Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-27 / 199. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 27. Vélemény És háttér 7 Az uborkaszezonban is a Smer uralta a közbeszédet, az ellenzék nyaralt vagy szunyókált Pártélet nyáron Augusztus utolsó hétvégéje közeleg, a politikában is véget ér a nyári uborkaszezon és a szabadságolás. A két nyári hónap - július és augusztus - nagy kihívás elé állítja a politikusokat, már csak azért is, mert meglehetősen nehéz megszólítani a választókat ebben az időszakban. TOKÁR GÉZA Nehéz felkelteni az érdeklődést a komolyabb témák iránt, ha a célcsoport is szabadságon van és nem feltétlenül a politika foglalkoztatja. Pedig ezt ki is lehet használni, mint ahogy az idén történt. A nyári hónapokat az ellenzék a megyei választásokkal kapcsolatos, inkább kevesebb, mint több sikerrel járó tárgyalásokra használta ki. Az utcán a választói támogató aláírásokat gyűjtő elnökjelöltek aktivistáival viszonylag gyakran össze lehetett futni (vagy a számtalan falunap, nyári koncert és régiós rendezvény valamelyikén). Az ellenzék feljegyezhetett egy látványos kudarcot is, nem született megegyezés a közös elnökjelölt ügyében, az egységes fellépés a KDH és az SDKÚ nézetkülönbségei miatt távolabbnak látszik, mint korábban bármikor. A Smer ugyanakkor nem maradt tétlenül a nyári időszakban. A kormánypárt diktálta a tempót és irányította a közbeszédet: több olyan elképzelést is megszellőztetett és közzétett, amely fontos területek radikális átalakítására vonatkoztak. Ide sorolhatjuk a közigazgatási reform konkretizálását, a választási törvény átalakítására vonatkozó elképzelések megjelentetését, de a költségvetés helyrebillen- tésére és az oktatás megreformálására vonatkozó tervek is ebbe a kategóriában tartoznak. Közös nevezőjük, hogy megvalósításuk komoly ellenállásba ütközik, ennek az ellenállásnak azonban szervezettnek kell lennie, máskülönben elbukik. Magyar politikai vonalon a nyár legjelentősebb eseménye az egyre kínosabb táborháborúzás és árokásás volt. A fontos kezdeményezések ősszel juthatnak el a parlament elé vagy a megvalósítás stádiumába, kérdéses, hogy az egységtől nagyon messze levő jobboldal mennyire lesz képes felmelegíteni a témákat és kialakítani valamiféle közös fellépést annak függvényében, hogy a Smer elképzelései már hetek, hónapok óta ismertek. Mindezt ráadásul a közeledő megyei választások és a vélhetően végleg kudarcba fulladó elnökválasztásokkal kapcsolatos egyeztetések árnyékában kell megtennie. Ugyanezt az összefogást kell elérni a szlovákiai magyarságot érintő témák kapcsán is. A nyáron a Híd - a kormánybiztos lemondásának utórezgéseként - teljes passzivitásba vonult, az MKP pedig új, de nem feltétlenül egyesítő témákat fogalmazott meg, mint az autonómiakérdés ismételt felvetése, nem is beszélve az egyre kínosabbá váló, nyári szórakozás és művelődés helyett árokásásról szóló táborháborúról (Gombaszög vagy Martos?). Az oktatási témák, a kisiskolák ügyében szorgalmazott közös fellépés válhat az alapjává az őszi ébredésnek. (TASR-felvétel) Érdektelenség övezte koalíciós tárgyalás a megyei legelőkről Nehéz összeállítani egy „magyar átlagot", amit aztán össze lehetne vetni a „szlovák átlaggal" Dél-Szlovákia mint gazdasági régió HORBULÁK ZSOLT Gyakran olvasható az a megállapítás, hogy