Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-24 / 197. szám, szombat
2013. augusztus 24., szombat SZALON 7. évfolyam, 34. szám Amikor Érsekújvárott vagy Ipolyságon megjelentek a magyar tankok, a magyar lakosság is megszállóként kezelte a Néphadsereg egységeit Történelmi leckék - a ’68-as fejezet 1968. augusztus 20-áról 21-ére virradó éjjel öt „testvéri ország” (a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország, Magyar- ország és Bulgária) csapatai - becslések szerint mintegy 160 ezer katona, 4600 tankkal - átlépték a csehszlovák határt, hogy az „emberarcú szocializmussal” kacérkodó Csehszlovákiát visszatereljék a közös útra. Egy másik mérleg: az összecsapásoknak több mint száz civil áldozata volt. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Bár a 45 évvel ezelőtti események vitán felül a szabadságvágy szinonimájává váltak, felmerül a kérdés, mit is kezd velük a kollektív emlékezet. Él egy generáció - ma már hatvanasok és idősebbek- amelynek személyes emlékei vannak/le- hetnek a „baráti” tankok felvonulásáról. Utánuk következik a középnemzedék, amely a nor- malizáció időszakában szocializálódott, amikor ’68-at kínos félresiklásként sem volt ildomos emlegetni. Erre jönnek azok a fiatalok, akiknek a keleti blokk, a Szovjetunió, a Varsói Szerződés jobb esetben szócikket jelent a történelmi fogalomtárban. Már ez a tény legalább három különböző megközelítési szöget feltételez, de az összkép ennél jóval árnyaltabb. Megtartó emlékezet Tankok és ellenállók. Ladislav Bielik 1968. augusztus 21-én készült pozsonyi felvételei bejárták a világsajtót. A fotókból a fővárosi F7 galériában (Ferencesek tere) nyílt kiállítás, mely szeptember 14-éig tekinthető meg. (Ladislav Bielik felvételei) „Hogy milyen kép él egy adott történelmi eseményről, az nem okvetlenül a jelentőségét tükrözi, inkább azt, hogyan akarja az utókor az emlékezetében megtartani - mondja Simon Attila történész. - Az a benyomásom, hogy Szlovákiában sem a politika, sem a történetírás nem érdekelt abban, hogy kialakítsa az 1968-as események történelmi kultuszát. Ellenpéldaként gondoljunk csak bele, Magyarországon milyen kultuszt építettek ’56 köré. Különbség van abban is, ahogy a csehek és a szlovákok emlékeznek. A csehek sokkal inkább a magukénak érInvázió - orosz szemmel A prágai Totalitárius Rendszereket Kutató Intézet (Ústav pro Studium totalitních režimu) gondozásában két éve jelent meg az Invázió 1968 - Orosz szemmel (Invaze 1968. Ruský poh- led) című kötet, melyet korabeli dokumentumokból, valamint a megszállás résztvevőivel és prosz értelmiségiekkel folytatott beszélgetésekből állított össze Josef Pazderka történész. Megszólal például a kiadványban Pavel Koszenko tábornok, aki továbbra is úgy látja: az 1968-as invázió tulajdonképpen szükséges lépés volt a harmadik világháború elkerülése érdekében. Beszélnek egyszerű sorkatonák, egyebek között arról, milyen masszív propaganda nehezedett rájuk, hogy úgy érezzék: helyes dolgot tesznek Csehszlovákiában. A realitás azonban más volt: a lányok nem lengettek virágokat, a házfalakra rótt üzenetek közül pedig a legudvariasabb is úgy hangzott: „Moszkva - 2000 kilométer’. Akad orosz értelmiségi aki úgy nyilatkozott: számára ’68 ténylegesen mérföldkő volt. Ez volt az az esemény, amely egyértelműen megmutatta, hogy a kommunizmus nem kozmetikázható, nem javítgatható, csak az ellenállás marad, (as) zik a prágai tavaszt, igaz, őket a normalizáció is jobban sújtotta. A szlovák társadalomban viszont már ’68- ban is vita volt arról, hogy a demokratizálás e- lőbbre való-e vagy a federa- lizálás.” A történész megjegyzi, a befogadás szempontjából problémának érzi, hogy 1968- nak nincsenek igazi pozitív hősei. „Pozitív hőse lehetne Alexander Dubček. Ám ó - bármennyire népszerű volt - nem volt demokrata, az egypárt- rendszer fenntartását szorgalmazta. Másrészt pedig mindaz, amit a megszállás után tett, megalkuvás volt. Ó más utat választott, mint Nagy Imre, aki, bár szintén nem tudatosan sodródott bele a forradalmár szerepébe, de felvállalta azt, s nem volt hajlandó megalkudni. Dubček a helyén maradt és kollaborált a megszállókkal; igaz, 1969 áprilisában aztán szép csendben eltávolították. Ha vannak hősei 1968-nak, akkor azok a névtelen fiatalok, akik odaálltak a tankok elé, vagy például Ján Pa- lach és követői. Ám ők itt Szlovákiában nem váltak a nemzeti emlékezet részévé.” Szinkronban A komáromi Selye János Egyetem tanszékvezetője az 1968-as események szlovákiai magyar recepciójával kapcsolatban elsősorban azt hangsúlyozza: azoknak a ritka történelmi pillanatoknak az egyikéről van szó, amikor a szlovákiai magyar közösség szinkronban volt a többségi társadalommal, az események részesének tekintette magát, ,,’68-ban találta meg a Csemadok azt a szerepet, amelyet