Új Szó, 2013. szeptember (66. évfolyam, 203-227. szám)
2013-09-07 / 208. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. SZEPTEMBER 7. www.ujszo.com RÖVIDEN Nemzetközi roma fesztivál Pozsony. Mexikói, panamai, szerb, román, cseh, magyar- országi és hazai csoportok is fellépnek a IX. Nemzetközi Roma Fesztiválon, amely holnap 17 órakor kezdődik Pozsonyban, a Pribinova utcai J and T Tower Stage-en. A magyar színeket Puka Károly és zenekara képviseli, a hazaiakat pedig a kassai Davies Band, míg a Richter Jazz Quartettben budapesti és pozsonyi muzsikusok játszanak együtt. Az est szervezői az Emberi Jogok Szlovák Nemzeti Központja és a Független Romaügyi Tanács. (k) Film Elvis Presley életéről Los Angeles. Az Oscar-díjas Kevin MacDonald rendezi a Last Train to Memphis című, Elvis Presley életéről készülő játékfilmet. A produkció az énekes ifjú éveit dolgozza fel Peter Guralnick 1995-ben megjelent életrajzi könyve alapján. A 20th Century Fox filmstúdió szereplőválogatást hirdetett a főszerepre 18 és 22 év közötti színészek számára. MacDonald, aki az Egy nap szeptemberben című dokumentumfilmért kapott Oscar-díjat, 2012-ben Bob Marley életéről forgatott dokumentumfilmet. A brit alkotó rendezte Az utolsó skót király és A dolgok állása című játékfilmeket is. Az Elvis- film producere Mick Jagger és Victoria Pearman. (MTI) Alföldi színháza Budapest. A Nemzeti Színház elmúlt öt évadát tekinti át Csáki Judit Alföldi színháza - Öt nemzeti év című, a Libri Kiadó gondozásában megjelent kötete, melyet csütörtökön mutattak be Budapesten. Csáki Judit színikritikus a több mint 400 oldalas kötetben Alföldi Róbert kommentárjaival kísérve tekinti át az elmúlt időszakot, interjúkban megszólaltatva számos fontos szereplőt például Rába Rolandot, László Zsoltot, Závada Pált, Blaskó Pétert, Stohl Andrást és Bánfalvi Esztert. A leköszönt igazgató a legfontosabb eredményként a társulat melletti széles körű kiállást és a sikeresen megvalósított „népnevelést” említette. Mint hozzátette, Csáki Judit kötetének éppen az az erénye, hogy szakmaisága mellett ezt az érzést idézi meg, „mégis csak hordozza azt, hogy tízezer ember volt a színházban az utolsó napon”. (MTI) Megöltek egy indiai írónőt Kabul. Fundamentalista fegyveresek meggyilkoltak Afganisztánban egy indiai írónőt, aki bestsellerré vált könyvben írta meg a tálibok előli drámai és kalandos menekülését az 1990-es években. A 49 éves Susmita Banerdzsí szitává lőtt holttestét csütörtökön találták meg. Az írónő 1989-ben költözött Afganisztánba, miután férjhez ment egy afgán üzletemberhez. A tálibok 1993-as hatalomátvétele után emigrációba kényszerültek, ahonnét nemrég tértek vissza, hogy kórházat létesítsenek. A szerző civilben egészségügyi munkásként dolgozott választott hazájában, és filmre vette az afgán nők életét. A rendőrség szerint könyve miatt gyilkolták meg a tálibok. (MTI) Tiszteletbeli helyszínként Kassa is bekapcsolódik A magyar dal napja JUHASZ KATALIN Budapest/Kassa. Tizennégy budapesti programhelyszínen, tíz vidéki városban és két határon túli „tisztelebeli helyszínen” zajlanak holnap A magyar dala napja eseményei. Az idei „főváros” Békéscsaba, ahol 14.30-kor a Békés megyei diákkórus Presser Gábor, a rendezvénysorozat megálmodója vezetésével fog énekelni. Felvezetésként már tegnap operettgálát tartottak a városban. „Azt gondoltam, hogy a mindent elárasztó importzene árnyékából legalább évente egy napra egy kis fényt koldulhatunk a saját értékeink megvilágításához. Hogy áldozzunkegy kis figyelmet a hagyományainknak - mert sokféle van - és a sok megszületett, de a közönség előtt szinte ismereden, hiába megírt új műnek, és az ezeket megalkotó új tehetségeknek. Egynapos