Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-13 / 213. szám, péntek
www.ujszo.com UJSZO 2013. SZEPTEMBER 13. Vélemény És háttér 7 A szuperprofit kifejezést nem a közgazdaságtan, a politikai osztály honosította meg Mire (is) jó az EU A távközlési vállalatok nem egy kelet-európai kormányzat szemében az ördögtől való kategóriába tartoznak: a szuperprofit kifejezést nem a közgazdaságtan, a politikai osztály honosította meg. LOVÁSZ ATTILA Fico vagy Orbán egyaránt szívesen mutogat ezen vállalatokra, esetenként különadók lépnek érvénybe, ami, persze, soha nem old meg semmit. A szuperprofitoknak utánanézve gyakran vagyunk tanúi annak, hogy az adott szegmensben (van ez így pl. a bankoknál is) a nagy bevétel nem a tisztességes piaci verseny vagy a komoly minőség eredménye. Nem. Mindenféle díj, pótdíj, regisztrációs díj, tranzakciós díj vagy roamingdíj hozza a biztos bevételt, hiszen a szolgáltatást gyakran használjuk a piac pedig jóformán kihagyha- tatlanná tette az így kereső cégeket az életünkből. A szuperprofit mögött mindemellett sokszor éppen az állami szabályozás hibás voltát, vagy éppen teljes hiányát látni. így van ez a banki illetékeknél vagy a telekommunikációs díjszabásoknál is. A szolgáltatók pedig, nagyon szívesen meghagyják az adott díjat akkor is, amikor pl. a technológiák fejlődésével a díj indokolatlanná válik. Az Európai Bizottság éppen a piac telítettsége és a technológiai fejlődés okán azt szorgalmazza, szűnjenek meg az unión belüli piacon a roaming- díjak. Tudják, azok, amelyeket akkor kell fizetni, ha külföldön fölvesszük a telefont, az adat- átviteli roamingdíjak még a végrehajtót is a nyakunkra hozhatják, mert egy lakásra való összeget lehet ám elfecsegni, elcsetelni, ha az ember gyermeke fegyelmezeden. A roaming eltörlése egyúttal azt is jelentené, hogy a távközlési piacon gyakorlatilag megszűnnének a határok. Azaz az egyszeri felhasználó Pozsonyból Budapestre vagy Londonba ugyanúgy telefonálna, mint Somoijá- ra, ha pedig ellátogatna prágai, netán müncheni ismerőseihez, vagy a horvát tengerparton ázAz állam minden pénzt el tud költeni, a különadó kivetését a polgár állami fejlesztésben sehogyan sem érzi meg. tatná a lábát, annyiért telefonozna, amennyiért a helyiek. Az uniót sok mindenért lehet és szabad is szidni. Sokszor azért szidjuk, mert valahogy elfelejtettük, hogy a vámhatárok, a pénzpiaci korlátok vagy az utazási korlátozások valaha mennyibe kerültek, s nekünk ma gondolnunk sem kell rájuk. Most újra itt van egy terület, amelyben az európai szabályozással a polgár járna jól, neki lenne olcsóbb ugyanaz a szolgáltatás. Mindenképp jobban járna, mint a különadók amolyan szankcionális bevezetésével, mert, mint tudjuk, az állam esetében nincs az a pénz, amit el ne tudna költeni, a különadót az egyszeri polgár állami fejlesztésben sehogyan sem érzi meg. Ezt a szabályozást viszont igen, méghozzá jelentősen. S most gondoljuk hozzá, mi történne, ha ilyen szabályozás érintené az egészségbiztosítás rendszerét is. Akkor látnánk csak igazán, mire jó egy politikai és gazdasági szövetség. Az egyszeri kommentátor általában figyelmeztet, szid, kifogásol, ez egyszer viszont arra mutathat rá: jó nekünk valamire ez az unió. A tisztelt olvasó is elégedettebb lenne, ha hetente ehhez hasonló javaslatokat ismertetne a sajtó. Július Satinský és Milan Lasica (Huszár Tibor felvétele) JEGYZET Tiborra emlékezve LAMPL ZSUZSANNA Szerdától egyfolytában Tibor | jár az eszemben. Huszár Tibor, neves