Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-14 / 137. szám, péntek
Vélemény És háttér 7 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 14. A kulcsszó: NSA - emiatt már a nyomdába kerülés előtt látták ezt a cikket az amerikai szolgálatok Számon tarthatják... József Attila még csak azért aggódott, mert számon tarthatták, mit telefonozott, nem mintha az kevés lenne. KOCUR LÁSZLÓ Szegény, ha tudná, hogy ma márnemcsakazt,amit telefonozott, de azt is, amit írt, amit nézett. Edward Snowden nyilvánosságra hozta azt, ami csak a legnaivabb embertársaink számára lehetett meglepő: az Egyesült Államok titkosszolgálatai megfigyelik a legnagyobb internetes szolgáltatók és közösségi hálózatok adatforgalmát. Ki gondolta volna... „Számon tarthatják, mit telefonoztam/ s mikor, miért, kinek. Aktákba iiják, miről álmodoztam/ s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok/ előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.” A versszak nem megfigyelési botrányra reagáló politikai költeményből származik, ám József Attila Levegőt című, 1935-ben íródott verse most aktuális igazán. Míg a költő telefonjaiba csak a telefonközpont „banándugóillatába” révedő Horthy-rendőrség fülelhetett bele, nagyon korlátozott formában, addig ma bárki bármijébe betekintést nyernek a szakszolgálatok, hívja fel a figyelmet Edward Snowden. Snowdennek lenni most nem egy életbiztosítás. A 29 éves, Hongkongban bujkáló volt amerikai hírszerzési technikus a világsajtó elé tárta, a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) - egy a 16 titkosszolgálati eszközökkel dolgozó amerikai ügynökség közül - hitelkártyamozgásokat, telefonhívásokat figyel, de a közösségi hálózatok és az' e-maü- szolgáltatók forgalmát is átfésüli. Az ügy pillanatokon belül a címlapokra került, és Barack Obama amerikai elnöknek is kellemetlen perceket szerez a jövő heti, észak-írországi G8-csú- cson. A kérdés az, valóban olyan meglepő-e az, amit Snowden közreadott. Az NSA nem ma kezdte a nagybani lehallgatást. A 2001. szeptember 11-i merénylet okozta rémületben elfogadott hazafias törvény sokkal szélesebb jogokat biztosított a titkosszolgálatoknak a megfigyelésre és az adatgyűjtésre, a „szabadság földje” fogalmat végérvényesen az amerikai himnuszba utalva vissza. És, ami meglepőt?), a szabadság földjének lakóit ez nem zavarja annyira, mint gondolnánk. A botrány kirobbanása után készített felmérés szerint az amerikaiak 62%-a számára fontosabb a kormányzatnak az a joga, hogy a terrorfenyegetés érdekében nyomozást végezzen, mint a magánszféra sérthetetlensége. 56% mondta azt: elfogadható, hogy a kormány titkos bírósági végzések alapj án telefonhívások millióit követi nyomon. Nyilván ilyen mennyiségben a bírói végzés jelentősége csupán szimbolikus, nincs annyi bíró az USA- ban, hogy milliónyi lehallgatás jogosultságát ellenőrizni tudná. És akkor még ott vannak azok a műveletek, amelyekre végzés nélkül kerül sor. Mert akadnak jócskán, ne legyenek illúzióink. Természetesen aggályos, hogy az NSA szeme elolvassa azt a levelet, amelyben ezeket a sorokat csatolmányként küldöm a szerkesztőmnek, mivel szerepel benne az NSA, a terrorizmus, Snowden, szeptember 11. Egy korábbi CNN-tudósítás szerint az Echelon globális lehallgatórendszert 1700 kifejezésre szűr. Ha a boltba menő feleségem okostelefonjára küldök egy gtalk üzenetet, amelyben ez áll: hozz bomba energiaitalt, különben dzsihád lesz itthon, az sem kerüli el a nagy testvér figyelmét. Mindez ellen vajmi keveset tehetünk. Az internetet most ellepték az olyan tartalmak, amelyek iránymutatást próbálnak adni, hogyan kerülhetjük el, hogy az amerikaiak kémkedhessenek utánunk. Például töröljük Facebook-azonosítónkat, ne használjunk Gmaüt, ne használjunk okostelefon appokat stb. Nyilván amiatt, hogy egy, a szlovákiai magyarok 90%-a számára ismeretlen szervezet valahol messze adatokat gyűjt rólunk, senki sem fogja magát törölni a közösségi oldalról. Ami az elvieken túl még inkább zavaró, hogy ezt a tevékenységet nem hétpróbás amerikai