Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)
2013-08-10 / 185. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 10. www.ujszo.com RÖVIDEN ABBA-relikviák kalapács alatt Stockholm. Óriási az érdeklődés a világ minden tájáról az ABBA-relikviák stockholmi árverése iránt. Az érdeklődők a valaha kalapács alá került legnagyobb ABBA-gyűjteményre, a svéd popegyütteshez kötődő 25 ezer emléktárgyra licitálhatnak a Stockholms Auktionsverk árverésén ma és holnap. A kollekció jelenleg Thomas Nordin tulajdona, aki 39 éve, kilencévesen kezdte gyűjteni az ABBA-relikviákat, miután édesanyjától megkapta az együttes Waterloo című slágerét kislemezen. Nordin nem tudta megvalósítani álmát, egy saját ABBA-múzeum létrehozását, de reméli, hogy a nemrég megnyílt stockholmi ABBA Múzeum licitál a páratlan gyűjteményre. (MTI) Hugh Grant kémfőnök lesz London. Kémfőnököt alakít Hugh Grant Guy Ritchie új filmjében. Ritchie a The Man From U.N.C.L.E. című hatvanas évekbeli tévéfilmsorozatból forgat mozifilmet. A sikeres sorozat 105 epizódot ért meg, az elsőket még fekete-fehérben vetítették. A moziváltozat produkciós munkái szeptemberben kezdődnek, a bemutató jövőre várható. A film két főhőse, Napoleon Solo és Iliya Kuryakin a titokzatos U.N.C.L.E. szervezetnek dolgozik, Grant a brit haditengerészeti hírszerzés főnökét alakítja majd. Korábban Steven Soderbergh karolta fel a filmtervet, akkor úgy volt, hogy George Clooney játssza Solót, de a színész visszalépett, a rendező pedig hamarosan szintén vette a kalapját. Ritchie verziójában Solo szerepére Henry Cavillt (Az acélember) választották ki, a társát Armie Hammer (A magányos lovas) alakítja. (MTI) Tegnap eltemették az augusztus másodikán 74 éves korában elhunyt Jozef Adamovič színészt, rendezőt, egyetemi oktatót, akit a magyar közönség a Vivát, Benyovszky! című filmsorozatból ismerhetett leginkább. A jeles színművésztől a Szlovák Nemzeti Színház régi épületében vettek végső búcsút. A szertartáson feleségén, Božidara Turzonovová színművészen, valamint a családtagokon és hozzátartozókon kívül kollégái közül többek között jelen volt Juraj Slezáček, Dušan Jamrich, Kamila Magálová, Diana Mórová, Emil Horváth és Táňa Pauhofová. (TASR-felvétel) Egyedi képi látásmódjukkal stílust és arculatot adtak Kelet-Európa legrangosabb fesztiváljának Két Caban, mindig együtt Minden munkájuk összeköti őket (Képarchívum Külsőleg nem is hasonlítanak egymásra. Zömö- kebb alkat az egyik, magasabb, vékonyabb a másik. Hosszú, copfba fogott barna hajat hord a kerekebb arcú, rövidet, ezüstösen fénylőt a keskenyebb képű. SZABÓ G. LÁSZLÓ A megjelenésük is eltérő. Mi- chalnál a visszafogottság dominál, Simonnál a határozottság, ízlésben, rendezői stílusban azonban teljes mértékben fedik egymást. A Caban fivérek Karlovy Vary fesztiváljának elmaradhatatlan ceremóniamesterei, de biztos helyük van a prágai Nemzeti Színházban és a különböző csehországi nagyvállalatok nagyszabású reprezentációs rendezvényein is. Michal és Šimon Caban európai hírű látványtervezők. Ketten együtt dupla munkát végeznek. Duplán szépet, duplán tartalmasat, duplán értékeset. Eredeti ötleteikkel, kiapadhatatlan fantáziájukkal, színes képi világukkal, díszlet- tervezői nagyvonalúságukkal évről évre elkápráztatják Karlovy Vary filmes seregszemléjének soknemzetiségű és sokat látott közönségét. Három évvel ezelőtt a filmszalag felnagyított kockájába komponáltak csodás életképeket, tavalyelőtt földönkívüliekkel árasztották el a