ünnepre gondoltam, amely nekünk és rólunk szól, mi szervezzük, ahogy mondják, alulról” nyilatkozta a sikeres kezdeményezésről Presser Gábor zeneszerző, előadóművész. A magyar dal napját immár hagyományosan szeptember második vasárnapján tartják, és az évek alatt országos rendezvénnyé vált. Tavaly mintegy 40 ezren látogattak el legalább egy koncertre ezen a napon. A két tiszteletbeli, határon túli helyszín Sepsiszentgyörgy és Kassa. Ez utóbbi helyszínen már ma kezdődik a program Erkel Bánk Bán című operájával, amelyet a régi városháza színház- termében mutat be a komáromi Teátrum Színházi Társaság este héttől. Holnap a Rodostói udvar szabadtéri színpadán kezdődnek az események 14 órakor, a Thália Színház művészeinek gyermekműsorával. Ezután helyi énekkarok, zenekarok lépnek fel, illetve magyarországi vendégművészek adnak elő musical- és operettmelódiákat, Szvorák Katalin Kossuth-díjas énekművész pedig volt tanítványaival lép színpadra. Október 31-ig láthatók Dúdor István alkotásai a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában Festői hagyaték arról, ami van Pozsony. A Szlovák Nemzeti Múzeum - A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma hazai magyar képzőművészeket bemutató kiállítássorozatának új tárlata Dúdor István festményeiből, grafikáiból és vegyes technikájú műveiből mutat be gazdag válogatást. TALLÓSl BÉLA Érdemes ellátogatni a tárlatra, ugyanis a Brámer-kúria kiállítótermeiben installált - Dúdor István munkásságából valóban sokat és sokrétűt merítő - anyagot magángyűjtők, valamint a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum, a komáromi Duna Menti Múzeum és a dunaszer- dahelyi Kortárs Magyar Galéria gyűjteményéből kölcsönzött alkotásokból állította össze Farkas Veronika művészettörténész. Dúdor István vívódó ember volt, aki kereste, hogyan fejezheti ki önmagát. Önkifejezésé- nek- mely mindenekelőtt a világ és a művész viszonyát mutatja, de amelyben ott van az adott kor valóságának lehelete - dinamikus, erős gesztusait (a belső viharokat kidomborító ábrázolásai), finom-érzékeny lecsapódását (minimális eszközökkel tudta megfogni a táj lüktető lényegét), a felemelkedés-megvál- táshit robbanásig feszült, vibrá- ló-ziháló energiáit (a sorsmeghatározó, áldozattevő karaktereket hangsúlyozó figurális munkák) láthatjuk együtt most Pozsonyban. Az önkifejezés-tükörben, ha mélyen belenézünk, morálishumánus értékekhez kapcsolódó áttételeket felismerve találjuk meg a festő igazságát az általa kettős arcúnak érzékelt világról. Ahogy Milan Mravec festőművész fogalmazott, „Bolyongott a festő a remény szikrájával szívében. A festészetben találta meg a szerelmet és az élet értelmét. Élni, festeni, szeretni. ÉpDúdor István világa a pozsonyi Bmmer-kúriában (Juhász Katalin felvételei) pen ebben rejlik az Ő igazsága.” (Bácskái Béla és Szabó Gyula mellett Milan Mravec volt az, akitől Dúdor István első munkáihoz erkölcsi és művészi útbaigazítást, segítséget kapott.) Miből fakadt az igazsága? Maga a művész fogalmazta meg 1981-ben: „Nem is tudom, hogy merészség, őszinteség vagy kül- detés-e a művészet, de azt biztosan tudom, hogy képeimben csak az van, ami valóban létezik. Ami nincs, azt nem lehet megfesteni. /.. ./ Ne tesséksatuba szorítani az agyamat, mert meghal a kép! Meghalnak a képeink.” Dúdor István, aki számára „a festészet szentség volt”, a szorítást tágította vívódásaival, tiszta, erőteljes, meg nem alkuvó jellemével, rendkívüli egyéniségével. A szorítás elől megmentett képei, ránk hagyott alkotásai - Farkas Veronika szavait idézve - „a művészek legnagyobbjaihoz emeli a kicsit félénk, de nagy szívvel élő festőt”. Farkas Veronika mondta a megnyitón: „Szenvedélyesen