Új Szó, 2013. augusztus (66. évfolyam, 177-202. szám)

2013-08-10 / 185. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. AUGUSZTUS 10. Vélemény És háttér 7 A lobbicsoportok hintik el, hogy a tudósok közti vita tárgya a globális felmelegedés*ténye Klímaváltozás: viccnek rossz Az ismerőseim körében a 40 fokban ziccernek tűnik ékelődni azon, hogy má­jusban a sajtó az „utóbbi 200 év leghidegebb nyará­val” riogatott. Avicc azon­ban nem olyan jó, mint amilyennek elsőre tűnik. RAVASZ ÁBEL Miközben 2013-ban a hő- mérsékleti rekordok sorra dől­nek meg, méghozzá mindkét irányban, és az időjárás egyre vadabbnak és kiszámíthatatla­nabbnak tűnik még a mi mérsé­kelt éghajlatunkon is, az érdek­lődő közönségnek és az azt tá­jékoztató sajtónak máig sem si­került ésszerűen megkülönböz­tetni egymástól a tudományos tényeket és a szenzációvadász sztorikat, a „kemény” adatok elemzését a találgatásoktól és a propangandától. Ma a tudományos társada­lomban gyakorlatilag konszen­zus van arról, hogy az időjárá­sunk drasztikusan változik, méghozzá elsősorban az emberi tevékenység miatt. Pár hete ér­zékletes kép volt egy, az Északi­sarkon elhelyezett webkamera felvétele arról, hogy a jégpáncél ma már magán a sarkon is olva­dóban van. Szerencséden kom­munikációs elem volt, hogy az időjárás változását sokáig „glo­bális felmelegedés” néven em­legették: ma már látható, hogy a felmelegedés csupán egyik szimptómája egy nagyobb prob­lémának, amiben rekordmele­gek, rekordhidegek, extrém vi­harok egyaránt előfordulnak. Az egész vége persze idővel egy új egyensúlyi állapot lehet - csak nem biztos, hogy az emberi fejlődés számára alkalmas szin­ten. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a lakosság nem érzékeli ezt a tudományos kon­szenzust. Nem véletlenül: szá­mos médium a „tagadott igaz­ság” ősrégi toposza mögé bújva megkérdőjelezi a fentieket, humorforrást csinálva a felme­legedés gondolatából minden egyes hidegrekordnál. Ezen mé­diumok finanszírozása egyéb­ként számos alkalommal pont az olajipari lobbihoz vezet, amely az egyik fő bűnös az idő­járás-változás előidézésében. Az USA-ban jól érzékelhető a lobbicsoportok összefonódása a Fox News nevű, jobbszélről tá­madó csatornával, amely a „li­berális hazugságok leleplezésé­nek” otthonról is ismert szlogen­jével csinál teret a közbeszéd­ben az olajipari termelés folyta­tásának. Az ilyen hangulatkelté­sek érhetőek tetten a mögött, hogy a lakosság úgy érzékeli, tudományos berkekben vitatott a klímaváltozás ténye. A járható út természetesen a zöld energia, napjaink legfonto­sabb hírei az egyre hatékonyabb napkollektorok, szélenergia­farmok és az egyre piacképe­sebb elektromos autók. Itt is megy azonban a ködösítés: a szénkitermelők és a földgázki- termelők egyaránt a „tiszta energia” márkanevet aggatják eljárásaikra, miközben azok megmaradnak annak, amik mindig is voltak: a bolygó kiszi­polyozása, az alattunk elterülő rétegek egyensúlyának egyre súlyosabb és mélyebbre hatoló megbontása. A tájékozottság tehát hata­lom: senki, aki a „leghidegebb nyárra” vonatkozó hírek forrá­sát elolvasta, nem gondolhatta, hogy az tudományos igényes- ségű nyilatkozat. A felelősség itt közös: az olvasottság után futó, bármit közzétevő médiumoké és az igénytelen, kézből etetett olvasóké, s közösen vesztik el a képességüket arra, hogy a valós tényeket megkülönböztessék az irrelevánstól és a valótlantól. Ebből a perspektívából nézve máris nem olyan vicces a fenti poén - legalábbis nekem nincs nagy nevethetnékem sem a márciusi hóviharban, sem 450 fokban, a cikk írása közben.