fesztiválpalota színpadát, tavaly egyetlen csepp víz nélkül hullámzó medencét varázsoltak a nézők elé. Nem kevésbé volt látványos az idei nyitó- és záróműsorak sem: tolószékeseknek komponáltak megejtő „kerekes táncot”. Ketten dolgoznak ugyanazért az egy céléit: egyszerűségében is pompás estet rendezni ott, ahol ifjú tehetségek, élő klasszikusok és már európai hírnevet szerzett alkotók vonultatják fel legfrissebb rendezéseiket. Nincs szükségük ehhez súlyos összegeket igénylő kellékekre, cirkuszba illő, drága kosztümökre, de még csak milliókat érő világítóparkra sem. Addig nyújtóznak, ameddig a nekik szánt takaró ér, és még a kislábujjukat sem dugják ki alóla. Michal és Šimon Caban tehetségéről a Karlovy Varyban évről évre megjelenő rangos filmes szaklapok tudósítói ugyanoly lelkesedéssel, elismerően írnak, nyilatkoznak, mint a hazai közönség, a mozi huszonéves megszállottjai, akik a díjazott művészekkel (John Malkovich, Danny DeVito, Andy Garcia, Harvey Keitel, Jude Law, Helen Mirren és a csehek: Vera Chytilová, Jiri Menzel, Milos Forman) forgatott fesztiválklipeket is hosszasan megtapsolják. Cannes, Berlin, Velence, Locarno, San Sebastian és a többi fesztiválváros képviselői minden évben irigykedve veszik tudomásul, mire képés e testvéri alkotópáros. Hogy milyen kis sztorikat, szellemes jeleneteket komponál tíznél sosem több szereplővel, a legtöbbször táncosokkal, pantomimesekkel, mozdulatművészekkel. Hogy ha nem a magasból, akkor tram- bulinról vagy uszodai startkőről indítja őket, ha nem a női szépséget, akkor a férfias erőt, kitartást éneklik meg, ha nem a földről, akkor a világmindenségből adnak apró, egyébként ritkán láthatójeleket. Michal és Šimon (ötvenkét éves az egyik, kerek ötven a másik) talán a semmiből is képesek lennének megteremteni valamit. Michal Caban közgazdasági egyetemet végzett, a barrandovi filmgyár produkciós asszisztense, Simon Caban iparművészeti főiskolán szerzett diplomát, építész és díszlettervező. De mindkettőjüknek papírjuk van arról is, hogy rendezői tudásra is szert tettek. Mindketten vevők a másik ötleteire. Nem versengenek. Nem akarnak egymás fölé kerekedni. Tudásukat finoman összeillesztik, eggyé kovácsolják, így mindaz, amivel brillírozni képesek, megduplázódik. Még főiskolás éveikben kezdték el a közös alkotói munkát, először egy jó nevű táncegyüttesnél (Kreč), aztán prózai előadások következtek, majd operák, rockelőadások, multimediális rendezvények és filmek. Don Gio című 1992-es egész estét betöltő játékfilmjükkel a mo- zarti-fausti mítoszt bevetve reagáltak a 89-es forradalom utáni prágai kulturális változásokra. Azóta Bernsteintől sem riadnak vissza, sőt élvezettel álmodnak nagyokat egy-egy parádés divatshow alkalmával is. De ha a Caban fivérek, akkor elsőként Karlovy Vary írandó a nevük mögé. Tizennyolc éve övék a „színpadi főszerep”. Fantáziájukat látva senki sem kételkedhet benne: van még újabb tizennyolc évük Kelet- Európa legrangosabb filmes mustráján. Tegnap a budapesti Farkasréti temetőben végső búcsút vettek a 67 évesen elhunyt Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenekutatótól, előadóművésztől A herceg-prímás LOVÁSZ ATTILA „Jól játszanak? Hát az az igazi! Attól, hogy tíz jó prímás tanul tőlem, semmivel sem leszek rosszabb zenész.” Valahogy így reagált egy jászberényi zenésztáborban Halmos Béla arra a kérdésre, vajon nem fél-e a konkurenciától, sőt, maga neveli. Egész életében tanított, mert egész életében tanult. Előbb zenét, majd