Új Szó, 2013. július (66. évfolyam, 151-176. szám)
2013-07-10 / 158. szám, szerda
16 Horgász - hirdetés ÚJ SZÓ 2013. JÚLIUS 10. www.ujszo.com A csallóközi folyóban kevés a ponty, ellenben sok a harcsa, előfordul a többi ragadozó is, és hemzsegnek a márnák, keszegfélék Soha rosszabb pecát! A tavi pontyozás szép élményekkel tarkított, de mégiscsak iicsörgős, kissé unalmas napjai után ideje volt már élő vízre menni. Irány a Kis-Duna! Kollégámmal és a vakációt kóstolgató kamasz fiával vetjük be magunkat a folyó menti dzsungelbe, új helyek és élmények reményében. KÖVESD1 KÁROLY Ahol az a hír járja, hogy millió szúnyog keseríti a horgászok életét. Szerencsére aznap elég élénk szél fújdogált, s a hőmérő higanyszála sem emelkedett sokkal húsz fok fölé, így reméltük, hogy a vérszívók békén hagynak bennünket. Úgy is lett. Végigjártunk vagy két kilométernyi szakaszt, mire találtunk egy valamirevaló helyet, aztán újabb keresgélés után valóságos horgásztanyát fedeztünk fel az erdőben. A nagyobbacska kalyibában terpeszkedő két tábori ágy, fotel, kiszuperált szekrény és üres pálinkásüveg arról árulkodott, hogy viharos horgászatok színhelyére bukkantunk. Mivel nem kedvelem a túlságosan kigyúrt helyeket, lepa- kolás után azonnal nyakamba szedem a lábam, és keresek egy aránylag csöndes folyású helyet - amiből elég kevés van ezen a folyón -, ahol csonticsokorral kezdem a pecát. Csak a szokásos háromméteres pergetőbot van velem, azzal vallatom a vizet. Eredetileg úgy gondoltam, pergetni is fogok, de nem látok rablást. Se balint, se egyebet. Még útközben mezgereltünk vagy két maréknyi cseresznyét az út menti fákról, nagyobb domolykók reményében, de a későbbiekben is maradtunk a jól bevált csontinál, néha esőgilisztával cserélve. Sokáig guggolok kapástalanul a parton, míg végre megdöc- cen a bot spicce, és egy kis do- molykót sikerül kicserdítenem. Mehet vissza a vízbe. Újabb keresgélésem közben a srác csörte- tését hahóm, hozza a hút, hogy a fater fogott ám egy szépségdíjas mámát. Úgy látszik, a mai nap is a mámákról fog szólni, morgóm az orrom alatt, amelyekHorgásztanya tői hemzseg a Kis-Duna. Sebaj, soha rosszabbat, a máma kitűnő sporthal, élvezet egy-egy nagyobb példányt elcsípni belőlük. A következő helyen azért nem a meder közepét célzóm meg, ahol a kavicsos aljzatot pásztázzák a mámák, hanem egy terebélyes fa vízre lógó ága elé suhintom a szereléket, amelyet meg-megemelintve sodortatok be a lomb alá. Ha hal lennék, én is itt tanyáznék, a forgóban, itt rakja le a folyó a kaját. Itt bármi előfordulhat, nagyobb domolykó, kisebb harcsa. Sejtésem jónak bizonyul, mert hamarosan táncba kezd a bot. A bevágás után meg sem lepődök, hogy egy közepes mámát terelhetek a merítőbe. Na jó, nem csak a mederben porszívóznak, ki-kilátogatnak a szélvízi iszapra is, gondolom, és bedobok, ugyanoda. A következő kapás elég óvatos, olyan maszatolós, ezért gyorsan kézbe kapom a botot, és - hátha nem kishal - az ujjaim közt zsinórt engedek a vendégnek. Ráncigálva húzza a zsineget. Mikor odatörlök neki, akkora ellenállást érzek, hogy meglepődök. Mi a fene? Megfogtam a mámakirályt? Hanem ez nem mámásan küzd, hanem komótosan, tempózva iramodik lefelé, miközben ki akaija tépni a botot a kezemből. A féken babrálok, kissé lazítok rajta, mert szüaj a húzás. Közben azon morfondírozok, milyen halat akasztottam, mert furcsa, durva erővel húz a bokor felé, ahonnan visszafordítom. Harcsa lenne? Nem igen, az jellegzetes, kaszálós mozdulatokkal úszik, ez meg, mint a tuskó. Nagy dévér? Az közel sem fejt ki ilyen erőt. Aztán ahogy közelebb sikerül erőltetnem, s megpillantom a kövér, olajosbama hátat, majd elnevetem magam. Harcsát, süllőt