Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-23 / 196. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 23. Vélemény És háttér 7 A magyar Szlovákiában nem polgártárs^ hanem nemzetbiztonsági kockázat Maszatolás Aszlovákokés akisebbsé- gek viszonya konfliktus- mentes, az esetleges problémákat a politikusokger- jesztik. Ez áll a kisebbségekről szóló kormányhiva- talijelentésben, amelyről - Petőcz Kálmán szerint - megállapítható, hogy „aki ezt leírta, alighanem máshol él, nem Szlovákiában”. LOVÁSZ ATTILA Petőcz érvelésével egyetértve mégis meg kell állapítanom, hogy „aki ezt leírta”, bizony Szlovákiában él, és pontosan azt írta le, ahogyan a szlovákok és a kisebbségek viszonyát láttatni akarják. Idestova egy évszázada, de 1989 után pláne. A legkényelmesebb maszatolás ez, a- mióta újságot írok, rendszeresen találkozom a megállapítással. A szöveg pontosan annyit is ér - mintha azt mondanánk, Szlovákia lakossága naponta éli meg a Kánaánt, csak néhány politikus keres a kákán is csomót. Szlovákia lakossága gazdag, csak a politikusok terjesztik, hogy nagy a szegénység és a munkanélküliség. Ugye, ha más témában maszatolgatunk hasonló módon, máris kirívó a megállapítás és a valóság közti szakadék. Ez az érvelés a reális szocializmus ideológusaira volt jellemző: teljesítjük a tervet, dolgozóink tömegei üdülnek nyáron boldogan a szakszervezeti üdülőben, munkásaink gyerekei gond nélkül tanulhatnak az egyetemeken, és aki mást állít, a szocializmus aláásásán, dolgozóink sikereinek megkérdőjelezésén dolgozik. Az a tény, hogy szlovák és magyar szomszédok élnek városokban, falvakban egymás mellett békében, hogy a magyaroknak vannak szlovák barátaik (rokonaik) és fordítva, még nem jelent problémamentes együttélést. Tudjuk. A nyelvtörvény, az elbaltázott állampolgársági törvény ékes bizonyítéka annak, hogy a magyar nem polgártárs, inkább nemzetbiztonsági kockázat. Ruszin és ukrán harmadik szektoros emberkékkel mondatják el néha, mennyire jó nekik Szlovákiában, miközben a ruszinok még mindig, számarányuk jelentős növekedése után is azzal szembesülnek, hogy ukránokként kezelik, kezelnék őket. A roma lakossággal kapcsolatban pedig problémamentességről írni már eget rengető csúsztatás (nem is ír le senki ilyet). A népek, nemzetiségek együttélése a történelem során soha nem volt konfliktusmentes. Most sem az, sőt, a politikai elit képes a konfliktusokat valóban nagyon hatásosan gerjeszteni - s itt igenis a mindenkori végrehajtó hatalomra, nem néhány interpelláló képviselőre kell gondolni. A mai szlovák állam a kisebbségeiből szlovák hazafit szeretne nevelni, mert nem értette meg, hogy ez nem megy. S ha nem megy, akkor lehet nacionalizmusról és a lojalitás hiányáról értekezni, szűk politikusi vagy aktivista rétegre mutogatva. Amostani kisebbségijelentés úgy vacak, ahogy van - nem elemez, nem keresi a konfliktusgerjesztő pontokat, intézkedéseket, nem keres rájuk megoldást, hanem maszatol. Semmire sem használható, és többet nem is kell vele foglalkozni. írni kell egy másikat (nem kormányszinten), társadalmi vitára bocsátani és forrásként kezelni, a kormányjelentést meg el lehet felejteni ugyanúgy, mint hasonló tin- tafosások egyéb termékeit. Közben nem szabad elfelejteni, hogy ennek a kormánynak sincs konzisztens kisebbségpolitikája, a következőnek se nagyon lesz, és amíg Szlovákia nemzetállami politikát folytat, s az unió gond nélkül elfogadja önmagát mint nemzetállamok szövetségét, ez nem is lesz máshogy. Ami, persze, nem jelenti azt, hogy csöndben kell lenni. De bárminemű szemléletváltást várni a jelen hatalomtól az utópistáknál is nagyobb naivitásra vallana.