Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-16 / 190. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 16. Vélemény és háttér 7 Természetes, hogy egy kisebbségi intézményt az adott kisebbséghez tartozó ember vezeti Újra „maďarák”? Egyetértek Mózes Szabolcs kollégával - a tegnapi írásában boncolgatott többségi rettenetét attól, hogy a közszférában bárhol is a kisebbségi nyelv legyen az egyik szakképzettségi követelmény, csak igazolhatom. LOVÁSZ ATTILA Az Ifjú Szivek Táncszínház - az iskolák és kulturális intézmények mellett - van annyira fontos társulat és intézmény egyben, amely miatt érdemes még egyszer megnézni a követelményeket. Emlékszem, mennyire meglepődtem, amikor hat évvel ezelőtt az osztrák közmédia európai pályázatot hirdetett komoly vezetői helyre. A követelmény uniós polgárság mellett a német nyelv ún. „excellent” szintű ismerete volt. Sem az állampolgárság, sem a német nemzetiség nem volt kritérium. Ugyanezt tapasztaltam a még önálló Magyar Televízió utolsó elnöki pályázatának kiírásakor is: a magyar nyelv „excellent” ismerete és az uniós polgárság - sem állampolgárságot, sem nemzetiséget nem írt elő a kuratórium. Pedig mindkét esetben úgymond a nemzeti média volt a tét - tehát valahol nagyon is nyelvközeli főtevékenység. Ha ehhez hozzáteszem, hogy a román közrádió elnökének magyar ajkú, román állampolgárságú egyént választottak, vagy a cseh regionális közrádió-hálózatot évekig egy dári nemzetiségű, menekültek gyermekeként Csehországban született újságíró vezette, látjuk, hogy a nyelvi vagy a „hovatartozási” kritérium az unió munkaerőpiacán már a közszférában is roppantul színes tud lenni. A magánszférában a multinacionális vállalatoknál évek óta nem kérdés, hogy például egy Romániában székelő, egyébként német tulajdonú vállalatnak lehet magyar ajkú, szlovák állampolgárságú igazgatója, a work language, a tárgyalási nyelv megegyezés kérdése. Az ARD holding egyik német közrádiójának program- igazgatója is lehet francia, ráadásul belga állampolgár. Nos, ha ilyen tág, színes értelmezésben hirdetnének szlovákiai magyar közintézmény élére pályázatot, megkövetelve a hivatalos, tehát szlovák nyelv ismeretét, és megkövetelve a munkanyelv, azaz a magyar „excellent” szintű ismeretét, akkor megtapsolhatnánk a szlovák államigazgatást a nyitottságáért, még azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy valamely magyarországi vagy vajdasági szakmabeli pályázna, akár sikerrel. S itt lenne a Kánaán. De nem lön! A kisebbségi, . nyelvhez, specifikus kultúrához kötődő intézmény éppen arra hivatott, hogy az adott kisebbség nyelvét, kultúráját ápolja, dédelgesse, fejlessze. Ezért az ukrán színház élén természetes, hogy ukrán ember ül, a roma társulatot roma ember igazgatja, a szegedi szlovák adást ottani szlovák vezeti, a méhkeréki román táncegyüttest - ha hivatásos intézménnyé válik - román ember. Mert ez az intézménytípus erről szól. Ettől még néhai Varga Ervin elismert koreográfus lehetett a Lúčnicá- ban, Sebestyén Márta feledhetetlenül énekelhet szerb kólót, és Novák Ferenc, Tata, meg igazgathatta az amszterdami táncszínházát. A core biznis tárgyát nem művelő menedzser lehet kiváló - jogász vezethet Slovnaftot, gépész Duslót, építész Bučinát. De egy maroknyi nemzetiségi társulat élére nemzetiségi vezető kell - an sich, természeténél fogva. Ellenkező esetben a Szivek újra „maďarák” lesz (anno így hívták a pozsonyi táncosok és zenészek), mint volt Kvočák József vezetése alatt, Katona István 1983-as érkezéséig. Nem volt magyar. És nem volt olyan magyar néző, aki őszintén kíváncsi lett volna rá - akkor meg minek. A kirakategyüttesek és intézmények kora lejárt.- Asszonyom, jöjjön vissza, ha paraszolvenciás lesz. (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Legális rabszolgavásár JUHÁSZ KATALIN A szociális ügyi hivatal friss álláspontját értelmezve arra jutottam, hogy nálunk „szem- hunyós” ember- csempészet és rabszolga-kereskedelem folyik. Atények ismeretében szebben nem tudnám ezt megfogalmazni. Évente ugyanis átlagban 150 fiatalkorúnak vész nyoma a hazai gyerekotthonokból. Főleg Szomáliából, Afganisztánból és Irakból érkeznek hozzánk illegálisan, és mivel a papírjaiktól már indulás előtt megszabadítják őket, olyan alacsony életkort diktálnak be, amilyet mernek- a „mesz- sziről jött ember azt mond, amit akar” alapvetés mentén. Ha valaki nem őszül látványosan, harmincévesen is mondhatja, hogy fiatalkorú, mert tudja - nyilván jő előre tájékoztatják őt-, hogy egy szlovákiai gyerekotthonban így csak négy napig tarthatják karanténban, utána szabadon mozoghat, akár le is léphet. Míg a felnőttek számára létesített zárt menekülttáborból gyakorlatilag nincs menekvés. A dolgok lefolyása alapos szervezettségre utal: négy nap után általában nyomuk vész a „srácoknak” - állítja az Emberi Jogokért Liga, akik szerint mindez olyan flottul zajlik, mintha legalábbis egy átgondolt bűncselekmény-sorozat része lenne. Bizonyítékok hiányában persze ők sem, én sem merném kimondani, hogy „le vannak vajazva” ezek a tömeges eltűnések, az viszonyt tény, hogy hetente több taxi áll meg a trencséni gyerekotthon előtt, ahová a szülők nélkül érkező bevándorló fiúk kerülnek, illetve a mezőlaborci intézmény előtt, ahová a lánykákat viszik. A fiatalkorú bepattan a kocsiba, és bottal üthetik a nyomát. Nem állítom, hogy a taxikat emberkereskedők küldik, lehet, hogy csakvéletlenül járnak arra, vagy a fiatalkorúak rendelik őket mobiltelefon és nyelvtudás nélkül. Az illetékes hivatal vagy hisz még a mesékben, vagy fogalma sincs, mi zajlik. Vagy jó oka van rá, hogy fogalma se legyen. Mindenesetre kijelentették, hogy a gyerekotthon nem börtön, nem csukhatják zárkákba a fejlődő országokból érkezett srácokat, nem őrizhetik őket egész nap. Az Emberi Jogokért Liga azt is kiderítette, hogy a fiúkat aztán olasz gazdák adják el mezőgazdasági rabszolgának, a lányok többsége pedig Hollandiában lesz prostituált. Szerin tüka menekültek semmilyen információt nem kapnak arról, milyen legális lehetőségeik vannak arra, hogy Szlovákiában maradjanak. Pedig lehet, hogy a leg- rosszabbtól menekülhetnének meg, ha valaki törődne velük, és kezükbe nyomna egy anyanyelvű brossúrát a jogaikról. A szlovák kormány viszont fütyül rájuk, a belügyminiszter legalábbis igen magasról, olvassák csak el, mit mondott. (Nincs gyomrom idézni őt). Kíváncsi volnék, mennyibe kerülne, ha a megfelelő telefonszám és kellő mennyiségű készpénz birtokában rendelést adnék le egy fekete, göndör hajú tizenéves házvezető fiúra, aki nemcsak a lakásomat tartja rendben, hanem engem is... KOMMENTAR Pléhpofa MOLNÁR IVÁN Aki esetleg rászánta magát, és végignézte Robert Fico és Peter Kažimír állami költségvetésnek szentelt szerda esti sajtótájékoztatóját, annak feltűnhetett, hogy a kormányfő és pénzügyminisztere milyen higgadtan jelentette be: az eredeti tervekkel szemben idén nagy valószínűséggel képtelenek lesznek a bruttó hazai termék (GDP) 3 százaléka alá csökkenteni az állam- háztartási hiányt. Mi tartjuk a lépést, az önkormányzatok miatt azonban a deficit a GDP 0,2 százalékával nőhet - panaszkodott Fico azt követően, hogy behívatta magához az önkormányzatok képviselőit, ezúttal azonban nem verte az