bújtató akadok A SÉF AJANLASAVAL Sunqoiden SLNEČNICOVÝ OLEJ pcmemleý J A rovat támogatója o ^ LclZclCSclláta Btíšläk Hozzávalók 4 személyre: 60 dkg lazacfiié, salátamix (rukkola, fejes-, jég- és madársaláta), Dunatőkés - Dunajský Klátov 2 evőkanál majonéz, ecet, só, cukor, 1 evőkanál MPi3ooo9 méz, mustár, balzsamecet, chilis Sungarden olaj. Folyóvízre nem jellemző, bő háromkilós tükörponty (Somogyi Tibor és a szerző felvételei) Hiszen ez egy duci ponty! Méghozzá tükrös. Mindenre számítottam, csak erre nem, bár tudnivaló, hogy a Kis-Dunában akadnak - igaz, nem túl nagy bőségben - kapitális pontyok és amurok. Két éve magam is nyolc-tíz kilós példányok ívását csodáltam meg egy nádasban. De hogy kövér tükörpontyot fogjak, folyóban? Úgy látszik, az idei szezonra az van megírva a sorsom horgászkönyvébe, hogy bárhová megyek, pontyot kell fognom. Nem mintha bosszantana, hiszen a pontyok eszén túljárni talán a legnehezebb, lévén a legérzékenyebb hal. A hozzám csörtető srác is elképedve nézi, majd elviszi a „táborhelyen” vízbe lógatott szákba. Később neki is sikerül egy szép mámát akasztania, öröme égig ér. A szünidő első hala, mondom neki, hadd örüljön a rá váró kalandoknak. Merthogy ide egy-két éjszakára is kijövünk valamikor, harcsák után kutakodva. Délután egy fiatal házaspár táborozik le a közelünkben. A fiatalember irtózatos erejű felszerelését, pláne a kisebb futballabda nagyságú, narancsBindics Imre, a dunaszerdahelyi Villa Rosa főszakácsa Elkészítése: A lazacfiiét nagyobb kockákra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, majd chilis Sungarden olajon megsütjük. Az öntethez összeke- veijük a majonézt, a mustárt és a mézet, tetszés szerint cukorral, ecettel és sóval ízesítjük, majd a salátamixre öntjük. Főtt tojással, salátaágyon tálaljuk. sárga úszót és a nagy kampón tekergő nadálycsokrot látva világos, hogy nem keszegezni akar. Azt mondja, négy-öt méteres a víz előtte, és két méteresnél nagyobb harcsa tanyázik ott, a szakadt part alatt. A múltkor amott, az akadósban elkapott egy hódot, meséli a túloldalra mutatva a rémtörténetet a kapitális harcsáról, úgy visított, hogy rossz volt hallani. Fogtam már itt negyven kilósat, mondja. Miközben keszegféléket fogunk, meg-megspékelve egy-egy mámával, kielemezzük a folyó halállományát. Szerinte is sok a máma a Kis-Dunában. Ezzel ugyan nem mond újat, hanem azt már gondolatban megsüve- geljük, amit utána említ: minap egy közel méteres szüvaorrút sikerült fognia. Vissza is engedte, olyan szép volt. Már jócskán a horizont közelébe ereszkedik a napkorong, amikor visszasündörgök a szép langóshoz, hátha akad még ott potyká, esetleg arra kószáló harcsa. Bár a felszerelés nem az utóbbinak szól. Hogy nyo- matékot adjak a keresődésnek, gyorsan lekapom az ólmot a zsinórról, és csak úgy, szabadon sodortatva az esőgihsztát, keresem a halakat. Kisvártatva megfeszül a zsinór, s a bevágásra tipikus, harcsás tánc válaszol. Sajnos, alig értékelhető a mérete, a kölykök közül való. Akárcsak a következő. Elúnom a kis harcsák szurkálását, és visszaballagok a srácokhoz, akik közben pakolni kezdtek. Nem túl bőséges a teríték, de azért a gyerek mondja ki a verdiktet: soha rosszabb pecát! Hazafelé gumivá eldöntjük, hogy a legközelebbi pecatúra legalább kétnapos, de inkább kétéjszakás lesz. Hátha rendet vágunk a harik között. Potyká, mámák, keszegek A Horgász melléklet legközelebb 2013. Július 24*én jelenik meg. Ötleteiket, beszámolóikat a horgaixQuJizo.com címen oszthatják meg velünk. Bős, Mlynársky rad Z50. [Szolgáltatások háza) tel.: 031/558 43Z9, mobil: 0905 3Z6 OGZ Vásárét, Fő utca 111. [Szolgáltatások háza] tel.: 031/558 1723, mobil: 0917 335 653 MP130011
