Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-20 / 193. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 20. Vélemény És háttér 7 Az alapprobléma, hogy Szlovákia nagyon rosszul kezeli a képzett fiatalokat érintő problémákat Ingázó értelmiség Az utóbbi napok egyik slá­gertémája a szlovák sajtó­ban, hogy az állam taka­rékossági intézkedései azt a réteget is érintik, ame­lyet nem szokás hagyo­mányosan a bürokrácia részének tekinteni: a köz­vetve állami alkalmazás­ban álló szakembereket és tudósokat. TOKÁR GÉZA Az ESŐ néven ismert állam- igazgatási reform keretein belü­li spórolás ugyanis nemcsak a hagyományos hivatalokat, ha­nem a Szlovák Tudományos Akadémia költségvetését is megnyirbálja, ami aztán abban nyilvánul meg, hogy leépítések­re kerül sor, komoly szakembe­rek, s ami még valószínűbb, leg­főképp a fiatal, karrierjük elején álló tudósok maradnának mun­ka nélkül. Az, hogy mennyiben sikerül elkerülni a személyi le­építéseket, attól függ majd, hogy mennyire tudnak jól lob­bizni az akadémikusok a költ­ségvetés eseüeges átformálása érdekében. Az alapprobléma viszont nem változik, Szlovákia nagyon rosszul kezeli a képzett fiatalokat érintő problémákat, s ez egyébként magyar viszony­latban is lecsapódik. A fiatal szakemberek tudásuk és kép­zettségük révén minden ország jövőjét jelentik: a köreikből ke­rülnek ki évek múltán az elis­mert szaktekintélyek, gyakran politika- vagy közéletformálók, helyi mecénások. A legtöbb or­szág ezt tudatosította is, és van valamiféle elképzelése arra, miként tartsa meg a csoportot - külön programokkal, motivá­ciós bónuszokkal, elhelyezke­dési lehetőségekkel. Szlováki­ában ez a téma ellenben soha nem volt a közbeszéd része. Annyira nem, hogy az SDKÚ el is veszítette a 2006-os választá­sokat, pedig a párt az innováci­ós befektetések és a tudomá­nyos fejlesztések témáját tette meg kampánya központi mon­danivalójává. A problémát az­óta sem sikerült megoldani, miközben az egyetemet vég­zett, szakképzett fiatalok szá­A legtöbb helyen tud­ják, a fiatal szakembe­rek tudásuk és képzett­ségük révén minden or- szágjövőjét jelentik. mára gyakran a nyelvtudás je­lenti a legnagyobb értéket, és nyugaton ennek köszönhetően vállalhatnak olyan munkát, ami sokszor fizikai, és semmi köze nincs az eredeti képzett­ségükhöz. Szlovákiai magyar viszony­latban is fontos lenne a tudás­alapú gazdaság megteremtése, hiszen a déli régiókban a gazda­sági helyzet miatt még nehe­zebben tudnak érvényesülni a szakképzett fiatalok. A Ma­gyarországon, Nyugaton vagy Pozsonyban nevelkedett dip­lomás rétegnek gyakran még akkor sincs esélye elhelyezked­ni közvetlen régiójában, ha ezt kimondottan szeretné - mivel nincsenek megfelelő munkale­hetőségek. Egyre jelentősebbé vált az a réteg, amely ingázik, érez némi, gyenge kötődést a régiójához, de távolságtól füg­gően hetente, több havonta jár haza meglátogatni a hozzátar­tozóit. Komoly kihívást jelent, miként és milyen szerepben le­het őket bekapcsolni a közélet­be. Ha viszont az állam még a saját hatáskörébe tartozó in­tézményeket is leépíti, és nem összpontosít az innovációs fej­lesztésekre, csak azt éri el, hogy még messzebbre üldözi a fiatal akadémikusokat. KOMMENTÁR Nem lesz jó vége NAGYANDRÁS Minden jel arra mutat, hogy a közelgő megyei választásokon a jobboldal egy újabb pofont kap majd a Smertől, a két magyar párt pedig min­denkivel