Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-10 / 158. szám, szerda
Horgász 15 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 10. Jányok után Ulésháza kataszterében tervezik egy kis vízi erőmű megépítését. Veszélyben a folyó és az ivóvíz Védeni kellene, nem beépíteni! így szép, ahogy van. Kár lenne tönkretenni (A szerző felvétele) A Kis-Duna azon kevés szlovákiai folyók közé tartozik, amelyek aránylag érintetlenek. Azért aránylag, mert a 135 km szakaszon jelenleg két gát található, Dunaújfa- lunál és Feketevíznél. A többi része azonban csodálatos vadvíz, horgászok, kajakosok, kiránduló emberek kedvelt terepe. Sajnos, az energetikai lobbi árgus szemekkel figyeli, hol gátalhatná el, mert a biznisz, az biznisz. A természet pedig „csak” természet. ÖSSZEÁLLÍTÁS Miután a jókai és a jányoki polgárok ellenállásának köszönhetően az oda tervezett erőművek nem épülhetnek meg, a lobbi más szakaszon próbálkozik. A kormányváltás után Illésházát szemelték ki tervük megvalósítására. Amikor az illésházi-kismagyari polgárok tudomást szereztek a vízerőmű jóváhagyott építkezési tervéről, néhány nap alatt összegyűjtötték a népszavazáshoz szükséges aláírásokat. A község polgár- mestere, Fehér Tibor ki is hirdette annak időpontját. A községi hivatal azonban három nappal a népszavazás előtt jóváhagyta a kritikus területrendezési tervet. Legalábbis ezt állítja a Most-Híd sajtóközleménye. Ami kissé sántít, mert erről a községi hivatal nem dönthet, ehhez a 9 tagú képviselőtestület döntése szükséges. (Kedves illésháziak, tessék az általuk megválasztott képviselők körmére nézni!) Az aktivisták és a környező területek tulajdonosai mindenesetre nem hajlandóak belenyugodni abba, hogy elárasszák a földjeiket, és veszélyeztessék a környék talajvízszintjét. Veszélyben az ivóvíz A tervek szerint vízduzzasztó is épülne a környéken, amely 3-4 méterrel megemelné a víz szintjét. Ez azonban már az ivó- vízkészletre is veszélyt jelent! Közel fél évszázaddal ezelőtt már történt egy környezeti katasztrófa a Kis-Dunán, amikor a pozsonyi olajfinomító nagy mennyiségű fenolt tartalmazó mérgező szennyező anyagot bocsátott ki a folyó vizébe. A szennyeződés lerakodott a folyó iszaprétegébe, és mára régi környezeti teherként, szerencsére iszapba ágyazva, fekszik a folyó medre alatt. Abban minden környezetvédő és a folyó - illetve annak környéke - sorsáért aggódó szakmabeli és laikus ember egyetért, hogy a Kis-Duna medrét nem szabad „piszkálni”, mert az beláthatatlan következményekkel járhat. „Aki nem hiszi, taposson bele az agyagos iszapba, még Pozsonyepeijesnél is azonnal érezhető a természetellenes bűz, amely a 70-80 cm mély iszapból tör fel. Mi történik, ha a duzzasztó miatt a folyó vízszintjét és így a folyófenékre nehezedő víznyomást is megkétszerezik, megháromszorozzák? A vízoszlop súlya kinyomja a mérgező anyagot az alatta fekvő több száz méter mély kavicsréteg felső részébe, amelyben az ivóvíz áramlik” - állítja Nagy József exminiszter. Az építendő vízerőművel szemben, Jóka mellett található a Nyugat-szlovákiai Vízmű legnagyobb forrástelepe, ahonnan sok százezer lakos vízellátását biztosítják Nyitrától kezdve, Nagyszombaton át, egészen az Erdőhátig. Márpedig a kút- rendszer a vízmű igazgatójának véleménye szerint veszélybe kerülne. A Csallóköz alatti több száz méteres kavicsréteg ugyanis egy természetes víztározót alkot, amiben az ivóvíz állandó mozgásban van. így bármiféle szennyeződés napokon belül elérheti a kutak szívófejét, és akár évekre, évtizedekre megfertőzheti a mérges olajszármazék az ivóvízkészletet. Ha ez megtörténne, az elhárításra már nem maradna reális esély, hiszen, ha megindul a szivárgás a föld alatt az iszapból a kavicsba, azt már