Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)

2013-07-23 / 169. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 23. Vélemény És háttér 7 Amikor a populista politikusok valamit állítanak, nagyon ritkán mondják el a teljes igazságot Párhuzamos valóság Interjú jelent meg Orbán Viktorral The Wall Street Journal európai kiadá­sában, melyben a ma­gyar miniszterelnök szo­kásához híven a saját szemszögéből magya­rázta a politikai és gaz­dasági realitást, amivel szinte új univerzumot te­remtett. NAGYANDRÁS A magyar miniszterelnök először az egekbe dicsérte saját kormányát, gazdasági csodáról mesélt, melyet szerinte az EU azzal díjazott, hogy Magyaror­szág végre kikerült a túlzottde- fícit-eljárás alól. Ezen felül ál­lamadósság-csökkenésről, 4 millió magyar adózóról, és nö­vekedő foglalkoztatottságról beszélt. Nem kell minden egyes mondatát külön elemezni, elég csak egy-egy gondolatot kira­gadni. A kormányfő azt állítot­ta, hogy amikor átvette a kor­mányzást, Magyarországon 1,8 millió adófizető volt, jelenleg pedig több mint a duplája. Ha ez valóban így lenne, akkor az orbáni adóbeszedési módsze­reket valószínűleg már most a világ legjobb egyetemein ok­tatnák. De nem így van, a mi­niszterelnök csak blöffölt, mint sok minden másban is. A ma­gyar adóhatóság adatai szerint 2010-ben mintegy 3,5 mülióan fizettek adót, és idén ez a szám azért közeledik a négymillió­hoz, mert olyan csoportokat vontak be az adózók körébe, akik nem sokat tudnak ellene tenni, például a minimálbérből élőket. De az államadósság sem csökkent igazán, bármi­lyen statisztika megmutatja, hogy folyamatosan 80 százalék körül mozog annak ellenére, hogy Orbánék két éve 3 ezer milliárd forintot vettek el a magánnyugdíjakból. A miniszterelnök gazdasági csodaeredményei mellett saját ideológiai alapfilozófiájáról is tájékoztatja a külföldi olvasót. Különleges demokráciafelfo­gását a következő gondolatban foglalja össze: „Ideológiaüag nézve, a demokrácia, ahogy mi ismerjük, két kulturális alapve­tésen alapul: az egyik, hogy Is­ten a maga hasonlatosságára teremtett bennünket, a másik, hogy ezt éppen ezért bűn elpusztítani.” Ezt a gondolatot így valószínűleg még egyetlen, a demokrácia alapjairól szóló műben sem határozták meg. Bár a demokrácia a keresztény Európában alakult ki, az Isten­nek, a vallásnak és az egyház­nak vajmi köze van a demokrá­cia valódi alapelveihez. De ak­kor miért mond ilyeneket a magyar miniszterelnök? Orbán Viktor valójában dé­monokkal harcol. Amikor a populista politikusok valamit állítanak, nagyon ritkán mondják el a teljes igazságot. Általában saját eredményeiket szokták kiemelni, kudarcaikat csökkenteni, vagy teljesen el­hallgatni azokat. Az emberek a sikeres történeteket szeretik hallani, az erős politikusokat szeretik követni, egyszóval a populizmus nagyon sok min­denkinek bejön. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezek a politikusok szak­mailag felkészültebbek lenné­nek a többieknél, egyszerűen csak erősebb a kisugárzásuk, jobb a PR-juk, és az emberek jobban hisznek nekik. Ám egy igazi populista politikusnak fo­lyamatosan etetnie kell a saját­jait, mert ha valaki egyszer rá­szokik a populista szövegre, nagyon nehezen elégszik meg a standard magyarázatokkal. S ha már képtelenek vagyunk valódi eredményeket felmu­tatni, vagy úgy kell félrema­gyarázni azokat, hogy az em­berek elhiggyék, vagy külső és belső ellenségeket kell gyárta­nunk, hogy legyen kire fogni saját tehetetlenségünket. A magyar miniszterelnök pedig évek óta mindkettőt aktívan használja, így az ő valósága egyre messzebb kerül az igaz­ságtól. A kérdés már csak az, hogy meddig lehet ebben a párhuzamos valóságban lé­tezni.- Engem csak az érdekel, hogy lesz-e kultúra... (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR JRD-kultusz VERES ISTVÁN ^ Amikor szövetkezet működött a faluban, min- den működött - ecsetelte tegnap gyerekkori ■ élményeit Robert Fico. Az aratási sajtótájékoz­tatóját tartó kormányfő ismét a tőle megszo- kott szoci-nosztalgiával beszélt a mezőgazda- [f|JH ságról: amikor volt szövetkezet, volt kultúra, I sport, és minden, ami a boldog élethez kellett. És hogy ők a kormányban most szintén ezért ügyködnek. Akik a szocializmusban szocializálódtak, valószínűleg egyet tudnak érteni Ficóval: milyen jó volt 30 éve, mert nem volt munkanélküliség, a szövetkezetnek hála pedig minden működött. Nem szabad azonban elfelejteni két dolgot. Az egyik, hogy a Fico (és sokak) által visszasírt gazdasági mo­dell életképtelen volt, ezért össze is omlott a politikai rend­szerrel együtt, amely évtizedekig mesterségesen életben tar­totta. A másik pedig, hogy ha Ficónak annyira fontosak len­nének a szövetkezetek meg a gazdálkodók, akkor nem adta volna 2006-ban a HZDS-nek a földművelésügyi minisztéri­umot. A kombájnok árnyékában azt is elfelejtette megemlí­teni, hogy oktatásügyi minisztere, Dušan Čaplovič éppen azon ügyködik, hogy a falusi kisiskolákat egyesülésre kény­szerítse. Vagyis a szövetkezetnek igencsak semmi köze a kul­túrához: ha vanjéerdé, ha nincs, Čaplovič spórolásának eredményeképp kevesebb lesz vidéken az iskola. Meg a sport, meg a kultúra is. Hoppá. Fico eszmefuttatásai átlátszóak, de továbbra is sokaknál el­érik a kívánt hatást. Misem egyszerűbb ugyanis, mint a régi szép időkkel példálózni. De hogy a jelennel meg a jövővel mit akarunk kezdeni, az már hálátlanabb téma. A munkanélküli­ségre például Fico sem tud megoldást. Meg aztán, ha jobban odafigyelünk, észrevesszük, hogy ő sem mindig azt teszi, amivel a népet szédíti. Az állami vagyonra szent tehénként te­kint, mondván, hogy nem adjuk el az állami cégeket, mert a külföldi befektetők csak spórolnak rajtunk és elbocsátanak. De ha kell a pénz, azért ő is eladja az állami részesedést a Slo- vakTelekomban. Nemsokára államosítják az egészségbiztosí­tókat - egy nagy közös lesz. Vélhetően úgy fog majd működni, mint az állami cégek általában: bürokratikusán és vesztesége­sen. Mi pedig örülhetünk, hogy ismét kapunk egy szeletet a Fico által visszasírt régi kommunista időkből: a pénzünket nem a külföldi befektető viszi majd el, hanem a pártkáderek: az állami tisztviselő, meg az unokatestvérének a cége. TALLÓZÓ Financial Times Felmérések szerint erősö­dik Lengyelországban az el­lenzéki Jog és Igazságosság (PiS) párt népszerűsége, mi­közben jelentősen lassul a gazdasági növekedés az Eu­rópai Unió 2008 óta legjobb teljesítményt nyújtó orszá­gában. Ez pedig idegességgel tölti el a befektetőket, hiszen a PiS elnöke, Jaroslaw Ka- czynski nyíltan követeli né­hány külföldi tulajdonban lé­vő bank visszaállamosítását, és azt állítja, hogy a termő­földnek elsősorban lengyel gazdák kezében kell lennie. Kaczynski szerint a bírósá­goknak politikai irányítás alatt van a helyük. Mindez ri­adalmat kelt az EU más tagál­lamaiban. A lengyel konzer­vatívok modellt látnak a Fi- deszben - idézett a lap egy lengyel diplomatát, aki sze­rint konzervatív honfitársai „el vannak ragadtatva Or­bántól”. (MTI) A tábor nem csak a fiatal egyetemisták találkozójáról szólt; a jövő magyar elitje jött össze beszélgetni, bulizni, előadásokat hallgatni és pihenni Gombaszögi jövőkép TOKÁRGÉZA Mi sül ki abból, ha szűk másfélezer szlovákiai magyar egyetemista egy helyen szóra­kozik egy egész héten keresz­tül? A Krasznahorkán múlt hé­ten megrendezett Gombaszögi Nyári Tábor példája azt mutat­ja, hogy valami nagyon jó, a pillanatnyi jókedven messze túlmutató dolog. A cikk szerzője veterán tá­borlakónak számít, már akkor is sátorozott az egyetemista összejövetelen, mikor azt még valóban Gombaszögön szer­vezték. Az akkor még inkább kötetlen és szertelen, pár száz főt összehozó rendezvény az­óta szintet lépett, átváltozott egy nagyobb, szervezettebb, de a hangulatát változatlanul megőrző összejövetellé. Ez a felszabadultság, barátságos atmoszféra és tarkaság pedig nagyon fontos tényező, ha a helyi magyarság jövőjéről és lehetőségeiről gondolkodunk. Gombaszög nem csak a fia­tal egyetemisták találkozójáról szólt, több volt annál. Tulaj­donképpen a jövő magyar elit­je jött össze beszélgetni, buliz­ni, előadásokat hallgatni és pihenni. Ók maguk nem gon­doltak bele, de azok a fiatalok képviselik magukat túlnyomó- részt, akikből később az élet­ben a szakképzett mérnökök, tudósok, sikeres emberek lesznek. Tőlük várjuk majd év­tizedek múlva a közösségi problémák megoldását, a kiál­lást, a kezdeményezések tá­mogatását, az új gondolatokat és a tetteket. Ez a réteg került egymáshoz közelebb a krasz- náhorkai kempingben a csa­patjátékokon, az előadások közben, vagy akár csak egy sör mellett. Nem különálló, egy­mástól elszigetelt kis csopor­tok alakultak ki a táboron be­lül, hanem a kötetlen hangu­latban könnyen új ismeretsé­gek szövődhettek. Ezt a (tábo­rozó ádagnál némileg idő­sebb) szerző közveden tapasz­talatai is megerősítik, gond nélkül oda lehet ülni bárme­lyik társasághoz kártyázni, vi­tatkozni, szórakozni. A tábort átható közvetlenség és barát­ságosság egyébként nem egyértelmű velejárója a feszti­váloknak, még a meghívott előadók és külföldi vendégek is csodálkozni szoktak azon, mennyire felszabadult a han­gulat. A krasznahorkai életérzés nem számít új dolognak, évti­zedek óta a tábor szerves tar­tozéka. Az egyetemisták közti kapcsolatok megmaradnak, kibővülnek, s bizonyos esetek­ben még szervezetté is válnak - a Kerékasztallal kapcsolat­ban álló fiatal szakemberek jó részének például van tábori tapasztalata és az azzal együtt kialakuló közösségi köteles­ségtudata. Hasonló rendezvényekre óriási szükség van. A kisebb­ségek fennmaradására a leg­nagyobb veszélyt a széthullás, a megosztás, a szekértáborok kialakítása jelenti, a hálózat­építés és az ismeretségek ki­alakítása útján viszont új ge­nerációkat lehet belevonni a munkába. Ahogy Krasznahor- ka vára is lassan de biztosan újjáépül, a felvidéki magyar­ságot is újjá kell építeni. Ennek egyik fontos láncszeme a tá­borban kialakuló, évről-évre megújuló, a jókedvre és az együvétartozásra építő közös­ség. Idén - látva a körülmé­nyeket - különösen jó volt tá- borozónak lenni. A szerző a Szlovákiai Magya­rok Kerékasztalának szó­vivője

Next

/
Thumbnails
Contents