Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-03 / 204. szám, kedd
www.ujszo.com UJSZO 2013. SZEPTEMBER 3. Vélemény és háttér 7 Szlovákiában az az akció, ahol kizárólag magyar résztvevők vannak, többnyire gyanakvást szül Közösen 2013 Két év telt el azóta, hogy az első Fico-kormány, reagálva a magyar állampolgársági törvényre, megszüntette Szlovákiában a kettős állam- polgárság lehetőségét. TOKÁR GÉZA Nem lehet pontosan kideríteni, mennyire sikerült keresztbe tenni ezzel az itteni magyaroknak, azonban legalább félezer szlovák állampolgárát veszítette el az állam az önkéntes szigorítás miatt. Két év kellett ugyanakkor ahhoz is, hogy a kettős állampolgárság pártolói közösen lépjenek fel az ügy érdekében. Szeptember elsején, az alkotmány napján az Alkotmány- bíróság kassai épülete előtt gyűltek össze a tüntetők. A résztvevők számáról ugyan eltérőek a becslések, az azonban biztosnak tűnik, hogy az esős időben kevesebben jelentek meg, mint egy évvel korábban. Másrészt a megmozdulások hagyományos szereplői, azaz a szép lassan ikonná váló kettős állampolgárok - Boldoghy Olivér, Fehér István, Gubík László, Kassai Gyula, vagy éppen Tamás Ilonka néni - valamint az MKP elnöke, Berényi József mellett megjelent és beszédet mondott a Híd képviseletében Bugár Béla, s ami ennél is fontosabb, Pavol Zajac (KDH) és Viliam Novotný (SDKÚ). Először történt meg, hogy a kettős állampolgárság kérdésében világnézetében és ideológiájában valóban vegyes társaság nyilvánult meg, és ez biztató fejlemény, még akkor is, ha az Alkotmánybíróság döntésére közvetlenül aligha lesz hatással az ébresztőórák csörge- tése. Az állampolgárság ügye olyan kérdés, ami - ha a törvény ebben a formájában marad - nemzetiségre való tekintet nélkül sújt mindenkit. Különösen a külföldre szakadt szlovákiai munkavállalókat. Voltaképpen az a szomorú, hogy bár szlovák részről voltak korábban is bíráló megnyilvánulások, de a koordinálatlan nyilatkozatoknál nem jutottak tovább, a megmozdulások pedig tisztán magyar jelleget öltöttek egy jól behatárolható csoport részvételével. Márpedig Szlovákiában az az akció, ahol kizárólag magyar résztvevők vannak, témától függetleA szlovák állampolgár- sági törvény különösen a külföldre szakadt szlovákiai munkavállalókat sújtja. nül sajnos többnyire gyanakvást és elutasítást szül. Ezt a zsigeri reakciót sikerült megelőzniük a szervezőknek azzal, hogy a rendezvényen mások is megjelentek a szlovák elitből az ilyen ügyekben hagyományos megszólalónak számító Miroslav Kusýn és Grigorij Mesež- nikovon túl. A közhangulatot figyelve úgy tűnik, a társadalom is másként viszonyul a kérdéshez, mint akár egy éve. Az állampolgárság ügyének szempontjából a fő kérdés, hogy meddig maradhat meg ez a törékeny szövetség. A helyzet rendezése az Alkotmánybíróság mellett a belügyminisztérium esetleges módosító javaslatán is múlik, s amennyiben az állandó lakhelyhez kötik a második állampolgárság felvételét, a szlovák közvélemény előtt talán sikerül kihúzni a törvény méregfogát. Ezen a ponton az állampolgársági korlátozások teljesen világosan egyetlen célcsoportra, a szlovákiai magyarokra irányulnak majd, de lalthely-manipuláció- val könnyen megkerülhetővé válnak. Érdekes lesz követni a szlovák politikusok reakcióit arra a fejleményre, hogy az állam továbbra is a törvények megkerülésre kényszeríti saját polgárait. Maastrichtból, Schengenből és az euróból Berlin tudta a legnagyobb hasznot húzni