ki tud egyezni, kivéve egymást. Re­mek választás elé nézünk! A megyei választásoknak a politikusok szem­szögéből nincsen túl nagy értelme, általában egyfajta előválasztásnak szokták tekinteni, vagy megyefő­nököknek olyan politikusokat jelölnek, akik esetleg kelle­metlenek a legbelső vezetés számára, így jobb őket parko­lópályára tenni. így volt ez régebben a HZDS politikusai­val, de ezt a módszert alkalmazzák a Smemél is. Ezzel szemben Pavol Frešo egyszerre megyefőnök, parlamenti képviselő és pártelnök, tripla pozíciójával valahogy mégis képtelen kihúzni pártját a kátyúból. Ha pártelnökként vé­gül elveszíti Pozsony megyét, valószínűleg nem lesz túl sok maradása az SDKÚ élén sem. A kérdés az, vajon kijön majd helyette, kiegyeznek-e a reformisták Lucia Zitňanská vezetésével a Dzurinda-Mikloš szárnnyal, vagy a pártban újra testvérháború tör ki, ami végül nem sok esélyt jósol a túlélésre. Hiába állt be több jobboldali párt, a Hidat és az MKP-t is beleértve Frešo mögé, talán mégsem lesz elég, mert Lipšicék végül saját jelöltet futtatnak Daniel Krajcer személyében. A NOVA-nak szemben az SDKÚ-val a me­gyei választás egyáltalán nem élet-halál kérdése, nekik csak egyszerű pozíciószerzés az egész. Nyilvánvaló, hogy nem Krajcer lesz a befutó, sőt minden valószínűség szerint a második fordulóba sem kerül be, de az arcával és a párt lógójával legalább teleplakátolhatják a fél országot. Po­zsony megye nem csak azért fontos a választások kapcsán, mert jelenleg ez a jobboldal utolsó bástyája, hanem azért is, mert ezt a régiót a többivel szemben minden párt egy kicsit komolyabban veszi. S bár még nem ért teljesen véget a jelöltállítás időszaka, úgy néz ki, hogy a három Besztercebánya megyei járáson kívül sehol sem lesz képes megegyezni az MKP és a Híd. Érdekes volt látni a folyamatot, ahogy Kassa megyében hosszasan tárgyalt a két régiós vezető és küldöttségük, majd összesen egy harcsapaprikásban tudtak megegyezni. Ezzel szemben az MKP tegnap elég gyorsan lepacsizott Zdenko Trebulaval, azaz az MKP beállt a Smer jelöltje mögé. Regionálisan mások a politikai viszonyok, mondja ilyenkor minden politikus, de azért elgondolkodtató, hogy mi lehet az a rettenetesen nagy probléma, ami miatt egymással nem, de a Smerrel pillanato­kon belül meg lehet egyezni. Nyüvánvalóan személyes ellen­tétek is vannak a dolgok mögött, ám a megyei politizálásban pont ezeket kellene félretenni, mert a végén mindkét párt szépen ki lesz sakkozva. Hasonlóan jót szórakozhatunk majd Nagyszombat megyében is, a két magyar párt amellett, hogy nem voltak képesek megegyezni, még egymás ellen is indí­tanak jelöltet. Bár Berényi József nagyobb politikai tapaszta­lattal és talán nagyobb ismertséggel is rendelkezik, mint Nagy József, a Híd politikusa a tavalyi kampányban is meg­mutatta, hogy mire képes. A tragikomédia az egészben az le­het, hogy a két jelölt akár még egymást is kilőheti úgy, hogy a végén egyikük sem kerül be a második fordulóba. Nem kell egymást szeretni, de azért a megyei választások idején ennél jóval több kompromisszumkészséget kellene felmutatnia mindkét oldalnak. Igazságot tenni itt valóban nem lehet, mindkét fél érvei mögött tények húzódnak Miért van szükség a minimálbérre? HORBULÁK ZSOLT Az éves munkaadói-munka- vállalói párbaj egyik menete a napokban zajlott. A meccs még döntetlenre áll, egyik fél sem enged az