Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-12 / 135. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 12. Horgász 15 A nagy árvizeknek kettős hatásuk van: hozzák és viszik a halat. Mindenesetre alaposan megzavarják a horgászatot Pontyok árvíz idején A nagy dunai árvizet nézve valószínűleg sok horgászban felmerül a kérdés: mit jelent ez a sosem látott méretű áradat a halak, konkrétan a pontyok életében? ÖSSZEÁLLÍTÁS A ponty, hasonlóan több halfajhoz, előre megérzi az ár érkezését, és a partok közelébe vonul. Avíz emelkedésével kiúszik az elöntött ártérre, és keresi az állati, növényi eledelt. Terített asztal ez a halaknak, ilyenkor nagy előszeretettel csemegézik például a víz által kimosott esőgilisztát. A 2002-es dunai árvízkor elképesztő látvány volt, hogy a feltoluló Morva folyó (amelyet a Duna szokás szerint vissza- duzzasztott) medréből az elárasztott területre kivonuló ponty- és keszegcsapatok szó szerint a dévényi futballpálya gyepén legelésztek, legalábbis a turkálást jelző buborékok erről tanúskodtak. De a folyó árterében a fák és bokrok közt is sűrűn lehetett látni a halak mozgását, olykor vastag ágak is meg-meg- mozdultak a nagytestű pontyok érintésétől. ívás az ártérben Az állandó folyamszabályozások egyébként katasztrofális hatással voltak az ártéren ívó halfajok, köztük a ponyt szaporodására. A nagy folyók - így a Duna - állományát telepítéssel lehetetlen pótolni, legfeljebb a megmaradt mellékágakból kerülnek vissza ivadékok az ívás után. Ahol a gátak és a folyó között szélesebb az árterület, és áradások nagy területet önthetnek el, ott a pontyok, amellett, hogy új táplálékforrást találnak, igyekeznek leívni, amennyiben az árvíz egybeesik az ívási idővel. ívás után, az ár levonultával a kifejlett halak nagy része visszatér a főmederbe, míg az ivadékok ideális körülmények között cseperedhetnek a kiöntésekben, laposokban, holtmedrekben. Elhúzódó áradáskor az ivadéknak is megvan az esélye, hogy vissza- téijen a mederbe, míg gyors víz- szintcsökkenéskor nagy részük kint reked. A szerencsésebbek valami mélyebb vízben kihúzzák az őszi áradásig, míg a kevésbé szerencsésebbek a madarak áldozatául esnek. Az ártéri ívásban azonban leggyakrabban kevés a köszönet, hiszen az áradás gyorElöntött ártér san leszalad, elsodorva vagy le- fullasztva a kint maradt ikrákat vagy a kikelt lárvákat. Árvízkor a ponty általában elsőként hagyja el a medret, és utolsóként tér vissza oda az apadáskor. Ha az apadás gyors, a ponty a meder legmélyebb részébe vonul, és ilyenkor alaposan megcsappan az étvágya. Míg áradáskor, illetve az azt megelőző „pezsdü- léskor” alapos az étvágya, az apadás ellenkező hatást vált ki: étvágya csökken, sőt le is áll. A víz emelkedését megelőző pezsdülés egyébként talán a legjobb horgászidő a Dunán. Aki figyeli a vízállás- jelentést, és azt hallja, hogy Ausztriában árad a Duna, ne késlekedjen, azonnal ragadjon pecabotot. A fent elmondottak az állóvizekre nem érvényesek, hiszen zárt rendszerről van szó, de ahol a vízszint rendszeresen változik, a halak ösztönösen hasonlóan viselkednek. A horgász az áradásnál a part mellett, élénken mozgó csalival, az univerzális gilisztával kínálja a kíváncsi pontyot, míg apadásnál a mély vizeken kísérelheti meg kapásra bírni, hátha maradt még valami étvágya. Itt is az érdeklődést jobban felkeltő, élénken mozgó élő csalit tegyen a horgára. Mi várható a Dunán? A fentiekből logikusnak tűnik, hogy a dunai horgászok egy időre - legalább egy-két hétre elfelejthetik a pontyozást. Kivéve talán azokat, akik csónakból, bent, a mederben tudnak horgászni. Jó napok virradhatnak ugyanakkor az ágvizeket kedvelő pecásokra, hiszen az árvíz rengeteg halat visz ki a mellékágakba, holtágakba, ahol egy részük meg is marad. A dolog persze fordítottan is érvényes: például sok tógazda számára az árvíz (a szokásos károkon túl) felér egy katasztrófával, mert ha egy-egy tó kapcsolatba kerül a kiáradó élő folyóval, az aranyhasúak bizony hajlamosak rá, hogy elszökjenek. A jelenség elég gyakori például a Tisza esetében, amely egy-egy árvíz után rendszeresen „megtermékenyül” a tógazdasági poty- kákkal. Ugyanakkor a Tisza-tó befogadóként működik, és a nagy vizek után (itt általában lassúbb az apadás) hallárvák milliói növelik Magyarország egyik legnagyobb tavának az állományát. Ha csak a vízügyesek el nem baltázzák a dolgot, és