Németország mindenekfelett HORBULÁK ZSOLT Akinek esetleg kétségei voltak afelől, hogy melyik a legerősebb európai állam, egyértelműen megbizonyosodhat felőle: Németország. Ezt azért nem lehetett előre látni. Húsz éve még arról szólt a vita, képes lesz-e a nyugati országrész a keleti tartományokat a saját nívójára emelni. Ha ez nem is sikerült maradéktalanul, de Németország egyáltalán nem vérzett ki a feladatban. Egyelőre még az sem látszik, hogy a görög mentőcsomagok milliárdjai megártottak volna a német gazdaságának. A 20. században valahogy megszoktuk, hogy a német rendszeretet és pedantéria csodákra képes, de gyakran elfeledkezünk arról, hogy Németország alig több mint 140 éve létezik, és igazi egységgé csak Bismarck és Hitler tette. A német történelem fordulatai a történészeket immár egy évszázada foglalkoztatják. A németektől való csodavárás olyan szintre jutott, hogy a legfontosabb makrogazdasági mutatók esetében is előbb a német számokat nézik, és azokból kiindulva próbálják megbecsülni nem csupán a visegrádi négyek, hanem a gyakorlatilag az egész unió gazdasági növekedésének lehetőségeit. Nem kétséges, hogy a német gazdasági sikerek az európai háttérből táplálkoznak. A német ipar csak azért tud nagy fordulatszámon pörögni, mert felvevő piaca egy ötszáz millió lakosú, teljesen szabad gazdasági tér. Maastrichtból, Schengenből és az euróból Németország tudta a legnagyobb hasznot húzni. A maastrichti kritériumok a többi európai állam költségvetését is többé-kevésbé stabillá tették; Schengen abban segít, hogy a legügyesebb munkaerő Németországba vándoroljon; az euró pedig gördülékennyé teszi a nyersanyagok behozatalát, a német áruk kivitelét és olcsóbbá teszi a német munkaerőt. A jelenlegi válság mindezt még szembetűnőbbé tette. Mindezek alapján akár érhető is, ha a többi állam lakossága több német támogatást vár el. A németek viszont ennek éppen ellenkezőjét gondolják. Az Európai Unió újraelosztási mechanizmusán mindenképpen változtatni kell, mert ez a belső feszültség idővel csak nőni fog. Pontosan az ilyen típusú tárgyalásokon derül majd ki, hogy az unióban nagy formátumú és előrelátó politikusok állnak-e a kormányrudaknál. KOMMENTÁR A sikeres tandem NAGY ANDRÁS Az érintettek részvételével tartott közös sajtó- tájékoztatón jelentette be Robert Fico és Miroslav Lajčák, hogy Szlovákiának tárgyalások útján sikerült elérnie, hogy az Iránban fogva tartott nyolc szlovák siklóemyősből hatot hazaengedjenek. A sajtótájékoztatónak legalább két kommunikációs szintje volt. Ha valaki csak hallgatta a nyilatkozatokat, érezhette, hogy a szlovák kormányfő és a külügyminiszter valóban nyeregben érzi magát, hiszen egy sikeres diplomáciai akcióról számoltak be, amely állítólag pénzbe nem került, és a szlovák titkosszolgálat szakembereinek, valamint a külügy diplomatáinak szakmai felkészültségét lehet vele fényezni. Bár Fico nem mondta ki, de most is utalt rá, hogy a korábbi kormányok ezen a téren is dilettánsak voltak és inkább fecsegtek ahelyett, hogy dolgoztak volna. A Smer-kormányzat viszont ezen a téren is tettekkel bizonyítja rátermettségét. Merthogy egy olyan veszélyes országból, mint Irán, sikerült tárgyalások révén hazahozni a hat személyt, holott akár évekig is börtönben sínylődhettek volna. Arról, hogy a maradék két figurát miért nem engedték szabadon, a miniszterelnök nem akart beszélni. Valami olyat sejtetett, hogy van még in- tézkednivaló, de senki se