Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-14 / 137. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 14. Kertészkedő 15 Még mindig vetünk, de már itt az első betakarítások ideje: akad munka bőven, hál' isten Június a veteményesben Golden Delicious, fent: előtte, lent: ritkítás után Amikor a kevesebb végül többet jelent A termésritkítás és a szüret összefüggései Hirtelen mintha megnagyobbodott volna a kert, annyi a munka. Ahol még az imént is elég volt afféle karbantartó gyomlá- lás, ott most a le-lezúdu- ló esővíz hatására ha- tajpias gyomok emelkednek, nagyobbak, mint a paprika, nagyobbak, mint a hagyma. CSANDA GÁBOR Közben a vihar azért csak megdöntötte megint a borsósorokat, fekszik a földön a szélső kettő - mégis kellett volna ide valamilyen szélfogó vagy támaszték, mondjuk, két sor kukorica. Vagy egy nyúlgát. Mondja a szomszéd (nem a kertszomszéd, hanem a lakótelepi, akinek az Erdőháton van kertje), hogy náluk meg kidőlt a kerítés egy része, s a nyulak meg az őzek mindent lelegeltek, például az epret is, tövig. Azért csak jobb, ha a kert is faluhelyen van, gondolom magamban, eleve a kertnek is jó, ha tartozik valahová, egy falu- közösségbe, és ha felhangzik a falurádió („Értesítjük a lakosságot, hogy csippel látják el a kutyákat...”) vagy az ócskás („Fölvásáriunk öreg akkumulátorokot, drótokot, kábelokot...”), a kertész is úgy érezheti, tartozik valahová. Mindenesetre a borsót óvatosan ajánlatos jobb belátásra bírni, s visszaállogatni, alulról folyamatosan szedni, mert bizony a földön hamar nyákossá válnak a szárak, és seperc rohadni kezd a tő. Ettől függetlenül az idei idény a borsóé lesz, az már biztos, na meg a burgonyáé: alig hihető, milyen gyorsan kinőtte a kétszeres töltögetést is, és már elvi- rágzott. Mindjárt megnézzük, mi a helyzet az újkrumplival (kissé lemossuk, nem egészen puhára főzzük, pici kacsazsír, só, egy marék petrezselyemzöld - kész az ebéd). A borsók közt a cukorborsó szedhető már, meg vagy két hete a Rajnai törpe - törpesége a szár magasságára vonatkozik, nem a hüvely méretére, igaz, idén a szára is térd fölöttig ér; ez a törpe, ez a törpe, mondogatjuk kikerekedő szemmel, még ekkora törpét, dicsérgetve, hogy tudja, megbecsüljük itt, a szűkre szabott pátriában, hogy ő is érezze, jobb neki a Felvidéken, mint a Rajna mentén. Az epernek már eddig se hiányzott a csapadék, sajnos, amilyen szép a lombja, a termés oly hamar penészedne is, ha hagynánk, de közben, gazosodván a sorközök is, csak akad néhány ott felejtett szem, alighanem a békák legnagyobb szerint jó vakondriasztó is, nálam még nem vált be: az én vakondjaim (elnézést ezért az egyes szám első személyért és a kisajátító birtokjelért, de már aligha tudnék meglenni nélkülük, legalábbis így gondolom, mert még sosem hagytak magamra) a bodzabokrok tövét is rendre föltúrják. Tekintetünket följebb emelve fordítsuk figyelmünket a szőlőre. Épp virágzik, tehát nem permetezzük, és a fürtök közt is csak óvatosan babrálga- tunk. A kötözött tőkétől vagy a kihúzott dróttól elhajló hosz- szabb vesszőket gondosan rögzítjük, nehogy a szél kárt tegyen bennük. Hónaljazunk, vagyis kicsípjük a levéltőből sarjadó hajtásokat, lehetőleg minél zsengébb korukban. így egyrészt szellősebb lesz a tőke amennyit éppen elbír (négy-öt fürtöt), akkor valószínűleg vagy rossz helyre (félámyék- ba) ültettük, vagy tápanyaghiányban szenved. Június végéig még érdemes trágyázni a szőlőt vagy nitrogéntartalmú szert kijuttatni a tövéhez, később már csak levéltrágya ajánlott, hiszen a vesszőknek is be kell érniük és nyugalomba vonulniuk. Egyeljük a sárgarépát és a petrezselymet - ezeknek nagyon jól jön a csapadék, ha elmarad, öntözzük soraikat. Ha nagyon sűrűre vagy magasra nőtt már köztük a kapor, azt is szedjük - gyökerestől, a mélyre hatoló kaporgyökér ugyanis rengeteg nedvességet kivesz a földből. A zeller körül óvatosan gyomlálunk, lehetőleg kézzel vagy