Dél-Szlo- vákia gazdasági helyzete siralmas. Kevés a beruházás, magas a munkanélküliség, az infrastruktúra elmaradott. A lassan közhelynek számító kijelentés valós tényeken alapszik, még a gazdasági adatokat sem kell hozzá ismerni, elég nyitott szemmel járni. Dél-Sziovákia gazdasági állapotának teljes felmérése azonban bonyolult kérdés. Kiindulási helyzet, hogy a magyarlakta vidék Szlovákia egész déli határa mentén terül el. Azt is tudjuk, hogy ez a régió sokféle tájegységre és nyelvjárásra tagolódik. Ellentétben Erdéllyel vagy a Vajdasággal (de még Kárpátaljával is), ahol egy kompaktabb magyar tömb található, Szlovákia területén egy sokkal színesebb szociográfiájú magyarság él. A fő tényező, amely mégis közösségé kovácsolta ezt a népcsoportot - Simon Attila történész szavai szerint - a Be- neš-dekrétumok voltak. Ez volt az a külső sokk, ami minden itteni magyart azonos módon érintett. Tisztában vagyunk továbbá azzal is, hogy áZ államhatalom mindig is nagy ieüitSe- déssel próbálta közigazgatásilag szétbontani ezt a közösséget, ismét csak ellentétben Erdéllyel és a Vajdasággal, ahol az utóbbi 95 évben az önkormányzatiság terén azért sikerült részeredményeket elérni. A leírtakból következik, hogy a szlovákiai magyarság sohasem élt közigazgatásilag meghatározott közös területen. Tekintettel arra, hogy pontos gazdasági számításokat csak egzakt statisztikai adatokból kiindulva lehet végezni, ezek hiánya jelentősen nehezíti a magyarlakta vidék gazdaságának felmérést. A szakemberek jobb híján a Jelentős magyar lakosságú járásokról” szoktak beszélni. Ez már csak azért is pontatlan eredményekhez vezethet, mert csufJÚP két járásban van magyar többség. A ..magyar” járások esetében a déíí abszolút magyar többség az és'za" kabbi abszolút szlovák többséggel képez egy statisztikai egységet. Nehéz tehát egy „magyar átlagot” összeállítani, amit aztán össze lehetne vetni egy „szlovák átlaggal”. A nyelvhatár ugyan pontosan meghatározható, de ez település szintű feldolgozást igényel, ami viszont roppant aprómunkát vetít előre. E szempont ellenben nem venné figyelembe a regionális központokat. A bevezetőben leírt feladat tehát komoly metodológiai problémákat vet fel, persze egyáltalán nem megoldhatatlanokat. Vannak olyan helyi intézmények, melyeknek e bonyolult feladat megoldására is van kapacitásuk. KOMMENTAR A mi történelmünk is NAGY ANDRÁS Múlt héten volt negyvenöt éve, hogy Csehszlovákiát megszállták a Varsói Szerződés csapatai, hogy „baráti segítségnyújtás” címén megakadályozzák és visszafordítsák a demokratikus változásokat az országban. Az, hogy a szlovák baloldal, konkrétan a Smer nem szívesen emlékezik erre az eseményre, talán érthető, de nem elfogadható. A Smer sose tudott valódi, nyugat-európai típusú szociáldemokrata pártként viselkedni, annak ellenére, hogy nem igazi utódpárt, mint amilyen mondjuk a Magyar Szocialista Párt Magyarországon, hanem jóval a rendszerváltás után lett létrehozva. Bár első számú vezetője, Robert Fico vérbeli fiatal pártkáder volt a nyolcvanas években és valószínűleg komoly karrier várt volna rá a szocializmusban is, de a Smerben nincs olyan vezető beosztású politikus, aki 1989 előtt komoly pártfunkciót töltött volna be az akkori rendszerben. Sőt, a kormánypártban van a legtöbb nagyvállalkozó, elég csak megemlíteni két