Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-30 / 175. szám, kedd
Meddig van lejjebb? Az elmúlt húsz év magyar kupakudarcai 10-11. oldal 2013. július 30., kedd, IX. évfolyam, 30. szám A magyar futball szellemi sivataga t 2013 nyara a magyar j klubfutball legsöté- I tebb időszakaként I kerül be a krónikákba, i ilyen gyengén még í soha nem szerepel- I tek csapataink a nemzetközi porondon. Augusztusban már egyetlen magyar együttes sem léphet pályára - ez negatív rekord. És negatív rekord a magyar csapatok által gyűjtött pontszám az UEFA koefficiens-táblázatában: 0,875. Ez éppen annyi, mint amennyit a máltai és feröer-szigeteki klubok idén összegereblyéztek. Miheztartás végett: négy magyar együttes is kizúgott az európai kupaszíntérről, ahol még Albánia, Izland, Kazahsztán és Moldova is képviselteti magát. Két-két csapattal... De hová lettek a mieink? A tavaly biztatóan futballozó, EL-csoportkörös Videoton a montenegrói bajnokság hatodik helyezettjével szemben búcsúzott az Európa-ligától. A Mladost Podgoricá- nak a Videoton elleni volt története első nemzetközi kupapárharca. Tragikusnak mondható a Debrecen szereplése is. A Lokit a norvég Strömsgodset alázta meg hazai pályán. A skandinávok a korábbi nyolc párharcuk közül csupán egyet tudtak megnyerni Európában (azt is büntetőlövések után), s összesített gólkülönbségük 10-55 volt. Aztán találkoztak a Debrecennel, és 5-2-es különbséggel búcsúztatták a magyar foci egyik kirakatcsapatát. A Honvédőt a szerb Vojvodina verte ki kettős győzelemmel (5-1) - ezt akár papírformának is nevezhetjük. Mint ahogy papírforma volt a Győri ETO kiesése is a Maccabi Tel-Aviwal szemben a Bajnokok Ligájában, az izraeliek is kétszer verték meg a magyar együttest (4—1). De nemcsak a szikár számadatok alapján jelenthetjük ki, hogy a magyar klubok idei szereplése siralmas volt Európában. A látottak többszörösen aláhúzzák a tényeket. Nem túlzás: a magyar csapatok lélektelen alibifutballt mutattak be. A magyar bajnokság tavalyi idényét utcahosszal megnyerő Győri ETO csak Kamenár kapusnak köszönhette, hogy a két mérkőzésen nem kapott legalább 10-12 gólt a Maccabitól. Az izraeli sajtó teljes joggal emlegetett San Marinó-i és máltai szintet a Győr kapcsán. Az ETO focistáinak teljesítménye felháborító volt, gyáva, alamuszi játékukért Eszak-Koreában munkatábor járna. De láthatóan nem volt kedvük futballozni a Videoton sztárjainak sem a Mladost ellen, és a Honvéd-Vojvodina párharc során is gyakran az volt a néző érzése, hogy a kispestiek részéről csak egyvalakiben ég valódi tettvágy - Marco Rossi edzőben. A Debrecen kiesését akár pechesnek is nevezhetjük: Norvégiában a Löki két kapufát lőtt, s a Strömsgodset csak a 92. percben harcolta ki a 2-2-es döntetlent. De ami a visszavágón történt. .. Se ész, se hit, se szív. Idén nyáron a magyar klubfutball leszerepelt. Az európai színtéren kiderült, mennyit ér a magyar NB I. A válasz: semmit. * * * Egyre többen vannak azok, beleértve bennünket is, akik azt mondják: ebből elegünk van. Nem a vereségeket unjuk, azt már megszoktuk. Megszoktuk a bénázást, a szerencsédenkedést is. Lélektelen játék? Az is jöhet, miért ne, régről ismerős. Abból viszont nagyon elegünk van, hogy a képünkbe hazudnak, hogy hülyének néznek minket. Az elmúlt hetekben sokat olvasgattuk a kupacsapatok edzőinek, játékosainak a nyilatkozatait. A kép lesújtó. Üres fecsegés, ígérgetés, közhelyek halmozása, a valóság ignorálása - erre voltak képesek a magyar fútballelit képviselői. „Nem győzni jöttünk, hanem továbbjutni” - mondta magabiztosan a Maccabi elleni visszavágó előtt Pintér Attila, a győriek edzője. Az eltiltott Pintér Győrben talán túl messze ült a pályától, ezért nem látta, hogy a Maccabi egészen más szintet képvisel, mint az ETO. A köztudottan külföldi szaksajtóból tájékozódó Pintérnek nem tűnt fel, hogy az izraeli