kerülve a gumóját. Egyesek szerint nem árt, ha alsó leveleit letépjük, ami igaz, de nem is használ neki. A gumó közepéről eredő kis zsenge leveleket ne törjük ki semmiképp, s ha van otthon trágya vagy komposzt, azzal kedvezzünk a tőnek. A zeller nagyon sok vizet kíván, száraz időben háromnaponta egyszer bőven elárasztjuk. Vethető a bab továbbra is, meg a retek bátran, most szerezzük be a spenótmagot, ha még nem tettük volna meg. Kötözzük a karós paradicsomot, hónaljazzuk. Ha magzik a sóska, a spenót, a levélpetrezselyem vagy a rebarbara, döntsük el, szükségünk van-e magra, ha nincs, tőből vágjuk le a magasra nyúlt magzó szárakat, különben megtelepszenek rajtuk a tetvek. A megüresedett helyekre (például a borsó után) karalábé- vagy káposztapalánta kerülhet, esetleg próbáljunk ki valamely korábban mellőzött zöldséget helyre vetéssel, édesköményt, cikóriát, különleges kelfélét. Amúgy: gyomlálunk, kapálunk, lazítjuk a föld legfelső rétegét. ÚJ SZÓ-HÍR Főként az almatermésűeket kell alapos vizsgálatnak alávetni: nem mindegy, mennyit bír ki a fa, mármint mekkora mennyiségű egészséges gyümölcsöt képes kinevelni. Ha az első válogatáson már túlesett a fa, különösebb figyelemre nincs szükség, ha még nem, most még nem késő. _A sok kis apró és egymáshoz közel érő, netán összeérő gyümölcsből sem fejlett, sem mutatós, sem ízletes termésre nem számíthatunk - az egyedüli, ami segítségünkre lehet, maga a fa: az alma, de olykor a körte is leveti magáról a fejletlen és legapróbb gyümölcsöt, s ebben némely csonthéjas, például a szilva vagy a kajszi is követi. Csakhogy ebben a munkában a fa nagyon kimerül, miközben egyáltalán nem biztos, hogy főként épp a férges vagy más módon sérült termésétől szabadul meg. A legjobb, ha ezt mi magunk végezzük el. A módszer egyszerű: a termések nem érintkezhetnek egymással (a majdani, végső nagyságukat vesszük figyelembe), s ügyelni kell az ágan- kénti vagy hajtásonkénti sűrűségre is.. Nagyjából ugyanez vonatkozik a szőlőre is: föl kell mérni, a tőke fajtájához és a korábbi évek tapasztalatához viszonyítva, mennyi és mekkora fürtöt képes egy-egy vessző beérlelni. Ha választanunk kell, a külső és nagyobb termést hagyjuk meg. (g) örömére. Az eper gyomirtása nem várathat magára: mihelyt a sorközök járhatókká válnak vagy felszikkad egy délelőttre a talaj, azonnal lássunk neki, később ugyanez már sokkal nagyobb fáradságba fog kerülni, s számolni kell a mindenfelé tekergő új indákkal is. Ha kaszáljuk a füvet, a vágadékból mindenképp szórjunk a sorok és a tövek közé is, ha nincs fű, bodzalevéllel takarjuk a földet. A bodzalevél és a bodzaág sokak és a nap is jobban át tudja járni, ezért kevésbé lesz hajlamos a betegségekre, másrészt a friss (permetet nem látott) hónalj- hajtások a peronoszpóra első forrásai és biztos terjesztői. Ahogy a gyömölcsös- ben, itt is megvizsgáljuk, mennyi fürtöt érdemes meghagyni a tőkén - egyébként ha csak annyit látunk rajta, KERTPATIKA Ilyen a tripsz. A gladiólusszal ripsz-ropsz elbánik (Kertészkedő) Tripsz ÚJ SZÓ-HÍR A tripszek rovarok, szúrogat- nak s szívogatnak, évente több nemzedékükkel kell számolni, főként ott, ahol az előzőekben is felbukkantak. Károsításuk hatására a levelek kilyuggatott része előbb ezüstös színűvé válik, szitaszerűen áttetsző lesz, majd kiesik, a levél pedig elszárad. Kis kártétel esetén nem fontos intézkedni. Igen gyakran azonban a kardvirágot támadja meg, amelynek behállózza és szétfúrja a virágját is. Ebben az esetben, rögtön a kardviráglevelek lukacsosságának észlelésekor permetezünk, kéthetente, ta- padássegítős vagy szappanos vízben feloldott rovarölő szerrel (Karate Zeon 5 CS vagy Ver- timec018 EC). (r) Továbbra is permetezzük hetente egyszer a szilva-, alma- és körtefákat levéltetvek ellen. A képen: egyszeri permetezés (egy napig ázott csalánlevéllel) hatása egy hét múlva a szilvafán. Jól látható, hogy az egész tetütelep elpusztult és kiszáradt
