Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-19 / 192. szám, hétfő

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 19. Vélemény És háttér 7 Több mint három év kellett ahhoz, hogy tudomásul vegye a végrehajtó hatalom, túllőtt a célon Nem kívánt hatások Ellentörvényként készí­tették, balul sült el. A magyar állampolgársági törvényre reagáló szlo­vák állampolgársági szabályozás egyetlen igazi motivációja a „megmutatjuk ezeknek a magyaroknak” volt, úgy is nézett ki. Azokat súj­totta a leginkább, akik­nek a magyarokhoz semmi közük nem volt. LOVÁSZ ATTILA Van ez így a jogszabályok­kal. Ha a jogszabály oka, moti­vációja a harag és a truccolás, akkor nem sikerülhet jól. Min­den egyes jogszabálynak van­nak nem kívánt hatásai, ame­lyek elemzése, modellezése a szaktárcák jogalkotó főosztá­lyának dolga. Éppen ez az elemző, előrelátó, hatástanul­mányokkal felérő alapos mun­ka az oka annak, hogy jó tör­vényt nem lehet három nap alatt összegründolni - lásd ma­gyar parlament, amely két­harmados felindulásában jog­szabályok sorát volt kénytelen módosítani, majd a módosítás módosításával foglalkozni. A szlovák ellentörvény nem fogalmazhatta meg, hogy csak a magyar-szlovák kettős ál­lampolgárság nem kívánatos. Egyelőre még egy demokrati­kus politikai közösség tagjai vagyunk, jól tudták ezt a Slotá- éknak kedvező egykori Smer-SNS koalíció politikusai is, bár az általánosító, tehát demokratikusnak látszó tör­vényt nem holmi demokrácia révén hagyták jóvá, hanem azért, hogy véletlenül se jusson eszébe az uniónak leállítani a brüsszeli pénzek folyósítását. Több mint három év kellett ahhoz, hogy tudomásul vegye a végrehajtó hatalom, túllőtt a célon, a törvényen a szlovákok is morogtak - mondjuk egy-egy élsportoló vagy közismert ket­tős állampolgár kapcsán. Lépni kellett. Hát most megvan, kész a javaslat, lehet rajta rágódni. A kettős állampolgárság in­tézménye valóban nemzetbiz­tonsági kockázat - olyan álla­mokban, amelyek közt leg­alábbis mosolyszünet van. Lásd a grúziai orosz állampolgáro­kat, akikre hivatkozva Moszkva a fegyveres erő alkalmazásától sem riadt vissza. Ha Budapest és Pozsony viszályban, netán hadban állnának, akkor érthe­tő lenne az ódzkodás. Ha vi­szont mindketten ugyannak a politikai, katonai és gazdasági szövetségnek vagyunk a tagjai, amely egyébként konföderatív s egyre inkább föderatív A kettős állampolgárság valóban nemzetbizton­sági kockázat - olyan ál­lamokban, amelyek közt mosolyszünet van. együttműködési és szolidaritá­si mintákat követ, akkor az egész egy nagy badarság, a jö­vőt visszapillantó tükörben szemlélő politikusok gumi­csontja. Az új jogszabály kissé liberálisabb lesz, de minek. Ha Boldoghy Olivérnek lesz hat hónapig bejelentett lakhelye Dél-Komáromban, akkor ismét lehet szlovák állampolgár? Vagy ha e sorok írója bejelent­kezik mondjuk itt Bezenyén, hat hónap múlva állampolgár­ságot kér, megkapja, a szlová­kot megtartja, majd kijelentke­zik Bezenyéről és életvi­telszerűen továbbra is Po­zsonyhoz kötődik, akkor mi lesz? Vissza kell adnia magyar állampolgárságát? Vagy majd akkor veszik el a szlovákot? Jobb képességű joghallgatók már most röhögnek a követke­ző jogszabály nem kívánt hatá­sain, az európai integráció hí­vei pedig bámulnak, mi a fene ez az egész. Hát nem mindegy az unióban, ki milyen állam­polgár? Ha pedig nem mind­egy, akkor nem arrafelé kellene a közös politikában hajazni, hogy mindegy legyen? Persze, lehet modellezni zár­tabb, gazdasági nacionaliz­mustól sem megriadó nemzet­államokat, az unió szétesését. Nem irreális jövőkép, de akkor, Uraim az