asztalt és nem emelte fel a hangját. Az ok egyszerű: az ön- kormányzatok felelőtlen gazdálkodásukkal valójában szívességet tesznek a Fico-kabinetnek. Az eredeti tervek szerint az államháztartási hiány idén a GDP 2,9 százaléka lett volna. Ha ez megvalósulna, a Fico- kabinetnek 2015 januárjától a jelenlegi 20-ról 19 százalékra kellene csökkentenie az áfakulcsot, a Radičová-kormány 2011-es döntése szerint ugyanis az akkor megemelt áfakulcs automatikusan 19 százalékra esik vissza, ha az államháztartási hiány 3 százalék alá csökken. A csökkentést azért csak 2015-től kellene végrehajtani, mert az idei költségvetés hitelesített mutatói a jövő év első negyedében lesznek ismertek, az ebből eredő változásokat így csak az azt követő év költségvetésébe lennének képesek beépíteni. A Fico-kabinetnek azonban így is jelentős fejfájást okozott volna a változás, egyes számítások szerint ugyanis az áfakulcs 1 százalékpontos csökkenése évi 180 millió eurós kiesést jelent az államnak, miközben már most is forráshiánnyal küzd. Ficónak azonban nem kell aggódnia. Az önkormányzatok felelőtlen gazdálkodása miatti 0,2 százalékos deficitnövekedés ugyanis épp elég ahhoz, hogy enyhe mértékben, de meghaladjuk a 3 százalékos küszöböt. Az államháztartási hiány a pénzügy friss becslései szerint így az eredetileg várt 2,9 százalék helyett idén 3,04 százalék lesz. Míg az emberek többségének ez hajszálnyi változásnak tűnik, a kormánynak a már említett 180 millió eurós bevétel a tét. Fico emiatt a lelke mélyén még hálás is lehet az önkormányzatoknak, s azoknak az elkövetkező időszakban valószínűleg nem kell tartaniuk tényleges szankcióktól. A lakosság felé a kormányfő természetesen párszor még eljátssza majd a sértettet, és meg is szidja a polgármestereket, titokban azonban áldja a nevüket, és imádkozik azért, nehogy véletlenül elkezdjenek takarékoskodni. FIGYELŐ Nem lesz Románia csillaga „Következetes és felháborítóan románellenes viselkedése” miatt elvenné Tőkés Lászlótól a Románia Csillaga érdemrendet Crin Antones- cu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke. Az USL társelnöke 2009 decemberében „sem értette” Traian Básescu államfőt, amikor kitüntette Tőkést az 1989-es forradalom huszadik évfordulója alkalmából. Traian Básescu államfő azt meglebegtette: Tőkés László nem érdemli meg a román állampolgárságot mindazok után, hogy védha- talmi státust kért Orbán Viktortól Erdélyre. Antonescu szerint az állampolgárság esetleges megvonása előtt az államfőnek előbb meg kellene fontolnia a Románia Csillaga érdemrend visszavonását. Tőkés László EP-képvise- lő 2009. december 15-én vette át Eckstein-Kovács Pétertől, a román államfő kisebbségi ügyekért felelős tanácsadójától a kitüntetést a temesvári forradalomban játszott szerepe miatt. Előzőleg a temesvári polgármesteri hivataltól is kapott egy emlékplakettet. Mi több, Tőkést Barack Obama amerikai elnök is üdvözölte a jeles évfordulón. (maszol.ro) Megrongált emlékmű Megrongálták a vajdasági Csúrogon a szerb-magyar megbékélés egyik szimbólumának szánt emlékművet, amelyet június végén a magyar és a szerb államfő jelenlétében avattak fel - írta a Magyar Szó című helyi lap. Ismeretlenek letörték a Krisztus-fejet és a glóriát a június 26-án felavatott szoborkompozícióról, amely egy kőfal előtt apjába kapaszkodó fiút ábrázol. A glóriát egy ismeretlen később hegesztéssel pótolta, de a Jézus fejét mintázó bronzdarab továbbra is hiányzik. Az emlékművet a második világháború alatt és után a vajdasági Csúrogon kivég-, zett ártatlan magyar és szerb áldozatok emlékére emelték a szerb állam anyagi támogatásával. (MTI)