álláspontjából. A szakszervezetek legalább 20 eurós minimálbéremelést akarnak elérni, a munkaadók legfeljebb nyolcat tudnak aján­lani. Persze, még van idő, a tárgyalások koreográfiája mindig így zajlik, előbb-utóbb aztán úgyis születik valami­lyen egyezség. A kormány a tárgyalásokban elvileg kívülál­ló, de nyilvánvaló, hogy a szí­ve melyik oldalra húz. Egy biztos, az egyes szakér­tői körök részéről időről időre felmerülő javaslat, hogy a mi­nimálbér intézményét el kel­lene törölni, most biztosan nem fog megtörténni. Ha pártatlanul nézzük a kérdést, a cégek ajánlata áll közelebb a realitáshoz. A gaz­dasági helyzeten kívül még az inflációt is figyelembe véve a 2,3%-os ajánlat korrektnek tűnik. Persze őszintén be kell vallani, hogy a mostani 337,70 eurós minimálbér is nagyon kevés. Nem csupán a megélhe­tésre, hanem a jövendő nyug­díjra is. Az igaz, hogy egy ko­molyabb emelés néhány ipar­ágban akár tömeges elbocsá­táshoz vezethet, ellenben a minimálbér szlovákiai szintje elképesztően alacsony az uni­ós átlaghoz képest. De egyszerűen lehetetlen az ázsi­ai és afrikai munkaköltségek­kel versenyezni. Tény, hogy a legalacsonyabb fizetéseket nem a multicégek kínálják. Az igazán alacsony béreket a szlovák kis- és közepes cégek fizetik, amelyek bizony alig- alig képesek lépést tartani az egész világból érkező konku­renciával. Általában nem azért kínálnak minimálbért, hogy kiszipolyozzák dolgozóikat, hanem mert azok sokszor ala­csony végzettségűek, és a cég alacsony hozzáadottértékű árut, szolgáltatást kínál. Másrészt ezen cégek dolgo­zói gyakran jogosan érvelnek azzal, hogy munkaidejük nem rövidebb, mint másoké, mun­kakörülményeik nem jobbak, így sokkal magasabb fizetést érdemelnének. Mi több, a mi­nimálbérért dolgozók nem­egyszer nehéz fizikai munkát végeznek. Igazságot tenni itt valóban nem lehet, mindkét fél érvei mögött tények hú­zódnak. Nehéz lenne a mini­málbért mint olyat eltörölni, hiszen ez a szociális vívmány még a „legkapitalistább” an­golszász országokban is léte­zik. Valószínűleg most sem történik más, mint a korábbi években: mindkét fél enged, és az eredmény valahol a két fél követelése között lesz. Vár­hatóan közelebb a munkaadói javaslathoz. FIGYELŐ Feltartóztatták Glen Greenwald partnerét Több órára feltartóztatták vasárnap a londoni Heath­row repülőtéren annak az újságírónak az élettársat, áld közzétette az amerikai hírszerzés volt informatiku­sa, Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumen­tumokat. A Guardian újság­írójának, Glenn Green- waldnak az élettársa, Dávid Miranda London érintésével repült Berlinből hazájába, Brazíliába. A Guardian in­formációi szerint a londoni Heathrow repülőtéren azonban feltartóztatták a terrorizmus elleni törvényre hivatkozva, amely lehetővé teszi a hatóságoknak, hogy kihallgassák a Nagy-Britan- niába beutazó, terrorizmus­sal gyanúsított személyeket. Greenwald szerint Mirandát kihallgatták, elkobozták számítógépét, mobiltelefon­ját, digitális fényképezőgé­pét és memóriakártyáit. A hatósági intézkedés kilenc órát vett igénybe, majd Mi­randát vasárnap este hagy­ták továbbrepülni, és nem adtak magyarázatot a tör­téntekre. Miranda berlini út­ja során találkozott egy amerikai újságíróval, aki ugyancsak foglalkozott a Snowden által kiszivárogta­tott anyagok feldolgozásá­val. (MTI)- Drágám, idén nem Egyiptomban telelünk...

Next

/
Thumbnails
Contents