Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-23 / 196. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 23. www.ujszo.com 4$ Nórske Skog Arra buzdítani a világ ifjúságát, hogy szeressen olvasni, az egyik legjobb dolog, amit tehetünk. Egy világméretű programban veszünk részt, amely arra biztatja az iskolákat, hogy az osztályokban használják az újságokat például: olvasás-, matematika-, szociológia-, földrajzórán, politikai, tudományos oktatáshoz, a kritikus gondolkodás tanításához. Hisszük, hogy az ifjúság a fényes jövő ígérete. Nórske Skog Czech & Slovak Republic spol. s r.o. Jankovcova 1037/49 170 00 Praha 7 Holešovice Česká Republika telefon: +420 283 870 072 fax: + 420 283 841 602 e-mail: zdenka.schwab@norskeskog.com www.norskeskog.com Arra ösztönözzük ifjú olvasóinkat, hogy továbbra is lapozzák az újságokat Kairói utcakép. Nem viccelnek a szakállasokkal. (SITA/AP-felvétel) A félelem fellendítette az egyiptomi borbélyok forgalmát Az életveszélyes szakáll Abdel-Szálem Badrnak nem volt más választása: leborotválta a szakállát, mert amióta a rendvédelmi erők vérbe fojtjákMoha- med Murszi megbuktatott elnök híveinek tiltakozását, Egyiptomban a vallásosság láthatójeleinekvi- selése könnyen céltáblává teheti az embert. MTl-HÁTTÉR A Kairóban felállított számtalan úttorlaszhoz kivezényelt ideges rendőrök és katonák mellett a városnegyedek milíciái és felhergelt fegyveres fiatalok csoportjai is nekiesnek a szakállas férfiaknak, sőt időnként az egész testet takaró köntöst, a ni- kábot viselő nőknek is. A városi lakosság nagy része pártját fogja a Murszit megbuktató hadseregnek, a közszolgálati és a kereskedelmi média pedig szítja a boszorkányüldözést, sorozatban közölve képeket felfegyverzett szakállasokról, akik lövöldözni kezdtek a katonák és a rendőrök tüntetők ellen intézett első támadása idején. Nagy port vert fel az a videofelvétel is, amelyen egy bozontos szakállú dzsihádista férfi fiatalokat taszít le Alexandriában egy magas ház tetejéről. A médiumok a „terroristákkal” azonosítják Murszi szervezetét, a Muzulmán Testvériséget. A városnegyedek müíciái - a „népi bizottságok” - kihasználják a helyzetet, főként Kairóban az éjszakai kijárási tilalom idején. A hadsereg által felállított kormány néhány napig hagyta őket tevékenykedni, mielőtt hétfőn végül betiltotta őket, de egyesek továbbra is büntetlenül garázdálkodnak. Bozontos Testvériség „Épp egy iránytaxin utaztam a halottasházba egy barátom holttestével, akit egy tüntetésen öltek meg, amikor az egyik milícia előállított, mert szakállas vagyok” - mondta keserűen Abdel-Szálem Badr 29 éves mérnök. - Annak köszönhettem az életem, hogy halottat szállítottam” - mondta. Végül egy poros kis borbélyüzletben levágatta a szakállát, „mert szakáll nélkül biztonságosabb lett az élet”. Többnyire a mélyen vallásos muszlimok viselnek szakállt, de most minden szakállast a Muzulmán Testvériség tagjaival azonosítanak, amelynek vezetői a nők számára kötelezővé akarták tenni a nikáb viseletét. A gond az, hogy a radikális és erőszakos iszlamista csoportok, amelyeltől a Muzulmán Testvériség elhatárolódik, kötelezőnek tartják a bozontos szakáll viseletét. Aki szakállas, az gyanús A milíciák révén egyre több a túlkapás. Egy nyugati sajtófotós is jobbnak látta megválni a sza- kállától, miután állandóan megjegyzéseket, sőt fenyegetéseket kapott az utcán egyiptomiaktól, akik a Muzulmán Testvériség tagjánaknézték. Egy szakállas taxisofőr szerint az ügyfelek nem szívesen veszik igénybe a szolgálatait. Mohammed Ibrahim szakállas gyógyszerész elmondta: kénytelen volt átalakítani a munkaidejét és útvonalát, hogy elkerülje a népi müíciákat. „Az emberek ellenségessége rosszabb, mint a rendőri zaklatás - állítja Mohammed Tóiba szalafista aktivista. - A muzulmán rítust szeretnénk követni, de a lakosság gyűlöletével találjuk szembe magunkat” - mondta a fiatal férfi. „A szakállasok célkeresztbe állítása sajnálatos, veszélyezteti az egyiptomiak békés egymás mellett élését - méltatlankodott Nivin Meszád, a Kairói Egyetem politikatudományok professzora. - Ez rossz jel a jövőre nézve, az egyiptomiak megosztottságát jelzi. A bölcseknek közbe kell lépniük, hogy véget vessenek az erőszaknak és az uszításnak” - tette hozzá. Kirajzolódik a kép Az ügyeletes hatalom kisebbségekkel kapcsolatos megnyi- vánulásai Rudolf Chmel Emberi Jogi és Kisebbségi Kormányhivatalának felszámolásával kezdődtek. Miközben Robert Fico status quót ígért a szlovákiai magyaroknak, olyan politikai döntéseknek vagyunk tanúi, amelyek a „nem változik semmi” ígéret ellenkezőjét bizonyítják. Az egyik utolsó szomorú példa állításom igazolására június elején kezdődött. A kormányhivatal vezetője minden indoklás nélkül leváltotta Hégli Dusánt, az Iíjú Szivek Táncszínház igazgatóját. Ez nemcsak a szlovákiai magyar polgárt (aki egyébként uniós polgár is), hanem a normálisan gondolkodó embert is megdobOLVASÓI LEVÉL benti, mert ellenkezik a demokratikus jogállam elveivel, no meg ajózan ésszel is. Különösen amikor nem tudnak egyetlen szakmai, jogi vagy egyéb okot felhozni egy ember eltávolítására, mert nincs. A szög kezd kibújni a zsákból. A táncszínkáz igazgatói posztjának betöltésére a pályázati feltételek szerint elegendő meghatározott idejű vezetői gyakorlat és felsőfokú végzettség - ami természetes. Nyoma sincs, hogy a leendő vezető esedeg magyar legyen - ami kézenfekvő lenne, hisz azt hirdetik, hogy nyelvünket, kultúránkat, hagyományainkat ápolhatjuk bátran, jogállamban élünk. Sőt, még a ma- gyamyelvtudás sem szükséges. Amikor a kisebbségi kormánybiztost, A. Nagy Lászlót júniusban felszólította pártja, hogy mondjon le, a miniszterelnök megszólalt, s közölte, az új kisebbségi biztosnak nem kell feltétienül magyarnak lennie. Lehet, még csak kisebbséginek sem, mert a többségiek tudják, mi a jó a kisebbségeknek. Azt meg aztán feltétlenül tudják, hogy mit méltóztatnak megengedni a kisebbségeknek. Az ilyen intézkedések „közös nevezője”, hogy nem a kisebbségi jogok bővítését, hanem megcsonkításátváltja ki. Ha szó nélkül elfogadjuk az üyen döntéseket, akkor kisebbségi intézményeink élére az egypárti hatalom talál nekünk vezetőket. Nem a véletlen műve volt Robert Fico februári beszéde a Matica slovenská megalapításának 150. évfordulóján. Jóba Mihály MP130558
