Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-21 / 143. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 21. www.ujszo.com Az utolsó szocialista miniszterelnök Elhunyt Horn Gyula. Neve köré számos titulust tehetünk: ő volt a Népköztársaság utolsó külügyminisztere, akit még Helmuth Kohl is szeretett volna az Antall-kabinetben látni, ő volt a „határnyitó”, akiről utcát neveztek el Németországban. És ő volt a Magyar Köztársaság első szocialista kormányfője, és ő volt az utolsó valódi, ízig-vérig baloldali MSZP-s miniszterelnök is. A pártállam végén lett külügyér. Saját állítása és a balliberális legendárium szerint Alois Mock osztrák kollégájával közös és ünnepélyes vasfüggönybontásával megkezdte annak a szocialista népköztársaságnak a leépítését, amelyért ő maga is fegyFIGYELŐ vert fogott. Szerepe valószínűleg szimbolikus volt csupán, a különféle titkosított adatok feloldása után talán megtudjuk, hogy mennyire. Azt, hogy miniszterelnök lehetett, két dolog tette lehetővé, az egyik az a bizonyos szöges- drótvágás, a másik pedig az, hogy a rendszerváltásban és a privatizációban akkorát csalódott az ország, hogy abszolút többséget adtak Horn MSZP-jé- nek. Nem a párt szlogenje - „Hogy a szakértelem kerüljön kormányra” - kapta a voksokat, hanem a háromhatvanas kenyér. Az SZDSZ-szel együtt már kétharmada is megvolt a Horn- kabinetnek, amelynek köszönhetjük a Bokros-csomagot, a csúcsra járatott spontán privatizációt, valamint azt a jellegzetes magyar balliberalizmust, amely baloldalivá tette a liberalizmust és liberálissá a baloldaliságot. És mégis: mindezek ellenére Horn Gyula meg tudott maradni „a” szocialista politikusnak. Ebben csak kis szerepe van annak, hogy ő tényleg a párt embere volt - Medgyessy Péter a bankok, Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon pedig a vadkeleti nagyvállalatok. éléről lett a szocik kormányfője. Az sem véletlen, hogy ma az MSZP tanulmányokat készít, hogy mikéntnyerhetneújra választást a Horn Gyula-i értelemben vett kisemberpárti- sággal. A válasz ennél sokkal egyszerűbb és mégis megfejt- hetetlenebb: Horn Gyula igazi személyiség volt. Ót a 20. század viharai valóban baloldalivá tették, nem pedig a kommunikációs szakértők elemzései győzték meg a szocdem dogmákról és harmadikutas reformkísérletekről. Nyugodjék békében! (MagyarNemzet) Alagsori mobil legénylakásomat filigrán alkatú, nem dohányzó hölggyel megosztanám. Jelige: csak igényeseknek' (Somogyi Tibor felvétele) OLVASÓI LEVEL Gyógyszerkeringő A doktornő olyan orvosságot írt fel, amelyet nálunk beszerezni igencsak körülményes. Próba szerencse alapon a helyi patikában próbálkoztam. Sikerrel. Nem, az orvosság nem volt raktáron, de Valika, a patikusnő azt mondta, telefonál a központi nagyraktárba - hátha! A doktornő azt mondta, ezért az orvosságért nem kell fizetnem, az én diagnózisommal az egészségbiztosítónál megindokolható, hogy térítésmentesen jár nekem. Valika telefonált a központi raktárba, éppen akkoriban volt aktuális az orvosság behozatala külföldről. Megígérték, hogy küldik, egy hét múlva meg is érkezett. Ekkor kezdődött csak az igazi telefonálgatás. Ugyanis az orvosság a gyártótól eleve drágábban érkezett, így a patikának is felszámolták a felárat. A patikusnő felhívta az egészségbiztosítókat, hogy melyik milyen áron számolja el a gyógyszert. 48 és 51 euró között jegyezték. Felhívta a minisztériumot, ahol megerősítették, hogy ha szakorvos írja fel, a betegnek semmit sem kell fizetnie. A biztosítók valószínűleg még nem kapták meg azoknak az orvosságoknak az új listáját, amelyeket a diagnó(Képarchívum) zis alapján teljes árban kell téríteniük. Végül csak megkaptam ingyen a gyógyszert, de ha a patikus nem telefonálja körbe a fél országot, fizethettem volna. Tudom, a városokban nincs idő minden beteg minden orvossága után így nyomozni. Amit megkapnak papíron, azt kifizettetik. De melyik papír az érvényes? Mert ugye ott a gyártó, a forgalmazó, a minisztérium, az egészségbiztosító, a patika, a patikus - és a beteg. Ha a patikus nem néz utána az áraknak, a beteg - mi mást tehetne? - fizet. Fizet, mert elképzelése sem lehet arról, hogyan működik az a gépezet, amely az orvosságot eljuttatja hozzá. Egy nyugdíjasnak nagyon nem mindegy, hogy ingyen kapja-e az orvosságot, vagy fizet érte egy ötvenest. Sok esetben azt sem tudja, melyik orvosság ingyenes. Az árak havonta változnak, de a minisztérium nem aktualizálja havonta a listát, vagy ha igen, későn kerül el a patikákhoz. Mire az egészség- biztosító leküldi a patikáknak a listát, a minisztérium már rég megváltoztatta azt. Felfoghatatlan, hogy létezhet ilyesmi, amikor már mindent számítógépen intéznek. Csak épp ezeket a listákat kell postázni? Ezekben a praktikákban csak a patikusok igazodnak ki. Valika nem rokonom, nem a barátnőm, csak épp egy lelkiismeretes patikus, aki ismeri azokat a betegeket, akik hozzájárnak. Szőcs Éva Elvégeztetett Robert Ficóék a demokráciát feszítették meg a főügyészvát lasztással. A teljes hatalomhoz talán már csak egyetlen láncszem hiányzik, az Állami Számvevőszék elnöki posztjának megkaparintása, ami csak idő kérdése. És akkor már ellenőrizetlenül, a hatalom három ágának összekapcsolásával és ellenőrzésével folytatódhat a totális hatalom bebetonozása. A gondolkodó, értő és értékelő ember tudja - és a történelem bizonyítja ezt -, hogy minden hatalom véges, csak a gyakorlója és élvezője hiszi azt, hogy nem. És nem mindegy, hogy milyen a vége. Aki nem politikusként figyelte a több mint két és fél éve tartó főügyészválasztás és a főügyész indokolatlan ki nem nevezésének politikai folyamatát, az nem hiszi el Robert Ficónak, hogy nem akarja ellenőrzése alatt tartani az igazságszolgáltatás teljes függedenséget igénylő hatalmi ágát is. A Radiéová-kormányt szüntelenül azért szidta és kritizálta, hogy be akaija vinni a politikát az igazságszolgáltatásba, s ő most lélekszakadva gyakorolja azt, amitől Radičováék meg akarták óvni Szlovákiát. Ha ezt a lakosság nagyobbik hányada nem veszi észre és nem tesz ellene, akkor valóban „szép jövő“ elé nézünk. Ami most történik, az a lakosság oly mértékű politikai manipulálása és félrevezetése, amit demokratikus országban következmény nélkül nem úszna meg egy politikus, mint ahogy azt sem, hogy úgy nyilvánuljon meg, mint Pavol Paška, a parlament elnöke. A szabálytalan főügyészválasztásról szóló szavazás előtt menekülő patkányokhoz hasonlította azon képviselőtársait, akik nem értettek egyet a Smer javaslatával. Nem könnyű megmagyarázni, hogy nálunk miért teheti ezt meg. Talán mert az általuk lenézett politikai ellenzéken és a tárgyilagos újságírókon kívül nálunk nincs olyan bázis, amely tiltakozna, úgy, mint a demokráciát már hosszabb távon gyakorló országokban. Nem élünk tiltakozási jogainkkal, amivel sajnos legalizáljuk a tudatosan rossz politikai döntéseket. A következményeit mi, Szlovákia polgárai fogjuk viselni. Jóba Mihály WWW . in DESIGN |w ww.nz in 4e si9n.sk j MERKANT . FESTIVAIy VINA - 8. BORFESZTIVÁL 8 1«te TUNKJ&22 23 áÄ/tešL» ■>-' "'W : ifi -ti i RATORKESZII I NM i 11NB iLTAW úéäs mni restive "fBVTV ; jjy UREKT Iwk «, r. S . KOttARXO SANER: ül szolt SzahadLj H i M MP130424