- Az ott szlovák banán ? (SITA-felvétel) JEGYZET Az én nyelvem LAMPL ZSUZSANNA Ismerősömmel fagyit nyalogatunk, amikor megszólal a telefonja. Jó napot kívánok, köszön természetes hangon, aztán hallgat egy ideig, s amikor újra megszólal, mintha egy másik ember beszélne. Óká, tökéletes, peeeer- sze, sipogja normál beszédhangjánál egy oktávval feljebb, jól elnyújtva a szavakat. Engem nem zavar mások beszédstílusa, amíg nem vulgáris, de ez a produkció annyira természetellenes, affektáltés komikus egyben, hogy amikor befejezi, nem tudom szó nélkül hagyni. Te jó ég, mivolt ez a pesti nyávogás? És mióta mondod, hogy óká? Kiderül, hogy Pestről hívták, s akkor ő mindig így beszél. De miért? Azért, hogy megtisztelje vele a másikat. Ez szép gesztus, gondolom, de nem hiszem, hogy csak ez a magyarázat. Vagyis ha neked egy kecske mekeg, visszamekegsz? Jó, néz rám megadóan. Azért beszélek így, hogy megmutassam, én is tudok szépen magyarul. Egyszer, valamelyik győri butikban az eladó megkérdezte tőle, hogy ugye nem odavalósi. Amikor mondta, hogy nem, a leányka azt válaszolta, gondolta, mert nem tud szépen magyarul. És te elhitted neki? Az biztos, hogy nem úgy beszélek, mint a magyar tévében, itt-ott tájszólást használok, például azt mondom, „beszész”, de nem is ez a lényeg, egyszerűen rosszul éreztem magam, és elhatároztam, hogy engem ezután senki sem fog a beszédem miatt kigúnyolni. Igen, a beszéd olyan tényező, amely alapján sokszor beazonosíthatok^vagyunk. S nem mindig akarunk azok lenni. Például amikor gyerekként falun nyaraltam, direkt tájszólásban beszéltem, hogy az ottani gyerekek ne tartsanak városi majomnak, de aztán felhagytam vele, mert nem igazán ment. Pedig anyukám enyhe csallóközi tájszólásban beszélt, s amikor első elemiben számolni tanultunk, így számoltam meg a tankönyvben látható ház emeleteit: első ömelet, második ömelet. A harmadikig nem jutottam, mert a többiek röhögtek. Persze nem tudtam, miért, amíg a tanító néni ki nem j avított, hogy „emelet, Zsuzsika”, de azt is megjegyezte, hogy ezen nincs semmi nevetnivaló, mert az emberek sokféleképpen beszélnek, és egyik sem rosszabb a másiknál, s én egy csöppet sem szégyelltem magam. Ilyen bölcs ember és okos nevelő volt az én Moskó tanító nénim. Azóta is az anyám nyelve a legszebb, s örülök, hogy a gyerekeimnek is volt alkalmuk használni, mert a nagyival beszélgetve a standard magyarról sokszor átváltottak a csallóközire. Ám sok felmérés bizonyítja, hogy az emberek, főleg a fiatalok gyakran szégyellik a tájnyelvüket, s akik szlovák iskolába járva nem sajátítják el a „szép” magyart, emiatt is inkább szlovákul beszélnek. S van, aki a szlovákiai magyart is tájnyelvnek tartja és szégyelli. Én örülök, hogy beazonosítható vagyok. Butikos lányok, vigyázat, harapok! KOMMENTAR Agrokomplexus MOLNÁR IVÁN Sörért és virsliért sorakozó emberek, bámészkodó tömeg, népzene - pillanatképek a tegnap megnyitott nyitrai mezőgazdasági szakvásárról. A korábban a kommunista rendszer legnagyobb népünnepélyének számító Agrokomplex ugyan már a 40. évfolyamába lépett, az elmúlt évtizedekben azonban nem sokat változott. Persze, ma már lényegesen rövidebb ideig tart, a kiállítók és a látogatók száma pedig drasztikusan visszaesett, sokan azonban még ma is az előző rendszer iránti nosztalgiából látogatnak el évről évre Nyitrára. Az olyan politikusok, mint Ivan Gašparovič köztársasági elnök, Robert Fico kormányfő vagy Ľubomír Jahnátek földművelésügyi miniszter ezúttal sem hagytákki a szakvásár megnyitóját, amely egyfajta szellemi menedékként szolgál számukra. Hol másutt enyhíthetnék ilyen nyíltan az előző