- Mi lett volna itt, ha nem az elmúlt kétszáz év leghidegebb nyarát jósolják... (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Magyar futball, magyar pólóban SZOMBATHY PÁL Egy magyar labdarúgócsapat sem talpalta át a nyarat a nemzetközi kupák selejtezőiben, játék és mérleg siralmas. Ugyanezen a nyáron, a lon­doni olimpiai visszaesés után (jó ég, három ara­nyat követően!) világbajnok lett az átformált, új vezetésű magyar vízilabda-válogatott. Bukás a fociban, ahol a magyar kormányfő szerint bizta­tóan alakul a jövő; gyors feltámadás a pólóban, ahol anyagi gondokkal küzdenek, de a tradíció nem látszik megtörni, megújul a hagyomány. Talán ez a fő különbség: a munkába vetett hit és a múlt tisztelete. A vízben van hova visszanyúlni - s elég tegnapig. A gyepen? Ott ma főleg hőskorkutatók szükségesek a tradí­ció visszazökkentéséhez. Egyes sportágak története, fejlő­dése, közös tudáskincse, megújulási képessége, iskolái, szellemi-szakmai öröklésrendje nevezhető kultúrának. Ezért mondhatta Benedek Tibor pólókapitány, hogy a vízilabda nemzeti kincs. És a futballunk? Az sajnos egye­lőre dicső nemzeti régmúlt, inkább középkor. (Jó, jó: a foci globális játék, a póló kevesebbek úri sportja. De ez mentegetőzés, nem magyarázat.) A Benedek-féle pólóstáb betekintést enged munkájába, elmagyarázza a siker összetevőit: melóhegyek, új mód­szerek, ellenfelek totális, modem értékelése, a magyar stíltől idegenebb, fegyelmezett védekezés elsajátítása, men­tális alapok, csapategység: erő, ész és vagányság szövetsé­ge. Na és persze éhség, ambíció, nagyot akarás, győzelmi képességek csiholása. Mit tudunk a magyar fociválogatott műhelytitkairól, azon kí­vül, hogy szerethető a csapat és szeretne kijutni minden világ- versenyre? És a klubcsapatok? A külföldi edzők talán többet segíthetnek a magyar focinak, mint a légiósdömping. Kérdés a nyári bukásokkor: mit gyakorolhatnak edzéseken azok a csa­patok, amelyek a nemzetközi középmezőny legaljával talál­kozva képtelenek megtartani a labdát? Hol az a szellemi erő, energia, tudásvágy, fejlődőképesség úgy általában, amelynek részleteiről a pólósok örömmel számolnak be? A hazai edző­képzés új feje, Szalai László mesélt arról a magyar tréneri mentalitásról, hogy „hát a Real vagy a Bayern keretével én is meg tudnám ugyanezt csinálni”- aha. Orbán Viktor a napokban mélyelemezte a magyar futballt: számára ez a sport inkább férfias életmódjáték, nem üzlet és gazdaság - így érthető bőkezű koncepciója. De meddig érde­mes a magyar focit kultúrának és művészetnek is tekintve erő­sen államfinanszírozni? MuszbekMihály sportközgazdász kutatásai szerint az NB 1 mutatói sajnos nem javulnak, sőt. Va­jon miért a pangás? Hol a szellem a gépezetből? Mi a megol­dás? Először talán hosszú és távoli tanulmányútra küldeni a magyar futballedzőkjavát, a tipikus magyar fociembert. Célál­lomás : a magyar vízilabda-szövetség. A szerző magyarországi publicista JEGYZET Fanatizmus LAMPL ZSUZSANNA Ismerek egy embert, aki job­ban beleéli ma­gát a politikába, mint a politiku­sok. A gutaütés határáig dü­höng, érvel a szerinte egyet­len igaz politikus és pártja mellett, s aki nem válaszolja azonnal lelkesen, hogy igen, így igaz, azt attól fogva es­küdt ellenségének tekinti. Mindegy, hogy közvetlen csa- ládtag-e vagy régi barát, az ő szemében ezután rosszabb az anyagyilkosnál. Egyik visszatérő érve, hogy „az újság is megírta”. Mon­dom neki, hogy nem minden igaz, amit az újság megír. S elmesélek egy igaz történetet. Egyik tanítványom újságíró­ként a kultúra területét fel­ügyeli. Néha kezembe kerül a lap, ahol dolgozik, s ilyenkor mindig elolvasom az ő rova­tát. Általában