Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-23 / 169. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 23. www.ujszo.com RÖVIDEN Százéves az Új Szó első lektora Pozsony. Ma száz éve született Fülöp Edit, az Új Szó első olvasószerkesztője. Indulásakor került a laphoz, s onnan is ment nyugdíjba, pontosan negyven évvel ezelőtt. A Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett, francia-magyar szakon, F. X. Salda tanítványaként. Korrektori állása előtt tanított Zólyomban, Losoncon, Szombathelyen, Désen, Muraszombatban. „A sok munkára is szívesen emlékszem. De különösen eleinte nagyon sok volt. Boldog voltam, ha olyan valakinek a munkája akadt a kezembe, ahol élveztem az olvasást. Őszintén szólva lektorként túl sok volt a munkám. Sokszor éjfél után egykor, kettőkor fejeztük be, akik ott maradtak, azokat már autó vitte haza, éjjel. És hát nekem mindig ott kellett maradnom, mert én lektor voltam. A szövegért feleltem” - nyilatkozta négy éve lapunk Szalon mellékletének, (csg) A szellemek legyőzték a rajzhősöket Los Angeles. A The Conjuring című, alacsony költségvetésű film szellemei legyőzték a hét végén a két családi animációs film, a Gru 2 és a Turbó kicsiny hőseit az észak-amerikai mozis toplista élén. A The Conjuring 41,5 millió dollárt hozott a három nap jegyeladásaiból. A Warner Bros. stúdió filmjében Vera Farmiga és Patrick Wilson egy olyan házaspárt alakít, akik megpróbálják kideríteni, mi áll a Rhode Island-i parasztházukban zajló paranormális jelenségek hátterében. (MTI) Tíz éve hunyt el a csodás hangú Cserháti Zsuzsa „Tudom, senki nem felel” PUHA JÓZSEF Este volt, a fő híradók már véget értek. A tévécsatornák a képernyő aljára írták ki a döbbenetes hírt, hogy meghalt Cserháti Zsuzsa. Mintha tegnap lett volna. Tíz éve volt. Élénken él emlékeimben az is, amikor Gombaszögön a színpad mögött először Horváth Charlie-val készítettem rádióbeszélgetést, közben a pódiumon bömbölt a zene, s izgultam, vajon használható lesz-e a felvétel. Zsuzsa, mintha nem is lett volna fülsüketítő hangzavar, lábujjhegyen ment el mellettünk, nem akart „zavaró körülmény” lenni. Összeért a tekintetünk, mosolygott, visszamosolyogtam. A magyar zenetörténet egyik legjobb hangú énekesnője hol a mennyben járt, hol a pokolban. Halála előtt ugyan megint súlyos depresszióval küzdött, de azt megelőzően csodás évei voltak. Olyan csúcsokat hódíthatott meg, melyeket korábban nem. Cserháti Zsuzsa az 1972-es Táncdalfesztiválon vált ismertté. A csodás karrier aztán egyik napról a másikra megtorpant, egy mai ésszel felfoghatatlan esemény miatt. A hanglemez- gyár nagyhatalmú ura, Erdős Péter felkérte, vagyis utasította Cserhátit, hogy legyen vokalista a Neoton Famíliában. Visszautasította, ezért mellőzött lett. Aki jót akart magának, elfordult tőle, ő pedig kiszorult a reflektorfényből. Nem adta fel, énekelt tovább, belföldön és külföldön egyaránt, sokáig a budapesti Moulin Rouge vezető énekese volt. Rádiófelvételei is készültek, több lemezen szerepelt, de saját albuma nem jelenhetett meg. Nagy lelkierő kellett volna ahhoz, hogy ezt feldolgozza. Neki akkora nem volt. Sosem panaszkodott, de belül őrlődött. Depressziós lett, elhízott. 1996-ban a Hamu és gyéCserháti Zsuzsa (1948. június 22. - 2003. július 23.) (Képarchívum) mánt című nagylemezzel a magyar zenetörténet legsikeresebb visszatérését produkálta. Bár súlyfeleslege nagyon zavarta, boldogan vállalt újra fellépéseket. Ismét sztár volt. Pontosabban akkor lett igazán sztár. 