ügynökök végzik, hanem némi túlzással élve szinte bárki. Snowdenek. A megnövekedett adatmennyiség nyomán az amerikai szolgálatok függővé váltak a külső cégek munkájától. A Védelmi Biztonsági Szolgálatot annyira túlterhelte a feladat, hogy 2006-ban leállította a biztonsági ellenőrzéseket. Egy 2009-es kormányzati jelentés szerint pedig a Pentagonnál elvégzett 3500 átvilágítási vizsgálat 90%-ának hiányos volt a dokumentációja. Azaz, akkor is háboroghatnánk, ha az NSA csak a csillagos lobogó, a haza és a közjó érdekében kotorna levelezésünkben, Facebook-profi- lunkon. De igazából fogalmunk sincs, hogy kik teszik ezt - lassan már az amerikaiaknak sem -, s hogy az adatokkal hogyan és mikor élnek vissza. Mikor jön egy újabb Bradley Manning közlegény, vagy egy újabb Edward Snowden, aki majd az internetnek azt a szeletét fogja megosztani, amely a nyájas olvasó hálószobatitkait is tartalmazza, s akkor majd az elvieken túl is felháborodhatunk. Én nem így képzeltem el a rendet - úja József Attila, ám az NSA-nél valószínűleg nem olvasták. Edward Snowden. Az ember, aki tényleg túl sokat tud. (TASR/AP-felvétel) KOMMENTAR A kártérítőtől délre MOLNÁR IVÁN Nem kedvez az idei év a mezőgazdasági termelőknek. A szokatlanul hosszúra sikeredett tél késleltette a tavaszi munkák megkezdését, most az ország legtermékenyebb régióit sújtó dunai árhullám és a belvíz okoz fejfájást. Több ezer hektárnyi kukorica-, búza-, árpa-, napraforgó- és repceföld került víz alá, a termelők abban bíznak, hogy a kormány legalább részben kárpótolja őket. A földművelésügyi miniszter nyilatkozataiból azonban arra következtethetünk, hogy nem sietik el a dolgot. Ľubomír Jahná- tek rendkívül őszintén bevallotta, hogy az esetleges kárpótlás kérdése nem foglalkoztatja. „Ezzel a kérdéssel egyelőre nem foglalkozunk, mivel nincsenek konkrét információink arról, mi is történik” - mondta. Szerinte a kárfelmérést követően dönthetnek az esetleges megoldásról. Hogy mikor kerülhet erre sor, a minisztériumnak fogalma sincs, sőt, mint szóvivője elárulta, pénze se, a végső döntést így a kormánynak kellene meghoznia. A Fico-kabinet bizonyára nem sieti el a dolgot, a gyors döntést részéről ugyanis ez esetben semmi sem motiválja. Fico többször bebizonyította, hogy képes gyors és hatékony döntéseket hozni, ha érdekei úgy kívánják és pártja népszerűségét is növelheti. Viszont ez esetben utóbbira kevés az esély. A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara előzetes becslései szerint az árvíz a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban okozta a legtöbb kárt a mezőgazdaságban. A kormányzó Smer a tavalyi parlamenti választásokon a Dunaszerdahelyijárásban 6, a Komáromiban 12 százaléknyi szavazatot kapott. Ez a két járás, plusz a párkányi körzet az utolsó három sziget az ország választási térképén, ahol nem a Smer szerezte a legtöbb szavazatot, a térkép többi részén a Smer színe, a vörös virít. Ficónak ugyan az említett járásokban élő magyar választók körében is egyre több csodálója van, de sosem lesz belőlük annyi, hogy megérje értük harcolni. Nagyobb aktivitás esetén ráadásul sok szlovák szavazó azzal gyanúsíthatná Ficót, hogy a magyarokkal akar jót tenni, márpedig a Smer legtöbb választója szemében ez az egyik legsúlyosabb bűn. így a kormány minden bizonnyal jóváhagy majd valamicske kárpótlást, hogyne lehessen totális semmittevéssel vádolni. A csallóközi és mátyusföldi gazdákat pedig ezúttal is szép csendben magukra hagyja. FIGYELŐ Árvízi dicsekvő A Smer ifjúsági tagozata dicsekvő nyilatkozatot tett közzé arról, hogy tagjai részt vettek az árvízvédelemben. Pozsonyban, a Dévényi úton néhány órára bekapcsolódtak a homokzsákolásba, ezt több fotóval és videófelvétellel dokumentálták és a Facebook közösségi oldalra is feltették. „Tagjaink részt vettek az ár- vízvédelemben, hogy munkájukkal fejezzék ki összetartozásukat és szolidaritásukat a károsultakkal, amiről gyakran megfeledkeznek az emberek” - írták. Azt felejtették el közölni, hogy Anton Martvoň smeres parlamenti