Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-10 / 185. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 10. Szalon 21 MEDIATER Amikor az Álomszínház beindul A Dream Theater a zenei kultúra devalválódásával a szaktudást szegezi szembe A zenetörténet egyik leghíresebb mondata így hangzik: „Ne feledkezz el a populáris elemről.” Peter Wicke zenetudós ezzel az idézettel kezdi A szórakoztató zene Mozarttól Madonnáig című remek könyvét, majd így folytatja: „E szavakkal figyelmeztette 1780-ban Leopold Mozart zeneszerző fiát, Wolfgang Amadeust arra, hogy ne feledkezzék el a zene- ' hallgatók szélesebb köreiről sem.” H. NAGY PÉTER A fiatal Mozart - ebben az esetben - megfogadta az apai tanácsot, és részben ennek köszönhetően vált kora (és minden idők) egyik legjelentősebb művészévé. Másrészt a mai populáris zene (a slágerek végtelen sorozata) olyan kultúrtörténeti folyamatok eredménye, melyek előzményei a 18. századig nyúlnak vissza. Ebben az értelemben Madonna Mozart örököse. Persze, ha Wicke most fogna hozzá monográfiája megírásához, száz százalék, hogy a könyv címe így módosulna: A szórakoztató zene Mozarttól LadyGagáig. Fölösleges bizonygatni, hiszen minden zeneértő számára evidens, hogy a populáris és a klasszikus zene közti kapcsolat- rendszer rendkívül összetett. Illetve olyannyira szerteágazó, hogy szinte esélyünk sincs a fel- térképezésére. Ha, mondjuk, arra lennénk kíváncsiak, hogy Beethoven szimfóniái vagy azok részletei milyen utakat jártak be a popkultúrában - Chuck Berrytől a Beatlesen és az Electric Light Orchestrán keresztül Walter Murphy disco-verziójáig és sokkal tovább, a könnyed filmzenékig; illetve egy másik vonalon a Deep Purple-n, a Led Zeppelinen, Yngwie Malmstee- nen és Steve Vain keresztül a Metallicáig -, telefonkönyvnyi lenne az opus terjedelme. Természetesen Vivaldival, Bach- hal, Mozarttal stb. hasonló eredményre jutnánk. Mindez jól érzékelteti, hogy a kölcsönzés a zene létmódjával függ össze, s ez a széleskörű egymásrautaltság folyamatosan gazdagítja a kulturális hagyomány közvetítőrendszerét. A Dream Theater kimozdítja a beidegződést, hogy a kortárs zene elsődlegesen hangfelvétel formájában létezik. A Dream Theater az egyik legkomplexebb zenét játszó, legfelkészültebb és legprecízebben működő zenekar. Erről az is tanúskodik, hogy a csak rá jellemző, tökéletesen egyéni hangzás (a jazzmetál és a progresszív rock briliáns ötvözete) fergetegesen szól élőben. Egy Dream Theater-koncerten minden klappol, a zenei összhatás a CD-anyagokhoz képest is fokozódik, kimozdítva azt a - mé- diatechnológiailag meghatározott - beidegződést, hogy a kortárs zene elsődlegesen hangfelvétel és csak másodlagosan előadás formájában létezik. Számunkra most mindebből egy apróság lesz fontos: a koncertek nyitánya. Systematic Chaos című albumának megjelenése után a Dream Theater földkörüli turnéra indult, melyről készült egy 180 perces film (DVD-n Chaos in Motion címmel jelent meg). Ebből kiderül, hogy a koncerteken az együttes Strauss Zara- thustrájánakleghíresebb tételét játszotta el intróként. Arról a részletről van szó, amely többször felcsendül Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjében, ahol ez a dallamsor az emberiség történetének kiemelkedő, evolúciós ugrással felérő, de az idegenek által rendezett pontjaihoz kötődik. Valószínűleg ez az egyik legnagyobb karriert befutott filmzene, amelyet majd olyan alkotások idéznek, mint a Magnólia vagy a WALL E. Nézzünk egy konkrét megoldást is az animációs filmek világából. Az amúgy is rengeteg rájátszásból építkező, 51 -es bolygó című produkcióban a landolási jelenet a következőképpen zajlik. Charles „Chuck” Baker kapitány űrhajója megérkezik a helyszínre, kinyílik a jármű ajtaja, s egyben felcsendül Strauss Zarathustrája. Az asztronauta az amerikai zászlóval a kezében tesz pár lépést, közben dúdolja is a híres dallamsort. A zászló letűzése előtti másodpercben azonban rálép egy gumikacsára, a zene azonnal megszakad, s megpillantja a piknikező zöld színű helyieket. Pánikszerűen menekülni kezd. Azon túl, hogy itt Baker minősül idegennek, a heroikus mozzanat azonnal ironikus távlatot kap: a bolygón az evolúció már elvégezte a dolgát. A zászló pedig fölösleges. Térjünk vissza még egy picit a Dreamhez. A Zarathustra és a 2001: Űrodüsszeia felidézése talán azért találó, mert ez a részlet sok mindenre utal. Nemcsak arról van szó, hogy a klasszikusok újrahasznosíthatok, hanem arról is, hogy ez a zenei betét rengeteg elrugaszkodási pontot kínál. Intermediális területként tömöríti a zenei és a filmes élményt, a heroikus mozzanatot és a drámát, ráadásul jól passzol a Dream