arról ír, hogy a hazai kulturális élet szerinte neves képviselői hol és mit vá­sároltak, kivel találkoztak, ki­vel csókolóztak az ilyen vagy olyan autójuk első ülésén, ki­vel szexeitek egy másik, ilyen vagy olyan autó hátsó ülésén, hova mennek síelni vagy nya­ralni, és így tovább. Nemrég összefutottunk, s megkérdez­tem tőle, milyen módon szerzi be az információit. Elmesélte. Az a leggyakoribb, hogy az il­lető felhívja őt, megkéri, hogy írjon róla, s azt is elmondja neki, hogy mit írjon. Hogy ez igaz-e vagy sem, őt nem érdek­li, az a fontos, hogy minél fi- gyelemfelkeltőbb dolog le­gyen, mert az olvasók ezt za- bálják. A második információ­szerzési mód a saját fantázia, vagyis ő maga találgat ki ezt- azt, és az újságban úgy tálalja, mintha tényleg megtörtént volna. Persze ismeri a határo­kat, tudja, meddig mehet el, de szerinte a határ manapság a csillagos ég, mert a média által gyártott sztárok szinte min­dent elviselnek, csak írjanak róluk. A harmadik lehetőség a véletlen. Például az egyik „hí- resember-partin” összefutott egy volt szépségkirálynővel. Még sosem beszélt vele, de odament hozzá és hátulról megpaskolta a fenekét. A nő megfordult, és felháborodot­tan nézett rá. X vagyok az Y laptól, te viszont igen elhíztál, akkora a feneked, mint egy koffer, ezt muszáj megírnom, mondta neki az ifjú újságíró. A nő megenyhült. Másnap meg­jelent az újságban a kép és a szöveg a fenekéről, de akkor sem tiltakozott. Sőt, hálás ne­kem, mert ezzel újra bekerült a médiába, zárta le a témát volt tanítványom. Ez a bulvár, legyint a gutaütés határáig politizáló ember. De hagyjuk a sajtót, nézd meg a tévét, hallgasd a rádiót, ott magukat a politikusokat hal­lod és látod, s annak alapján valós képet kapsz az eltökélt­ségükről, az elvhűségükről, mondja. Beszélgetésünk hely­színe a pozsonyi parlament melletti kávéház. Miközben egyre vörösebben és izzad­tabban érvel, belép az ajtón az általa istenített politikus, vi­dáman és barátian csevegve az általa legutáltabb politi­kussal. Leülnek, rendelnek, jókat röhögnek. Ismerősöm csak nézi őket, aztán megszó­lal: ez csak a látszat, ez csak egy elterelő manőver! Én meg arra gondolok, hogy ez a fanatizmus. Isten ment­sen tőle mindannyiunkat. FIGYELŐ 28 ezer kocsit vert el ajég Német sajtójelentések sze­rint 28 ezer vadonatúj autót rongált meg a jégeső Wolfs- burgban, a Volkswagen leg­nagyobb gyárában. Az 50 ezer embert foglalkoztató gyár térségében július végén vonult át egy front, a káreset­ről csak tegnap nyilatkozott a konszern egyik szóvivője. Az autókat most úgynevezett át­világító alagútban kell meg­vizsgálni, hogy a legapróbb horpadásokat is észrevegyék. A gyárat „csak 100 százalékig hibáüan gépkocsi” hagyhatja el - emelte ki a szóvivő. Az alagút rendszerint foglalt, a gyártósorokról naponta kike­rülő 3800 autó végső ellenőr­zését hajtják végre benne, így várhatóan még hetekig eltart a második átvizsgálás. Szállodai szoba eladó Közel ezer hotel és panzió eladó Magyarországon, a vi­déki kis vendégházaktól kezdve a budapesti 130 szo­bás luxusszállodáig - írta a Vüággazdaság. „Visszaesett a szállodák jövedelmezősé­ge, sokan kiszállnának az üzletből” - mondta a Magyar Szállodák és Éttermek Szö­vetségének főtitkára. Kovács István szerint a legtöbb eset­ben csak veszteséggel lehet kiszállni. A bankok csak azért nem árverezik el a be- csődölt hoteleket, mert úgy­sincs elfogadható árat kínáló vevő. A szállodaipar romló jövedelmezősége, az ala­csony bérek miatt megindult a nyelvtudással rendelkező alkalmazottak külföldre vándorlása. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents