Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)

2013-06-20 / 142. szám, csütörtök

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 20. Vélemény És háttér 7 A Smer csak élt a tálcán kínált lehetőséggel, amivel az előző kormány képtelen volt Most végződik a tánc Többek szerint Jaromír Čižnár megválasztásával most két főügyésze van az országnak, mert ugye ott van a szintén megválasz­tott Jozef Čentéš is. Az igazság azonban az, hogy 2011. február 2-a óta egyetlen főügyésze sincs. KOCUR LÁSZLÓ így akár örülhetnénk is, hogy pont került a „közéletet felesle­gesen traumatizáló” (ezt Robert Fico mondta, és ezúttal volt némi igaza) ügy végére. De egyelőre úgy fest, csak a smere- sek örülhetnek, nekik már van főügyészük. Is. Az, hogy Jaromír Čižnár Ro­bert Fico osztálytársa volt, nem jelent többet egy múltbéli, megváltoztathatatlan ténynél, így felesleges ennek a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdoní­tani. Ugyanígy nem kell kígyót- békát kiabálni rá, amíg nem tett semmit, pusztán amiatt, mert a Smer jelöltjeként került a tiszt­ségbe. Čentéš meg amaz pártok jelöltje volt. Amíg az Alkotmányban az áll, hogy a főügyészt a parla­ment választja - és például nem az ügyészek, maguk közül -, addig az ezen a poszton álló ember mindenkor politikai je­lölt lesz. Ezek mondvacsinált problémák, és zavaros körül­mény ezek nélkül is van épp elég, amelyekért az előző, Iveta Radičová vezette kormánykoa­líció éppen annyira marasztal­ható el, mint a Smer, amely - a köztársasági elnök és az alkot­mánybíróság elnökének némi rásegítésével - csak élt a számá­ra tálcán kínált lehetőséggel. Ne felejtsük el, hogy a 2010-es vá­lasztások után ellenzékbe ke­rült Smer próbálta indítvá­nyozni, hogy a főügyészt széles­körű konszenzussal válasszák meg, de a jobboldali koalíció akkor ezt elutasította. Bár sok­szor írtunk már e hasábokon a főügyészválasztás kérdéséről, az olvasó talán már kívülről fúj­ja, de a pontosság kedvéért ele­venítsük fel a hosszú menete­lést, amely idáig vezetett. Dobroslav Tmka mandátu­ma 2011. február 2-án járt le. Ezt az információt már 2004 februárjában, kinevezése idején lehetett tudni, így bármelyik po­litikai alakulatnak kellő ideje lett volna a felkészülésre. A Radičová-kormány csak 2010- ben háromszor futott neki a fő­ügyészválasztásnak, olyan si­kertelenül, hogy egyszer majd­nem Tmka lett megválasztva, akinek aztán mégiscsak lejárt a mandátuma. De még azt köve­tően is volt egy sikertelen sza­vazás, mire aztán végre sikerült megválasztani Jozef Čentéšt, akit azonban Ivan Gašparovič csak nem akart kinevezni, ezért Čentéš az Alkotmánybíróság­hoz fordult. Ám onnan csak do- donai szavak jöttek, amelyeket Gašparovič úgy értelmezett, hogy nem kell őt kineveznie. A Smer erre vérszemet kapott, sa­ját jelöltet állított, és megvá­lasztotta. Mert képes volt rá. A kedves olvasó bizonyosan nem olvasná ezeket a, sorokat, ha ugyanezt 2010. november 3-án az előző kabinet teszi meg, amelynek erre szintén lehető­sége volt. Čižnár megválasztása alkot­mányossági kérdéseket is felvet, jelesül, hogy mi történik akkor, ha Čentéš külföldön jogorvosla­tot talál, és európai fórumon mondják ki, hogy sérültek a jo­gai, az elnöknek ki kellett volna őt nevezni. Akkor aztán tényleg két főügyész lesz... Addig is a Smer - látszólag - egy újabb po­zíciót biztosított be, hacsak Čižnár nem embereli meg ma­gát, és elfelejti, hogy kijuttatta a gusztustalan, műgránit-borítá- sú épületbe. Addig is Petőfi Sán­dorral mondhatjuk: „Volt egy ember, nagybajúszos./Mit csi­nált?” Majd meglátjuk. HOGY BEBIZONYÍTSUK NAGYVONALÚSÁGUNKA T AZ ELLENZÉKNEK, A TITKOS (Ľubomír Kotrha karikatúrája JEGYZET Jó ember VERES ISTVÁN a címmel is for­gathatnának filmet néhány év múlva Petr Nečas lemon­dott cseh mi­niszterelnök életpályájáról. A főszerepre pedig ki mást is kérhetnének fel, mint őt ma­gát. Nečas ábrázata - bár­mennyire viccesen hangzik - éppen egy üyen szerepre való. Valahogy így képzeli el ugyan­is az olvasó a rendes, j óravaló ember, a mintapolgár prototí­pusát, akiről senki, még álmá­ban sem gondolna rosszat. Visszafogott, kedves, afféle „áldott jó ember”, itt-ott mo­solygós, semmi nincs rajta, amibe beleköthetnénk, és eb­ből kifolyólag meglehetősen jellegtelen. Mint Jacek Jošť, Vladimír Páral Katapult című regényének főszereplője. A szürke vegyipari munkás, aki a családi panelból elvágyódva ti­tokban több nővel is hosszú tá­vú bizalmas viszonyt ápol. Mindenki éli gyanúdan életét körülötte, aztán jön a nagy megdöbbenés, amikor a figura hirtelen, egy szempillantás alatt elbukik. A legérdekesebb persze az, mi járhat most Nečas fejében. Po­litikai karrierjének vége, há­zasságának szintén, szeretőjét lecsukják, és lehet, hogy ót magát is. Ezt nem lehet könnyű feldolgozni. Na de hát ha a cseh köztársasági elnök pityókás, a külügyminiszter meg bóbiskol, mit várjon az ember a kormányfőtől? Azért persze nem élet-halál kérdés­ről van szó: Csehországnak az utóbbi tizenhárom évben 7 miniszterelnöke is volt, két- háromévente napirenden van­nak a nagy politikai botrányok- az emberek alighanem meg­szokták. A bizonytalanságot a lakosságnak nyilván a kiváló sörök is segítenek feldolgozni- Csehország világelső az egy főre eső éves sörfogyasztás­ban. Kicsit olyan ez a kor­mányhivatali razzia-történet, mint amikor az amerikai, az orosz és a cseh vitatkozik, me­lyik nép a szorgalmasabb. Ná­lunk reggel elkezdenek építeni egy sörgyárat, és délre már mindenki részeg - ejti ámulat­ba vitapartnereit a cseh. Felesleges tehát azt gondolni, hogy Nečas egy elvetemült bűnöző. Mert hát máshol is ez megy (kicsiben vagy nagy­ban) , csak talán nem jönnek rá (vagy nem is akarnak). Tanul- ság: vagy ne csináljunk hülye­séget, vagy csináljuk pro­fesszionálisan. De a közélet­ben ez nehéz. Korrupció nélkül ugyanis nincs politika. Ahogy az öreg Jock Ewing mondta a naiv Bobbynak: a politika olyan, mint a földművelés. Ha el akarod végezni a munkát, be kell mocskolnod a kezed. KOMMENTAR Nincsenek titkaink JARÁBIK BALÁZS @ Pár hete nagyot dobbantott a The Guardian brit baloldali napilap - Amerika lehallgatja saját polgárait, sőt másokat is. Mindezt Edward Snowden volt amerikai titkosszolgára hivat­kozva közölte, aki közben elhagyta hawan munkahelyét, hogy Hongkongban bujkáljon az amerikai törvényhozás elől - amely egyelőre nem is keresi. Megszületett Julien Assange junior. Snowden „nem akar olyan társadalomban élni, amely ilyet csinál”. Mondta ezt Kínából. Végső soron teljesen igaza van. Én sem szeretnék. A probléma kizárólag az, hogy mindenki éppen ezt csinálja, szerte a vilá­gon. Éppen a kínaiakjárnak az élen, ott, ugye, az állam hivata­losan cenzúrázza az internetet, és a kínai (valószínűleg álla­mi) hackereknem éppen arról híresek, hogyne erednének más államok gazdasági titkainak nyomába. Az oroszok pedig éppen most kapcsolták ki saját fejlesztésű Facebookjukat (vkontakte) pár napra, állítólag véletlenül. A cég tulajdonosa közben elhagyta az országot, nem véletlenül. Folytathatnánk idehaza, hiszen Prágában és Pozsonyban is lehallgatási botrány zajlik. Ami a közös ezekben, hogy telje­sen illegálisan használták a titkosszolgálatokat, ráadásul né­hány helyen magáncélokra. Bár az Egyesült Államok mérföldekre van attól, hogy a bizton­ság és a szabadság egyensúlyát létrehozza az internet haszná­latát illetően, mérföldekkel a világ többi része előtt jár saját biztonsági szolgálata civilek által való ellenőrzésében. Az amerikai kongresszus jóváhagyta a PRISM elnevezésű omi­nózus programot, mely szerint az illetékes amerikai szerve­zetnek (NSA) az adatgyűjtéshez engedélyt kell kérnie a szol­gáltatást biztosító cégektől. Nemhogy Oroszországban vagy Kínában, de például Olaszországban, Nagy-Britanniában és Kanadában is ennél nagyobb a titkosszolgálat jogköre. Amiért a világ jó része őrről az amerikaiakra, az a képmutatá­suk. Nehezen lehet megmagyarázni, miért alkalmaz Wa­shington otthon olyan módszereket, melyekhez hasonlók mi­att másokat elítél. De Snowden a rendszer részeként jutott tit­kos dokumentumokhoz, saját döntése volt ez. Kínából nyom­ni a morális felelősségről szóló szöveget nem hőstett. A botrány arra lesz jó, hogy az amerikai társadalom nagyobb nyomás alatt tartsa saját kormányát az internet szabadsága és saját szabadságjogai ügyében. Meg arra, hogy Putyin orosz elnök azzal érveljen, hogy a Nyugat továbbra is a fő ellenség (mert ugye az oroszok aztán végképp nem hallgatnak le sen­kit), és továbbra is országa elszigetelésén dolgozzon, saját ha­talmának biztosítása érdekében. Aki pedig saját maga miatt aggódik, az ne tegye közszemlére titkait és életét az interneten. A Nagy Testvémek csak meg- könnyítjük a dolgát, bárhol ügyködik is. FIGYELŐ Figyelik Orbán leveleit A román posta tárolja, és a román hatóságoknak vagy akár hirdetőknek is átadhat­ja az Orbán Viktor minisz­terelnök által levélben meg­keresett romániai magyar állampolgárok címlistáját - írta a Transindex erdélyi portál. Azt a „szóbeszédet” ellenőrizte, hogy köszöntő­levelek alapján eljut-e a ro­mán hatóságokhoz a romá­niai magyar állampolgárok címlistája. A cikkíró megem­líti: elvben ez nem gond, hi­szen Románia nem jelezte, hogy kifogása lenne a köny- nyített honosítással szem­ben. Azonban ha esetleg egy jövendő kormánynak eszébe jut szlovák mintára meg­fosztani román állampolgár­ságuktól azokat, akik felvet­ték a magyart, akkor a sze­mélyek neve és lakcíme is a rendelkezésére áll. A portál tudomása szerint éppen emiatt nem küld a magyar kormány levelet azoknak a felvidékieknek, akik felvet­ték a magyar állampolgársá­got. (Transindex) Kalauzok szoknyában Három magyar kalauz szoknyában ment dolgozni, tiltakozásul az ellen, hogy a férfi munkatársak nem visel­hetnek rövidnadrágot a káni­kulában, míg a női kalauzok­nak engedélyezett a szoknya. A MÁV kirúghatja őket. A há­rom kalauz a Vasutas Dolgo­zók Szabad Szakszervezete kezdeményezésére ment szoknyában dolgozni a Keleti pályaudvarra. A mozdonyve­zetőknek évekkel ezelőtt en­gedélyezte a MÁV-Trakció a rövidnadrág viselését - írta a Mozdonyról blog. Vasutas források szerint Ungvári Csa­ba vezérigazgató véleménye az, hogy a szoknyás kalauzok megsértették a cég öltözködé­si szabályait és etikai kódexét, és csorbították a vasút jó hír­nevét is, ezért lehet, hogy el- bocsájtjákőket. (HVG)

Next

/
Thumbnails
Contents