focisták gyorsabbak, erőszakosabbak, jobban bánnak a labdával, mint az álomkór jeleit mutató győriek? De nyilatkozott Varga Roland, a Győr fiatal támadója is, ugyancsak a visszavágó előtt. „Miért ne lehetne életünk meccsét éppen Tel-Avivban lejátszani? Miért biztos, hogy a második mérkőzés is a Maccabinak alakul szerencsésen? Nekünk is voltak lehetőségeink, az első félidőben az egyik lövésemet blokkolták a védők, pedig ígéretesnek éreztem.” És így tovább, jön a többi süledenség is: másképp is alakulhatott volna, nem rágódunk, előre nézünk, erőszakosabbak leszünk. A fiatal magyar focista mondatai szimptomatikusak, mintha Varga és társai meseországban élnének. A felelősség elhárításában mégis Kondás Elemér tündökölt. A Debrecen edzője feldúltan nyilatkozott a Magyar Televízió kameráinak a Strömsgodset elleni 0-3 után. Megdöbbentő, de a trénert nem a saját játékosainak teljesítménye bosszantotta fel ennyire. Hanem a pech. Hogy a norvégok mindent belőttek, a Löki pedig semmit. „Egy kicsit kudarcnak érzem a kiesést” - mondta Kondás, akit szemmel láthatóan vérig sértettek a Strömsgodset sehol sem jegyzett játékosai. Kedves Kondás úr, ez nem kicsit volt kudarc, hanem nagyon. Tegyük hozzá, a magyar tévé szervilis munkatársai mindent elkövettek, hogy mentegessék a Lokikát. „Hol van már a második félidő első öt perce, amikor a Debrecen lendületesen támadott?” - búsongott Novotny Zoltán a meccs végén. Még jó, hogy nem kezdett el tapsolni, ha a debreceniek szöglethez jutottak. Debrecenben hiánycikknek tűnik az önkritika, a Győr és a Videoton tulajdonosai azonban alaposan kiakadtak csapataik rémületes teljesítményén. Garancsi István elkeseredetten nyilatkozott a Videoton honlapjának, változásokat ígért, de mintha még most sem ébredt volna fel a sokkból. Keményebben nyilvánult meg Tarsoly Csaba, a győriek tulajdonosa, aki „gyalázatos” produkcióról beszélt, és egyes játékosok hozzáállását kritizálta. (A Honvéd elnökét kár komolyan venni: Hemingway úr a Vojvodina elleni visszavágó szünetében azon viccelődött, hogy reméli, csapata a második félidőben megszerzi a továbbjutáshoz szükséges négy gólt.) Kemény szavak - de valami azt súgja, hogy sem Győrben, sem Fehérváron nem következik be változás. Jogos Garancsi és Tarsoly kirohanása, de egyelőre nem látszik, hogy bármilyen következménye lenne annak, amit csapataik a nemzetközi porondon mutattak. Mert — s ez sem túlzás - amit tettek nem volt más, mint a magyar futball lejáratása. * * * „Megdöbbentőek ezek az eredmények, katasztrófa a magyar foci.” - így reagált a kupaeseményekre Buzánszky Jenő, az aranycsapat jobbhátvédje. Nehéz volna vitatkozni vele. Ugyanakkor csodálkoznivaló sincs ezen. A magyar futball olyan, mint amilyen a magyar fútball- közeg - tíz-húsz-harminc-akárhány éve. Hosszan lehetne elemezni a kudarcok gyökereit, de alapvetően minden egy tényezőre vezethető vissza. A magyar futball szellemi sivatagára. Nehéz lenne még egy olyan ágazatot mutatni Magyarországon, ahol a szürkeállomány ilyen csekély mértékben volna jelen, mint a futballban. Mészöly Kálmánokat tologatnak ide-oda az MLSZ-ben, Zombori Sándorok kommentálják a meccseket. NB 1-es kispadon ülnek olyan edzők, akik már a pro licences vizsgák felvételijén megbuktak. Hozzá nem értés, talpnyalás, pöffeszkedés, umbulda, oddsz — ezek a mai magyar futball kulcsszavai. Ne várjunk változást. Sok ezren érzik jól magukat ebben a dagonyában - sport- újságíróktól, klubtisztviselőktől egészen a futballistákig, szertárosokig. Mindenki elvan a maga pitiáner bulijában, s többnyire egész jól megél a magyar futballból. Nekik teljesen mindegy, hogy mit játszik a Győr vagy a Videoton az Európa-ligában. A magyar futball hivatalosan él és virul, a klubokba az adókedvezmények révén áramlik a pénz, épülnek a szép, új stadionok. Tapsoljon ennek, aki tud. Kiss Tibor Noé