nem lehet megállítani. A probléma tehát nem csupán a szűkén vett környéket, de két megye lakosságát érinti. Kinek a kezében a víz sorsa? Tarthatunk tőle, hogy az illésházi erőmű-víztározó terve nem fehér holló, hiszen a Kis-Dunán a szlovák nemzeti pártos miniszterek annak idején összesen 5 vízerőmű építését hagyták jóvá előzetesen. Az egész ország területén egy rég jóváhagyott koncepció szerint (A Szlovák Köztársaság folyói hidroenergetikai potenciálja kihasználásának tervezete 2030-ig) nem kevesebb, mint 300 kiserőmű épülhet meg folyóvizeinken. Az önkormányzatoknak és a civileknek, föld- és erdőtulajdonosoknak, vadászoknak, horgászoknak, természetvédőknek észnél kell lenniük, hiszen az ilyen terveket bármikor elő lehet venni, és fel lehet melegítem. Az illésházi erőmű történetéhez tartozik, hogy a beruházó évi 10 000 euró támogatást igér a községnek. Amit nevezhetünk júdáspénznek is. Aztán volt ugyan egy népszavazás, de az az alacsony részvételi arány miatt érvénytelen lett. Úgy tűnik tehát, hogy az illésháziak feláldozták a Kis-Dunát, amely nem csak az övék. A beruházó tervében szereplő duzzasztás hossza 12,4 km lesz, ami a folyó egész hosszának csaknem egytizede! Miklós László MKP-s exminiszter a Híd-as exminiszterrel ellentétben így nyilatkozik: ,A kis vízi erőművek építését jelenleg „Az SZK folyamai hidro-energetikai potenciálja kihasználásának koncepciója” elnevezésű dokumentum irányítja, amelyet 2011. március 9-én az akkori környezetvédelmi miniszter, Nagy József beterjesztése alapján még a Radičová vezette kormány fogadott el. Az elfogadott koncepció szerint a Kis-Dunán 5 vízi erőmű építésére alkalmas profilt nyilvánítottak stratégiailag jelentősnek és műszakilag kihasználhatónak. Ezek közé tartozik a 31,5 folyamki- lométemél megjelölt illésházi, valamint a 42,9 folyamkilomé- temél megjelölt jókai profil is. Az említett minisztérium által kidolgozott irányelv szerint éppen ezen a listán szereplő „stratégiailag jelentős helyeken kell az erőművek építését preferálni, ahol ezek globális össztársadalmi és környezeti hozadéka elsőbbséget élvez a szűk, helyi hatású kritériumokkal szemben”. „Ki a felelős azért, hogy az érintett községek vezetői és lakosai nem tudtak erről a dokumentumról és a tervekről, hiszen a környezeti hatástanulmány elkészítésének a folyamata, ugyanúgy a tervezési folyamat törvényekből adódóan megköveteli a tájékoztatást? Értesítette a minisztérium ezeket a községeket? Ha igen, milyen módon reagáltak a községek a kihívásra? Milyen módon értékelte a környezeti hatástanulmány záródokumentuma a médiákban most megjelenő veszélyeket?”, teszi fel a kérdést Miklós László, majd hozzáfűzi: „Az önkormányzatok kezében még mindig erős eszköz van - az ún. területi döntés, amellyel hatásosan tudják szabályozni a község területén tervezett beruházásokat.” Inkább védeni kellene Az illésházi erőmű-víztározó sorsa, úgy tűnik, egyelőre a nagyszombati környezetvédelmi hivatal kezében van, ahol leállíthatják az engedélyezési folyamatot. Csak remélhetjük, hogy egyik pártunk sem politikai tőke (közelgő megyei választások) kovácsolására használja fel az ügyet, hanem a folyó mentén lakó emberek érdekeit és a folyó érintetlenségét tartják szem előtt. Átolvastam a beruházó 76 oldalas tervezetét, és a gyomrom háborgott tőle. A tanulmány a műszaki leírások és a hivatalnoki tolvajnyelv özöne. A csallóközi-mátyusföldi síkságon ma már alig találni érintetlen természetet, a kiirtott erdők, mocsarak, vadvizek helyett, az agyonszabályozott folyómedrek helyén lassan csak szántóföld marad, már amit nem építenek be lakóparkokkal. A Kis-Duna volt az utolsó érintetlen folyóvíz, ahová szívesen ment ki az emberfia. Egyszer már majdnem sikerült