Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-16 / 163. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 16. Vélemény És háttér 7 Elég rossz üzenetet hordoz, ha a fiatalok példaképei csak külföldön képesek érvényesülni Új példaképek A nyári uborkaszezonban, mikor egy átlagos politikus pihen, kiemelt szerepet kapnak a fesztiválok, így Szlovákia legnagyobb könnyűzenei rendezvénye, a beszélgetőműsorokban is hagyományosan erős felhozatalt produkáló Pohoda is komoly figyelmet kapott az újságok politikai rovataiban is, méghozzá Róbert Bezák menesztett nagyszombati beszéde kapcsán. TOKÁR GÉZA Bezák a hétvégén egy előre be nem jelentett előadást tartott nézeteiről, terveiről és áttételesen az ország állapotáról is, majd kijelentette, hogy távozik. Vastapsot kapott, végleg a fiatalok ikonjává vált - úgy, hogy neve másfél éve mindössze egy viszonylag szűk réteg számára volt ismert. Nem ő az egyetlen és nem is csak ő vívódik az országban maradás és a távozás kapcsán. A szlovákiai jobboldal szellemi és erkölcsi válságáról már eddig is rengeteg cikk született. A probléma egyik oka abban rejlik, hogy a pártok nem találtak olyan személyiséget, aki hiteles üzeneteket képes megfogalmazni és átadni, megosztó szerep helyett pedig inkább egyesít. Az utóbbi hónapok fejleményei azt mutatják, hogy ez a válság megmaradt a politikai síkon, sőt, nem is lehet számolni rövid időn belül egy új, egyesítő politikus felbukkanásával. Közben a társadalmi igény nagyon is megvan arra, hogy példamutató és hiteles személyek mutassák az utat, népszerűvé lehet válni közéleti szereplőként. A probléma abban rejlik, hogy a számba vehető jelöltek vagy hangsúlyosan a politikán kívül ténykedtek és bevallottan más utakon kívántak boldogulni, vagy maga a politika utasította el őket egy bizonyos ponton. A politikus-civil „konfliktusként” értelmezett értékválság nemzetiségeken és közösségeken átnyúló szlovákiai méretű probléma. Bezák, aki képtelen volt átláthatóbbá tenni a katolikus egyház helyi szövevényes A politikus-civil konfliktus nemzetiségeken és közösségeken átnyúló szlovákiai méretű probléma. ügyeit, csak az egyik új, formálódó ikon. Meg lehet említeni az új példaképek között például Tom Nicholson oknyomozó újságírót, a Gorilla-ügy leleple- zőjét, aki szintén az átláthatóságért vív céltalannak tűnő szélmalomharcot a hatóságok és politikusok ellenében. Vagy akár Iveta Radičová volt miniszterelnököt, akinek az imi- dzse ugyan sérült kormányfői szerepvállalásával és a stílusából adódó tehetedenségével, de távozásával a politikából képes volt megőrizni valamennyit a méltóságából. Mindhárom személyiség népszerű a fiatalok és az értelmiségiek, a jobboldal hagyományos választói bázisa körében. Mindegyikük többé-ke- vésbé eredménytelen küzdelmet folytatott a szövevényes hazai viszonyok megváltoztatásáért. És mindhárom „ikon” furcsa módon kapcsolódik Szlovákiához: külföldön tanult vagy nőtt fel, s amennyiben az ország nem érti meg őket, külföldre is távoznak, hiszen a képességeiket sokkal jobban megbecsülik máshol. Márpedig ez eléggé rossz üzenetet hordoz, ha a fiatalok példaképei egytől-egyig csak külföldön képesek érvényesülni.