előtte is vállalnia kellett volna: a szlovákiai magyar társadalom élére állt, megfogalmazta a közösség követeléseit, amelyek azóta sem meghaladott módon a kollektív kisebbségi jogok és az önigazgatás elveiből fakadtak - emeli ki Simon. - 1968 egyike volt azoknak a ritka történelmi pillanatoknak, amikor a szlovákiai magyarság nem csupán az események elszenvedőjének érezte magát, de azok alkotójának, s ez meghatározta a pozitív viszonyát a reformokhoz. így amikor Érsekújvárott vagy Ipolyságon megjelentek a magyar tankok, a magyar lakosság nagyjából hasonlóan reagált azokra, mint a szlovák társadalom jó része - megszállóként kezelte a Néphadsereg egységeit. Abból a szempontból, hogy a szlovákiai magyarok az események alakítóinak érezték magukat, 1968 a bársonyos forradalommal mutat rokonságot. 1989-ben azonban a ’68-asok generációja már egy letűnt és aktualitását vesztett gondolatot képviseltek, az egypártrend- szerre épülő társadalom elképzelését. Ezért is volt helyes és jelzésértékű, hogy nem Dubček, hanem Havel lett a köztársasági elnök. Megjegyzem, ezek a nézetbeli különbségek a szlovákiai magyar közösségen belül is megmutatkoztak, hiszen sokan szorgalmazták azt, hogy 1968- hoz hasonlóan a Csemadok legyen a szlovákiai magyar társadalom egyedüli képviselője a közéletben. Ez azonban idejétmúlt elképzelés volt.” Bukovszky László történész a kérdéssel kapcsolatban úgy fogalmaz: a szlovákiai magyar társadalom, a Csemadok haladt az árral, olykor megkésve, olykor szinte naprakész pontossággal követte azt a kurzust, amely 1968 januárjától 1969 elejéig a többségi társadalmat jellemezte, ettől nem tudott és nem akart eltérni. A Csemadok a nemzetiségi jogok kiszélesítése terén hallatta a hangját, de nyilvános ellenállást a megszállás után nem tudott szervezni. Az ideológiai háttér „1968/69 megítélése még mindig nem eléggé tisztázott, noha viszonylag egyértelmű, elfogadható jelenségről van szó. Jelentős a különbség a csehországi és a szlovákiai értelmezés között - teszi hozzá Bukovszky, a prágai Állambiztonsági Szolgálati Levéltár korábbi igazgatója. -A cseh történetírásban, nem túlzás, napirenden jelennek meg újabb és újabb elemzések, tanulmányok, monográfiák, amelyek a külső és a belső tényezőket veszik górcső alá. A ’68-as eseményeket egy történelmi folyamat részeként, objektívan, kritikusan értékelik. Merőben más a helyzet a szlovák oldalon. Igaz, például a 40. évforduló kapcsán itt is jelentek meg fontos történeti munkák, mégis azt mondanám: bár az események narratívája csaknem azonos, az ideológiai-politikai megközelítés különböző. Szlovákiában nem ment végbe olyan élesen a kommunista rendszer kritikája. Az 1968/69-es eseményekből elsősorban az ország államjogi elrendezésében beállt, a szlovák társadalomra nézve pozitív változásokat emelik ki, azt a tényt, hogy olyan törvényhozási és államigazgatási testületek jöttek létre, amelyek korábban nem léteztek.” (as) 1968. augusztus 20. 17.00: névtelen telefonáló tájékoztatja a ČTK budapesti tudósítóját, hogy éjfélkor megkezdődik Csehszlovákia megszállása. A hírt a csehszlovák nagykövetségen keresztül továbbítják Prágába. 21.00: a brünni és a prágai reptérre szovjet kü- löngépek érkeznek civü specialistákkal. 23.00: a Varsói Szerződés öt tagországának csapatai átlépik a csehszlovák határt; ezzel párhuzamosan a földről és a levegőből is megkezdődik a csehszlovák radarállomások zavarása. Martin Dzúr csehszlovák honvédelmi miniszter telefonon kapcsolatba lép szovjet kollégájával, aki felszólítja, hogy ne álljanak ellen. 23.30: Ludvík Svoboda köztársasági elnököt és Oldŕich Černík kormányfőt hivatalosan is tájékoztatják, hogy megkezdődött Csehszlovákia megszállása. 1968. augusztus 21. 01.30: a kommunista párt legfőbb vezetése négy ellenszavazattal kiáltványt fogad el, amelyben kijelenti, hogy az intervenció sérti a szocialista országok közötti kapcsolatok alapelveit, valamint a nemzetközi jog legfőbb szabályait, és a beavatkozás az állami és a pártvezetés tudta nélkül történt. Ugyanakkor békés magatartásra inti az ország polgárait. 01.50: az adásnap végén a kiáltványt többször felolvassák a Csehszlovák Rádióban. 02.00: megkezdődik a hadműveletek légi támogató része. Prágában percenkénti intervallumokban szovjet elitcsapatokat és haditechnikát szállító tehergépek szállnak le. Az egységeket a szovjet nagy- követség munkatársai irányítják a kiemelt célpontokhoz. 04.20: a szovjet TASZSZ hírügynökség kiadja a hivatalos nyilatkozatot, mely szerint a Varsói Szerződés csapatai csehszlovák állami és pártvezetők kérésére lépték át a határt. A nap folyamán a keleti blokkban hasonló tartalmú híreket tesznek közzé. 05.00: letartóztatják Alexander Dubčekot és a legfőbb pártvezetést. A kormány több tagját szintén őrizet alatt tartják. (Forrás: ÚSTR)
