Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-21 / 194. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 21. Kultúra 5 Lőrincz Margit, a Komáromi Jókai Színház Örökös Tagja ma 80 éves Margitka, Margó... RÖVIDEK Luther legrégebbi jegyzetei Berlin. Luther Márton egyházreformátor eddig ismeret­len jegyzeteire bukkantak a Wolfenbüttelben lévő Ágost Herceg Könyvtárban. Ulrich Bubbenheimer heidelbergi teo­lógus professzor találta meg a reformátor jegyzeteit egy kró­nikás könyv és egy latin nyelvű szépirodalmi könyv szélein. Ezek a teológus legrégebbről fennmaradt kézírásos jegyze­tei. Luther kézírása számos írásból közismert, ezért semmi kétség nem fér ahhoz, hogy ezek az ő jegyzetei. (MTI) Mrozek Krakkóban nyugszik majd Varsó. A krakkói nemzeti panteonban helyezik örök nyu­galomra Slawomir Mrozek lengyel dráma- és prózaírót, aki múlt csütörtökön hunyt el, 83 éves korában. Kiadója szerint az író óhaja volt, hogy Krakkóban nyugodhasson. A temetést a krakkói királyi vár közelében fekvő Péter és Pál-templom- ban szeptember elejére tervezik. (MTI) Előkerültek Horst Tappert SS-es emléktárgyai Derrick felügyelő múltja MTl-HÍR Kétségtelen, hogy a művészek személyisége érdekli az embereket. Az alkotások mögött mindig kíváncsian keressük az alkotókat: ki az, aki meg­írta a könyvet, megfes­tette a képet, kifaragta a szobrot, megkomponál­ta a zenét. MIKLÓSI PÉTER A színésszel/színésznővel azonban másként vagyunk. Ők a személyiségük igézetével hatnak ránk: saját énjüket adják sokféle alakban. Amit más művészeti ágakban tollal, ecset­tel, vésővel, hangokkal, azt egy jó színész/nő személyiségének szuggesztivitásával teremti meg. Jelmezeket ölt magára, sminket ken az arcára, tekinte­tét haragosra, derűsre alakítja, dühöng vagy szelíden beszél, sántít, botladozik vagy éppen­séggel délcegen jár, sír vagy ne­vet, és ha szerepe úgy kívánja, meg is hal a színpadon. A szí­nész ezért különös teremtés. Mi pedig úgy fogadjuk el tőle mindezt, hogy vele érzünk minden pillanatban. Ha jól, hi­telesen játszik, titokzatos mag- netizmusával a bűvkörébe tud vonni bennünket. Ez a színészet titka. A publikum erre a varázs­ütésre vár, valakire, aki belép a rivaldafénybe és elbűvöl ben­nünket. Lőrincz Margit ilyen színész­nő. S bár 80 éves, nem írom ide, hogy volt. Mert ma is az. És minden, ami ehhez fontos, az pályájának elmúlt hatvan évé­ben ebből a személyiségéből fa­kadó tehetségből, a közönséget meggyőző lényéből követke­zett. Ezért nagy kár, hogy a színháza mostanában jobbára csak beugrásokra kéri fel. Ám ne csak komáromi játék­színünk „tartozásán” füstölög­jek, hanem szélesebb körű adósságainkon is. Ezért hát nem ünneprontásként említem itt, e rendhagyó „gratula” kere­tében, hogy miért is kellene Margitkának az egykori komá­romi Magyar Területi Színház megalakulásának részleteiről, körülményeiről az elbeszélt tör­ténelem, az oral history műfajában vallania. Hogy miért kellene Margónak eddigi színé­szi pályája hatvan évéről sok­szor, sok helyütt, sokaknak mi­nél többet elmondania. Hogy miért kellene Lőrincz Margit­nak, az egykori MATESZ, a mai Komáromi Jókai Színház Örö­kös Tagjának és a szlovákiai magyar hivatásos színjátszás képviselőjének több évtizedes reminiszcenciáit majdan úgy hagynia örökül az utókorra, hogy azokat az idő színes nyo­mataként raktározza az emlé­kezet. Nos, azért, mert sok évtize­des pályája során rengeteg fon­tos és összegzésre