Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-10 / 185. szám, szombat
20 Szalon UJSZO 2013. AUGUSZTUS 10. www.ujszo.com Alain Badiou szemében a szerelem igazságfolyamat, a legtisztább módja annak, hogy a világhoz a Másság, a Kettő prizmáján át közelíthessünk A szerelem dicsérete: igazság, tartósság, történés Züvinas Kempinas: Double O; installáció, 2008, Atelier Calder, Saché, Franciaország CSANDA MÁTÉ Picit félve írom mindezt. Mivel a francia nyelvben nincs otthonom, ezért aztán a német fordításról esik most szó - ha már egyszer magyarul, sajnos, még nem olvasható a mű (jó hír viszont, hogy nemrég szlovákul is megjelent, bár én mindezt csak akkor tudtam meg, amikor már rég magával ragadott a német szöveg sodrása). Alain Badiou, a necves francia filozófus elrugaszkodási pontjául egy internetes társkereső plakátjai szolgálnak. A Me- etic néven futó szingliportál reklámkampánya a kapitalizmus logikájának alárendelt, termékké tett szerelem szimbóluma. Egy projektálható (termelőerővé vált) szerelemfogalomból táplálkozik, miközben a piac normáihoz idomítva, a biztonság és a megtervezhetőség illúzióját kínálja. A harsány hirdetések HR- és PR-praktikái a „párválasztás” folyamatát igyekeznek racionalizálni és optimalizálni, mindvégig hamis garanciák szintjén, kvázi-kategóA harsány hirdetések HR- és PR-praktikái a „párválasztás” folyamatát igyekeznek racionalizálni és optimalizálni. riákat és alkalmi élménykollekciókat gyártva. A propaganda lényege, hogy mindennemű rizikót kizárhassunk, s az esetleges kudarcot (nem összeillősé- get) ikszelős tesztek és szűrőfunkciók által kiküszöbölve a fogyasztói igényekhez jól illeszkedő, fazonra szabott szerelmi termék jöhessen létre. Badiou a szerelemhez eleve nem egy boldogságdiktátumnak alárendelt, eudaimoniz- musra kifuttatott projektként közelít. Számára a szerelemben épp az a legfontosabb, hogy nem megtervezhető, nem kalkulálható: ezért nem érnek semmit a társkereső börzék biztonságpolitikai intézkedései. A szerelem mindig is és eleve kockázat. Minden szerelem a Kettő mozzanatából indul - vagyis egy hasadásban, egy hiányban gyökerezik. A szerelem kezdetén rendre elválasztottság áll - hiszen szükségszerűen ott van a Másik arca, egy szálka az identitás torkán, egy eredendő Különbözőség. Badiou mindjárt az elején igyekszik élesen elkülöníteni a szerelmet a szexualitástól, részben az ismert lacani tézisre támaszkodva: a szexualitásban a szubjektum elsősorban önmagát élvezi - noha egyfajta pecsétként, a test bizonyítékaként persze folyton ott kísért a nemiség. De elutasítja azon filozófiai hagyományok szkeptikus megközelítéseit is, melyek szerint a szerelem csupán feltét, illékony tünetegyüttes, amely mögött valójában a faji reprodukció vak automatizmusokra épülő ösztönláncolatai dolgoznak. A szerzőtől amúgy távol áll mindennemű pszichologizálás, esze ágában sincs a szerelem módszertanáról vagy a „siker” zálogairól értekezni, hiszen nem a tüneti szint és nem a fe- notípusok érdeklik - absztraktabb, lét- és ismeretelméleti megközelítésről van szó. Az egyik leglényegesebb momentum, hogy a szerelem konstrukció, amely szükségszerűen a teljes kontingencia, a sokszor banális, ordító véletlenek és esetlegességek nyers talaján tud csak megkapaszkodni. A nagy feladat: ezt az úgynevezett véletlent kell betömi, mederbe terelni, átvezetni (átmenteni) a tartósságba, vagyis egy olyan szilárd konstrukcióba, amely tükrében aztán a múltbéli találkozás szükségszerűen mint telosz és végzet köszön vissza. A szerelem maga ez a tartósság, illetve hűség (több ez, mint a mással nem fekszem le ígérete). Badiou szemében a A nagy feladat: ezt az úgynevezett véletlent kell betömi, mederbe terelni, átvezetni (átmenteni) a tartósságba. szerelem azért lehet igazságfolyamat, mert talán a legtisztább (s mindenki számára adott) módja annak, hogy a világhoz, ha csak időnként is, de mégis a differencia, a széttartás, a Másság és a Kettő prizmáján át közelíthessünk. Vagyis egy olyan kivételes konstelláció, melyben a „valóság” tapasztalata nem a szubjektumban központosuló identitás köré szerveződik. A szerelem folytonos kockázat és kihívás, mindig a Különbözőség, a Kettő erőterében létesül identitás rendszerhibája, a szerelem ugyanis mindennemű külső rivális nélkül is élni és virulni tud. A költészetet segítségül hívva megjelenik a könyv legszebb metaforája, melyben a vers (a poézis) válik a szerelem analo- gonjává: Badiou szerint - Mal- larmét parafrazálva - a vers maga a szóról szóra