fotóművészünk, akinek szerte a világon megtalálhatók a művei, hihetetlen és nehéz leírnom, már a múlté. Nem fogom méltatni a munkásságát. Csak annyit tudnék mondani, hogy a képei mélyen megérintettek, napokig gondolkodásra késztettek, s bár szerintem ez a művészet lényege, ennél azért nagyobb méltatást érdemel. Most, hogy éjjel két órakor eltávozott modort otthonában fekvő, még korántsem öreg, de sokat próbált testéből, eszembe jut egy közös élmény. Amikor a Nő szerkesztőségébe kerültem, Tibor már nem dolgozott ott, de legendák keringtek róla. Például az, hogy valahol ráült egy asztalra, és a sarka letörött alatta. Meg is kérdeztem az egyik kolléganőtől, hogy olyan nehéz ez a Tibor? Katka elnevette magát, s csak annyit mondott, majd meglátod, micsoda egy nagy maco. Mivel Katka nem beszélt tökéletesen magyarul, nem tudtam, hogyan kell érteni ezt a maco szót. Egy nagy macsó? Vagy egy nagy mackó? Nem mintha a kettő kizárná egymást. Aztán egy nap kopogtattak az irodám ajtaján, és becsörtetett egy hatalmas, szakállas grizzly medve, két fényképezőgéppel a nyakában. Nem is kellett bemutatkoznia. Éppen a Panelfészekrakók sorozaton dolgoztam, s Tibor ajánlkozott, hogy eljön fotózni. Bárhova mentünk, az emberek döbbenettel kevert tisztelettel néztek fel rá a magasba. Ugyanakkor olyan csibésze- sen szemtelen és őszintén közvetlen volt, hogy mindenki azonnal megkedvelte. Még a karót nyelt szocialista hivatalnokok páncélja is felolvadt. Láttam, tapasztaltam, hogy abszolút öntörvényű ember, de nem abból a fajtából, aki összezúz másokat, hanem olyan, akit szeretni lehet. Szerették is sokan. Nők is. Kollégák is. Később a diákjai is - Amerikában, Párizsban, Pozsonyban, Nagyszombatban. Persze sok irigye is volt. Amikor évekkel később újságíróként készítettem vele néhány beszélgetést, nem volt könnyű elhelyeznem a hazai magyar sajtóban. Pedig akkor már túllépett a hazai magyar közegen. Vagy talán épp ezért? Bocsánat, kicsit eltértem a tárgytól. Szóval egyszer Nagykürtösről indultunk hazafelé, egy temető mellett haladtunk el. „Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi”, hirdette avasbetűs felirat. Azóta sokszor láttam ilyet, de ott, huszonhárom évesen megálltam, és nem tudtam továbbindulni. Földbe döngöltez a tömör, kegyetlen igazság. S akkor Tibor elmesélte, ő már túl van ezen. Nem fél a haláltól. Tizenéves korában rákjavolt, majdnem meghalt. De meggyógyult. Biztosan sok feladatom van még a Földön, mondta. Tibor, voltál, mint mi. De csak egy volt Belőled. Pihenj. Ha tudsz. Mert szerintem most is lóg a nyakadban egy masina. Vagy inkább kettő? Remélem, ahol vagy, ragyog a melengető fény. KOMMENTAR A tökéletes bűntény GAZDAG JÓZSEF Régen luxuskurvákkal és drága karórákkal ke- nyerezték le a játékvezetőket, olykor pedig a csapat előre megegyezett az ellenféllel a mérkőzés végeredményében, mert szüksége volt a pontra. Ez volt a klasszikus futballbunda. A fogadási csalás más. Jóval több pénz forog benne. S a maffia irányítja. A csapatok saját meccseikre fogadnak, kihasználva az internet előnyeit: az ázsiai online fogadások gyakorlatilag lekövethetetlenek. Szinte mindenre lehet fogadni: a szögletek számára, a félidei eredményekre, s arra is, lesz-e piros lap a meccsen. Declan Hill kanadai oknyomozó újságíró tökéletes bűnténynek nevezte a futballbundát. Tökéletes, mert nehéz észrevenni, s mert az áldozat - a pórul járt szurkoló - nem reklamál, nem tiltakozik, nem kiabál, hogy segítség! A fogadási csalás