érdemes ta­nulságot halmozott föl. De azért is, mert egyéniségének titka csupán hosszabb személyes be­szélgetések alatt bogozható ki, hiszen a színész személyisége - kiváltképp színpadi szerepei­nek tucatjai után - mindenki­nek mást és mást jelent. Viszont tény: anno Margitka, később Margó, majd Lőrincz Margit, komáromi játékszínünk Örökös Tagja tehetségének elsődleges bizonyságaként még a múlt század ötvenes éveinek legele­jén - némiképp öntudatlanul - megalkotta önmaga varázsát; és amit a múló idő csak tovább csiszolt. Joggal leszögezhető hát, hogy Lőrincz Margit és több színésztársának a neve, sorsa az egykori MATESZ meg­alapítását jelző 1952 októbere óta eltelt évtizedek folyamán a szlovákiai magyar hivatásos színjátszás szimbólumává vált. Éppen ezért kell(ene) mielőbb s minél teljesebben beszélnie például arról, hogy mi volt az, ami sok nehézség, gáncs és emberi-művészi küzdelem árán a pályán tartotta; mi volt az, ami őt és társait nem enged­te szabadulni a színpadi játék szenvedélyétől? Hogy annak idején, a művészet hirtelen tá- kolt hazai magyar szentélyében sohasem érezték-e úgy, hogy csak a kisebbségi kultúra ápolá­sa kirakatának, a népi demok­rácia kalpagjára kitűzendő bok­rétának kellettek? Pályáján mit jelentett az, hogy akkoriban a főiskola csak azoknak adatott meg, akik a színházalapítókat követő második hullámban, te­hát már a hatvanas évek dere­kán lettek a MATESZ tagjai? Hogy egyáltalában tudatosítja- e: színésznőként úgy őstehet­ség, ahogy az újságírásban Puli­tzer, írókként Mark Twain vagy Hemingway... És vajon mi a nyitja annak, hogy színészként valaki életé­nek közvetlen élményeiből tu­dott, tud meríteni? Nem soro­lom tovább a kézenfekvő és iz­galmas kérdések sorát, hiszen talán ennyiből is kitetszik, hogy az ő életének értelme a színház. Mindmáig. Margitka, Isten éltessen! Margó, sok-sok derűt és még több egészséget! Lőrincz Mar­gitnak, a Jókai Színház Örökös Tagjának pedig nyolcvanéve­sen is újabb szerepeket! Berlin. Előkerültek Horst Tappert emléktárgyai a német filmszínész elhallgatott múltjá­ból, azokból az évekből, amikor a náci párt fegyveres alakulatá­nál, a Waffen SS-nél szolgált. A 2008-ban elhunyt színész egy dobozban őrizte emlékeit a háborús évekből, majd 1971-ben a gyűjteményt egy barátjára bízta, aldt még az SS- ből ismert. A tárgyakat az ő ha­gyatékában fedezte fel egy há­borús relikviákra szakosodott gyűjtő. Az előkerült emléktárgyak között van például egy sebesü- .lési szolgálati érdemjel és egy bajonett. Az egyik legérdeke­sebb darab egy nyakban hord­ható fémlapocska, Tappert ka­tonai azonosító jegye, úgyneve­zett dögcédulája, amelyről ki­kaparták a náci párt fegyveres szervezetét jelölő két nagy S- betűt. A jelzést valószínűleg maga Tappert kaparta le a há­ború vége felé, hogy ne derüljön ki, hol szolgált, ha esetleg hadi­fogságba esik. Van a gyűjteményben egy SS-propagandakiadvány is, amelyet Horst Tappert az egy­sége parancsnokától kapott ajándékba 1943. március 30-án, tíz nappal azután, hogy haslövést kapott Ukrajnában. „Bajtársunknak, Tappertnek, mielőbbi gyógyulást kívánva” - írta a könyvbe a szakaszvezető. Horst Tappert már híres szí­nész volt, amikor megvált SS- es emlékeitől. 