Új Szó, 2013. június (66. évfolyam, 126-150. szám)
2013-06-08 / 132. szám, szombat
20 Szalon ÚJ SZÓ 2013. JÚNIUS 8. www.ujszo.com A 8-12 éves korosztálynak ajánlott regény több ironikus, főként a felnőtt olvasók által felfejthető utalást tartalmaz a krimiirodalom klasszikusaira Miss Marple gyerekkora Milyen lehetett kislányként Miss Marple, Agatha Christie regényeinek kotnyeles, kíváncsiskodó öregasszonya? Ő az, aki látszólag öntudatlan csevegés közben is bámulatos éleslátással oldja meg a rejtélyeket, bogozza ki az összekuszálódott szálakat, s korát meghazudtoló szellemi frissességgel lepi meg környezetét. POLGÁR ANIKÓ Önéletrajzában az írónő szerencsétlen körülménynek tartja, hogy Miss Marple már első felbukkanása idején is 70 körüli, és másik ismert nyomozója, Hercule Poirot sem fiatal. „Ha lett volna bennem egy kis előrelátás, akkor első detektívemül egy koraérett iskolás fiút választottam volna, aki azután nyugodtan öregedhetett volna velem együtt” - írja Agatha Christie. Talán az írónőnek ez a kijelentése inspirálta az Agatha Mystery (magyarul Agatha nyomoz) sorozat íróját, az olasz Mario Pasqualottót (írói álnevén Sir Steve Stevenson), hiszen a gyerekek képzeletvilágához igazított krimikben egy 12 éves, rendkívüli memóriájú kislány lett á nyomozó. Az olaszul 2010-ben elindított sorozat első része, A fáraó rejtélye az idei könyvfesztiválra magyarul is megjelent, s máris felkerült a gyerekirodalmi sikerlistákra. Agatha előképe persze nemcsak Miss Marple, hanem maga az írónő is, olyannyira, hogy a regénybeli kislány is krimiírónak készül. A 8-12 éves korosztálynak ajánlott regény több ironikus, s természetesen főként a felnőtt olvasók által felfejthetó utalást is tartalmaz a krimiirodalom klasszikusaira. Agatha macskáját például Watsonnak nevezik, mint Sherlock Holmes barátját. A kislány nyomozási módszere Miss Marple-éhoz vagy Hercule Poirot-éhoz hasonlít: látszólag a háttérbe húzódik (az ásatásra érkezve ő csak asszisztensként mutatkozik be a nyomozót játszó komornyik mellett), figyeli az apró jeleket, végül összehívja a lehetséges gyanúsítottakat, feltálja észrevételeit, s megvárja, hogy a tettes az érvelés hallatán maga leplezze le magát. A záró jelenet a kislány családjához, a megszokott hétköznapokhoz vezet vissza, humoros csattanóval. A különösen éleslátó Agatha mellett komikus ellenpólusként ott van unokatestvére, Larry, a Sólyomszem Detektív Iskola tanulója, aki mindvégig valódi nyomozónak hiszi magát. Esetlenségével Larry Poirot barátjára, Hastings kapitányra emlékeztet. Mivel hivatalosan őt bízták meg az ügy feltárásával, és Agatha csak a szellemi kihívásért avatkozik be, ezért Larry a Poirot-regényekJapp felügyelőjével is rokonságban van. Előfordul, hogy Larrynek épp ügyetlenkedése révén, tudtán kívül sikerül felhívnia a vérbeli nyomozó figyelmét valamely, az ügy szempontjából fontos részletre, például amikor a nyomok keresése helyett lustálkodó fiúnak, aki mérgesen zavarja el a képét nyalogató macskát, egy papírlap ragad az arcára. Miközben a fiú a macskanyál miatt mérgelődik, Agatha megvizsgálja a „leletet”, melyen a fáraó átkát tartalmazó fenyegetés olvasható, s ez az eltűnt agyag- táblácska ügyének felderítése szempontjából kulcsfontosságú lesz. A gyerekkrimiben természetesen a megcélzott korcsoporthoz igazodva nincsenek véres gyilkosságok és erőszakos jelenetek, a hangsúly a rejtély megoldásán, a szálak felfűzésén van, s a nyomozás játékos jellegét erősíti az is, hogy csupán egy iskolai vizsgafeladatot kell megoldani. Erőssége viszont a fordulatos cselekmény, mely a mindezek mögött megbúvó ismeretterjesztő szándékot szinte észrevéüenné teszi. (Sir Steve Steveneson: Agatha nyomoz - A fáraó rejtélye. Manó Könyvek Kiadó, Budapest, 2013.) JÓKAI NAPOK RETRO V. Az első fél évszázad mérlege KISS PÉNTEK JÓZSEF A tavalyi, 49. Jókai Napok fődiját az őrsújfalui ÉS?! Színház kapta, Fazekas István Elvira című egyfelvonásos tragikomédiáját mutatta he a társulat. Szabó Csilla a legjobb rendezés díját vehette (Molnár Mónika felvételei) Akár a fesztiválok rendszeres fellépőinek felsorolásával is folytathatnám ezt a végéhez közeledő megemlékezéssorozatot, hiszen ez a legkevesebb, ami kijár nekik. Az eddig meg nem említettek közül ilyen a lévai Bárka Színpad, a királyhel- meci Káosz, a galántai Tsízió, a pozsonyi HomoDram, a duna- szerdahelyi Novus Ortus. Korábbi évek jelentős színházi emlékei kötődnek Csémy Éva rendezéseihez, aki a színházi munkát képzőművészetire váltotta fel. Ma már üvegmandaláiról ismert alkotó. Gágyor Péter éveken át újra- meg újrakezdte a hivatásos (kamara)színház- teremtő, sziszifuszi munkát. Úgy