legyőzött (lefixált) véletlen. A szerelem mindenekelőtt - egy tipikusan badiou! kategóriával élve - igazságtörténés. Persze korántsem egy adekvacionista igazságfogalomról van szó, amely megfeleltetések, értékhozzárendelések és analógiák szintjén fermentálódna: inkább egy fenomenológiai színezetű mozzanat. Tehát olyan létesülés, amely megmutatja s kirajzolja, hogy mi mindenre képes a Kettő, amikor nem két, szövetségre lépett Egy-ként működik, és amikor (harcok, krízisek, önfeladások és határátlépések árán) a véletlent, a rizikót, a kontin- genciát a Kettő kötelékében teremtőerővé sikerül forrasztani. Badiout mindenekelőtt ez a fajta tartósság érdekli: a szerelem, amikor történik, amikor folyamatban van, amikor korrektiv episztemologikus szűrőként lép játékba - túl a találkozás hevén, a házasság szentesítő aktusán. A záró fejezetekben szerelem és politika (szerelem és kommunizmus), szerelem és egyház, szerelem és színház (a szó, a logosz által átjárt test) viszonyrendszerét gondolja tovább. S talán az sem mellékes tény, hogy maga a szövegtest is dialógus, a Nicolas Truong-nal folytatott beszélgetés bővített, szerkesztett változata. Mindez így egy szokatlanul józan, mindenfajta mitikus-romantikus cukormázat nélkülöző, és mégis - vagy talán éppen ezért - bizsergető- en szép olvasmány. Javaslom, hogy utána mindenki nézze újra Michael Haneke Szerelem című filmjét. Alain Badiou: Lob der Liebe (Éloge de l'Amour), Passagen Verlag 2011; németre fordította Richard Steurer. Szlovákul: A. Badiou: Chvála lásky, Inaque.sk 2012; fordította Aňa Ostrihoňová. Üdítő nyári olvasmányt ajánlok: alig száz oldal, ráadásul nem kell komoly, fekete garbós posztstrukturalistának lennünk ahhoz, hogy tömör, precíz és poéti- kus stílusával lenyűgözzön. Egy milliószor körbejárt téma - a szerelem - felforgatóan más megközelítésben, merészen újragondolva. (Fotó: Guillaume Blanc) (Badiou gyönyörű megfogalmazásában: a Kettő színpada). A szerelem megvallása éppen azért ilyen kockázatos, irdatlan lámpalázzal járó, felfokozott állapot, mert ezen a ponton veszi kezdetét a véletlen elvarrása a tartósság és a végzet szövetébe. Vagyis nem az 'én' vagy a 'te' intencionális, birtokviszonyhoz hasonlító szerelme itt a tét - egy magasabb szinten, a Kettő talaján egy új szerelmi szubjektum sarjad. Ezért is van az, hogy egy új világot, addig nem sejtett perspektívákat nyit meg, elhalása (feladása) pedig mindig katasztrófakéntjelenikmeg. Persze labilis és energiaigényes figuráció: a szerelemnek számolnia kell az Egy bosszújával - no meg azzal, hogy folyton ott lappang a másikkal való egybeolvadás vak vágya. A szerelem fő ellensége az egoizmus - az Én - és az individualitás (ill. maga az individuum). Badiou amúgy - Prousttal ellentétben - a féltékenységben nem a szerelem konstituensét látja: az csupán egy művi parazita, az ANZIX Időívek Pannonhalmán ELŐZETES Rangos kortárs alkotókat és előadókat vonultat fel idén is a Pannonhalmi Főapátság össz- művészeti fesztiválja, az Arcus Temporum (Időívek), amelyet augusztus 23. és 25. között rendeznek meg. Varga Mátyás fesztiváligazgató a tizedik évéhez érkezett fesztiválról elmondta: megmarad a program négyes egysége, továbbra is hangsúlyosak lesznek a zenei programok, amelyekhez táncszínház, képzőművészeti és filmes programok csatlakoznak. Az időívek-koncepció - azaz egy kortárs és egy klasszikus zeneszerző műveinek összekapcsolása- a második fesztiválon, 2005-ben vált markánssá, amikor sikerült meghívni az egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőt, Szófia Gubajduli- nát, és az ő művei mellett Haydnéi adták az időív másik pillérét. Az idei, évfordulós fesztiválon nem egy szerző munkássága vezet a jelenhez: az európai hagyományt képviselő Schumann munkáival szemben idén 15 kortárs komponista darabjai szólalnak meg a három nap alatt. A tervek szerint három ősbemutató is elhangzik augusztus 24-én este a pannonhalmi bazilikában, amelyet a felújítás után először vehet birtokba a fesztivál. A filmes programban a rövidfilmek dominálnak, az apafiú kapcsolat kérdései tükröződnek a napjainkban készült több munkában. A képzőművészeti programokban a Mo- holy-Nagy Művészeti Egyetem fiataljai vesznek rész. A színházi metszet is kínál érdekességet: az ICKamster- dam nemzetközi koreográfiái művészeti központ az amszterdami premier után először Pannonhalmán mutatja be Emio Greco és Pieter C. Schölten friss, Double Points: VERDI című darabját. (MTI) A fesztivál először veszi birtokba a felújított bazilikát