szinte láthatatlan. Nincsenek autós üldözések, nincsenek hullák, nincsenek feltört széfek. Csak focimeccsek vannak. Néhány csalóval. Néhány „olykor hibázó” játékossal. Csakhogy a hiba a játék része: a legjobb hátvéd is helyezkedhet rosszul, a legjobb kapus is mellényúlhat a labdának, a legjobb csatár is kihagyhatja a tizenegyest. Ez mind benne van a pakliban. S ha már egyértelműek a jelek, a szurkoló akkor is csak vállat von. Bundáznak? Na és?! Az orvosok nem fogadnak el kenőpénzt? A rendőröket nem lehet megvesztegetni? Nem korruptak a politikusok? Ez a közöny a maffiának kedvezett. Tegnap azonban váratlan dolog történt: a szlovák rendőrfőkapitány is kimondta, amit mindnyájan sejtettünk: az ázsiai bundamaffia a szlovák futballt is behálózta. A botrány Csehországban robbant ki, onnan vezettek a szálak Szlovákiába. A nyomozó hatóságok hét szlovákiai személyt gyanúsítanak, közülük négyen a dunaszerdahelyi DAC játékosai. A maffia nem fukarkodott a jutalommal: a csaló focisták meccsenként 2 ezer és 60 ezer euró közötti összeget kaptak. Arra azonban nem számítottak, hogy valaki esetleg a becsületet fontosabbnak tartja a pénznél, s nemet mond a „vissza- utasíthatatlan ajánlatra”. Pedig ez történt. Csehországban egy focista nem hagyta magát beszervezni, s azonnal értesítette a rendőrséget, így kezdett dőlni a dominó. Miben bízhatunk most? Abban, hogy a „tökéletes bűntény” mégsem olyan tökéletes, s hogy a gyanúsítottak száma a következő napokban nőni fog. Mert a napnál is világosabb, hogy ebben a züllött, leamortizálódott szlovák futballközeg- ben rengeteg haszonélvezője volt a fogadási csalásoknak és az Ázsiából irányított bundabiznisznek. Nemcsak ez a né- hányjátékos érintett, hanem több. Sokkal több. Ez fix. FIGYELŐ Putyin fenyegeti Amerikát Egyenesen az amerikai néphez fordult Vlagyimir Putyin orosz elnök a The New York Timesban megjelentetett cikkével, és arra figyelmeztet, a Szíria elleni csapás a terror újabb hullámát indítaná el. Putyin aggasztónak nevezi, hogy az Egyesült Államok számára „közhelyszámba megy” más országok belső konfliktusaiba való beavatkozás. Szerinte az USA-t a világon egyre kevésbé tekintik a demokrácia modelljének, inkább olyan országnak tartják, amely a brutális erőre támaszkodik és „vagy velünk, vagy ellenünk” jelszó alatt tákol össze koalíciókat. Putyin egyet nem értésének ad hangot azzal kapcsolatban is, hogy Barack obama amerikai elnök a nemzetéhez intézett keddi televíziós beszédében az Egyesült Államok kivételességét hangoztatta. Az orosz elnök szerint nem a szíriai hadsereg vetett be vegyi fegyvert, hanem az ellenzék, hogy kiprovokálja erős külföldi patrónusainak beavatkozását. Az orosz elnök szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a jelentéseket, amelyek szerint a szélsőségesek ezúttal egy Izrael elleni támadásra készülnek. Putyin szerint Szíriában nem a demokráciáért folytatott küzdelem zajlik, hanem „egy fegyveres konfliktus a kormány és az ellenzék között egy sokvallású országban”. Szavai szerint az arab országban kevés harcosa van a demokráciának, viszont „több mint elegendő” fegyverese a kormány ellen harcoló al-Kaidának és más szélsőséges szervezeteknek, amelyek közül kettőt az amerikai külügyminisztérium terroristának minősített. „Ez a belső konfliktus, amelyet az ellenzéknek küldött fegyverszállítmányok szítanak, a világ egyik íegvéresebbike” - írja, nem téve említést az Aszad- rezsimnek nyújtott jelentős orosz haditechnikai támogatásról. (MTI)