kételkedjen a pozitív végkifejletben. A sajtótájékoztató vizuális, második szintje is nagyon hatásos volt: az előtérben a két sikeres politikus, Robert Fico és Miroslav Lajčák, talpig elegánsan, picit borostásan. így, a nyár utolsó estéjén azt sugallták, a szabadságolások után talán még nem indult be az országban a munka, de ők még vasárnap este is értünk, a népért dolgoznak keményen. A két politikus mögött felsorakoztatták a rabságból kimentett hat embert, mindannyiuk szigorúan kinyúlt pólóban, enyhén megviselt arccal - tökéletes kulissza. Ám a külügy szigorú protokollja miatt egyetlen értelmes választ sem adhattak, nem beszélhettek megpróbáltatásaikról, mert így esetleg őkváltakvolna az est fénypontjává a két politikus helyett. Maradtak egyszerű kulisszának. Ez a kis vasárnapi előadás is megmutatta, milyen tökéletesen működik a Fico-Lajčák tandem. A kormányfő szabad kezet ad miniszterének szakmai kérdésekben, az meg folyamatosan szállítja neki a sikereket. Ha megkérdeznék a miniszterelnököt, őszintén melyik miniszterével a legelégedettebb, nyilván Lajčákot jelölné meg. Annak ellenére, hogy nem pártember, pontosan érti, hogyan működik az alá-fölérendelt viszony, mit kell hoznia a főnöknek. A külügy hozza a sikereket, legyen szó az EU-ról, Szlovákia és Magyarország hivatalos viszonyáról, vagy akár az iráni foglyokról. És bár egyelőre mélyen hallgatnak, egyre valószínűbb, hogy a Smerben velük képzelik el a leendő miniszterelnök-államfő tandemet. Az még kérdéses, hogy melyikük kapná melyik posztot, de az teljesen világos, hogy ki lesz a másik főnöke. FIGYELŐ Halogatott fenyegetés Kockázatos, de érthető stratégiának nevezik az európai lapok azt, hogy Obama amerikai elnök a kongresszus jóváhagyását kérte a Szíria elleni csapáshoz. Az amerikai kongresszus híres arról, hogy a végsőkig elodázza a dolgokat - írta a Politiken dán lap. Az orosz Kommerszant valószínűtlennek nevezte, hogy a kongresszus elutasítja Obama kezdeményezését, ennek ellenére kétséges az elnök eljárása. Egy elhalasztott fenyegetés többé aligha jelent fenyegetést - írta a lap. Ä zürichi Tages-Anzeiger egyenesen arra a következtetésre jutott, hogy Obama nem hisz a Szíriái konfliktus katonai rendezésében. Az amerikai kormányzat jól tudja, hogy aki beavatkozik, azt megtorló akciók ellenőrizhetetlen láncreakciója fenyegeti - véli az újság. Ä holland de Volkskrant szerint Obama „bölcsen és bátran” a kongresszus tagjainak fejéhez szegezte a pisztolyt, és ezáltal szélesítheti a támogatását a Szíria elleni „büntető expedíciónak”. A francia Libération szerint erős kételyeket támasztanak az amerikai és a francia elnök érvelései, hogy Aszad elnöknek fel kell hagynia a lakosság elleni gáztámadásokkal, más eszközökkel azonban lecsaphat. Valami jobb érvet kell találni a vüág meggyőzéséhez, hogy a Szíria elleni háború jogos és igazolható - vélte a lap. A Le Figaro arra hívta fel a figyelmet, hogy a katonai beavatkozás brit parlamenti elutasítása és Obama elnöknek a kongresszus jóváhagyását kérő döntése után Franciaország egyedül maradt „nagy elveiért” vívott harcában. Ä lap utalt arra, hogy immár a francia ellenzék is parlamenti szavazást sürget, és mindez politikailag helyénvaló. Francois Hollandé elnököt belpolitikai téren gúzsba kötötték, külpolitikai téren pedig elszigetelődött. (MTI)-A miniszter bácsi, a gyerekek nagy barátja azt mondta, minden tanítónak a mennyországban lenne a helye. (Peter Gossányi rajza)