gyűjtések anyagát, lejegyzését és végül stílust azoktól, akik még nem az írásbeliség, hanem a hagyományozódás útján lettek zenészek. Halmost, Sebőt, Érit, Sípost elragadtatta az erdélyi hagyományos hangszeres zene világa, elragadtatta olyannyira, hogy nem volt kérdés, másokkal is meg kellett szerettetni. Az első Röpülj páva televíziós döntőjén még gitárral jelent meg. „Bartók meglátta a hagyományos paraszti zenében a felülmúlhatatlan, páratlan gazdagságot, közölni akarta, s a kor egyik divathangszerét, a zongorát tette alá. Nemzedékem divathangszere a gitár volt, hát azt vettük elő Sebő Ferivel” - vallotta a tavalyi televíziós Páva-gálán. Azon a gálán, ahol saját szemével láthatta, micsoda műfajt alkottak néhányan. Az első táncházat a Fővárosi Művelődési Házban tartották (Illésék koncértje után), s akkor talán nem is gondolták, hogy a táncház fogalommá válik. Hogy az urba- nizálódó országban a városi fiatalok találják meg a falu még megmaradt hangszeres, énekes, táncos kultúráját. Műfaj alakult - a szemünk láttára. „Nagyon nagy dolog mindent tudni, de még nagyobb műfajt alkotni”, mondta a Beatles-fiúkról Freddie Mercury, nem sejtve, hogy magáról is beszél. Nem sejtve, hogy megfogalmazta azt, ami Halmos Bélának, az élete végéig büszke építészfiúnak megadatott. Mint műszakis (micsoda világ lehetett akkor a BME falai közt!?) meglátta a rendszert, észrevette a szabályt. Csoda, hogy kutató lett? Csoda, hogy az építészmérnök zenei doktorátust szerzett? Műfajt alapító ember volt Halmos Béla, és egyáltalán nem túlzás leírni, hogy generációjának táncházi zenészeit, vele, a „herceg- prímással” az élen, a reformkor nagyjaihoz lehet hasonlítani. Nem igaz, amit mondogatott, hogy a táncházhoz semmi nem kellett, csak behozni, mert úgy volt jó, ahogy volt. Nem. Ahhoz, hogy az kultúrává nőjön, olyan egyéniségek kellettek, mint Halmos Béla. Akik játszaMajd lenéz ide a Földre, s látja szerethető fiatalok ezreit, amint húzzák, játsszák, táncolják, énekelik, örömük telik a Szép zenében (Képarchívum) nak, tanítanak, kutatnak, szerettetnek és terjesztik. Előbb Pesten, aztán mindenhol a világban, Tokió, New York, Brüsszel sem kivétel, a nyolcvanas években a kalotaszegi legényes legalább akkora sláger volt, mint tíz éve az ír táncos Lordok. Halmos, Sebő, Koltai és Sebestyén Márta, a műfaj nagyasszonya, voltak az elsők. Követőik akadtak. Egy olyan műfajban, amely ízig-vérig magyar, de nem kirekesztő (először tőlük hallottunk eleki román zenét?), ízig-vérig nemzeti, de nem giccses, deklaratív, hanem gyönyörű, szerethető és nemes. Egy olyan műfajban, amely az anyanyelvi nevelés szintjére emelte a Martin György által megfogalmazott „anyalábi” nevelést. Egy olyan műfajban, amely minden sallang nélkül mindenhol a világon egy igazi hungarikumot jelent. Es főleg: élő műfajban, amely fejlődik, táncos-zenész nyelvet ad, nem csoda, hogy a Hungaroton első táncházi sorozatát - ő is játszik rajt - Élő népzene címmel láttákéi. Dehogy halt meg Halmos Béla! Martin György, Kodály, Bartók, Koós Károly és az őt tanító nagy prímások társaságában borozgat csendesen, itt-ott előhúzza a hegedűt, és valami nagyon szépet játszik. Majd lenéz ide a Földre, s látja szerethető fiatalok ezreit, amint húzzák, játsszák, táncolják, énekelik, örömük telik benne, úgy, mint neki, és ha bánatosak, elővesznek egy szép nótát, bú- felejtőnek, s egyeseknek néha- néha eszükbe jut, kik voltak az úttörők. Béla bácsi! Megérte! Köszönjük, hogy itt voltál. Nyugodj békében!