rendszer bukása miatt támadt komplexusaikat, mint épp az Agrokomplexen? Igaz, ma már nem Volgával, hanem BMW-n érkeznek, a sóval és kenyérrel felszerelkezett fogadóbizottság azonban 40 éve semmit sem változott, ráadásul itt nem kell visszafogniuk magukat. Nyugodtan szajkózhatják a nemzeti és szocialista maszlagot, hiszen a nép ezért szereti őket, márpedig számukra a nép a legfontosabb. A populista pingpongban a labdát ezúttal is a köztársasági elnök dobta fel, azt sugallva, a mezőgazdaság a szakadék szélén áll. Még szerencse, hogy itt a kedvenc kormányfője, aki mindenre talál megoldást. Fico, szokásához híven, meg is találta az osztályellenséget, aki a becsületes szlovák gazdák életét megkeseríti. A kormányfő szerint a gazdák gondjaiért ezúttal az élelmiszer-importőrök a felelősek, akik olcsó termékekkel árasztják el a szlovák piacot. Bezzeg, ha nem lenne ez a fránya piacgazdaság, ha lezárhatnánk a határokat, ha Szlovákiában csak a szlovák gazda által megtermelt és szlovák cég által előállított élelmiszert lehetne árusítani a kizárólag szlovák kézben lévő üzletekben, a szlovák termékek iránt rendkívül nagy érdeklődést mutató szlovák vásárlóknak, az ágazat gondjai egy csapásra megoldódnának. Ja, és persze az időjárásnak is szlovák érzelműnek kellene lennie, hogy a szlovák földekre megfelelő mennyiségű szlovák eső essen. Fico persze idáig nem jutott el a gondolatmenetében, szeretett szavazótáborával azonban már félszavakból is megértik egymást, hiszen mindannyian ugyanarra vágynak: ha az előző rendszert, a Szlovák Szocialista Köztársaságot már nem is hozhatják vissza, igyekeznek legalább a mostanit a lehető legjobban a saját ízlésükre, nemzetivé és szocialistává formálni. FIGYELŐ Hülye módjára A román Adevarul című lapban a szocialistákat és európai stratégiájukat okolja a Jobbik körül szított magyar-román vitáért Cristian Préda néppárti EP-képviselő. Rámutat: a Jobbik ellenzékben van Budapesten, mégis Bukarest „hülye módon” azt kérte Orbán Viktortól, hogy határolódjon el Vona Gábortól. Hozzátette: a román külügyminiszter Orbánnak tulajdonította azt, hogy Vona újratárgyalná a trianoni szerződést, aminek egyetlen eredménye volt: behívatták a budapesti román nagykövetet. Ugyancsak az Adevarul- ban a „magyar szélsőségesség ellensúlyozásának szükségességét” fejtegette Mir- cea Geoana volt román külügyminiszter, és Tőkés Lászlót azzal vádolta meg, hogy „gyanús körülmények között kapott szavazatokkal” szerzett EP-képviselői mandátumot. (MTI) „Elképesztő erők” Megtartotta első társulati ülését a Nemzeti Színházban az új igazgató. Vidnyánszky Attila szerint az új Nemzeti el fogja különíteni Európától a magyar színházat és tiszteletet vált majd ki.,Árpád vezér a színészek oldalán áll” - jelentette ki Balog Zoltán hu- mánminiszter, utalva a társulati ülés előtti Vitéz lélek-pró- bára, amelyet Fekete György MMA-elnökkel közösen tekintett meg. A miniszter úgy fogalmazott, hogy „olyan színházra van szükség, ami méltó a Nemzeti Színház névhez”. Kifejtette, hogy nem a néző kedvében kell járni, hanem ki kell mondani az igazságot. A Himnusszal induló és Szózattal záródó ülésen külön köszöntötték név szerint a Nemzetiben maradt színészeket, minden egyes nevet hatalmas ováció fogadott. Az új igazgató felolvasta az új társulat minden tagjának, a technikai és adminisztrációs személyzetnek is a nevét. „A múltat lezártuk, még ha maradt is tüske, fájdalom” - utalt a vitatott igazgatóváltásra. Vidnyánszky azt mondta, tisztában van azzal, hogy elképesztő erők próbálják elszigetelni, lejáratni őket, de - mint mondta - nem vagyunk egyedül, a hazugság visszacsap. (hvg)