akkor apasztanak, amikor az ikrák miriádja igyekszik felnőni. Bizony, akadt olyan Tisza-tavi ívás, amikor a környéket sem lehetett megközelíteni a rothadó ikrák rettenetes bűzétől. De hazai vizeken maradva: mint említettük, a Duna jó néhány napig aligha fog halat adni, így jobban tesszük, ha a tavak felé vesszük az irányt. Ráadásul az árvíz Járulékos” hatása, hogy a rengeteg sárban, iszapban szúnyogok elképesztő tömege fog kikelni, amelyek szinte lehetetlenné, legalábbis szép élmény helyett gyötrelmes- sé teszik a horgászatot, (ky) Ponty húsa (Fotók: a szerző és képarchívum) Görbüljön a bot! Az utóbbi hónapokban talán a kelleténél is többet siránkoztunk afölött, hogy menynyire igazságtalan a hazai horgásztörvény. Főleg a megrögzött pergetőhorgászok nehezményezik, hogy kedvenc hobbijukat fél évig nem űzhetik, Szlovákiában ugyanis február elsejétől június 15-éig tiltja a törvény a pergetőhorgászatot. Holott a csuka ugyebár jégveszte után leívott, a harcsa szaporodása egybeesett az akác virágzásával, s hasonló a helyzet a süllővel is. A ragadozók általában megelőzik a békés halakat a szaporodási ösztönükkel, hiszen a felnövekvő apró ivadékoknak éppen a később kikelő „fehérhalak” lárvái jelentik az első zsákmányukat. A törvényt persze sokan helyeslik, mondván, ha korábban megengednék mondjuk a csuka horgászatát, sokan a még le nem ívott, ikrával teli süllők és harcsák közt is rendet vágnának. Van benne valami, de azért elég furcsa a dolog logikája, hiszen sokkal logi- kusabb lenne az ellenőrzésre helyezni a hangsúlyt (annál is inkább, mert néhány éve hála istennek szigorodott a törvény, s az orvhorgászatért börtön ajutalom) és betartatni a törvény betűjét, mint néhány törvénysértő miatt eltiltani sok ezer becsületes, a horgászatot sportnak és hobbinak - és nem húsvadászatnak- tartó embert nemes szenvedélyétől. Na de csak vége szakadt a hosszúra nyúlt böjtnek, hiszen június elsejétől már foghattunk domolykót és balint, igaz, nem pergetve (pisztrángozni pedig már április közepétől lehet, a legyező horgászok nagy örömére), e hét végén (vasárnaptól) pedig szabaddá válik a csuka, a harcsa és a süllő horgászata is, mind pergetéssel, mind csalihalas módszerrel. Mert azért nem minden horgász hajkurász- sza kizárólag a pontyokat. Elő tehát a villantókat, voblereket, támolygó kanalakat, mindenféle kütyüket tartalmazó horgásztáskát, és irány a vízpart! (- kk -) HETI TIPP Amur kontra ponty AJÁNLÓ Sok horgásznak okoz gondot - különösen az olyan tavak esetében, amelyekben mindkét halfaj előfordul -, hogyan fogjanak vagy csak pontyot, vagy csak amurt. Mint tudjuk, a ponty őshonos halunk, míg az amurt Ázsiából telepítették be, ezért többen idegenkednek tőle. Pedig kiváló sporthal, egy-egy nagyobb példánya a végsőkig próbára tudja tenni a horgász ügyességét. A gond csak az, hogy az étrendjük sokban hasonlít egymásra. Illetve mégsem egészen. Míg az amur eredendően növényevő (hínár, sás, nád, plankton), a pontyot az állati eredetű étrendre kódolta be a természet (csigák, férgek, kagyló, szúnyoglárva, giliszta stb.). Ám mivel a halneveldékben a pontyok növényi eredetű tápanyagot kapnak, a két halfaj ugyanazt az ételt szokja meg. Ha például kukoricával csalizunk (vagy akár bojlival), nem tudunk szelektálni, mert általában a tóban előforduló aránynak megfelelően akadhat horgunkra ponty és amur. A legkézenfekvőbb megoldás tehát, hogy a pontyot állati csalival próbáljuk horogra csalni, amit az amur nem vesz fel. Ilyen az eső- és trágyagiliszta, a csonticsokor, esetleg a kagylóbél. Utóbbival az a gond, hogy a keszegek is imádják, ráadásul mindig hamarább érnek a horoghoz. Amurra sokféle csalit ajánlanak, lóherétől kezdve mo- szatig. Egy dús növényzetű tóban azonban ezzel nem igazán hívjuk fel az amur figyelmét, hiszen a sok zöldben elvész az általunk felkínált csali. A dolgot nehezíti, hogy mindkét hal a reggeli és az esti órákban szeret táplálkozni, bár jómagam legszebb pontyaimat déli verőfényben, míg a nagyobb amurokat kizárólag este tíz óra és éjfél között csíptem el. A csalogató etetés is sokat segít. Ha a kukoricát földbe vagy agyagba keverjük, a türelmesebb pontyokat tovább az etetésen tudjuk tartani. Míg az amur mohón fel- , habzsolja az etetés nagyját, a ponty addig „bogarászik”, míg az utolsó szemig fel nem porszívózza az etetést, s előbb- utóbb rálel a horgunkra is. (kövi)