1999-ben orvosi segítséggel lefogyott. „Persze, boldog vagyok, csak van bennem egy érzés, hogy kicsit későn jött” - mondta a sikeréről. Tíz éve egy érrepedés miatt percek alatt elvérzett. Cserháti Zsuzsát nem feledtük el. A legenda fénye szerencsére alig-alig kopik, dalait gyakran hallhatjuk a rádióban, életéről, karrierjéről sok szó esik. Pályafutásának legfontosabb üzenete, hogy sosem szabad feladni, a tehetséget ugyanis csak ideig-óráig lehet háttérbe szorítani, az megtalálja a kitörési pontot. Persze tudjuk, Cserháti lehetett volna sokkal sikeresebb is. De ezzel ma már felesleges foglalkozni, inkább ápoljuk tovább az emlékét. Mert ma már „ha hívlak, tudom, senki nem felel, csak egy elfelejtett dal sír a szélben...” A rendezvény a nyár legfontosabb hazai magyar eseményévé nőtte ki magát Gombaszög: aki számít, ott volt A statisztikák szerint minden egyetemi városból érkeztek diákok (Képarchívum) Még több ember, még jobb hangulat. A Gombaszögi Nyári Tábor ismét szintet lépett, ám nem a számok a lényegesek, hanem, ami mögöttük van. Aki számít, az tudja, hogy itt kell lennie. Az eredetileg egyetemista táborként indult fesztivál az év egyik vezető szlovákiai magyar eseményévé vált. MÓZES SZABOLCS Gombaszög egy ideje már nem Gombaszögön zajlik (hanem Krasznahorkaváralján), s egyetemista táborból közéletikulturális fesztivál lett. Egyfajta szlovákiai magyar Pohoda. Ami egyáltalán nem baj, sőt. Adott egy helyen a jövő hazai magyar értelmisége (legalábbis az érdeklődőbb, közéleti és kulturális kérdésekre is fogékonyabb része), amely tartalmas programokat kap, kapcsolatokat építhet, továbbgondolhatja a jelen - és a jövő - kérdéseit. Merthogy van kivel, van hogyan. A tábor négy napja alatt (a 0. és a zárónapot nem számoltuk bele) több tucat érdekesebbnél érdekesebb beszélgetés, előadás, vita zajlott, nem ritkán egy időben, így néha gondot okozott a választás. A koncertekre, művészeti jellegű előadásokra ugyanez érvényes. A szervezők figyeltek a sokszínűségre, igyekeztek továbbgondolható témákat kiválasztani, minél több igénynek megfelelni. A táborban idén közel kétszer annyian voltak, mint tavaly. A látogatók száma évről évre nő - a statisztikák szerint minden egyetemi városból érkeznek diákok -, de nem ez a leglényegesebb szempont a rendezvény értékelésekor. Gombaszög befogadó, színes, tarka. És megkerülhetetlen. Olyannyira, hogy aki számít vagy számítani akar, az elmegy legalább egy-két napra Gömör keleti csücskébe. Ebből a szempontból szerencsés is, hogy nem Délnyugat-Szlováki- ában zajlik a rendezvény (ahol a honi magyarság kétharmada él), hanem egy, a többség által kevésbé ismert, „eldugott” régióban. Részben ez az oka egyébként, hogy nem tud több ezer fős tömegrendezvénnyé válni, a koncertekkel sem lehet sokezres tömeget behozni, ám ahogy fentebb jeleztük, a lényeg itt a minőségen és nem a mennyiségen van. A színvonalas programok biztosításához, az érdekes vendégek meghívásához szükséges kritikus tömeget már elérte a rendezvény - olyannyira, hogy a programok szervezői és társszervezői szerint szinte senkit sem volt probléma „elhozni”, sőt, sokan kimondottan örültek annak, hogy rájuk is gondoltak és eljöhettek előadni, beszélgetni. A rendezvény lassan, de biztosan a nyár - s talán akkor sem túlzunk, ha azt írjuk, az év-legfontosabb hazai magyar eseményévé nőtte ki magát, amihez nagyban hozzájárul a stáb profizmusa, s az elmúlt években felhalmozott tapasztalatok kamatoztatása. A tábor felfutási ívét a „véletlenül” egy időben megszervezett, tematikájában hasonlójellegű martosi szabad- egyetem sem tudta megtörni. Ez különösen jó hír, hiszen jelzi, hogy a siker nem a belepumpált pénzen vagy egy-egy politikai oldal, háttéremberek támogatásán múlik, hanem egy széles szervezői bázis elhivatott munkáján, s azon, hogy a közvélemény részéről van igény a szekértáborok logikáján túlmutató közös rendezvényekre. Az idei Gombaszögi Nyári Tábor zenei felhozatala műfajilag az eddigi legszínesebb volt Underground, hardcore és ByeAlex a művészet” - mondta hihetetlen őszinteséggel. A legpörgősebb koncertélmény az Intim Torna Megáihoz fűződik. Amint az a délutáni közönségtalálkozón is kiderült, ahol a tagok a magyar alternatív zenei színtér lehetőségeiről és a zenekar tudatos arculatformálásáról beszéltek, a csapat egyértelműen a profizmus felé orientálódik. Az ITI-kultuszt komoly médiaháttér és marketing övezi, talán nem is érdemtelenül: a zenekar kreatív zenészei pontosan ismerik határaikat. Nem terveznek külföldön zenélni, mivel tudják, hogy sikerük nagyrészt magyar nyelven írt szövegeiknek köszönhető, másrészt nincs is rá szükségük, hiszen jelenleg a magyar alternatív zenei világ csúcsán trónolnak. Ezt a képet mutatta az esti koncert is, melyen az új lemezről, a Kísérletről származó rockosan-gitárosan hangszerelt dalok domináltak. A Magashegyi Underground nagyon érdekes irányba mozdult el legutóbbi, 2011-es táborbéli koncertje óta. Az eddigihez képest sokkal konkrétabb stílust ragadott meg a legutóbbi lemezén. Bocskor Bíborka elárulta, hogy a zenekar remekül fel tudott oldódni a koncert alatt, és nagyon nagy örömmel tértek vissza már harmadszor a Gombaszögi Nyári Táborba. HAVRAN KATALIN Kaptunk melankolikus popot, dübörgő hardrockot, pszi- chedelikát, eredeti New Orle- ans-i jazzt, alternatívot és kevésbé alternatívot, népzenét, de hardcore métáit is. A Quimbyvel, valljuk be, sokan szkeptikusok voltunk. A „nagy húzónév” kategóriába sorolandó csapat nem először szerepelt a Gombaszögi Nyári Tábor színpadán. Fellépésük biztos pont: mivel komoly közönségbázisuk van, melynek jelentős szeletét a táborlakók képezik. Bármit játszanak is, nem fognak mellé - ha más nem, az Autó egy szerpentinen garantálja a hangulatot. A koncerten a legfrissebb lemezről származó, kevésbé slágerdalok domináltak. Meglepetéskoncert volt a Quimby: bizonyította, hogy a nagy öregek tudnak új ítani. Az Unisex koncertje azt mutatta, hogy a királyréti koncepciónak vannak még hiányosságai. A kimondottan innovatív indie-popot játszó szlovák banda reménytelenül kevés nézőt csalogatott a színpad elé. Első alkalommal zúzhattak hardcore métáira a táborlakók. A Subscribe a műfaj magyarországi elitjéhez tartozik. Kérdés azonban, mit hoz magával, ha extrém irányba tolódik ki a zenei paletta: a koncert jelentős számú látogatót vonzott, de a szubkultúra jelenléte baleset- veszélyes zúzásba tendált. Az idei zenei program kétségkívül legvitatottabb pontja ByeAlex volt. Koncertje pontosan olyan volt, mint amilyenre számítottunk: elhangzott az Eurovíziós Dalfesztivált megjárt hipszterimidzsű srác összes saját szerzeménye és néhány feldolgozás. A koncert utáni beszélgetésünkből kiderült, tökéletesen tisztában van azzal, hogy sikere pillanatnyi hírnév. ByeAlex keserű szájízzel mesélt a malmöi szereplését követően kirobbant porverésről. „Egyáltalán művészet az, amit én csinálok? Nem, szerintem nem ez Délutáni közönségtalálkozón az Intim Torna lllegál (Bodnár Eszter felvétele)