megmérgezni. Most be akaiják építeni. Nem kellene az építkezési mánia helyett inkább a Kis-Duna egész szakaszát védetté nyilvánítani? (kövesdi) Görbüljön a bot! Végre megnyugodhatnak a kedé- lyek Magyar- országon. A parlament által nemrég elfogadott új halászati törvény ugyanis elsősorban a horgászoknak kedvez, és igyekszik kordában tartani a nyakló nélküli halkitermelést. Utóbbit szabályozni fogják, de nem megtiltani, mint sok horgász üdvösnek tartaná. Nem is lehet, hiszen a Kárpát-medencében több évszázados hagyománya van a halászatnak, melynek a megütása, kissé sánta hasonlattal élve, olyan lenne, mintha a népdalt és a néptáncot tiltanák be. Hanem a horgászok sem ujjonghatnak parttalanul, hiszen a fajlagos védelem (az ívási időszakok hangsúlyosabb figyelembe vétele) kibővül ott is, amit annyit kárhoztatunk itt, Szlovákiában. A halászatról azért csak az jut eszébe az embernek, ami a nagy vihart kavart földtörvényről: a kis családi - tehát a hagyományt folytató és tisztes megélhetést nyújtó - halászati tevékenységgel abszolút nem említhető egy lapon a halászati részvénytársaságok ténykedése. Magyarán, a piacra való termelést talán úgy lehetne megoldani, hogy az ne az élővizek rovására (Duna, Tisza stb.) történjék, hanem mondjuk halgazdaságok termeljenek a boltok polcaira. Ráadásul a hagyományok is változnak a korral: ahol kiürültek a folyók, ott nem lehet vizával szekerezni Bécsbe. Milyen jó, hogy nekünk nincsenek ilyen gondjaink, gondolhatnánk, ha nem botlanánk lépten- nyomon a vízbe bukdácsoló, tömegével gallyazó, szinte a legeldugottabb vizeket is megszálló kormoránokba. Ezek a halgyilkosok több halat zabáinak fel régiónkban, mint amennyit a halászok kihálóznak a vizekből. A halászati törvény így minden jó szándék mellett féloldalas, ha a madárlobbit nem tudják kordába szorítani. Igaz, a kormorán is Brüsszel „védőszárnyai” alatt élvezi a menedékjogot, ott pedig, mire megszületik egy-egy értelmes döntés, már okafo- gyottá válik. (- kövi -) HETI TIPP Mire ügyeljünk a vásárlásnál? AJÁNLÓ Még valamikor tavasz elején vettem egy könnyű teleszkópos botot. Amolyan folyóvízi „mindenest”. Pechemre halastavon akartam kipróbálni, mit tud. Kiderült, hogy semmit, mert a második ponty akasztásakor, pár perc fárasztás után „kifáradt”, és egyszerűen kettétört a nyele. Zsinórom huszonkettes volt, amely kábé 6 küót bú, vagyis annak kellett volna szakadnia, nem a 10-40 grammos bornak törnie. Nyilvánvaló, hogy anyagfáradtság miatt adta meg magát idő előtt. Természetesen reklamáltam a boltban, azóta is várom a gyártó válaszát. Az esetet csak azért úom le részletesen, mert gyermekkorom óta horgászom, és soha nem éltem át hasonlót. Vásárláskor ugyanis elkövettem egy szarvashibát: siettem, és nem győződtem meg a bot minőségéről. Bár a rejtett hibákat úgysem fedezzük fel, azt sem látjuk, müyen anyagból készítik, azért néhány dologra nem árt ügyelni horgászbot vásárlása közben. Fordítsuk „hátra”, és kukucskáljunk végig a zsinórvezető gyűrűkön, egy tengelyt alkotnak-e. Tüzetesen nézzük végig a botot, nincs-e rajta karcolás. Csavarjuk végig az orsótartót. Talán a legfontosabb, hogy próbáljuk meg kávába vagy legalábbis negyvenöt fokos szögben meghajlítani, vagy az eladó, vagy barátunk segítségével. Ne vegyük meg a kiállított darabot, hanem ugyanolyan típust kérjünk. Ha egy gyártó vagy forgalmazó valamit is ad magára, garanciát is vállal a termékére, általában egy évre, a jobb nevűek kettőre. Ezzel deklarálják, hogy jó minőséget gyártanak, de azért az ördög nem alszik, és legfontosabb számukra a vásárló elégedettsége. Az általam vásárolt botnak is rejtett hibája volt, kérdés, ezt A jó bot kávába hajlik (Képarchívum) elismeri-e a gyártó. (- kk -)