- Nagyapa, mondj még olyan vicceseket, mint amilyet a nyugdíjadról meséltél! (Peter Gossónyi rajza) Ha valóban megépítik a széles nyomtávú vasutat, csak maga az építés hoz gazdasági hasznot Transzkontinentális elképzelések HORBUIÁK ZSOLT A széles nyomtávú, orosz típusú vasút szlovákiai kiépítése egyik pillanatról a másikra vált reálissá. Eddig legfeljebb az álmokban bukkant fel, de most az enyhén pánszláv érzelmű második Fico-kor- mány talán valóra válthatja az ötletet. A terv első ránézésre a megalománia jegyeit viseli magán, másodikra a meggondolatlanságét. Ha ugyanis valóban megépítik a vasutat, legfeljebb csak maga az építés hoz majd - igaz ideig-óráig jelentős - gazdasági hasznot. A szlovák terv ugyanis eleve azzal számol, hogy az átrakodó állomás osztrák területre kerülne. Gazdasági alapelv, hogy egy gyár ott hozza az igazi hasznot, ahol működik. Még ha az állomást közvetlenül a határ mentén építenék fel, Szlovákia mindenképpen munkahelyeket veszítene, habár a tranzitforgalomból számíthatna bevételre. Akármilyen paraméterekkel is valósuljon meg a terv, az országban létrejött hozzáadott érték csökkenne. Akár pontot is tehetnénk az ügy végére, ha a széles nyomtávú vasút ügye nem lenne beleilleszthető a globális gazdasági kapcsolatok rendszerébe. Eddig nálunk legfeljebb csak kőolajvezetékek vagy autópályák esetében beszéltek nemzetközi gazdasági érdekekről, ez a vasút kapcsán is felmerülhet. A széles nyomtávú vasút közép-európai terve ugyan a Harmadik Birodalomban már szóba került, akkor egyéb okok miatt nem valósult meg. A kelet-nyugati, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceán partjáig terjeszkedő vasúti korridornak ugyanis valóban jelentős haszna lenne. Noha a vasút megépítésének az ödete, legalábbis egyelőre, nem került bele a köztudatba, de ha valamilyen európai érdekcsoport mégis fantáziát lát benne és felkarolja, akkor meg fog épülni. Akkor azonban már az lesz a kérdés, merre fussanak a sínek. Egyelőre úgy néz ki, hogy ez csak Oroszország érdeke, és a tervhez a leginkább oroszbarát EU- tagországot, vagyis minket igyekezett megnyerni. Moszkva azonban már talált egy nyugati partnert is, mégpedig Ausztriát, így megépíthetik a vasutat. Ebben az esetben viszont nekünk sem ártana ügyesen lavírozni, például hogy a sínek a legrövidebb úton, vagyis a magyar vidéken fussanak. Addig még sok víz lefolyik a Dunán, de a széles nyomtávú vasút ügyére már most érdemes figyelni. KOMMENTÁR Esélytelen kihívók NAGYANDRÁS Bár a Smer egyelőre mélyen hallgat, kezd kirajzolódni, kik lehetnének a befutók a jövő évi köztársaságielnök-választáson. A legfrissebb felmérések már csak azokkal a jobboldalijelöltekkel számolnak, akik jelezték is, hogy indulnának, így egyre valószínűbbnek tűnik, hogy valaki közülük birkózik majd meg Robert Ficóval, mert ha nem jön vissza Radičová, a Smer szinte biztosan őt indítja. Az MVK közvélemény-kutató messze Robert Ficót tartja a legesélyesebb jelöltnek az első fordulóban, amit senki sem kérdőjelez meg. A populista, nacionalista baloldal szavazói szinte mindig egységesen szavaztak, csak 2004 volt kivétel, amikor a második fordulóban Mečiart a jobboldal szavazatainak is köszönhetően győzte le Ivan Gašparovič. Érdemes észben tartani: a jelenlegi államfőt 2004-ben a jobboldal juttatta az ehlöki székbe, mert túlságosan félt Mečiar visszatérésétől. Főleg azoknak, akik most folyamatosan gúnyt űznek Gašparovičból. A jobboldali szavazatok ajelöltek között teljesen megoszlanak. A két legesélyesebb jelölt közülük jelenleg Pavol Hrušovský és Radoslav