állampolgársági fő­osztályon, Európa vérben úszik majd, és az oroszok, a kínaiak és az arabok jót köpnek a mar­kukba. Nem kívánt hatásként. El lehet menni... JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Volt szlovákiai magyar, akinél kiverte a bizto­sítékot, a több­ség viszont nemigen cso­dálkozik azon, hogy az Ifjú Szivek igazgatói posztjára kiírt pályázatban nem szerepel feltételként a magyar nyelv ismerete. S valószínűleg igazuk van azoknak, akik szerint a szlo­vák többség még nincs felké­szülve arra, hogy egy állam- igazgatási pályázatban felté­telként szerepeljen a magyar nyelv ismerete, még akkor sem, ha az intézmény tudva- lévőleg kisebbségi feladato­kat lát el. Rimaszombatban hónapok óta megy a hajcihő a meg­szüntetett városi lapok foly­tatásáról, s a jelenlegi állás szerint ebben a választási cik­lusban már nem sok esély mutatkozik arra, hogy azok bármilyen formában újra megjelenjenek. Hosszas idő- fecsérlő viták után a hivatal pályázatot írt ki a két köz­löny közös főszerkesztői posztjára, amelyben feltétel­ként támasztotta a magyar nyelv ismeretét. Mivel a pá­lyázatban (amely mindössze négy szám elkészítésére vo­natkozott!) sok minden tisz­tázatlan volt, nem meglepő, hogy mindössze egy bátor je­lentkező akadt, aki termé­szetesen nem beszéli a ma­gyar nyelvet, sőt újságírói (ne adj isten, szerkesztői) gyakorlata sincs. De ez a két hiányosság nem nagyon za­varta a képviselőket, amikor megszavazták az illető kine­vezését, ám a határozat for­mai hiányosságok miatt az ügyészség asztalára került, s az megállapította: a határo­zat többszörösen jogsértő. A képviselőket viszont legke­vésbé sem zavarta, hogy a je­lölt nem tud magyarul, több szlovák képviselő érvelése szerint akad a hivatalban elég ember, aki majd lefor­dítja a cikkeket és közlemé­nyeket. Mert nekünk, ma­gyaroknak, ennyi is bőven elég. Az egyes internetes ol­dalakon a határozatot ismer­tető cikkeket dühödt meg­jegyzések egész sora kísérte, a kommentelők többsége fel­háborodásának adott hangot, hogy Szlovákiában miért lenne kötelező akár még egy magyar nyelvű sajtótermék vezetőjének is ismernie a magyar nyelvet. Aki nem akar megtanulni szlovákul, az nyugodtan átmehet Salgó­tarjánba, s annyit olvas ma­gyarul, amennyit csak akar - foglalta össze bravúrosan az egyik kommentelő a rima- szombati hangoskodó szlo­vák többség véleményét. Ér­dekes módon, a jelentkező­nél felmerülő szakmaiság tel­jes hiánya senkit sem zavart. KOMMENTAR Nyilvántartva VERES ISTVÁN Már lehet, sőt kötelező mikrocsipekkel jelölni a kutyákat, macskákat és vadászgörényeket. A cél az állat és a gazdi könnyebb azonosítása, és egy központi nyilvántartás létrehozása. Azzal vi­szont nem számoltak a törvény előkészítői, hogy a kutyák az érzéstelenítőtől napokra el- veszthetikjózan ítélőképességüket. A mi Öcsi kutyánk is két napig kóválygott az altatótól, pechünkre éppen akkor volt tele fémhulladékkal az udvar. Hordjuk be a házba éjjelre vagy mit csináljunk? -tanakodtunkrémülten. Öcsit ugyanis annyira pacifizálta az idegen anyag, hogy még a gyűlölt szomszéd macskák láttán is csak pislogott. Az ablak­ban kókadozó karácsonyi kaktusz is hatékonyabban ellátta volna a házőrző feladatait. Őt azért mégsem tehettük ki, mert ha megzavarják, idén már nem virágzik. Szóval a kutyák tö­meges elbambítása nyilvánvalóan nem használ a bűnözési statisztikáknak. Túlzásnak tűnik a 300 eurós büntetés is, amellyel a csipelést elmulasztó kisállat-tulajdonosokat bün­tetni szándékoznak. Mintha az állam képtelen lenne a moti­váció bármely más formájára a büntetgetésen kívül. Ha