képviselő luxuslakását védték az árvíztől. Martvoň azzal védekezik, hogy ott volt a legrosszabb az árvízi helyzet az egész országban, és az épületegyüttesben, melyben lakik, hat luxuslakás található, tehát a fiatal smere- sek nemcsak rajta segítettek, (topky) Ha bizonyos egyetemi szakokra csak úgy lehet bejutni, hogy borsos, néha bentlakásos előkészítőn kell részt venni, az demokratikus alapjogokat sért A nebulók esélyegyenlősége legkésőbb a felkészítő tanfolyamnál véget ér LOVÁSZ ATTllA Az önmagát demokratikusnak nevező társadalom nem abból az alapelvből indul ki, hogy mindenki egyenlő. Ez tévedés. Egy igazán szabad társadalomban ugyanis pontosan az az érdekes, hogy mindannyian eredetiek, egyedi példányok vagyunk, ahogyan azt a Jóisten és a természet elrendezte. A szabad, demokratikus országban a törvény előtt vagyunk egyenlőek, s az a helyes, ha az esélyeink egyenlőségét biztosítja a társadalom minden olyan tevékenységben, ami közügy. Felvételiznek a diákok. Persze, vannak sikerágazatok vagy annak vélt szakok, ahová hagyományosan többszörös a túljelentkezés. Azokon sokkal keményebbek tehát a kritériumok, így van rendjén, az elitekhez tartozás nem alapvető emberi jog. S a kemény kritériumok, a vizsgakövetelmények és a szűrések akkor igazságosak, ha valóban csak a tudást, mégpedig a közoktatásban megszerezhető tudást mérik össze az iskolák. Saját tapasztalatom, mennyi időbe került egyjó iskola felkészítőjét látogatni, gyakorló szülőként azt is megtudtam, mindez mennyibe kerül - pénzben, mi másban. Üptre nyílnak a jobb egyetemek keretében (vagy mellékesként, jó egyetemek mellett) az úgynevezett előkészítők. Nem kevés pénzt kémek, s általában olyan dolgokra készítik fel a diákokat, ami nem volt a tanterv része a közoktatásban. S itt van a gubanc. A közoktatás rendszerét még felvilágosult feudális uralkodók találták ki és vezették be, a polgári társadalmakban az esély- egyenlőség alfája és ómegája a térítésmentes és mindenki számára elérhető közoktatás. Alapiskolától az első diplomáig. A közoktatás első tíz éve mindennek tetejébe kötelező, a tankötelezettséget törvény írja elő, annak megkerülése szankciókkal jár. A közoktatási intézmények első szintjéről a másodikra, az alapfokról a középiskolába már szűrővel jut be a nebuló, s ha a szűrő a képességek és tudás felmérése, rendben van. Ugyanígy az érettségi után a felsőoktatásban való részvétel állampolgári jog, s a szűrő csak és kizárólag a képességek és a tudás szintje lehet. Nem a szülő bukszája, társadalmi állása. Ha a közgazda- sági egyetemre felvételizőnek van közgazdasági vizsgája, tehát olyan tantárgy tudásszintjét mérik, ami nem része a közoktatás középfokú intézményei tantervének, és a vizsgaanyag csak fizetett felkészítőn sajátítható el, akkor az egyetem demokratikus alapelveket sért. Ha építészeti vagy informatikai szakokra csak úgy lehet bejutni, hogy borsos, néha bentlakásos felkészítőn kell részt venni, az demokratikus alapjogokat sért. Sérti az esélyegyenlőséget, s egyben a szerényebb jövedelmű családok gyerekeinek minősített diszkriminálása. Nem demokratikus és egy szabad társadalomban nem helyes. Mérje az egyetem a belépők tudását és képességeit, állítson fel kemény kritériumokat, de csak olyan ismeretanyagból, amit a közoktatásban - ha rendesen tanult a nebuló - el lehetettsajátítani. Persze, most mondhatják sokan, hogy egy értelmiségi család háromezres könyvtárának, egy gazdagabb család elektronikus eszköztárának birtokában eleve nagyobb eséllyel indul a gyerek, mint egy szegényebb, könyvtár, számítógép, internetkapcsolat nélküli családból. Ez igaz, az egyenlőtlenség ilyetén formája létezik, tudjuk. De ez még nem ok arra, hogy a természetesen jelen lévő egyenlőtlenséget intézményesítsük ott, ahol erre a társadalomnak sem oka, sem joga nincs. Arról nem beszélve, hogy nyomornegyedekben is születnek zsenik, feltalálók, lehet, hogy az egyikben éppen ma álmodik egy kölyök arról, hogy megmenti a vüágot az AIDS-től vagy a ráktól. Hát akkor kapja meg rá a lehetőséget!