kulturális imázsához. Ugorjunk. A banda legutóbbi albuma A Dramatic Turn Of Events címmel jelent meg, s az ezt követő koncertsorozat egyik állomása Budapest volt (2012. február 17-én). Rétegzenéről lévén szó a Papp László Budapest Sportaréna nem telt meg, a hangulat viszont elsöprő volt. Ha lehet, az intro itt még hatásosabbra sikeredett, mint anno a Káosz-turnén. A nyitány ugyanis időközben módosult, a koncert az Eredet című film zenéjének egyik gyöngyszemével kezdődött, Hans Zimmer Dream is Collapsing című kompozíciójával. Ez a felütés szintén telitalálat, hiszen a nagyzenekari mű azonnal hozzáköthető az együttes nevéhez (Álomszínház), illetve a Nolan-film meg- idézésén keresztül az álomakcióhoz. Amit viszont láttunk és hallottunk, csak metaforikus értelemben volt álomszerű. Pet- rucci és társai ugyanis a hangszeres tudás olyan fokán állnak, ami, bár nem mindennapi, mégis valóságos, hiszen elképesztő mennyiségű munka eredménye. Hegedűs Norbert irodalomkritikus barátom joggal jegyezte meg, hogy „ez már nem művészet, hanem tudomány”. Ennél találóbban aligha jellemezhető ez a teljesítmény. A Dream Theater intrói ugyanakkor arról is beszélnek, hogy ez a Intermediális területként tömöríti a zenei és a filmes élményt, a heroikus mozzanatot és a drámát. zenei produkció azon ritka kísérletek közé sorolható, melyek célja, hogy - Wickét idézve - „az egyre inkább elüzletiesített kultúrában a kreativitás segítségével visszanyerjék az ellenőrzést a kulturális folyamatok tartalma felett”. Hiszen a Dream a zenei kultúra devalválódásával a szaktudást szegezi szembe. Enyhén szólva: hatékonyan. Idézetek hálója: Strauss Zarathustrájának leghíresebb tétele többször felcsendül Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmjében (Képarchívum) CD-AJANL0 Heaven Street Seven: Felkeltem a reggelt PUHA JÓZSEF „Nem lesz több szerelmes dal, ezt kérted, ezt ígértem” - ezzel indul a nagylemez klipe- sített, Gesztenyefák alatt című zeneszáma. Az ígéretet köny- nyű betartani, mivel a Heaven Street Seventől távol állnak a szerelmes szövegek. Nem szabad azonban elhinni mindent, amit a zenekar mond. Nemrég azzal állt elő, hogy nem készít több CD-t, dalait más formában juttatja el a közönséghez, digitálisan letölthető EP-n jelennek meg. Most mégis itt a kézbe fogható album, négy évvel a legutóbbi sorlemez, a Jazz, két évvel a megalakulás tizenötödik évfordulójára készült, összegző Dunabeat 1995-2010 és egy évvel az ingyen letölthető, háromszámos GigerliEPután. A Felkeltem a reggelt ott folytatja, ahol a Jazz abbahagyta. ,A mi lányaink a legszebbek a földön” - hallható az első, punkrockos, Szűcs Krisztián énekes-szövegíróra jellemző, finoman szarkasztikus szerzeményben. Az együttes bájosan abszurd szövegvilágába jól illeszkedik a következő négy dal is, a Nem elég, a Gesztenyefák alatt, a melankolikus oldalt idéző A réten és A te meséd. Felmerül a kérdés: ha A réten címűt átmentették a Gigerli EP-ről, a zseniális címadót vajon miért nem? Az első öt szerzemény tehát a HS7 megszokott világát idézi. Ezek után a zenekar billentyűse és producere, Takács Zoltán Jappán jut főszerephez. A gitárok háttérbe szorulnak, a billentyűsök viszik a prímet. A Rengeteg bor és a Három bárány erőteljes elektronikus hangzását a balladisztikus, kilencvenes évekbeli alternatív hangulatot árasztó Faun töri meg. Aztán ismét a billentyűsöké a főszerep. A Zselé az együttes szerint korunk legsötétebb elektrodiszkó himnusza, holott szövegközpontú, ami nem jellemző a műfajra. „Hogy minek kell dalt írni egy régi, háládatlan évről, mikor fel se fedeztek semmit, azt joggal kérdezheted” - hallható a következő dal, a 974 szövegében, majd meg is kapjuk rá a választ: az volt a szerző legjobb éve. Azért, mert akkor készült Tarkovszkij Tükör című filmje. A szerzemény tisztelet- adás, képzeletbeli filmzene. A hatást erősíti, hogy egy templomból átalakított iskolai díszteremben vették fel. A végén, a kis gospeles, nánánás részben Papp Szabolcs, Likó Marcell és Mihola Péter működik közre. Az albumot záró Úristent is ugyanott rögzítették. „Szerettünk volna szakrális térben felvenni egy nem szakrális dolgokról szóló dalt, de rájöttünk, hogy minden szakrális” - mondta róla a frontember. A Jazz szövegeiben közéleti témák is a középpontba kerültek. Ilyenek most csak itt-ott bukkannak fel, a CD személyes hangvételű, ami jobban áll a zenekarnak. A Felkeltem a reggelt cím pedig Szűcs Krisztián és a koránkelés nem épp konfliktusmentes viszonyára utal. ,Általában akkor keltem a reggelt, ha nem fekszem le” - jegyezte meg. SZALON Szerkeszti: Lakatos Krisztina. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