Procházka, ám ha kicsit jobban belegondolunk, az előbbi mögé a híres jobboldali platform három parlamenti pártjából csak kettő tudott felsorakozni, s hogy a Híd ezt megtette, szerintem komoly hiba volt. Hrušovskýnak akkora karizmája van, mint egy krumplinak, a KDH szavazóin túl képtelen bárkit is megszólítani. S hogy a magyarok, de nem csak a Híd szavazói miért válasszák pont őt, teljes rejtély. Az első fordulóban a magyar pártok, és itt egyszerre értem a Hidat és az MKP-t is, inkább találhattak volna egy közös magyar, vagy szlovák jelöltet, aki a számukra fontos témákkal is kampányol, és így beviszi őket a köztudatba. Martin Bútora erre teljesen alkalmas lett volna, a Híd morálisan tartozik is neki ennyivel a 2010-es és 2012-es parlamenti kampány támogatásáért, de Bugárék mégis siettek Hrušovský mellett letenni a garast. Hogy miért, pontos magyarázat még nem érkezett a Hídból. Procházka mögé pedig egyetlen parlamenti párt sem állt be, így egyelőre hiába plakátozta tele az országot borostás, fiatalos képével, nagyon nehezen fog előbbre jutni. Bár Procházka mindenképpen dicséretet érdemel, hiszen Dél-Szlovákiá- ban magyarul, keleten pedig ruszin nyelven is megjelentek az óriásplakátjai. Tehát jelenleg úgy tűnik, akár a véletlen, vagy a vakszerencse is eldöntheti, ki kerül majd a második fordulóba a baloldali jelölttel - minden valószínűség szerint Robert Ficóval. A spekulációk szintjén a sajtóban már megjelentek olyan számok is, melyek szerint a második fordulóban Procházka akár le is győzhetné Ficót. Ez teljesen irreális, mert bár a jelenlegi miniszterelnököt nagyon sokan nem szeretik, a Smerrel a háta mögött kenterbe ver mindenkit, a negyven százalék feletti támogatottsága, és óriási ismertsége ehhez tökéletesen elegendő. Egyre valószínűbb, hogyha a jobboldal az utolsó pillanatban nem lesz képes Hrušovský, Procházka vagy akár Osuský helyett találni egy igazi közös jelöltet, Ficóék könnyedén nyerik meg ezt a választást is. TALLÓZÓ DIE PRESSE A konzervatív osztrák napilap szerzője szerint a jelenlegi európai politikai elit néhány kivételtől eltekintve inkább siralmas képet nyújt, de ebből a sorból is kitűnik Orbán Viktor magyar kormányfő és Miloš Zeman cseh elnök. Burkhard Bischof úgy véli, hogy amióta Silvio Berlusconi nincs kormányon, van néhány másik államférfi, aki az „Európa első számú politikai sarlatánja” címre pályázik. Orbán Viktor például - írta - már három éve „bulldózerként vonul keresztül a politikai színtéren”, egyre mélyebb árkokat húzva a társadalomban, állandóan az alkotmányon „babrálva”, ami miatt az Európa Tanács szakértői már „a demokrácia komoly fenyegetettségéről” beszélnek. Miloš Zeman cseh államfő a cikkíró szerint baloldali populistaként mindeddig enyhébb elbírálásra számíthatott a fősodorbeli európai baloldali liberális médiában, mint a nemzeti konzervatív Orbán, s ezt olyan „belpolitikai tom- bolásra” használta ki, „mintha nem lenne holnap”. Zeman viselkedése a parlament és az elnöki hivatal közötti „brutális hatalmi konfliktus” felé vezet - állt a lapban. A szerző végül úgy vélekedett, hogy a „Berlusconi, Orbán és Zeman típusú” politikusoknál csak propagandacélokból áll az első helyen a saját országuk, valójában egyre inkább saját hatalmuk tóépítéséről, pártjuk hatalmon tartásáról van szó és arról, hogy a párt klientúrájának apanázst biztosítsanak. (MTI)