élt, és szenvedélyesen festett. Vallotta és próbálta betartani, »egy nap sem múlhat el vonal nélkül«. Voltak időszakai, amikor ontotta a rajzokat, festményeket: realisztikusan ható tájakat, megszemélyesített fákat, síró gyökércsonkokat, virágszemű lányokat, vízióit, a rá zúduló hántásokat megfogalmazó negatív erők halmazát. Kiegyensúlyozott időszakában vidám és boldog napokat élt meg. Ekkor születtek csendéletei és a nagy összefoglaló művek.” A kiállításhoz katalógus készült, amellyel a látogató magával vihet egy darabot abból a világból, amelyet a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában most kitártak a közönség felé. A tárlaton talán a fiatalabb néző is ráérez, miért lehetett, hogy „a 20. század végi művészet egyik meghatározó személyisége, piktora, Dúdor István a 70-es évek második felétől haláláig, kb. 20 éven keresztül pezsdítően, inspirálóan hatott a hazai művészetiéletre”. OTTHONUNK A NYELV Egy régi nyelvhasználati hiba JAKAB ISTVÁN Lehet, hogy túlzottan optimista vagyok, de hiszek abban, hogy megszabadulunk végre attól a kellemetlen nyelvinyelvhasználati hibától, amelyre elkövetőinek nagyobb része évtizedekig még csak nem isgondolt hibaként.Sőt a legtermészetesebb valóságként könyvelték el, és hiszik ma is, hogy ha a városi művelődési központ teljes magyar neve egy magyarlakta városban ez: Du- naszerdahelyi Városi Művelődési Központ, Komáromi Városi Művelődési Központ, akkor e két név betűszóval kifejezett formái is csak ezek lehetnek: Dunaszerdahelyi VMK, illetve Komáromi VMK. Régóta gyanakodva néztem a művelődési központok magyar nyelvű hirdetéseit is, mert ezeknek az intézményeknek a betűszói nevei közelebb álltak a szlovák betűszói nevekhez, mint a magyarban használtakhoz. A szlovák alakokban a betűszóval kifejezett tagot valóban csupa nagybetűvel írjuk, de a magyarban nem. Hogy miért? Azért, mert a magyarban a városi művelődési központ önmagában nem tulajdonnév, hanem köznévi jellegű, kis kezdőbetűkkel írandó kifejezés; betűszói alakjának szavait is így írjuk: vmk. Ha ez a betűszói alak tulajdonnévnek válik tagjává, akkor is csupán a betűszói név kezdőbetűjét írjuk nagybetűvel Dunaszerdahelyi Vmk, Komáromi Vmk. A magyarban ugyanis a tulajdonnévi jellegű betűszóknak csupán a kezdőbetűiket újuk nagybetűvel. Kerüljük tehát az ilyen írásmódot: Dunaszerdahelyi VMK; Komáromi VMK. Nagy kárt okoznak azok az alkalmazottak is, akik hivatalos leveleikben, szórólapokon, plakátokon ezeket az alakokatteijesztik. Ajánlatos tehát a jövőben nem a szlovák, hanem a magyar helyesírás szabályaihoz igazodni, ha a magyar nyelvi alakra lesz szükségük. Ezeket a szabályokat ugyanis nem a hivatali munkahelyek fogalmazzák meg, nem a hivatali főnökök rendelik el, hanem a magyar nyelvre vonatkozókat a Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága, a szlovák nyelvre vonatkozókat a Szlovák Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága állapítja meg. Mindkét nyelvnek megvan a saját helyesírási szabálykönyvepravopisu); szerezzük be és szükség esetén lapozzuk fel ezeket! (Sőt azt is el tudom képzelni, hogy a művelődési központ a könyvtára számára beszerzi mindkettőt, s a dolgozók onnan kölcsönzik majd ki.) Ezekből tájékozódjunk, ne más tájékozatlan személyek gyakorlati, de hibás munkáiból! Semmiféle érdek nem fűz bennünket ahhoz, hogy a magyar nyelv használatában a szlovák nyelv helyesírásának szabályait alkalmazzuk, mert ez - mint a fentebb ismertetett eset is bizonyítja - anyanyelvűnk hibás használatát idézi elő. Fontos tehát, hogy akik kétnyelvű környezetben látnak el hivatali feladatokat, jól ismerjék mind a szlovák, mind pedig a magyar nyelv helyesírásának szabályait.