1971-ben hat filmet forgatott, két évvel ké­sőbb pedig elkezdődött a Der- rick-sorozat, amely világhírűvé tette. A náci múlt feldolgozása is ebben az időszakban volt a legintenzívebb Nyugat-Né- metországban. A színész nyilvánosan soha nem beszélt SS-tagságáról, és általában sem árult el sokat ar­ról, hogy mi történt vele 16 és 22 éves kora között, vagyis a második világháború idején. A levéltári források szerint Horst Tappert legkésőbb 1943-tól az SS egyes számú gránátos hadosztályának tagja volt. A ZDF televízió a leleplezés után úgy döntött, nem tűzi műsorra többé a Derrick-soro- zatot. A 281 részes krimisorozat el­ső részét 1974-ben mutatta be a ZDF, az utolsó részt pedig 1998-ban. A sorozatot 102 or­szág tévéi vásárolták meg, ezzel a Derrick a német közszolgálati televízió egyik legsikeresebb exportcikke. Egy kis csehországi bakelitprésüzem a nosztalgiahullámot meglovagolva néhány év alatt európai piacvezetővé küzdötte fel magát Gyűjtők kincse lett a bakelitlemez ÖSSZEFOGLALÓ Lodenice. A Prágához közeli kisváros, Lodenice mára a bake­litlemezek európai központjává nőtte ki magát. A nyocvanas évek végétől, a CD-lemezek bol­tokban való megjelenésétől a bakelitlemezek iránti kereslet fokozatosan csökkent. Ez a fo­lyamat odáig vezetett, hogy a jó öreg présgépeket országszerte likvidálták, és valamennyi le­mezkiadó átállt a CD-formá- tumra. Néhány lelkes bakelitrajongó azonban megőrzött öt présgépet egy lodenicei garázsban, és el­nevezték magukat GZ Mediá­nak. Töretlen lelkesedéssel gyártották a bakelitlemezeket, bár egyre kevesebb megrende­lést kaptak. Tíz évvel ezelőtt, a kétezres évek elején azonban szinte egyik napról a másikra vált a GZ Media a retrohullám el­ső számú kelet-európai képvise­lőjévé. A nagy nyugati kiadók felfedezték az olcsón dolgozó csehországi kis üzemet, és egyre több munkájuk akadt. Nem ki­sebb sztárok bakelitlemezeit préselik Lodenicében, mint Bob Dylan, David Bowie vagy a U2 zenekar. A GZ Media mára a vlág legnagyobb bakelitlemez-pro­ducere lett, olyan megrendelők­kel, mint a Universal Music Gro­up, a Sony Music vagy a Warner Music., A bakelit egy kiismerhe- teden állatfaj” - vallja Jirí Hašek, a cég kereskedelmi igazgatója, aki szerint nem lehet tudni, meddig tart ez az új keletű nosz­talgiahullám, azaz meddig vásá­rolnak a gyűjtők bakelitlemeze­ket. Hašek szerint ezek a médi­umok lassan versenyre kelhet­nek olyan exkluzív és drága fo­gyasztási cikkekkel, mint a mo­biltelefonok vagy a whisky. Meg­lehet, hogy a sznobok tartják el a céget, tény azonban, hogy az 1948-ban Gramofónové Závody Lodenice néven alapított üzem nyeresége 2009 óta folyamato­sannövekszik, és tavaly túllépte az l,8milliárdcsehkoronát. Jelenleg a legendás brit The Who zenekar díszdobozos kol­lekcióját préselik Lodenicében az Entertainment Association nevű brit kereskedelmi hálózat megrendelésére. Szintén ők rendeltek idén áprilisban egy exkluzív, kis példányszámú, gyűjtők számára előrendelhető Beaües-válogatást, természese- sen bakeliten. A legfanatikusabb rajongók már hónapokkal a megjelenés előtt előrendelik a díszdobozt. Komoly érdeklődés Egy Csehországban készült limitált szériás kiadvány gyűjtőknek várható az említett The Who- csomag esetében is. „Nem vagyok naiv, tudom, hogy a bakelit sosem fog vissza­térni a mainstream zenepiacra. Megmarad egyfajta különleges­ségnek, nehezen hozzáférhető kuriózumnak. És remélem, egy­(Képarchívum re többen kerülnek általuk nosz­talgikus hangulatba” - mondta a cseh cég kereskedelmi igazga­tója. (guardian, juk) (Somogyi Tibor felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents