Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-14 / 214. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 14. www.ujszo.com Költészetén még a legbrutálisabb sematizmus sem hagyott károsodást: kialakította a túlélés nyelvét, a szabadság burjánzásának privát menedékét Tűzliliom az éjszakában: Juhász Ferenc köszöntése „Engem az ország már apámban meglopott./ Már nagyapámban, már őseimben./Hol vádol- jak?/Kit átkozzak?/Át- kozzam a kipreparált- érrendszerű virradatot?/ Amely úgy terül el, törékenyen, a márvány-álmokon,/mint piros ér-lábú, kék gyökér-ember a boncasztalon?” CSEHY ZOLTÁN A magyar költői nyelv egyik megújítóját szeptember 10-én köszöntötték tisztelői 85. születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban Aligha kell sokáig tömi a versszerető embernek a fejét, hogy ki is írhatta a fenti sorokat. Juhász Ferenc lávaömlésszerű nyelve elsőre felismerhető, utánozhatatlan. Sokan őrizzük azt az élményt, amikor először találkoztunk ezzel az ellenállhatatlan világgal, a teljesség birtokba vehetőségének illúziójával, az emberi lét teremtésből kiemelkedő nyelvi csodájával. Az én időmben az alapiskolák tankönyveiben az Apám című vers egy részlete szerepelt: az 1950-es szövegbe már akkor is bele lehetett szeretni, s akkori magyartanámőmnek hála, máig fejből tudom ezt a szakaszt. Juhász Ferenc jelenléte már akkor egyértelmű tiszteletet parancsolt, és legalább olyan evidens volt, mint Adyé vagy József Attiláé. Költészetének kozmikus káp- rázata, barokk heroizmusa egyszerre az értelmen felülemelkedő zene és precíz analízis, szinte természettudósra valló mániákussággal. A magyar költői nyelv e páratlan korallpom- pája azonban nem pusztán a szépségről szól: a túlélés nyelve ez, a kozmikus képzetekkel, az istennel és a halállal való vias- kodás privát nyelve, mely azonban bárkinek megnyílik, aki képes hinni a szóban. Juhász Ferenc az 1950-es években alakította ki a túlélés nyelvét, a szabadság burjánzásának ezt a privát menedékét, amikor a hivatalos költészet épp stagnált, s a mindent betöltő vörösesszürke tónus ragyogta be minden egyes hivatalos vers horizontját. A tékozló ország című Dó- zsa-eposz megkerülhetetlen valósága lett a magyar költői nyelvnek: pontosan fogalmazza meg, hogy nincs nagyobb emJelenléte már akkor egyértelmű tiszteletet parancsolt, és legalább olyan evidens volt, mint Adyé vagy József Attiláé. béri boldogság, mint ha az ember a szabadsággal (vagy legalább annak illúziójával) ajándékozza meg önmagát. Különösen figyelemreméltó ugyanakkor, hogy Juhász költészetén még a legbrutálisabb sematizmus sem hagyott károsodást: aki elolvassa például az 1951-ben publikált A jégvirág kakasa című vígeposzt, ma is hallatlanul jól fog szórakozni a szövetkezet legjobb traktoristájának és családjának bizarr kalandjain. A helység kalapácsának méltó páija született meg egy vészterhes időszakban, s már itt érezhető az a nyelvi varázs, mely a későbbi remekművekben teljesedik ki. Épp ez a mű figyelmeztet arra is, hogy Juhász Ferencnek elképesztő humorérzéke van, az irónia szivárványragyogásának szöveg-ege pedig minduntalan árnyalatokkal telik meg. És A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című versről még nem is szóltunk: a mű világirodalmi karriert futott be, a magyar költészetben pedig megteremtette az arche- tipikus ősiség és a szürrealizmus termékeny szintézisét. A Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb című vers megunhatatlan remeklés, a létszorongatottság egyik legszebb megszólaltatása irodalmunkban. Juhász Ferencet, a magyar költői nyelv egyik megújítóját szeptember 10-én köszöntötték pályatársai és tisztelői 85. születésnapja alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Minden használatba vehető terem zsúfolásig megtelt, a legtöbben állva nézték végig az eseményt a kivetítők előtt. Ferencz Győző, a szónokok egyike Ginsberg nemzedékének áradó és kont- rollálatlannak ható szociokul- turális érzékenységével rokoní- totta Juhász költészetét, Esterházy Péter a saját nyelv szabadságának megteremtését méltatta, Grecsó Krisztián pedig egy Juhász modorában írt versét olvasta fel. Természetesen nem maradtak el a hagyományosabb, baráti köszöntők sem (Vasy Géza, Pomogáts Béla, Konok Tamás), de a szavalat sem hiányzott (Galkó Balázs, Havas Judit), Vásáry Tamás pedig Kodály Marosszéki táncok című művét játszotta el. Juhász Ferenc verseit hallani több mint költészetet: benne zsong a kozmosz mámora, és anyanyelvűnk szépségének minden bizonysága, és az a tudat is, hogy mindez emberi léptékkel érzékeltetve egyszeri és Verseit hallani több mint költészetet: benne zsong a kozmosz mámora, anyanyelvűnk szépségének bizonysága. megismételhetetlen. Az emberiét bogárjellege, a porszemöntudat a kozmikus idegenség- ben, a halál örökös közelségétől való rettegés kivetített tudatfolyama, az élővilág megfigyelésének analitikus mámora, a megkísértő és a megkísértett transzcendencia érzékisége (MTI-felvételek) mind-mind olyan tényezők, melyek Juhász költészetét elemi erővel töltik fel. Az ünnepség utolsó előtti meglepetése egy kisfilm volt, melyben jeles kortársak (többek között Spiró György, Kemény István, Tóth Krisztina, Kántor Péter) nyilatkoztak Juhász-élményükről. Az utolsó pedig Juhász Ferenc jelenése, aki egy új verssel ajándékozta meg az őt megajándékozókat. Végezetül álljon itt a Tűzliliom az éjszakában című anti- hiszekegy néhány sora: „én nem hiszek a bölcs emberi rosszban,/én nem hiszek az emberi gonoszban,/valami téboly van ebben a nagy nyárban,/tűzliliom az éjszakában,/ én nem hiszek a csalogány szavában,/ősz lepke gördül a villany-árvaságban,/ mint ősz csülag az isten mosolyában,/ tűzliliom az éjszakában”. Isten éltesse Juhász Ferencet, az „ősz csillagot isten mosolyában”. 100 éve halt meg Vámbéry VÁLOGATOTT MESEK SZÜLŐKNEK Könyvmoly király könyvtára a Korunkban Száz éve, 1913. szeptember 15-én halt meg Budapesten Vámbéry Ármin, a magyar őstörténet és a keletkutatás világhírű tudósa. A Vámbéry-centenári- um alkalmából tegnap az ELTE-n rendeztek nemzetközi tudományos konferenciát, az MTÄ Könyvtárában pedig megnyílt a Vámbéry-emlékkiállítás. A Vámbéry Polgári Társulás Dunaszerdahelyen október 3. és 5. között rendezi meg a XI. Nemzetközi Vámbéry Konferenciát, melynek programjában a híres keletkutató munkásságát méltató előadások mellett aktuális témák (az iszlám antropológiája, a Szíriái válság anatómiája, szekuláris autokrácia vagy iszlám demokrácia Törökországban) is szerepelnek. (ú) POLGÁR ANIKÓ Dóka Péter meséjében egy olyan királyságba csöppenünk, ahol legalább egy röpke ideig a könyvek és az írók uralkodnak: Könyvmoly király könyvtára egyre telik, miközben a királyi kincstár egyre ürül. Ezt a szokatlan rendet, mely akkora éhínséghez vezet, hogy még a királyi reggeli is csak cukros vízből áll, a kis trónörökös fogja helyrezökkenteni, akinek uralkodói rátermettsége már abban is megmutatkozik, hogy csecsemőkorában félrerúgja az ágyi- kójába berakott könyveket. A Könyvmoly királyéhoz hasonló olvasási szokásoknak persze nincs mindig ilyen káros hatása, s a legtöbb szülő egyáltalán nem tartja biztatónak, ha gyereke nem viszonyul pozitívan a könyvekhez. Nem mindegy azonban, hogy milyen könyvvel próbálkozunk. Tulajdonképpen nincsenek egyértelmű szelekciós kritériumok, s ahogy Armeán Otília is hangsúlyozza a Korunk legújabb számában, a könyvesboltokban is „ömlesztve találunk mindenféle kiadványt: olcsóbbat és drágábbat, igényest és sablonost, klasszikust és kortársat”. A kolozsvári folyóirat nagyrészt gyerekkultúrával és gyerekirodalommal foglalkozó szeptemberi száma az erdélyi és a magyarországi helyzetre reflektál, szóba kerülnek a gyerekkultúra internetes médiumai, a gyerekkultúrával foglalkozó folyóiratok, a kép és a szöveg viszonya, a gyermekeknek szánt képversek avantgárd gesztusai, a népmesék fenomenológiai értelmezése, s természetesen szépirodalmi szemelvényeket is olvashatunk. Különösen izgalmasak Balázs Imre József és Demény Péter románból készült fordításai és a fordítások elé írt elemzései. Gellu Naum kalandregényparódiaként ható izgalmas Szóba kerülnek a gyerekkultúra internetes médiumai, a folyóiratok, a kép és a szöveg viszonya. verses regényének fordításában elsősorban a címszereplő nevének magyarítása okozott fejtörést a fordítóknak. Az Apolodor név az eredeti román változatban egy fenséges utalást tesz a kontextus révén komikussá: Majtényi Erik, a verses regény első magyarítója (nagy valószínűséggel egy Ör- kény-szöveg figyelembe vételével) a pingvint Zebegénynek nevezte el. Mivel a Zebegényre rímelő „én” szó gyakran szerepel rímhelyzetben, a magyar változat Balázs Imre József szerint (aki most az első kiadásból kimaradt, később keletkezett részeket fordította) „az én létesülésének könyve” lesz. Demény Péter is a magyar irodalmi hagyományból merít, miközben egy román verses mesét ültet át: Florin Bi- can művének fordításában a román folklór egy ismert alakja helyett Nyilas Mihókot szerepelteti. A gyermekkultúrával foglalkozó blokkhoz a folyóirat recenzió rovatának néhány írása, valamint Balázs Imre Józsefnek a legújabb gyerekirodalmi érdekességeket listázó könyvjegyzéke is csatlakozik. >nc „A gyermekkultúra iránt érdeklődő felnőttek - állapítja meg Sándor Csilla, a Csodaceruza főszerkesztője - bizonytalanok, csak a saját, szubjektív benyomásaikra építhetnek.” Az ilyen bizonytalanságok eloszlatásában sokat segítenek a Korunkéhoz hasonló tematikus blokkok.