tűnik, belefáradt. Most sorra jelennek meg prózai és verseskötetei. Mindig voltak, most is léteznek egy-egy alkalomra összeálló kezdemények, kezdeményezések. Lehet, hogy az azonnali siker hiánya vagy a színházcsi- nálás varázslatos, ugyanakkor kemény munkával járó folyamata riasztja el a próbálkozókat, de tény, hogy például a 2008-as, 45. Jókai Napokon jelentkező, komáromi Köd Színpad sem folytatta a munkát, holott Finta Márk rendezése ígéretes tehetséget mutatott. Ugyanez a helyzet az alsóbodoki MOSZ Diákszínpaddal, amelynek vezetője, Csizmadia GabriHétfőn kezdődnek a jubileumi, 50. Jókai Napok Komáromban. A programról a 8. oldalon olvashatnak. ella a NYEKK-ben kezdte amatőrszínházi tevékenységét, aztán egy-két rendezői próbálkozás után elhallgatott. Nagy László, a Komáromi Jókai Színház ügyelője, aki számos előadásban kisebb-nagyobb epizódszerepek alakítójaként is feltűnt, amatőr vonalon az ÉS?! Színház előadásaiban bizonyította tehetségét. Néhány rendezés után, amelyet a Máriámmá Egyházi Iskolaközpont diákjaival készített, úgy tűnik, nem folytatja. Egy nemzetiségi amatőrszínházi fesztivál, amely fél évszázada létezik megszakítás nélkül, feltétlen figyelmet érdemel. Akarva, nem akarva, egy nemzetrész, a Felvidékre szakadt és itt maradt magyarság egyik jelentős önképzőköri, művészeti fóruma. Ha végigtekintek az ötven éven, és felelevenítem azokat a paradigmaváltásokat és folyamatokat, amelyek szüntelenül alakították, formálták a fesztivált, három markáns választó- vonalat érzékelek: a hatvanas években elindult egy új műfaj, amelyet irodalmi színpad néven ismert meg a nagyérdemű. Közel két évtizeden át meghatározó színházi formanyelv volt. Nemcsak bátor/míves szókimondásával, hanem letisztult színházi formanyelvével is forat az előadásért. radalmi változást hozott a korábban dívó, klasszikusan műkedvelő színházi törekvések után. A másik fontos momentum a rendszerváltás idejére esik. Hirtelen nagy törés állt be a korábban központilag (Cse- madok) irányított színjátszó és pódiumművészeti mozgalomban. Megszűnt a mozgalmi jelleg, előtérbe került a szakmaiság. Azt is meg merem kockáztatni, hogy a mérce a tudatos, hivatásos színjátszás tartalmi és formai követelményrendszere lett. Ezeknek az elvárásoknak amatőr viszonyok között igyekeztek megfelelni a rendezők és a játszók. A harmadig lényeges és arculatformáló változást a helyszín végleges megváltozása vonta maga után. A korábbi helyszín, a Szakszervezetek Művelődési Háza a rendszerváltást követően egyetlen tollvonással (és egy csehszlovák korona fejében) a Matica slovenská székháza lett. A fesztivál - a Komáromi Városi Művelődési Központtal együtt - a korábban („ideiglenesen”) itt tartózkodó szovjet hadsereg kulturális létesítményeként szolgáló hodály- ba költözött. Ekkor jelent meg (a hatalmas színpadi teret és az aktuális színházi trendeket kihasználva) a kamaraelőadások igénye. Ezekről az előadásokról fokozatosan kiszorult a mezei néző, még akkor is, ha érdeklődött a produkciók iránt. Ma már tény, hogy az együttesek egyA rendszerváltás táján hirtelen nagy törés állt be a korábban központilag irányított színjátszó mozgalomban. más előadásait nézik, ha beférnek egyáltalán. Voltak ugyan kísérletek, hogy minden kamaraelőadást kétszer játszanak el az együttesek: egyszer a zsűrinek meg azoknak, akik beférnek a sebtében kialakított nézőtérre, másodszor az érdeklődő közönségnek. Nem vált be a kezdeményezés. Aztán, ha netán valamelyik együttes klasz- szikus színpadban és nézőtérben gondolkodik, a legtöbbször üres széksoroknakjátszik. Mivel Komárom ad otthont egyik hivatásos színházunknak, a Jókai Színháznak, szinte adja magát, hogy évente ezen az egy héten itt is le lehetne bonyolítani a fesztivált, vagy legalább az előadások felét. Sajnos, nem lehet. Egyrészt azért nem, mert a színház nem mutat hajlandóságot arra, hogy legalább ebben a formában segítse az amatőr színjátszást és ezzel tegyen valamit saját megmaradásáért is, másrészt azért nem, mert ha beengedi is, mondjuk, a megnyitót, olyan bérleti díjat szab meg a szervezőknek, amely jelentősen megterheli a fesztivál megrendezésére nyert pályázati összeget. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a fesztivál él, amatőr/öntevékeny/műkedve- lő/nem hivatásos (ahogy tetszik) színjátszásunk él, és ma az sem tűnik elképzelhetetlennek, hogy a következő fél évszázadban is fennmarad. A losonci Kármán József Színház 2009-ben Miloš Karásek A peron című drámájával szerepelt a Jókai Napokon. Az előadás Turócszentmártonban, a Scénická žatva fesztiválon, valamint a csehországi Hronovban, az Európai Amatőr Színjátszók Fesztiválján is szakmai sikert aratott.
