrál sivatagnak négy teve és kedvenc kutyája, valamint a National Geographic egyik fotósa kíséretében. Levin Liam Rick Ostermann rendező Wolf- schildren című német drámáját képviseli. A film a 2. világháború után falkában kolduló keletporosz hadiárvákról szól, akiket „farkasgyerekeknek” neveztek. A Litvániában játszódó történet főhőse a hadiárva Hans (őt játssza Levin Liam), aki elveszett testvére keresésére indul. Daniel Raddiffe John Krokidas rendező Öld meg kedveseid című amerikai drámájával van jelen a Lídón. A „varázslótanonc” ezúttal a beatkorszak irodalmába kirándul: az ifjú Allen Ginsberget alakítja, akinek az életét gyökeresen megváltoztatja kisfiúsán vonzó osztálytársa, Lucien Carr. (tb) (Fotók: TASR/AP) Harry, a One Direction egyik szívtiprója (Képarchívum)