minisztert, Počiateket és Kaliňákot. Ez a párt a baloldali ideológiát csak felhasználja saját céljai eléréséhez, de „lélekben” nem baloldali. Éppen ezért talán megértjük, hogy miért nem jelent a Smemek semmit mondjuk Alexander Dubček szellemi öröksége, miért nem foglalkozik komolyabban az emlékével. Persze a párt kiadott egy kötelező sajtóhírt 1968-ra emlékezve, de ezzel le is tudta a dolgot. Ami pedig a Smer ifjú titánjait illeti, mi sem mutatja jobban cinizmusukat, hogy pont az 1968-as események évfordulóján tértek vissza Oroszországból, ahol tanulmányi kiránduláson vettek részt, ám eszükbe se jutott, hogy akár kint, akár hazatérve megemlékezzenek az 1968-as megszállásról. Ám még mielőtt agyonkritizálnánk a Smert, érdemes a saját házunk táján is körbenézni. 1968-ban a csehszlovákiai magyarok, szervezeteik vezetői egyként kiálltak az ország akkori vezetői mellett, támogatták a reformfolyamatokat, s a Szovjetunió, de egyben Magyarország katonáira is, mint megszállókra tekintettek. A magyar néphadsereg 1968-ban nem a felszabadítást hozta el, hanem a szovjet rendszer bebetonozásában segédkezett. Számunkra, szlovákiai magyarok számára az 1968-as eseményekre való emlékezésnek is fontosnak kellene lennie, ilyenkor, augusztus 20-a környékén nemcsak Szent Istvánnak kellene eszünkbe jutnia, hanem az újkori történelmünknek is. Éppen ezért sajnálatos, hogy sem az MKP, sem a Híd nem tartotta fontosnak, hogy akárcsak a honlapján említést tegyen az évfordulóról. Ennél azért jóval többet jelentett apáinknak és nagyapáinknak 1968. FIGYELŐ Mit lép Amerika? Az izraeli média a Szíria elleni háború esélyeit latolgatja. A Maariv című lap szerint Obama amerikai elnök hajlik egy Damaszkusz elleni közeli csapás engedélyezésére. Ugyanakkor Jeruzsálemben attól tartanak, hogy nem lesz hatékony a katonai lépés, és Szíria megtámadja Izraelt. A Jediót Ahronót mérlegelése első helyen a vegyi fegyvert bevető egységek elleni légicsapást jelöli meg, de ennek hátránya a pontos hírszerzéshez szükséges idő. Lehetséges a szíriai légierő és a ballisztikus fegyverek elleni légicsapás, de ekkor számolni kell a belesüllye- déssel a „szíriai mocsárba” - úja a lap. Ha repüléstilalmi övezetté nyilvánítanák Szíriát, azzal nem semlegesítenék tüzérségét. Ha viszont Obama a vegyi fegyverek raktárainak elfoglalását választaná, ahhoz szárazföldi csapatokat kellene bevetnie, amit az amerikaiak nem támogatnak. A Háárec elemzése szerint véget ért a „stabil instabilitás” korszaka, a vegyi fegyverek bevetése beavatkozásra készteti Washingtont, bármennyire szeretne is kimaradni a polgár- háborús viszályból. Mindez Izraelre is hatással lehet, akármennyire óvakodott is eddig a szíriai elnök Jeruzsálem megtámadásától. A lap szerint a legvalószínűbb forgatókönyv egy szíriai katonai célpontok elleni amerikai rakétatámadás, talán a légierő fedezetében. A célpontok között lehetnek parancsnoksági épületek, a légierő és föld-föld rakéták kilövőhelyei. Az amerikai elnök egy egyszeri büntetőakciót próbál majd végrehajtani, amely a jövőre nézve elrettentő hatással lenne, de nem biztos, hogy ez lehetséges: nehéz kiszámítani Aszad elnök válaszát és azt, hogy Obama lépése nem robbant-e ki regionális háborút. Washingtonban az elemzés szerint elsősorban attól tartanak, hogy az akció túlnőhet eredeti célján. (MTI)