ér­telmes és hasznos dolog a csipeltetés, az embernek érdeke, hogy elvégeztesse házi kedvencén. Minek ez a riogatás? Meg aztán, miért ne tarthatna Gizi néni Apácaszakálloson tizenöt macskát, csip nélkül? És mit csinál majd a hatósági személy, ha Gizi néni azt mondja az ellenőrzés során: ezeka szomszéd macskái. Az sem igazán kecsegtető, hogy az állam már nem­csak a saját, hanem az állampolgárok vagyonát is nyilván akarja tartani (vagyis inkább az Európai Unió, mert egy uniós törvény átvételéről van szó). Kutyát, macskát, görényt. Mi jön még? A tyúkok, kacsák, akváriumi halak? Néhány évtized múlva talán már a polgárok is kapnak ilyen azonosítót, mond­juk mindjárt a születéskor. Hogy léteznek emberi jogok? A honatyák mega honanyák átírnak néhány törvényt, meg­győznek bennünket, hogy nekünk is jobb lesz így, és megcsi­nálják. Készül egy nagy titkos nyilvántartás, amelyet majd fel­törnek a hackerek, az adatokat pedig saját szórakoztatásukra kiszivárogtatják vagy eladják. És többé nem lesz olyan, hogy csak mi tudjuk, hol vagyunk. Mászkálunk az erdőben egy ko­sárral, keressük az őzlábgombát, és már ott sem lesz nyug­tunk: bármikor szembejöhet egy telefonreklám vagy egy köz­vélemény-kutató ügynökség, hogy meggyőzzön a bam­buszzokni és a tripla titánfenekű fazék előnyeiről. Hozzá lehet ehhez vajon szokni? FIGYELŐ Stratégiát váltott a Kreml Új stratégiát dolgoztatott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök az Ukrajna és az Európai Unió közötti társulási megállapo­dás aláírásának megakadá­lyozására - írta tegnap a Zer- kalo Nyegyeli című ukrán lap internetes kiadásában. Meg nem nevezett forrásokra hi­vatkozva közölte, hogy az új stratégiát Szegej Glazjev, Pu- tyin tanácsadója Viktor Med- vegycsuknak, az ukrán elnöki adminisztráció volt vezetőjé­vel dolgozta ki. Medvegycsuk régóta Putyin bizalmasa, emellett egy éve Viktor Janu- kovics ukrán államfő javasla­tára ő a Kreml és a kijevi elnöki hivatal közötti kapcsolattar­tó. A Zerkalo Nyegyeli értesü­lései szerint korábban Moszk­va úgy gondolta, elég Julija Timosenko volt ukrán minisz­terelnök börtönben tartása ahhoz, hogy Brüsszel ne írja alá a szabadkereskedelmet is tartalmazó társulási megálla­podást Kijewel. így Ukrajna bekényszeríthető a Moszkva által irányított orosz-fehér- orosz-kazah vámunióba. Ám június elején Moszkva Berlin­ből azt az információt kapta, hogy Angela Merkel német kancellár állítólag nem tartja elengedhetetlen feltételnek Timosenko szabadon bocsá­tását, hajlik a társulási megál­lapodás novemberi aláírására Ukrajnával. Az orosz elnök sürgősen rendkívüli tanács­kozást hívott össze, és meg­bízta Glazjevet egy új straté­gia kidolgozásával. Putyin ta­nácsadója Medvegycsukot hívta segítségül. Rámutattak Putyinnak arra a hibára, hogy Moszkva figyelmen kívül hagyta az ukrán tévécsator­nák zömének a vámunióval szemben az európai integrá­ciót pártoló műsorpolitikáját. Listába vették a tévécsatornák tulajdonosainak nevét, üzleti érdekeltségeit, kiemelve vál­lalataik oroszországi keres­kedelmi kapcsolatait. Orosz­ország „kockázatosnak” mi­nősítette az Oroszországba szállító ukrán cégeket, amivel megakadályozza, hogy ukrán termékek kerüljenek a piacá­ra. Az Oroszországba expor­táló ukrán vállalatokra mért csapással Moszkva el akarja érni, hogy az üzleti károkat el­szenvedő beszállítók megvál­toztatva médiapolitikájukat, nyilvánosan követeljék az uk­rán vezetéstől: mondjon le az EU-hoz való közeledésről, a volt szovjet államok vámuni­ójához csatlakozzon. (MTI)- Cicuskám, mellesleg hova kéri a csipet?

Next

/
Thumbnails
Contents